Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-12 / 182. szám

1921. augusztus 12. naiMnBHHi^BH JSÍYIRlflDÉK 3 gúlát eredményéről. A bizottság, amely dr. .lárossy Sándor, kezdeményezésére a közigazgatási bizottság kiküldölt, előbb Kausay Tibor, dr. Megyery Géza, dr. Járossy Sándor, később Énekes János, Somogyi Gyula és Kausay. Tiborból állott, részletes vizsgálat után terjesztette elő alapos jelentését,, amelyből nemcsak az derül ki, hogy a Tel merüli aggodalmak nem indokoltak, hanem az, hogy a városnak ugy ügyszeretét, mint pénzkezelését mintaszerüség. rend, pontosság, áttekinthetőség, a haladás szelleme jellemzi. A közigazgatási bizottság e jelentést örömmel vette tudomásul és elhatározta, hogy a határozati javaslatban hangsúlyozottan elismerését fejezi ki dr. Bencs Kálmán polgármester és munkatársainak. A jelenléshez dr. Ujfalussv Dezső és dr. Meskó László szóllak hozzá, rámutatván, hogy annál indokoltabb a teljes elismerés kifejezésre juttatása, mert mintegy vád alapján indult meg a vizsgálat s a váró? vezetőségével szemben olyan hangulat támad,t, mely egyesekben riadalmat keltett A setét kép eltűnt, derűs kép lépeti helyébe, amelyet helyesen festett meg a jelentés, amelyből Különösen az a megálJanitás örvendetes, hogy a múlttal szemben a város vezetésében lényeges javulás tapasztalható. [ , [. j A közigazgatási bizollság ezután kisebb ügyek lárgyalására tért ál. CSER K É S Z E T A nagytáborbó! 1921. julius hó 2(5-29. ... Leluanyatlóban volt már a nap, mikor a Bükk-hegység Szenl-l.élek és örvény kő nevű csúcsairól a »Szabolcs« cserkér szek vig cserkésznótákat énekelve lefelé ereszkedtek. Csörgött a kulacs, a csajka a bogrács, csattogott a sziklán a bot, hazafelé igyekezett csapatunk, hogy a másnapi legnagyobb túrára .alaposan előkészítse magát. A nótának, jókedvnek, vigságnak, örömnek se Vége, se hossza... A közeli; begy oldalról a »Regnum Marianum« cserkészcsapatából egy cserkész testvérünk igyekszik felénk ; néhány pillanat és már jelenti is, hogy dr. Marczell Mihály a pesti (főiskolai sz. Imre collegium igazgatója, a kultuszminiszter ur kormánybiztosa, ki sorra járja most az összes cserkésztáborokat, csapatunk felett is szemlét akar tartimi. Fölvonulunk a Regnum Marianum csapat tábora előtti rétre ; ott vár már a "korbmánybiztos ur. Üdvözöl bennünket, kifejti a cserkészet magasztos célját, majd magasszárnyalásu beszédében kijelenti, hogy az ezer sebből vérző Csonkamagyarország a cserkészettől, a testben, lélekben 'egyaránt ép és erős if jakat nevelő mozgalomtól mit Vár, mire számit feltétlenül. A fiuk szeme mindentigérően gyul ki ennek hallatára feszesebb vigvázban álanak és a kormánj'biztos ur ama életfontosságú ígéretére, hogy a kormány, a kultuszminiszter ür intenzivebben, szélesebb körben óhajtja a cserkészmozgalmat kifejleszteni, istápolni, hatalmas Él jen* hangzik fel, mit a Bükk rengetegje iszázszorozva ver vissza. Néhány lelkes szó val bucsuzunk, elvonulunk a kormánybiztos ur előtt, visszhangzik az erdő a daltól: »Cserkész élet gyöngy élet, mással én nem cserélek...« Már csak a hegyek kontúrjait látjuk, mikor beérkezünk szállásunkra. — Lepihen a tábor, alszik mindenki... Kora hajnalban talpon vagyunk, indulunk Egerbe. Hosszú, nehéz ut áll előttünk de nem riad vissza tőle egyikünk se, mert a Hollós-hegyek, a Horr-völgye sok szépet ígérnek. Utunk a hámori tó mellett vezetett el. Felejthetetlen látvány volt, amint a haragos zöld színű tó tiszta tükrében a környező csúcsok fürödtek, a felkelő nap piros sugarai játszadozva mosakodtak, hogy az napra felfrissítsék magukat... Hegyen, völgyön át, hol a természet csodás varázsu harmóniába olvadó ellentétjeit nem győztük eléggé csodálni, másfél napi ut után Egerben, Dobó vára falainak árnyékában tartottuk utolsó pihenőnket. — Majd kitűnő szállásunkra mentünk, miért Minkó István süketnéma intézeti igazgató urnák mondunk ezuton is hálás köszönetet Sorra jártuk Eger város nevezetességeit. Mindenütt magyaros vendégszeretettel fogadtak. Elmulaszthatallannak tartottuk, hogy Gárdonyi Gézát, a magyar irodalom egyik legnagyobbját, legkiválóbbját