Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-06 / 226. szám

1911. október 6. .NYÍRVIDÉK. Összeszorított fogakkal kell szenvednie a felvidéki magyarságnak Újságok, újságírók — Hazafias és cionista zsidók — A Felvidék megerősít hitünkben Emlékezzünk....! Emlékezzünk a hetvenkét év előtti gyászos és dicsőséges emlékű októberi iiá­lurnra. Emlékezzünk és zárjuk fájdalmas lei­keink legmélyére e nap megdícsőültjei szent emlékét, feledhetetlen martir-nevük legyen imádságunk koronája a mai napon. A mulandóság ködbeveszett hétköznapi­sága, a feltartózhatlan idők útjainak pora soha egy pillanatra be ne takarja azok cselekedeteinek varázsfényét, akiket az aradi Golgotlia fogadolt kebelébe. Egy hosszú évezred véres küzdelmé­nek legigazibb s legnemesebb bajnokai lettek szent tanúságtételt, 1849 október fi—án életük feláldozása által: Magyaror­szág örökkévalóságáról. A bitó, amely időtlen idők óla a szégyen és megcsufolás eszköze vala, minálunk hova-tovább szent szimbólummá vált, akárcsak a Krisztus keresztje. És amint a Megváltó keresztje: megváltási és örökéletet jelképez a hivők lelkében, ugy az aradi vértanuk bitófája ugyanaz! jelenti a szabad magyar haza gyermekeinek lelkében! Nagy, hosszú küzdelem előzle meg fenti fekete dátumot. A Titánok csodás, vad tusája tobzódott a végkimerülésig. — Ám a zsarnokságnak fekete serege felül kerekedett. De amíg a szabadság gyilkosainak csak átkos emléke terpeszkedik az emlé­kezet kertjének szélem, addig a szabad­ság vértanúinak örök emléket állított a kert kellős közepén a kegyeletes utókor. — Ennek neve: Aradi golgota. Ez egy nagy. szabad nemzet örök oltára, amely felé, áhítattal tekintsünk mindannyiszor, — ahányszor veszély fenyegeti féltet kin­csünkéi: drága hazánkat, szabadságunkat. A magyar nemzet örökös fátuma, hogy amikor eszmék és elvek igazi kép­viselői után kutat, sohasem az élők, ha­nem mindig a meghallak sírjához kell ván­dorolnia. Es ma különösen ily napokat értünk. Kerekedtek nagy veszélyt, pusztulást hor­dozó sötél felhők. Vájjon völt-e yalami­kor nagyobi) szükség bizonyságot tevő vértanukra?? Hol vaunak a nagy bizony­ságtevők, akik ki tudnák emelni ezt a nemzetet a fásult csiiggédettségből az ön­zetlenség heroisinusára, az osztályurálom sápadt féltékenységéből a demokrácia megértő fenségére....?? Óh fordítsuk szemeinket ama oltár felé s egy utolsó erői onnan kölcsönöz­zünk, mert addig, mig ég és főid össze nem omlanak, nincsen olyan bün, mely­nek ellene ne lehessen állanunk. jEs ugy el (jő a nap, melyem a gonoszok a mindenható Isten haragjának keserű poharából isznak. Üt majd az óra midőn a lángok lobog­nak... Elvonul a lánguszélyu sürü sötét felhő ... Ekkor lesz egy galamb, mely. bé­ke olajágai hoz. Fel hát 11} erővel! Közben emlékez­zünk! Oravsaky RezsÖ. Ungvár, okt. 5. A Nyirvidék tudósítójától. Felvidéken járt tudósítónk az alábbi sorokban fejezi be tudósítását Ungvárról és a ruszin területről. Ezek a sorok a felvidéki hírlapokról s a zsidóság magatartásáról szá­molnak be, a következőkben : Jellemző a Felvidéken a hírlapoknak valósággal gombamódra való elszaporodása Kassán vagy 10, Ungváron 11 helyi megjelenésű újság. Ungváron pl. 5 magyar nyelvű, de nem mind <az 5 magyar érzésű is #egyuttal, 4 orosz, 2 cseh és tót. Az ember majclnem lépten-nyomon új­ságíró, szerkesztő és számtalan munkatársba ütközik. Bemutatkozásnál nagyon használa tos. Az újságírással foglalkozók egyrésze — eltekintve a hivatásos újságíróktól — elbocsátott hivatalnok, másrészt kétséges exisztenciák, vannak elegen emigránsok is. Ennek megfelelően a lapok iránya is többféle Ugy nagyjából három csoportra oszthatnám : ön-, illetve fajvédelmi, propaganda és úgynevezett »emigrációs« szellem­ben írottak. disztingválni kell, nem lehet általá­nosít art. Annyi bizonyos, hogy a zsidóságnak egyrésze amely magyarságát nem tagadta meg, ha nem is agresszív, de bizalmatlan s aggályok­kal telt, nem csehbarát. Több