Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 197-221. szám)

1921-09-03 / 199. szám

!9$i, szeptember 3 mHmmKaaaamammtmmtmBmm mmsm^tttv^mrmirmM ww: nsmmm wmummm. (i Nem adhatunk kenyeret annak, aki a torksakat szorongatja" A Nemzeti Szövetség szabolcsvármegyei és nyíregyházi körének tiltakozása Ausztria rablása ellen NyiregYhábR, szept 3. Saját tudósítónktól. A Magyar Nemzeti Szövetség Sza- j i>o les vármegyei és nyíregyházi köre, a mely az eddigi »Tevéi« itteni körét is magába olvasztotta, tegnap délután négy órakor tartotta választmányi ülését Mi­kecz Dezső udvari tanácsos elnöklete alatt a vármegyeháza kistermében. A választ­mány összehívását főként az a fájdalmas valóság tette aktuálissá, hogy a magyar Kálvárián ujabb állomáshoz jutottunk: fsíyugjatmagyarországot el akarják rabolni tőlünk. Jelentős tárgya volt a választmá­nyi ülésnek a »Tevéi«—; nefc a Magyar Nem­zeti Szövetségbe történt beolvadása is. A Liga még az irredenta egyesületeket fel­oszlató kormányrendelet előtt beolvadt a Szövetségbe és igy a feloszlató rendelet, a mely a ránk erőszakolt béke szellemében fogant, nem érintette a Területvédő Ligát. A választmányi ülésen, amely a volt. Tevéi választmányi tagjai és tisztikara je­lent meg, a beolvadást megnyugvással vet­te tudomásul. A volt »TeVél« tagjai és tisztikara a Nemzeti Szövetség tagjaivá és annak tisz­tikarává lettek, igy a Szövetség, amely­nek Nyíregyházán Mikecz Dezső udvari tanácsos az elnöke, anyagi és szellemi ere­jében hatalmasan megnövekedett. A választmányi ülésen Mikecz Dezső udv tanácsos, elnök megnyitója után dr. Szesztay Zoltán ügyvezető—elnök tette meg bejelentéseit és ismertette a Nemzeti Szövetségbe való olvadás és a Nyugat­magyarország elszakítása ellen való állás­foglalás kérdését. A választmány a »Magyarság« c. lap irredenta ifjúsági pályatételére 300 K kü­lön dijat tűzött ki. A tételt három keres­kedelmi iskolai ifjú dolgozta ki sikeresen. A választmány sajnálattal veszi tudomá­sul, hogy a pályázaton a Helybeli középis­kolák közül csak az egyik vett részt. Bejelentette az elnök, hogy dr. Né­mely Béla a a Magyarság* belső munkatár sa értesítette az elnökségei a lap művész­gárdájának Nyíregyházára való lejövete­léről. A kiváló gárda szeptember máso­dik felében jön le városunkba s itt irre­dente erejű müvészestét rendez, önzétlenüj a Szövetség helyi köre javára. A nagysza­bású müvészest tervét, amelyre Milotay István is lejön, a Szövetség lelkes öröm­mel veszi tudomásul s többek felszólalá­sára elhatározza, hogy a kiváló művész­gárdát felkéri a nép lelkére ható délelőtti propaganda előadás tartására is. A Magyar Nemzeti Szövetséggel való egyesülés kérdésében jelentette az ügyve­zető elnök, hogy a Tevéi budapesti együt­tes ülésén, julius 4-én mondotta ki a Szövetséggel való egyesülést. Ezen a gyű­lésen dr. Garay Gyula titkár képviselte a szabolcsi csoportot s az ő részletesen be­számoló jelentése megvilágítja az egye­sülés indokait. A választmány kimondja a Szövetséggel való egyesülést és annak keresztüvitelével megbízza az elnökséget. Ezután a szivbemarkoló, torkunkat szorongató, véresen komoly kérdés gyásza és a nyomán fellobbanó tiltakozás szen­vedélye fogta át a választmányt. Dr. Szesz­tay Zoltán ügyvezető elnök rámutat, hogy nemrégen egész Nyíregyháza felemelte tiltakozó' szavát a nyugati