Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-17 / 13. szám

Myxryxdék: 1912. január 17 Balázs Árpád Nyíregyházán Az egyetemi ifjak! szombati estélye minden tekintetben fényesen sikerült. Az est vonzó erejét Balázs Árpádnak, a népr szerű dalköltőnek szereplése emelte fe­szült várakozásba s a fényes közönség, a mely a magyar nótának leghivatottabb élő dalosát látta először megjelenni nyíregy­házi dobogón, ebben a várakozásában nem csalódott. Balázs Árpád előadóművészeiét nem kell az absolut művészet szempontjából bírálni. Vannak nála kétségtelenül jobb muzsikusok, értékesebb énekesek, de ha absolut művészetet nem is jelent az ő nó­tázása. absolut illúziót mégis kivált s a mikor saját szerzeményeit előadja, az is­teni ihletnek szárnycsattogásait halljuk rebbeni a levegőben és hamisítatlan ma­gyar érzéstől lüktető daliaival a virágos réteknek üde levegője özönlik be a terem­be és honfi fájdalomtól búsongó érzések szállják meg a hallgatóságot. Azoknak, akik a magasabb .zenei szem­pontból a klasszikus muzsika követelmér nyei szerint szeretnék az o előadó művé­szetét bírálat tárgyává tenni, csak any­nyit felelhetünk, hogy mint előadó művész Petőfi Sándor se nagyon boldogult a szí­nészi pályán, de azért mégis csak ő irta és ő szavalta el a Talpra magyart azon a bizonyos március 15-én és legjelesebb sza­való művészeink boldogok Uennémek, ha a Petőfi akkori sikerét az ő nevük mellé jegyezné fel az irodalom történet. Egy istenáldott magyar nótaköltőt, a legújabb Tinódi Sebestyént láttuk magunk előtt, aki' sok szép nótájával már régi is­meretlen ismierősünk volt s már benn élt a szivünkben, mielőtt valaha láttuk és hal­lottuk volna. A közönség lelkesen tapsolta minden egyes száma után, amelyek közül jiehányat meg is kellett ismételnie. Emelte az est művészi értékét váro­sunk kiváló művésznőjének Garay Ettá­nak közreműködése. Először Endrődinek Petőfihez irt költeményét szavalta ét az­zal az átérzéssel és a tisztacsengésü nyelvn nek azzal a páratlanul 1 gyöngyöző áttet­szőségével, amely az ő művészetének leg­értékesebb elemé. Azután Poe Edgárnak nagy drámai erőt igénylő hatalmas költe­ményét a »Holló «-t interpretálta olyan tö­kéletes művészettel, amely etőtt bámulat tal kell' megállanunk. Az átértésnek és át­érzésnek olyan magas iskoláját szolgál­tatta, amely ilyen fiatat müvészlélektőí szinte tulkorainak mondható. A megjeleH nités, a közlés tökéletessége nem is tévesz­tette el hatását. A közönség szinte büvör letes hatás alatt élte át a művésszel együtt a halhatatlan költőnek örök tépelődését és amikor elhangzott az utolsó sohasem, szűnni nem akaró tapssal és ővációval ju­talmazta kedvenc szavaló művészét, a ki ezt az ovációt azzal hálálta meg, hogy rá­adásul elszavalta még Ady Endrének »Sirni... Sírni... Sirni« című gyönyörű köl­teményét. A minden tekintetben fényesen sike­rült estnek rendezésével az egyetemi if­jak méltóan fejezték be szünidei bemutat­kozásukat és továbbra is biztosították a közönség meleg érdeklődését és szeretetét. BALÁZS ÁRPÁD MUZSIKÁL Nem tudom én mi van a te muzsikádban Gyönyörű nótádban, zengő nótafádban ? 