Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-14 / 233. szám

2 JÍYÍOTIDÉK m*.okfób*r lt. lealacsonyító < munka, magától értetődik. De, hogy a szabadoktatás díjazásának jelentőségéről, illtetve természetéről teljes képet nyerjünk, idézem kibocsátott körlevelünkből az erre vonatkozó következő részt: »A felnőttek szabadoktatása társadalmi feladat, következéskép terhei is a társadalomra hárulnak. Tekintve azonban a szabadoktatásnak nemzeti szempontból való nagy fontosságát, a mindenéből kifosztott m. állam — súlyos anyagi viszonyaihoz mérten — támogatni óhajtja e társadalmi akciót, ezért minden előadás után az előadó tiszteletdijához 30 korona pótdíjjal járui.« A díjazás kérdésének tisztázása után legyen szabad még az emiitett, tartalmas cikk soraimban még nem érintett, egyes részeire szerény észrevételt tenni. Ha tárgyilagosan és elfogultság nélkül gondolkozunk, rá kéli jönnünk, hogy az allaih a tanítósággal szemben tanúsított más egyéb törekvésre sem lekicsinylést jelent, hanem ellenkezőleg, a megbecsülte tés és értékelés szimptömáit mutatják. így a tanítókat tisztviselőkhek minősítette, a tisztviselők fizetési osztályába sorozta, pótlékokban a többi tisztviselőkkel egyenlő aráhyban részesiti, a naturáliákat illetőleg is egyformán gondoskodik, oklevelét az érettségi bizonyítvánnyal egyenlő értékűnek minősítette; Mindezek oly természetű intézkedések, amelyek egyáltalán nem arra szolgáltatnak okot, hogy mi tanítók igy kiálthassunk fel: »Ez fáj nekünk!® Még kevésbbé oly természetűek, hogy »a szivek sötét kamrájában« alvó tanítói ideáüzmust letompítsák, vagy megnyilvánulását akadályozzák. Hogy mi tanitók ezeknek dacára mégis nyomorgunk?? épp ugy nyomorog minden tisztviselő, ha csak saját gazdálkodása nincs, mint annak a tanítónak, aki földjárandóságában gazdálkodhatik. — Nézetem szerint nem az a baj, hogy keveset ad az állam, hanem az, hogy az a bizonyos 30 korona ma csak 3 fillért ér s ha adna 100 koronát az is csak 30|fillér> értékkel birna, tehát nem segítene rajtunk egyik összeg se. Ezért mindaddig, míg nem hat oda, hogy a közviszonyok megváltoztatásával a megélhetést olcsóbbá tegye, ha a Dárius kincsét osztaná is szét, mégis nyomor lesz a tisztviselők sorsa. A tisztviselők csak médiumok lesznek továbbra is, hogy rajtuk keresztül a konjunktúrázók tovább rabolhassák a kincstárt a végkimerülésig, a csődbejutásig Végül még egyet. Cikkíró elnök urnák azon meggyőződését, »hogy a szabadoktatásért egyéni díjazás senkinek se jár, ez kötelesség a hazával szemben.« Tapasztalatból mondhatom, hogy Szabolcsvármegye tani lósága teljes mértékben osztja; erre vihető vissza az az önfeláldozó munka, amit Szabolcsvármegye tanítósága oly póldaadással — Csekélységem kizárja azt, hogy ezt a nyilatkozatom »vállveregeLésnekÍ volna minősithelő — végzett a mult évben a szabadoktatás terén. Amemiyire örömömre szolgál, hogy, e kérdések tisztázásához a legjobb meggyőződésem szerint, éppen móst, a szervezési munkálatok idejében cikkíró elnöknek nagybecsű közleményével kapcsolatban, szerény soraimmal hozzá járulhattam, épp annyira minden közügy érdekében kívánatosnak tartanám, hogy a házj perpatvar nyilvánosság nélkül mindig Otthon intéztetnék el. Pillér József, igazgató-tanító, vm. szab. okt. biz. titkár. — A* kereskedelmi kettős könyvvitel el méíete és gyakorlata elsajátítható 50 óra alatt. Beiratkozás délután 13—14 .óra közt Deutsch Adolfnál, Csillag-u 16. Sxaboloaból 1100 unbír ?aa oresa baiifogs&gban A közigazgatási bizottság ő/ése Nyíregyháza, október 13. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegye közigazgatási bizottsága ma reggel 9 órakor a vármegyeház kistermében ülést tartott dr. Jármy Béla főispán elnöklete alatt. A közigazgatási bizottságon elhangzott tiszti jelentések között eza'kalommal az alispáni jelentés adatait ismertetjük, amelyek az elmúlt szeptember hó , közigazgatási állapotát világítják meg. IVyugatmagyarország kérdése ! Az elmúlt szeptember hó folyamán — | mondja az alispán — törvényhatóságunk közhangulatát, Nyugatmagyarország efszakitásánab kérdése fegélénk<Hbben foglalkoztatta. s a törvényhatóság közgyűlése október hó 11-én ujabb kifejezést adott a velünk történő igazságtalanság fele'.t érzeti méltó felháborodásának, az elszakitásra ítélt területek lakossága iránt érzett részvétteljes ragaszkodásának s egyben feliratilag biztosította a kormányt arról, hogy az ország integritásának megóvására irányuló intézkedéseiben teljes odaadással kész támogatni* A közvéleményt feszültségben tartó eme országos fontosságú kérdéstől eltekintve, egyébként közigazgatásunk zavartalanul, nyugodtan telt el

