Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-27 / 218. szám

!9ií. szeptember 27. JSftíRVIDÉK. i magyar társadalom elhatározását nem. A nemzet, melynek egy szélhámos forradalom kivette kezéből a fegyvert s ellenségeink kezére juttatta az ország' háromnegyed részét, ugy érezte, hogy nem vetheti magát alá ujabb áldozatnak. Elég volt! Történjen bármi, újból megragadjuk a fegyvert, amelyet kicsavartak a kezünkből és útját álljuk az utolsó rablási kísérletnek. Mint egy ember mozdult meg Nyugatm agy arország A magyar közlólek lázadt fel

1 ez ellen s mint egyetlen ember, ugy mozdult meg Nyugatmagyarország. A kétségbeesett önfeláldozás fegyvert adott a lakosság kezébe, hogy azzal kiűzzék leghitványabb ellenségünket, akiért a mi fiaink véreztek a legtöbbet. Az lehetetlen, hogy nem maradt volna férfikar, férfierő ennek aZ országrésznek a megvédésére. Ez az ellenségünk barátságot szintéit, hogy aztán megraboljon bennünket. Okuljanak a nyugatmagyarországi példán! Néhány ezer ember hősiessége játszi könnyedséggel verte ki a rabló csapatokat. Most látszik meg, milyen nagy hiba volt a magyar hadsereg fegyverét porbaejteni s ezzel veszni hagyni az országot. Nyugatmagyarország példája mutatja, hogy mire képes a férfiasság. Ezek az emberek ott virrasztanak hideg őszi éjszakákon, hogy őrt álljanak [Magyarország nyugati kapujánál. Legyen min den gondolatunk az övék. A fölkelés meghozta a maga eredményét. Azt kérdezik, hogy mi lesz a végső eredmény, meghozza-e a nyugatmagyarországi lakosság önfeláldozása a maga gyümölcsét?? Hihetünk és remélhetünk, hogy igen. A jelek már is azt mutatják, hogy az az önérzet és az az elszántság, amellyel! a magyarság ©MentálL a végleges kifosztásnak, néma helyeslésre talált azoknál a nemzeteknél, amelyek szimpátiával kisérték heroikus küzdelmünket és részvéttel nézték végig tragikus bukásunkat. Ha mi is elveszítettük volna hitünket, iia jajszó nélkül, tehetetlenül és gyáván dobtuk volna oda Nyugatmagyarországot hitvány ellenségünknek, ugy nem érdemelnénk egy szikrányi rokonszenvet sem. Igy. azonban elértük azt, hogy respektussal néznek ránk azok, akik azt hitték hogy már elvesz (Lünk s hogy Magyarország Csáky szalmája vagy Senki szigete lett, amelyet tetszés szerint bármikor fel lehet osztani. Inkább válasszuk a dicsőséges halált, mint a részvét nélküli gyáva eltemettetést! Ellenségeink miután elrabolták országunk háromnegyed részét, eddig folytonosan fegyveres beavatkozást sürgettek, hogy teljesen feldaraboljanak berniünket. Most azonban, bog)', azt látják^ hogy ez a vállalkozás nem lenne minden kockázat nélküli látják, hogy kettőn áll a vásár, most elhallgatlak a kardcsörtetéssel. Ha kell meg" halunk, de ingyen nem adjuk oda magún* kat. Eddig fenhéjjázó módon, balkáni gőggel beszéltek velünk, mert nem sejtették, hogy szembe kell nézni a régi Magyarország önérzetével. Mi van az ultimátum/nal? Az ultimátum, amelyet magyar poli" likai részről is olyan feltűnő sokat hangoz tatnak, szinte sürgetnek, nem olyan veszedelmes. Az úgynevezett utódállamok nagy bajokkal, nagy válsággal küzdenek. Nem tudják megemészteni az annektált területekét. Szabadság' helyett rabságot osztanak. Fegyveres erejüket kénytelenek belső bajaik ellensúlyozására és megfékezésére fordítani. Ezek miatt nagyon meg kell fontolniok, hogy kétes értékű hódításaikat még jobban kiterjesszék. Hogy diplomáciai tekintetben mi lesz a nyugatmagyarországi