Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-26 / 243. szám

JfnK¥IDÉK íoktóber 26 A puccs. Kiváló és gondviselésszerű szeren­csének mor dhat ók, ha a nagy tanulsá­gon kivül más szomorú következményei nem lennének a karlista puccskísérletnek. Nem az elvekről kívánunk szólani. Az események még olyan közvetlen közelben állanak és a nagyközönség előtt annyira homályban vannak, hogy volta­képen botor vállalkozás lenne átvenni a történetíró szerepót és ítéletet mondani. Hogy az elvi kérdésben melyik tábor nak van igazsága : a szabadkiraly-vála'iz tóknak, vagy a legi imistáknak, , arról bajos volna diskus^zióba bocsátkozni, mert ugy az egyik oldalon, mint a másik oldalon az okadatolás fgész láncolatát lehet az elvi kérdesbeu felsorakoztatni. A legitimisták főérve az, hogy mi pártos nép vagyunk és a népié ek tem» peramentumára való tekintettel kimond­hatatlan veszélyt rejteget ingában min­den választási küzdelem. Hát még a ki­rály- v lasztas. Volt nekünk már egyszerre három koronás királyuak is. A szabad királyválasziók ezzel szem­ben főként a nemzeti függetlenség év­százados álmainak valóra-váltát és _a di nasztiától elszenvedett sok, feledhetetlen sérelemnek az emlékeit sorakoztatják fel érveiknek Nem ezekrfll akarunk most beszéli. Nagyou helyesnek tartjuk a nemzetgyűlés nagy többségének azt az álás foglalását, hogy ezek a kérdések és az egés t király kérdés nem alkalmasak most az aktív politika számára s leghelyesebb, ha miu deuki fenntartja az ő legjobb meggyőző­dését jonb időkre s majd, ha a külpoli­tikai vi-zonyofc annyira megérnek s a b**lső konszolidáció annyira megerő-ödk, hoogy a nemzet politikai életi rázkódás nélkül fogja kibírni ennek a súlyos prob­lémának a megoldását, majd aksor vissza térünk reá. Addig pedig csak maradjon a jelen függő helyzet, a király nélkil királyság berendezkedése, amelyaek első áldásos sikerei annyi kudarc és balsors után épen ezekben az órákoan kezdtek volna kibontakozni. Mi tehát nem ezekről az elvi kér­désekről akarunk most megemlékezni, nem a kérdés meritumáról, hanem ma­gáról a puccskísérletről. Állapítsuk meg, hogy az eddigi fej­lemények igazolása szerint mi nem fagyunk sem forradalmi, sem balkán-fajzat. A mit 48-as forradalomoak nevez nek, az vérnélküli, ideális evo'ució voit, a mit ppdig okióberi forradalomnak ne­veznek, az nem volt nemzeti, hanem inkább nemzetközi forradalom. Az inter­nacionálé jegyében született nemzetbom lasztó őrület. A magyar nemzet nem forradalmi Nálunk sem királygyilko^ságokkal, se bombáméiényletekkel, se pucscsokkal dol­gozni nem lehet. A mi vérüakbe annyira belemént, annyira beidegződött az ezeresztendős alkotmányosság érzéke, hogy mi csak alkotmányosan tudunk és szeretünk dol­gozni, fejlődni és é ni A magyar néplélekiől teljesen idegen fegyver minden erőszakosság és miuden rajtaütés, minden oruzva-támadás. A nyugati kultúrának évezredes ha­tása annyira átformálta a magyar faj egyébként tzélső*-éhekre hajlamos tempe­ramentumát, hogy mi i yeuekre már sem hajlamosak, sem kaphatók nem vagyunk. Épen azért a legnagyobb szigoru­sággal ítéljük el «z efaj a kiséileteket, a melyek csak arra alkalmiak, hogy ezer sebből vérző nemzetünkre U|a*»b, meg ujabb megpróbáltatásokat zúdítsanak és az áldadan testvérharc szörnyűségeit f l idé<z=»k. HÍ csakugyan komoly érvek szóla­nának a mellett hogy vissza öjjön a király, ha csakugyan íejtegetae szamunkra vala­mi t a tarsolyában, mint ahogv hirdetik és sugj ik-bugják (hejh, de nehezen lehet már az ilyeneknek hitelt adni. . . hiszen Károlyi Mihályról is azt sugták-bu^ták, hogy zsebeben hozza az antant szimpáti­áját és a ránk nézve kedvező külöabékét.. ) de ha mondom csakugyan volna valami abban a tarsoly >an hát ki vele. Meg lehetett volna aztmpnd.ni, mutatni nyíl­tan is, albotmányos formákban is, vagy kellő dískréció alatt kö ö nt leheteti volna a hatalom törvényes letétemén es ivei is. Mi nem tudtuk fehételezni, hogy akár a miniszterelnök, akár maga a Kormányzó ntm azonnal a legnagyobb készseggel fogódnák a sorsuuk végleges jobbra-for­dulásat jelentő vállalkozást. Ha komoly sikert© jelentene, azóta már Budapesten