Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-07 / 202. szám

Szőnyegfonás - többtermelés Mindenki előtt ismert, hogy lecson­kitoit hazánk. az őt körülkaroló ellenséges országok között csak ugy boldogulhat, ha mindén vonalon, ott is, ahol eddig még fel nem használt energiák szunnyadnak reá tér az intensiv munkára és eddigi termelé­sét a maximumra igyekszik fokozni, ezen­felül pedig a még munkába nem vont erő­ket is munkára készteti, hogy ezáltal a termelésben még részt,nem vett erők utján és a tétlenségre kárhoztatott erők felhasz­andásával a több termelés felé előre vi­gye. Ha a többlermelés eredményét tekint­ve, megelégszünk azzal, hogy az egyén több pénzbeli bevételt érjen el, ezzel még nemzetgazdasági többtermelés felé egs r lépést sem tettünk. Mert azt, hogy a ren­delkezésünkre álló javákért több pénzt kapjunk, még iöbfjtermeiésnék nem ne­vezhetjük. A mezőgazdaság terén akkor jutunk cél felé, ha az ugyanazon földterü­leten termelt termény mennyiségét tud­juk fokozni. Ugyanez áll az ipari terme­lésre is. ha a megfelelő export utján, pi­acot is találunk. A mondottak nagy fontosságát nem tagadhatjuk. De ez még nem elég. Az ország gazdasági johbléíe felé. a többtermelés utján akkor jutunk energi­kusléptekkel, ha olyan iparágakat és álta­lában olyan termelést is bevonunk a la­kosság foglalkozása körébe, amelyet 'ed­dig itthon kevéssé vagy egyáltalán nem kultiváltunk. Ezeknek az uj foglalkozási köröknek nem kell nagy ipar, vagy a kéz­műipar körébe vágnia okvetlenül, lehet­nek, ezek a foglalkozások háziipari jelle­gűek is. Hazánkban a háziipar még igen kis területen honosodott meg, igy arra kell törekednünk, hogy ez a terület minél ki­terjedtebb legyen, hogy a hazai többter­D né lés szolgálatában hatásosan működhes­sék. Ezt célozza a szőnyegfonásnak nemes és szép munkája is. Amikor a Honszeretet* egyesület va­lóban kiván azon munkálkodni,- hogy en­nek az országnak több termel ését előmoz­dítani lehessen, akkor ezt az egyesületet, ebben a nemes munkájában a társadalom minden tagjának támogatnia kell. Már meghirdette a szőnyeglonó tanfolyamot. Már jelentkeznek is a honleányok nemes munka megtanulására. De azt szeretnők, ha minden hazáját szerető asszony és leány, valamint a férfiak is átlátnák a tö­rekvésnek nagyjelentőségű Voltát. Hiszen anyagiakban is előnyt fog nyújtani a sző­hyegfonás elsajátítása. Az a terv ugyanis, hogy a szőnyegfo­nást elsajátított növendékek, a későbbi időkben állandó vásárlót nyerjenek az egyesületijei). Az egyesület tisztán látja azt, hogy nem elég a fonás megtanulása, lia ezt a tudást értékesíteni nem lehet. — [Épen ezért az a ter'v, hogy később az egye­sület a már kiképzett növendékeket meg­hízza állandó munkával is. Ilyen esetek­ben anyagot ad, a kész munkát megvásá­rolja és a saját rizikójára értékesíti. Te­hát olyan háziipart szándékszik terem­teni, amely állandó, jól jövedelmező és e mellett otthon kényelmesen e'végezhető munkával szinte állandó jövedelmet biz­tosítson a tanfolyamot végzett növendé- i keknek, ha és amennyiben azok erre vál­lalkozni liajlándók. Amennyire nagyhírű a csetnéki csip­ke. a kalotaszegi varrottas, a matyó hím­zés stb. annyira nagyhírűvé és igy jól fi­zetetté lehet a magyar, spéciéit a nyír­egyházi szőnyeg, a gobelin stb. is. Ks a szőnyegfonás, a különféle fonó technikák, nem is egyszerűen háziiparként tekintendők. A Honszeretet tanfolya­main elsajátítható tudás, a legegyszerüb­től a legmagasabb ízlésig kifejleszthető ipari művészet is egyúttal. Oly magas mű­vészi nívóig fejleszthető ez a tudás, a megfelelő ismeretek megszerzése után, hogy a képzőművészet magasságáig is fel­emelkedhetik. Amíg tehát ezen a területén lehetséges a legegyszerűbb és talán igy is jellemezhetjük, a tömegtermelés nívóját ií> követni, addig másfelől a művészi mun­ka is kielégítést nyerhet, a jóakaratú fej­lesztés utján. Minden foka, megvan leifát ennek a munkának, egészen a lelket gyö­nyörködtetni tudó magas művészetig. Amikor tehát a > Honsz Tele'.« ezekre a nemes feladatokra hívja fel Nyíregyhá­za társadalmát, akkor éppen e feladatok nemes és sokoldalú' volta kell. hogy ser­kentsen mindenkit, aki szolgálni kívánja hazáját, aki a löbbtermelés utján való bol­dogulást nem tekinti kielégítettnek azzal, ha az áruhaszon fokozását elérte . Csak azokat kéri a szőnyegfonó tan­folyamon váló részvételre, akik megértik azt. hogy nemes munkával boldogulhat csupán, letiport nemzetünk, amelynek fel­emelésére mindenkinek sietnie kell. Egyik hasonló cikkemben felte lem a kérdési, hogy lesz-e jelentkező elég?'