felkelés eredménye," erre is biztató jeleink vannak. Olaszország teljes szimpátiával .van irántunk, mert közvetlenül érzi azt a veszedelmet, amely egy Magyarország testén át létesített korridor esetén fenyegetné az olasz' kereskedelmet. A cseh imperializmus a volt monarchiánál is nagyobb veszedelmet jelent az Adrián Olaszországra nézve. Nyugatmagyarország egy részét már megmentettük Elmondhatom, hogy Nyugatmagyarország egy része már is meg van mentve s már véglegesen hozzánk tartozik. Épen ezért az egész magyarságnak egységes frontot kell alkotni az elszántsággal és Önfeláldozással küzdők mögött Némuljanak el a pártvillongások, ápoljuk az összetartó zás érzését. Ez fog erőt adni a fegyverrel helytállóknak. Nyíregyháza város polgársága a negyvennyolcas szabadságharc idején megtette a kötelességét, mert Szabolcsvármegyével együtt legtöbb honvédet adott a hazának. Ha most is igy fognak cselekedni, akkor a poklok kapui sem fognak rajtunk erőt venni. Hatalmas tapsvihar és éljenzés követ te Milotay beszédét. Majd Garay Etta lépeti a közönség elé és ihlettel telitvft, lendülettel szavalta el László Sándor Hab Míigyárokhoz cimü költeményét. A szavalatot követő viharos tetszésnyilvánítás Tiszabüd, szept. 25. (A Nyirvidék tud.-tól.) Mint antik selymen az arany szkófium, ugy ragyog a szabolcsi táj őszi tablóján a vitézi birtokba iktatás magyar ünnepe. Itt mélyen ereszti gyökerét az újjáépülő Magyarország a múltba, a bajnoki mult epopeiái zendülnek meg, amikor a vitézségi érmes népfia főúri kézből kapja nemzete jutalmául a hazának örökre „el kőtelező vitézi telket. Vasárnap a szabolcsi őst e színes pompájú napján, megismétlődött a halhatatlan mult szellemidézése, egy szabolcsi hős vitézi birtokba lépett. Nemzetes és vitéz Reznek István tiszabüdi tartalékos huszárőrmestert iktatták a Dessewífy István gróf által Tiszabüd határában felajánlott tizenöt holdnyi birtokba a Vitézi Szék küldöttei. Az ország első főuránál. Az ünnep, mint hatalmas szinfónia fenséges erővel nyűgöz le s a grófi kastély repkényes dóroszlopai mellől merengve nézek a százados fák ércfénjbe öltöző lombjaira, az őszi virágos utakra, amelyeken a mult szelleme leng át. Az ország első főurának Gróf Dessewífy Aurél országbírónak kúriája ez. A kastély parkra néző nemesen kiképzett homlokzatán a Dessewífy grófok címere fölött arany betűkkel ragyog: „Pro aris et focis". Épület és élet, amely a család törtécetében kristályosodott, ragyogó elvek, eszmék formáló dása volt s a magasba lendülő nemzet, a haladó magyarság életerejét növelő energiát adott. A relikviák, amelyeket e gyönyörű művű szabolcsi kúria rejt, az esztéta és kulturpolilikus, író és tudós magyar főúri lélek alkotó munkásságának beszélő emlékei. Egyik a neohellénizmus magyar rajongójának, Kazincynak szellemi társa, másik Széchenyi teremtő zsenijével keresi az nj Magyarország előre vezető ösvényét, akadémiát alapit, Zichy Karola grófnő Jókai hősnőivel a magyar szabadságot álmodja, S a nagy koncepciókhoz méltán sorakozik az, mely itt ünnepi pompa zománcát kapja, a terv, mely a magyar főrendiház elnökének és fiának, István grófnak lelkében a nagy Horthy szózatának visszhangjaként megszületik és ma valósággá lesz: tagot hasítani az ősi birtokból és birtokos társsá tenni a föld fiát, tiszabüdi Reznek István huszárőrmestert, az Olt völgyének oroszlános védőjét, akinek szivében a haza szeretetének csillapultával Mikecz Dezső elnök