bizonyosan dúdalkapuk állanának a sza­badító király előtt . . , De igy . . . Ehhez nem értünk. Meghalljuk és megér jük mi az okos beszédet, de erőszakot, azt n«m i-merüuk. Ezer hála ^s elismerés a kormmy nak, hogy helyén volt az esze, a szive és erős bb tudott lenti az erő zaknál és meg tuita előzni azt a szégyen 1 eljes, ad a katasztrófilis tragédiát, a mely abból állóit volna, ha a nemzetközi békét ve­szélyeztető ki érlettel szemben idegen hatalmaknak kellett volna beavatkozni és rajiunk megint átgázolni. S. Szabó L Előkészületben a törvényhato­sagi reform. A belügyminiszter kérdései. A belügyminisztertől a vármegyéhez nagyjelentőségű leirat érkezett, amely tuk nő az efemer napi események kere'.ein és messze kiható jelentőségű a tör­vényhatóság életének jövőjére. A miniszteri leirat a következőket mondja: A trianoni békeszerződés 1921. évi jú­lius 22-án életbelépett. — Ennélfogva az 1915. évi VI. t.-c. 2. szakasza értelmében a törvényhatósági bizottság alkatelemei te­kintetében történjenek-e és ha igen, mi­lyen változások, főleg pedig, hogy & törvényható­sági bizottság újjáalakítása mi­lye u választójog alapján men­jen végbe. A törvény értelmében ugyanis eddig a törvényhatósági bizottság tagjait is az or­szággyűlési képviselőválasztók vá'asztot­ták, az országgyűlési képviselő választójogi ra vonatkozó törvény azonban még meg­alkotásra vár. A belügyminiszter a kérdések nagy fontosságára tekintettel meg akarja hatl­f [atni a törvényhatóságok első tisztvise­őit, akik saját közvetlen tapasztalataik alapján leginkább hivatottak véleményt mondani arról, hogy a közel jövő nagy feladatainak megvalósítására, mily Össze­tételű törvényhatósági bizottság lenne a legalkalmasabb abból a szempontból, — hogy az irányító, szabályalkotó, közigaz gató, ellenőrző és — "főleg a városoknál — vagyonkezelő feladatoknak legsikereseb­ben megtudjon felelni és hogy a lakossáf minden rétegének megfelelő érvényesülés® mellett biztosítani tudja, hogy az értelmi színvonal ne sö­lyedjen és hogy a közügyek inté­zésében mindig a közérdek köve­telményei érvényesüljenek. Ezeknek a szempontoknak a figyelem­bevételével a miniszter kérdéseket tesz fej amelyekre 15 napon belül, tehát meglehe­tősen sürgősen vár feleletet. A legfonto­sabb kérdések ezek: Nem lenne-e kívánatos az ügyeket in­téző és vagyonkezelő 'törvényha'ósági bi­zottsági tagok számának apasztása és hft igen milyen mértékben?? Mivel a vármegyék politikai kérdé­sekben való állásfoglalásának nagy súlya van és mivel sok "községből állanak nem lenne-e indokolt, hogy a vármegyei, törvényhatósági bizottság aránylag na­gyobb számú tagokból álljon, mint a vá­rosi?? Miként biztositható, hogy a tör­vényhatósági bizottságban a la­kosság minden rétege megfelelő arányú képviselethez jusson? — Miként gátolható meg, hogy egyik társadalmi osztály vagy foglalkozási ág se kerülhessen túlnyomó többségbe? Kivánatos-e a virilizmus fenn­tartása, ha igen, milyen terjede­lemben és arányban? A nyers legtöbb adófizetés vétessék-e ala­pul, vagy gyakorol tassék-e Valamely ki­választás és hogyan?? Milyen állami egyenes adók vetessenek számításba?? — Nem kellene-e különbséget tenni az adó tekintetében az ipari és kereskedelmi éle­tet élő városok és mezőgazdaságból éli? vármegyék közt?? — Lehessen-e valaki több törvényhatóságban virilista?? Kívánatos-e a törvényhatósági tiszt­viselők részére az ülési és szervezeti jog fenntartása és milyen mértékben?? Minő széleskörű legyen a válasz­tójog és mik legyerek a korláto­zások különösen áltampo'gárság, életkor és ottlakás tekintetében?? Fetruházhatók-e a nők Is Válasz­tójoggal és ha Igen, milyen korlá­tozással? ^ Mik legyenek a választhatóság kor­látai?? Kiterjeszthető e a választhatóság a nőkre is az esetben, ha Választójoguk van?? A megalkotandó uj törvényhatósági bizottság az általános tisztujitásnak zá­ros határidőn belül leendő megtartásával? A leirat még több kérdőpon­tot tartalmaz a csonka vár­megyék közigazgatására vonatkozólag. — Az utolsó kérdőpont a vármegyék mai autonom szervezetébe nyul be erősen, a mennyiben azt kérdezi, hogy: »tekintet-

Next

/
Thumbnails
Contents