1 s mindinkább kezdő a békés adminiszíratió külső képét visszanyerni, bár még mindig fordulnak elő oly természetű, megoldásra váró kérdések, amelyek az elmúlt nagy zavarokkai vannak szoros vonatkozásban. Hadifoglyaink hazahozatala Sok fájdalmas keserűséget szült még mindig orosz hadifogságban sínylődő szerencsétlen testvéreink szomorú sorsa, akiknek hazahozatala, annyi derék honfitársunk hosszú szenvedéseinek megszüntetése eddig legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött. Végre a közelmúltban sikerült kormányunknak a sokat vajúdó fájdalmas kérdést is megoldáshoz juttatni s minden reményűnk meg lehet arra, hogy a még Oroszországban levő magyar hadifoglyok a legrövidebb idő alatt haza érkeznek. Vármegyénk területéről a m. kir. belügyminiszter ur rendeletére megejtett adatgyűjtés szerint még mintegy 1200 ember van orosz hadifogságban, akiknek pontos összeírását a rendelet értelmében az I. fokú hatóságok közvetlenül a m. kir. honvédelmi minisztérium hadifogoly osztályához felterjesztettek. Ezzel egyidejűleg intézkedés történt a még Magyarországon tartózkodó s hazatérni akaró orosz hadifoglyok s az állambiztonsági szempontból aggályos vagy gyanús ofosz állampolgárnők összeírása s hazaszállítása iránt, ami egyik feltétele még orosz fogságban levő katonáink hazabocsátásának. A tokaji hid elkészüli A románok által elpusztított s a vármegye közgazdasági életében nagy fontosságú tokaji közúti hid építése annyin* előrehaladt, hogy az a közel jövőben már a forgalomnak átadható lesz. A hidépités vezetőségének kérelmiére a munkások megjutalmazására folyó hó 16—án rendezendő ünnepély költségeihez a törvényhatóság 10080 koronával járul hozzá s az ünnepélyen a törvényhatóság képviseletében meg fog jedenni Az alispán ezután Somossy, Fereno törvényhatósági bizottsági tag hazafias áldozatkészségét méltatja abból az alkalomból, hogy 15 hold első minőségű földet ajánlott fel vitézi lelek céljaira, majd megémlékzeik á Dessewffy Aurél és István grófok áltail rendezett tiszabüdi lélekemelő avató ünnepélyről. Az Aral-tó mellül Taslenüg Egy szabolcsi hadifogoly jegyzetei A vonat, amelyen dr. Lubkovics Györgyöt múltkori közleményünkben Przlemysl-ből az Aral-tóig kisértük, innen a Szir-Darja völgyébe vitte Szal>olcs magyar fiát. Az utat imientől Tasken tig a következőkben írja meg: A Szír Darja folyó völgyébe érünk és a kietlen homokmezők egyszerre megelevenednek s millió apró szines tulipánokkal van borítva a táj, ameddig csak látunk

1. A virágok közt pedig számos teknősbéka élvezi a tavasz első lágy illatát. Tavasszal ily szines virágokkal van borítva a folyók melléke. A forró nap azonban néhány hét alatt kiszárítja a virágokat és ú jból kietlen szürke lesz a vidék. Éjjel hagyjuk el Kazalinszkoi, amely, az első nagyobb turkesztáni város; gócpontja a kereskedelmi karavánoknak, a melyek Perzsiából, Bucliarából és Chivából jO renburg, Orszky és Tomszky jelé haladnak. Reggelre mintegy varázsütésre hirtelen megváltozik a vidék és egyhangú sivatag helyett zugó nádasok közt visz el vonatunk. A Szir-Darja ingoványaiba értünk, amelyek oly hatalmas területeket borítanak, hogy jó néhány magyar vármegyét lehetne bennük elhelyezni- Mindenütt ijedt vízimadarak rebbennek fel, egész rajokban a géme^, s itt-ott egy-egy kócsag csillog a magasban. A szilárdabb és szárazadd dombocskákon és zsombékokon egy-két jurta emeli fel a fejét. A nádból készült és néhány perc alatt összerakható sátor ép oly rövid idő alatt szét is szedhető. Csupán teveszőr szalagokkal van összetartva, szögnek nyoma sincs rajta. Előttük ülnek a napbarnított lakók, mellettük a tűzhely, melynek füstje lassan és zsinóregyenesen emelkedik az ég felé, hogy egybefonódjék a leereszkedő esthomállyal. Mily egyszerű és kedves kép. Csend ül az egész tájon. Ezer kilométerre távol a kultura, csak a vasúti vonal mutatja, hogy nem szűz már a föld sem, feltörte a technika úttörő csákánya. Sivatagon Reggelre ismét komor sivatag váltja fel a képet. Különös alakok tűnnek feli a távolban. Mind jobban közelednek. Egy hosszú karaván keresztezi utunkat, 10— 15 megrakott teve, elől a karavánvezető kicsi, de erős lován. A tevék mind egymáshoz vannak kölve; hosszú libasorban és lassú, kimért, egyenletes lépéssel viszik, csónakszerüen himbálják a fanyereghez erősített két oldalon függő súlyos terhüket Nyakukon nagyobb, kolompszerü csengő mindegyiknek más a hangja. A láthatár barnás szürke szinei hamarosan elrtvelik