néhány szóval megköszönte a szereplők fáradozását és ezzel a gyűlés véget ért. Az esü hangverseny Este 8 órakor a Korona nagytermében a Magyarság művészei tartottak hangversenyt, amelyen Milotay István mondott tartalmas megnyitó beszédet arról a kulturális kapcsolatról, amely elválaszthatatlanul összeforrasztja a demarkációs vonalon innen és tul lakó magyarságot. IJtána Komáromy János a Magyarság belső munkatársa olvasta fel pompás humoreszkjót. T. Maleczkv Bianka a m. kir. Operaház tagja operaáriákat énekelt nagy hatással. Dr. Molnár Imre dalénekes, a Magyarság belső munkatársa Ady—Reinitz dalokat és régi magyar nótákat adott elő hatalmas drámai erővel. Bodor Ajladár hatalmas ere jü költeményeivel döbbenetes hatást váltott ki a közönségből. Némethy Ferenc hegedűművész játéka teljesen lenyűgözte a közönséget, ismétlést és ráadást is kellett adnia. A zongorakiséretet az Antony Károly zongoraművész lemaradása folytán beugrott Lórenc Ilonka ügyesen látta el. A hangverseny után kedélyes vacsora volt a Korona éttermében, amelyen a szereplőkön kívül tneghivoll vendégek is résztvettek. vesztatüze ég. Ez a tfiz egygyé tndja forrasztani a mágnást a föld munkás fiával, A grófi kastély vendégei kőzött, akiket Dessewífy Aurél gróf, fiával a büdi vitézi telket felajánló István gróffal uri szeretetre méltósággal fogad, itt vannak: Reviczky László ezredes, dandárpBrancsnok, a vármegyei Vitézi Szók kapitánya, a kormányzó úr Ö főm éltóságának képviselője, aki mellett a Vitézi Szék nevében Wack Károly őrnagy széktartó jelent meg, a huszárezred tisztikarából Elekes Gábor ezredes, egykor parancsnoka a beiktatott vitéznek, Tjil József százados, Lázár Károly százados, Reznek István hős haditetteinek tanuja, harminchat hónapon át a fronton parancsnoka, Gerlóoey Gábor és Mikecz Kálmán főhadnagyok. A polgári hatóságok előkelőségei közül Jármy Béla főispán, Mikecz István alispán, Dr. Bencs Kálmán polgármester, Kubassy Béla dr. főszolgabíró. Itt vannak: Korniss Ferencz, Oláh Tibor földbirtokosok. Rhédey grófi uradalmi intéző, Kende Miklós tiszabüdi jegyző, Lázár Béla g. kath. lelkész, szentBzéki tanácsos, Bánkövy Kornél róm. kath. lelkész, N. Papp Mihály községi főbíró. Vitéz Reznek István A nagy teremben, amelynek falairól a Dessewffy ősök néznek a vitézi ünnep vendégeire. Reznek István vitézhez lépek. Szelíd, jóságos arcú gazda, csak a szive felett csillogó érdemjelek utalnak arra, hogy súlyos harcok fiával állok szemközt. Az arany vitézségi éremtől kezdve valamennyi kitüntetése megvan, ott a német feketeszallag is a kis ezüst éremmel. Elmondja, hogy a legsúlyosabb harcokat a román fronton vívta és szakaszával nem egyszer véresen visszaverte az Olt mentén betolakodó oláhokat. Feleséges ember, itt van életének boldog osztályosa is, közös bánatuk egyetlen kis fiuk korai elvesztése. Nagyon boldog ezen a napon Gyönyörű kis birtokot kap a büdi határban termékeny tisenöt holdat a kőut mellett. Eltölti lelkét a hála melegsége a grófi család iránt s arcán az ünnepi nap aranyfénye ragyog. Ö a nap hőse, meleg kézszorítással köszönti mindenki A feledhetetlen ünnep varázsa tartja fogva a sziveket. A park felől a pompás cigánymuzsika szűrődik be, egy hatalmas régi gobelin aranysárga tónusu rajzáról a római imperátor néz. Lábaihoz gazdag ajándékokat halmoznak Nemzetes és vitéz Reznek Istvánnak jutalmat ád nemzete Magyarok ersaágbirájánál — Vitézi birtokbaiktatás Tiszatiidön