esetben hallót tam és meggyőződtem, hogy C* zsidó családok gyermekeiket kimon­dottan keresztény felekezetre, sőt apácák vezetése alatt álló iskolákba íratták be. Valószínűleg nem azért, hogy vallását elhagyja, de mert ott magyar nyelven és érzésben ne­veltetett. Ezek határozottan sajnálattal szemlélik az események ide fejlődését és jó hazafiak. Ez esetből kifolyólag jellemző képet al­kothatunk a csehek demokráciájáról. Fi­gyelmük mindenre kiterjed, ebből keletkező­leg rendeletileg szabályozták, hogy minden hitfelekezet csak a saját iskolájába járathatja gyermekeit. A zsidó csak zsidó iskolába s ott is A lapok általában eléggé kiterjesztett sajtó­szabadságnak örvendhetnek, még a magyar nyelvűek is, melyek nyíltan és erővel hangoztatják ma­gyarságukat és hivatkoznak jogaik­ra, általában gerincesek, öntudatosabban magyarok, amit különben megmagyaráz a nemzetiségi vidéken való exponált helyzet. Az utolsó idők súlyos pö­rölycsapásai csak megkeményítették. Egy-egy helyi cseh nagyságot ala­posan lerántanak bántódás nélkül, mely inkább akkor éri őket, ha túlságosan rokonszenvvel foglalkoznak valamely ma­gyarországi üggyel, ilyenkor azután ugy az idegen, mint az emigrációs lapok unisono irredentizmust kiabálnak. Annál nagyobb kedvezményben ré­szesülnek a Bécsi Magyar és a Jövő, különösen a terjesztést illetőleg, mindenütt kapható, hiszen ádáz ellensége a magyarság­nak. A Bécsi Magyar hírlapírója még azt sem mondhatja magáról, hogy az úgynevezett »rendszer« ellen küzd, mert minden alkalmat, még egy kis sport­eseményt is megragad, hogy üssön a magyarságon. így van létjogosultsága bizonyos mér­tékig a kommunista egyesületeknek is, aniig az a magyar állameszme s általában a ma­gyarság ellen irányul, de mindjárt letartóztatás a következmé­nye, ha a cseh nemzeti állam érdekeit ve­szélyezteti. A földosztás is csak ugy jó, ha a magyarsá­got gyengíti. Elvenni a magyar földbirtokot és magyarok lakta területen is idegen ajkua­kat telepíteni reá. (Bereg.) Milyen más helyzetet teremtett volna egy évtizedekkel előbb becsületesen nemzeti céllal végrehajoit földreform Régi bűnök, különösen az utolsó félszázad halálos bűneinek okozataira sok helyütt rá­találunk. Röviden illő, minthogy divatos téma, a zsidóságról is megemlékezni s bár nem divatos, de f csak zsidóul tanulhat, nehogy vala­hogy magyarul tanuljon, a református a reformátusba stb. (Ez nem vonatkozik az állami iskolákra, ott úgysem magyar semmi.) Így fest a cseh de­mokrácia, ha nemzeti ügyről van szó. Széjjeltagolni még felekezetileg a magyarságot, gátat vetni az e téren való egalizálódásnak, akkor, amikor a cseheknél erősen tért hódit a fele­kezetnélküliség. A zsidó egy má­sik része ellenséges érzületü. Elhelyezkedésük általá­ban jó, mindenesetre segítségükre van az adott helyzet, az inter duos és kozmopolita világnézetük, nem válogatós, mindennel meg­alkuvó commerciális érzékük. — Önmagukat mint fajt különböztetik meg, azzal argumentálva, hogy nálunk is a felszínen levő felfogás csak mint külön faji jelöli meg. Vannak cionista egyesületeik, miut a »Maka­bea« sport, »Kadiman« cserkész egylet, »Haor« szinház egyesület stb. Megemlitöen komoly a magyarság helyzete, sokat kell szenvednie, tűr­nie összeszorított fogakkal. Ha az a mérhetetlen keserűség, és méltatlan bánás folytán összegyűlt fájdalom, bosszú egyszer kirobbanhatna, mint rettentő vihar söpörne végig. El lehet nyomva a magyarság. A megújho­dás, melynek eseményei, utjai,, fázisai elgon­dolhatatíanok e kétséges helyzetben, — biztos A magyar fajt nem fogják uralmuk alá hajtani. A magyarság kultúrája fölötte ált A történelmi, lelki és érzelmi szálak minden­nél erősebben kötik hozzánk az elszakított részeket. Ha mindezek csak a fül által hallott hangzatos szólamok voltak, menjen oda az itteni magyar s e szó­lamok meggyőződéssé válnak. Ha sohasem hallotta volna, kitalálná, hogy hiszünk Magyarország feltámadásában.

Next

/
Thumbnails
Contents