'Amikor megszólal : Szivek nyiladoznak, rózsák illatoznak Hajnalodó reggel mezők harmatoznak. Nem tudom én mi van a te muzsikádbdfi Szomorú nótádban, siró nótafádban ? Amikor megszólal: Rózsák meghagyatnak, levelek lehullnak 'Mohos sir ok alól bánatok ujainak. Nem tudom én mi van a te muzsikádban 'Zokogó nótádban, siró nótafádban ? Amikor kesereg: ... Erdélyország felett setét holló-sereg Árva magyaroknak forró könnye pereg... Tudom már, tudom már, miből van a nótád. Tudom már, mitől oly beszédes a kótád, Drága szép muzsikád: Kacagó nótádban... siró nótafádban Kacagva-vigadón ... bánatba-ringatón A szived muzsikál. 1922. jan. 14. Sasi Szabó László. Választások előtt, A misem történés egyszerű hónapjain nak sora után városunk is mozgalmas na­pok előestéjéhez érkezett. Bármennyire is megszoktuk a minden-mindegy fakó ál­láspontját, álomból' ébredő szemünkből dörzsölni kezdjük a rossz álmokat és friss reggel virr adatán tudjuk magunkat. — Választások lesznek. Mindenekelőtt a vá­rosháza urnáihoz járuhmk. mert a belügy­miniszter által engedélyezett városi \ tiszti választásokkal kell legélőbb is számol­nunk. Ezek a választások nem fognak okozni nagyobb társadalmi emóciót. — Több derék, a nyomorgó, vérző jelenben becsületes magyar létekkel munkáló tiszt­viselők közül választjuk meg a legalkal­masabbat s ez az adott szerencsés körül­mények között nem okoz nagyobb fejtö­rést, semmiesetre sem pedig párt vagy egyéb érdekek gyújtotta idegen nyugtalan­ságot vagy villongást. Nyiregyh áza egyébként is a legsaj átsáj­gosabban alakult pártpolitikai vagy világ­nézeti különbségek szempontjából. Csodá­latos az az egyensúlyi helyzet, amibe ez a világos fejű vidéki város jutott. Mig az or­szág egyes vidékei az egyik látállapotból amásikba vergődve élték át a forradalma­kat, a különböző jelszavak inaugurálta po­litikai kurzusok uralmát, Szabolcs példás magyar józansággal, bölcs előrelátással maradt mozdulatlan, rezervált, várakozó. Itt a kilendülések, fütykössuhintó fene­gyerekeskedések nem találtak tatajra.s ha valaki itt-ott el is szólta magát, az nem hallatszott messzibb egy-egy mérges tüsz­szentésnél. Ennek a lehiggadt magatartásnak nem kis mértékben magyarázója, hogy itt a forradalmak is csak a felszínen szántottak át, a kommün 33 napos volt s korán bru­tálisan-köszöntött be a barbár Idegen megszállás, hogy lealázó kegyetlenségében itt tartson ki legtovább. Ez a gyötrelmes hosszú idegen impérium hatalmas átfor­máló erővel gyúrta itt az embereket, a megalázás a magyarságunkban való meg­szégyenítés arcpirító tüzében az együvé­tartozás érzése és kötelesség tudása olvadt ki 1 az emberek nagy többségének lelkéből. Már az első képviselőválasztásnál is mint érdekes problémát tárgyalták, hogy itt nem történt pártalakülás. Nem volít zászlói­bontás azzal a fantasztikus lázzal!, amiként a fővárosban a Duna-Tisza közén s más­hol az országban. Ha meg is kíséreltek bizonyos pártalakitást, ez a választók sok ezreit tekintve ez igazán jelentéktelen csoportvállalikozás volt csupán. Pártpoli­tikai szervezkedés a maga hatalmasan megmozgató akcióival nem volt Nyíregy­házán. Jelentkeztek ugyan pártjelöltek, de korán kiderült, hogy nem tudnak gyöke­ret bocsátani ebbe a homokos talajba, vagy ha egyik-másik, mint a derék, jó An- \ dor