népek elsza­kítása ellen. Azt hittük, hogy erre s a nyíregyházaihoz hasonló számos hatalmas tiltó szóra felébred Ausztria erkölcsi és praktikus érzéke és eláll attól 1, hogy a bennünket körülfogó iszonyú láncot be­zárja. Ausztria nem tí^ult, megkezdte a bevonulást Nyugatmagyarországiba. — Hála a Magyarok Istenének, most az utol­só, pillanatban, mikor létünk forog koc­kán, akadtak férfiak, akik fegyverrel áll­nak sikra a szörnyű megcsonkításnak. Nyíregyháza tiltakozott már, de ebben a végzetes pillanatban újra tiltakoznia kell Kívánjuk, hogy a kormány szakítsa meg Ausztriával a diplomáciai összeköttetést s ha továbbra is merev ellenségeskedést ta­núsít, zárja el a nyugati határt, mert hi­szen nem adhatunk kenyeret annak a nép­nek, amely gyilkos kezével torkunkat szo­rongatja­A választmány ezulán egy sziwel-lé­lekkel elfogadja az ügyvezető-elnök által előterjesztett határozati javaslatot, amely a következő szavakban kiáltja a'Nemzeti Szövetség szabolcsvármegyei és nyíregy­házi körének tiltakozását: Az osztrákok, akik a háborúba belekényszeritették a magyar nemze­tet és akikéri nemcsak ezreink ma­gyar vére hullott, hanem akik miatt meg is csonkítottak, a legaljasabb el­lenségként törnek reánk. A magyar föld azonban egy test, melyet egy ezredév forrasztott ösz­sze. A magyar nemzet egy család, melynek fiai egy évezreden át egy­másért dolgozlak, küzdöttek és szen­vedtek. Sopron magyar város és a nyugati határvidék nekünk is hazánk" Mi ragaszkodunk hazai földünk min­den rögéhez: Mi együtt érzünk teslvé­reinkk l, akiket erőszakkal kísérelnek meg tőlünk elválasztani. Az ő veszedé­in ük a mi pusziulásunk is. A sötét erőszak nyomása alatt legmélyebb megvetéssel a hűtlen osztrák fegyver­társ kapzsi rablóvágya ellen, követel­jük a magyar kormánytól, hogy ezzel a mai Ausztriával a diplomáciai vi­szonyt szakitsa meg azonnal és zárja el Ausztria felé a magyar határt. A tiltakozást a Szövetség még a teg­napi napon táviratban közölte a kormány,­nyal. it vett a talált pénienf Nyirejryháütft, BZ*>P<\ 2 Seját tudósítónktól. Az örökös földön az egyik gazdál­kodó felesége a répaföldjén dolgozgatott és eközben a kötényébe rejtett pénz 2800 korona kiesett az utmentére. Az elveszett pénzről jelentést tett a rendőrségen, ahol egy másik eset kapcsán kinyomozták az elvesztett 2800 korona megtalálóját. Az örökös földek egyik fiatalkorú bérese volt a szerencse fia. A pazonyi uton ment, a vetés szélén meglátta a heverő bankókat, zsebrecsusztatta és ahogy szerét tehette, elkezdeti vásárolni mindenfélét, ami vá­gyainak netovábbja lehetett. Mire rájöttek a talált pénz eltulajdonítására, már csak két korona maradt meg a 2800-ból. A mai világban 2800 koronából nem sóikat vehet az ember, az örökösföldi fiu azonban jó beosztással gazdag vásárt csa­pott, ugy hogy a sok holmi fel is tűnt gazdájának. Minthogy pedig ebben az időben egy értékes aranyláncnak veszett nyoma ódahaza, a béresfiura terelődött a gyanú. Igy került őkelme a rendőrséggel érintkezésbe, ahol számot kellett adnia, miből telt a nagy vásárra. Bevallotta, hogy ő lelte meg a 2800 koronát. Ebből az egyébként jelentéktelennek látszó esetből tanulságosnak tartottam le­jegyezni, hogy mit is tudott a kis béresfiu vásárolni olyan sietve a talált 2800 koroná­ból. Ezek a szürke kis tételek jellemzők arra, mi érdekelte, csalogatta