? Hi­szem és remélem, hogy Nyíregyháza tár­sadalma megérti a hívó szót és jelentkező: sok is lesz. Ugy legyen! Pisszer János, 4 letolja az Aiipl-pirk látVÍDfGSSépit Szeptember hó első napjaira két min­denképpen támogatásra méltó nagysza­bású népünnepély lesz a Sóstón. Az egyi­kei a katonazenekar javára Kisasszony­napján, e hó 8-án rendezi a város pol­gársága nagy attrakciókkal, a másik pe­dig a rokkantak nagy népünnepélye lesz 11-én vasárnap, ugyancsak a Sóstón. A két népünnepély egymáshoz való közelisé­gét minden bizonnyal vállalni fogja a publikum, mert mindkét nagyszabású és látványosságokban páratlanul gazdag ün­nepély komoly célok érdekében kötelez el mindnyájunkat. A il-iki sóstói délutánt a Hadirokkantak, Özvegyek és Árvák Nem­zeti Szövetségének nyíregyházi képviselete rendezi. Ez az ünnepély tehát a rokkantak rendezése, a téli napok előtt súlyos gon­dokkal terhelt béna hősök alkaíomnyuj­lása valamennyiünknek áldozathozatalra. A Hadröá népünnepélvére az Angol­park igazgatósága odakölcsönözte az európai hírű park látványosságai, a hí­res fővárosi vurstli< legjavát. A Hadröá vezetősége nagy áldozatok árán kötötte le a látványos bódékat és a hintákat, hogy a belépődíjak fejében igazán kitűnő szó­rakozást s zerezzen kicsinynek, nagynak egyaránt. Az Angol park lejövetele elé nagy érdeklődéssel néz a szórakozni vágyó közönség. 1911. szeptember 7 Nagy vásár Nyíregyháza, szept. 6 Saját tudósítónktól Mozgás, sietés, lárma, elbámulás, kis síp és nagy sip; rekedt torok, torz, elliu­zolL szájak; kissé szennyes tarkaság, n# meg — por: ez a vásár. Nagy, végtelenbe terpeszkedő kép. melyből a nyüzsgő éle­tet kis-csikósszekerek csengősen viszik szerte-szét a megyébe az országba. Minden kapható! A hétfői vásár vetekedett egy béke­beli vásár élénkségével. 'Nem hiányzott onnan semmi, apró csecse-becséktől kezd­ye a hires nyári lovakig minden volt. Há­pogó, krákogó rekedt aprómarha, finom debreceni perec, mézes tányér, mézes szív, fonatos kalács. Azl sem tudja az em­ber. hogy hova nézzen. A vásár közön­sége nagy tömegben sodródik ide-oda s megismerni köztük a kíváncsit, a bámu­lót s a szenvedélyes vásárlót, aki hóna­pokig várja a nagyvásárt, hogy valami) vehessen. Ott versbe éneklik ki a csupv olcsóságot: »Csak három, három, mindéi? darab három. A vevőt várom, várom, csak három, három...« Persze korona. Régen krajcár volt. Igv is rettenetesen olcsó. — Roppant körül állják, apró, maszatos ci­gánygyerekek vágyakozva a pléh hazug csillogására s mosolygók, akik elnézik az egyszerű ember csalafintaságait,.mellyel y közönséget csábítja. Talán drága a ruha??! A ruha vásárosok előtt megyek el. — Tél következik, de annak dacára cse­kély a vásárló kedv. A szétteregetett szö­vetek mintája alig látszik a portól. Hanem a fakanálnak nagy a keletje. Egy fiatal leány szalagcsokrokkal ékesili az ötletes < ajándéknak szánt kicsi fehér fakanalat. — Az mellékes, hogv az ötlet már talán év­százados, de mindig derűs mosoly az ára egy ilyen ajándéknak. Sok a !ó, kevés a vevő! Mind messzebb keveredek a tömeg!;* s a porba s eljutok egészen a lóvásárig. A lovak takarmányba turkálnak, a gazda otl áll a poros, kopott szekér mellett, de vevő alig van. A lóvásár is nagyon kényszere­dett. Ellenben hangos a teberna, énekszó, rekedt torokból és furcsa, vegyes ital­szag... Lacipecsenye és löllötl káposzU És mellette a laci—pecsenyének forgat­ják és árulják a finom pirosra sült húso­kat. Pacalt, meg krumli levest, fekete fa­zékból töltötl káposztát. Minden nagyon jó lehet, mint ahogy a széles mosolyra hú­zott zsíros szájak mutatják. Egy kis ci­gányfiú a jóllakottság boldog kacagásá­val hengergőzik végig a homokos uton. Egy fiatal házaspár is itt ebédel, a férfi teli szájjal beszél valamit,, a szép fe­hérarcú asszony csak mosolyog és bizto­•án arra gondol, hogy ina elmarad a min­dennap egyformasága: nem kell főzni, uracskám eszel laci-pecsierty ét!« Amotl, túl a vásári korcsmán egy csomó diák is tréfálva, nevetve eszik. Ez olvan mindet) esetben megismétlődő vásári öröm: la­ci pecsenyét enni s amugv tréfából alapo­san jóllakni. írásban a Jövőnk! De nem irnám meg a vásárt, ha meg­feledkeznék a rikácsoló papagálvokrók, * Tükörfényes gallér- és kezetőtisztifás! 2 korona X&ul&efesfés, vegjrtis^tifás gyorsén és olcsón Átvétel: Farkas Testvérek, Zrínyi l'sna-utca 1Ű, Schwarcz Adolf, Zöldség-tér 4. v

Next

/
Thumbnails
Contents