Endre tudott is, ő se pártjának em­bereként, hanem városának' nagyszerű j szülötteként jutott bizonyos possibilitást- j hoz. f Itt igazán alkalmas volt a szellemi j és erkölcsi atmoszféra arra, hogy egy j mindenek felé emelkedő gondolat, az in- j tegritás eszméje nyerjen közös hódolattal való elismerést, mély a Felvidék vissza­csatolásával biztató Dvorcsák megválasz­tásában kifejezést is nyert. Ez a választás aztán csak még inkább fokozta a pártpoli­tika magárahagyottságot. A képviselőt nagy diplomáciai feladatai idegen orszá­gokba vitték, alig volt közöttünk s ha volt is Amerikáról beszélt, politikáról, pártpolitikáról semmit. Mig más yárosor kat nagy hullámokat vert beszámolók tet­tek az országos politikai érdeklődés köz­pontjává, mig máshol kormányférfiak, pártvezérek sürögtek-forogtak egy évben nem is egyszer, Nyíregyházára mély po­litikai csendesség borult. Ez a valóság és más kérdés a hely­zet értékelésének kérdése, az, hogy nyert-e vagy vesztett a város azzal, hpgy elkerül­ték a jelen politikai hulilámverések, a ma örvénylő magyar politikai tengernek szi­laj áramai?? Mi azt hisszük, hogy rezer­váltságunk nem exponáltságunk, pártpor litikától való bölcs elszigeteltségünk a magyarok istenének különös adománya, amelyért ma, látva a magyar politikai élet veszedelmes, barnán tajtékzó hullámait, csak hálát adhatunk. A mi különválásunk, elfogulatlan kri­tikára tesz képessé bennünket. Meg le­het és meg is van a véleményünk' a végbe futó nemzetgyűlésről, annak marakodó, kicsinyes, gyerekjátékos pártjairól, ame­lyek oly könnyedén vetik' kockára ennek a még megmaradt szegény csonkaországl­!nak létét is. A pártokra nem oszlott szennyes poli­tikai játékokban nem exponált Nyíregy­házának nemsokára alkalma lesz tárgyila­gos látásához olyan nemzetgyűlési képvi­selőt választani, aki épp oly tiszta, alkotó munkára oly mértékben képes, amilyen mocsoktalan és munkás ennek a yárosnak választópolgársága. Aratási és cséplési buzaveszteség. Zaymusz Illés gépészmérnök, ipari fő­felügyelő hihetetlennek látszó, de nem ke­vésbbé megdöbbentő adatokat tár fel az aratási és cséplési munkálatoknál kárbíu. vesző búzamennyiségekről. A tulérésből származó szemkipergés a tarlón szerte maradó kalászok, a hor­dáskor történő szétzuzódások, elhullások révén és a cséplésnél a kalászban, a szal­ma közt maradó mennyiségek alakjában évente a búzatermés körülbelül huszon­ötöd része megy veszendőbe s a mult évi termésnél ez több, mint egy millió mér termázsa búzának, közel két milliárdnyi értékű nemzeti vagyonnak elvesztését je­lenti. Behatólag foglalkoznak a földmivet­lésügyi minisztériumban e baj ellensúlyo­zásával s egyebek közt a géptulajdonosok s kezelők ellen — amennyiben a cséplési veszteség hanyagság, tudatlanság, bűnös mulasztás következményeként előforduló­nak állapíttatnék meg, súlyos megtorlás alkalmazása van tervbe véve s intézkedé­sek terveztetnek az aratásközbeni veszte­ségek kevesbitésére s elhárítására is. — Szaktanácsadói intézmény is lesz a gép­javításoknál . Ügyvéd urak! A kir. járásbírósághoz büntető ügyekben beadandó blanketta, _ meghatalmazással _ kapható: Jóba Elek könyv­nyomdájában Nyíregyházán,

Next

/
Thumbnails
Contents