a város ki­rakatai és boltjaiból az örökösföldi béres fiut. MI I. mindenekelőtt a ruházatát egé­, szitette ki. Szerzett egy csikós csizinianatt­I rágot. két fehér inget, három kockás zsefo­\ kendőt, egy fekete posztó kalapot, tizen­I két csomag kelmefestéket. Muzsikális haj­| larnait is kielégítette: vett egy szájharmo­{ nikát. A város rontását árulja el az, hogy egy kis üveg párfőmöt is vásárolt. Nem fe­ledkezett meg értékesebb szempontokról' sem : egy nfcleszt vett ceruzával. Végűi . élvezeti cikkül két csomag dohányt és egy cigarettapapírt vett. A sokféle holminak nem sokáig örülhetett, a nem igaz uton szerzett javakat be kellett szolgáltatnia a [rendőrségnek a még megmaradt két koro­nává^ együtt. Riadó az oláh demarkációs vonalon Békéscsabáról irják: Ha Isten kegyei­méből jobb időket érünk, utódaink moso­lyogni fognak mai szomorú életünknek sok olyan epizódján, amelyet ma sem fo­gadhatunk komoly arccal. Az erdélyi oláhuralom egyik ilyen anekdotának be­illő epizódja az alábbi eset, amely egyik szomszédos határmenti község környé­kén történt. Szerdán hajnalban négy kedélyes va­dász nekivágott a mezőknek és a bozótok­nak. Itt-ott került is puskavégre való. — Hamarosan négy-^öt lövés dördült el egy­másután a bokrok között, amelyek fölé lassan terjengő füstfelhőcske telepedett. Vadászaink éppen leakartak csapni zsák­mányaikra, amikor kétségbeesett trombi­tálás és sipolás ütötte meg fülüket. A fü­kötéllel megjelölt határon tul futkosás és kiáltozás támadt. Az útban levő járőrök és a kiállított őrszemek riadtan futamod­tak meg. Futás közben a levegőbe lövöl­dözve adták tovább Örsről—őrsre a vész­jelt. A kürtösi őrházban megszólalt a te­lefon és az oláh granicsárszázad parancs­noka, egy kifestett arcú főhadnagy, mi­után minden emberét alarmiroztatta és. védelmi állásba helyezkedett, azonnali se­giségett kért felettes parancsnokságától. Bukuriu Juon granicsár ezredes ló­halálában két zászlóaljat menesztett kí Kurtics alá, miután bátor főhadnagyának jelentéséből megállapította, hogy a vesze­delem tényleg komoly. Mikor megérkezett az első erőstíés, 30—40 főből áilló, kézi gépfegyverekkel 1 és kézi bombákkal bőségesen felszerelt jár­őrök indultak meg visszafoglalni „az eb­hagyott őrhelyeket. Az »ellentámadás« melyet az üres bokrok ellen intéztek, sikerült. Az éjsza­ka folyamán a kirendelt tartalékok: Theo­dor Bersan őrnagy megnyugtató jelenté­sében azt irta ezredesének, hogy az állá­sokat visszavette. Embereinek a "harc? kedve kielégítő. Helyenként tapasztalt ugyan kóros tüneteket a legénység köré­ben, de a renitenciát letörte és készen várja a magyarokat. — Talán máig is vár azóta — — Köszönetnyilvánítás. Özv. Klein Ig­nácné és gyermekei néhai Klein Ignác el­hunyta alkalmából 2000 koronát adomá­nyoztak egyletünk céljaira. — Leveleki Lulu és Valentin József 1000 koronát ado­mányozott, dr. Erdős Bertatanné úrnő 560 koronát, Klein Boriska és Sárosi Endre esküvőján Deutsch Irén és Fried Paula Kisvárda 1467 koronát voltak szí­vesek gyűjteni. — Fogadják valamennyien hálás köszönetemet. Dr. Flegmáim Jenőné izr. n. e. elnök. — MEGÉRKEZTEK a legújabb divatú kötött gyapjú női kabátok FODOR FERENC térti- és nöi divat­áruházába, Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5. ban. — Elegfcns divatlapok az Ufságbolt-

Next

/
Thumbnails
Contents