meg ne látogassuk. A vár mögött, gyönyörűen parkírozott udvaru házban lakik Gárdonyi. Majdnem [a város /szélén áll ez a ház ; ide nem hallatszik fel a város lármája, a nyüzsgő nép zsivaja, itl nyugodtan dolgozhat, öntheti betűkbe lelke gyöngyeit megtépázott orszá gunk nagy fia. — Bejelentjük látogatásunkat. Még az udvaron se vagyunk mindnyájan, már egy jóságos arcú, galambősz, fehér ruhás, pipázó ur jön elénk. Megismerjük. Ez Gárdonyi. — Feszes vigvázban ál! csapatunk előtte, üdvözöljük. Mindnyájunk kai kezet fog ; érdeklődik hol, merre jártunk'. Majd fényképészünk arra kéri, hogy méltóztasson megengedni hogy egy felvételt készíthessen. »Maguknak, fiaim, meg engedem... — válaszol jóságosan. Csapatunk tisztelegve elvonul a nagy író előtt, hárman azonban szíves meghívására vendégei maradunk. — Hatalmas méretű dolgozó szobájába vezet ; beszélgetünk egyről-másról. Szó iszót hoz, az irodalomra terelődik beszélgetésünk. Pár epizódszerü dolgot mond el nagyszerű írónk az »Egri, csillagok«, ' Istenek rabja c. regényei meg irása körüli dolgokból, mit szaván csüngve hallgattunk. A fényképezésről is szó esik; most értjük meg csak előbbi kijelentését. — A multkorában is fölkeresett egy piktor — mondja Gárdonyi — meg egy fényképész, hogy lerajzoljon, lefényképezzen, de nem engedtem meg, nem vagyok én balerina. Jóízűen nevettünk hazánk nagynevű fiával a kijelentésen. Megköszöntük a szíves vendéglátást és mélyen megtiszteltetve távoztunk. Itt kell megjegyeznem a dolog teljessége kedvéért, hogy a »Nép« mull vasárnapi számában kedves cikkel közölt Gárdonyiról. Abból tudtam meg, hogy a fentebb említett lálo >atást Mécs Lajos, meg valami pictor«, I árely nevű, tették a mesternél. Az ujságbía látjuk az író arcképét. Pipaszó közben rjbjzolta le Pérely. Olvassuk, hogy a mester a rajzot édesanyjának küldte ki. Nézze meg, mennyire hasonlít az édesapjához. Gárdonyi az arcát édesapja* lelkében rögzött képéről ismeri. A tükre a fiúi szeretet, melyben mindig apjaurál látja. Egészen olyan, mint az édesapja. — Meri Gárdonyi az édesapja képét rajzoltatta le. S a mull beszélgető emlékeiből feléje hajolt az atyai csók. — Egészen olyan vagyok, nünt te, fiam De ezt Gárdonyi nem mondotta el •senkinek. Mi is az Egri Népujság«-ból tud tuk meg ezt a köztünk és az előbbi látogatók közötti érdékes vonatkozást. Ezért is olyan kedvesek nekünk a Gárdonyiról készített fényképfel vételünk. * Másnap vonatra ültünk ; buzakalászos pázsitos mezők mellett futott mozdonyunk Mintha érezte volna, hogy ránk már nagyon várnak otthon, röpített, mint a szél... Nagytáborozásunk véget ért; a részt vett ifjak sok szép emlékkel és tanulsággal gazdagodva, örömtől ittasan borultak a rájuk váró szülőik karjai közé s tértek vissza a szülői házba. Czoch József gépészmérnök-hallgató, cserkésztiszt. Felhívás A nyirlassi közszolgálali alkalmazottak a kisvárdiaiakhoz hasonlóan képviselőjük utján azon kérelemmel fordultak a Nagym. Pénzügyminiszter úrhoz, hogy. tekintettel a 2400-1921. M. E. rendelet kiadása óta megváltozott viszonyokra a természetbeni ellátást hosszabbítsa meg, vagy oly térítési összeget utaltasson ki, mely a természetbeni ellálás piaci értékél megközelíti. Felhívják a nyirtassi közalkalmazottak a többi vidéki közalkalmazott társaikat, hasonló kérelmükkel támogassák, erősítsék ezen jogos akciót s képviselőjük utján is hassanak oda, hogy a rendelet a mai vállozolt viszonyokra való tekintetlel átalakíttassák. Nyírtass, 1921. aug. 7. A nyirlassi közalkalmazottak •tlIJW h i fcSL — > "•-> ' < Nem parancs, nem kényszer, hanem szerető szive sugallata szerint cselekedett Poor Mihályné (Ivossuth-tér 10.) amikor e lapban közzétett szerény felhívásra egy ügen értékés, tiz darabból álló babakelengyét adományozott az egyik ráutalt vagonlakó család szegény, kis ujszü lött jövevényének. íme egy lélek a $ok ezer közül, kinek értelmében életmegujitó igazság, szivében megértő, áldozni kész szeletet s akaratában erő lakozik. Ama kisded 'mennyei s (mindnyájunk szerető édes Atyja !a gazdag Isten, bizonnyal megfizet e léleknek érdeme szerint. Oly jól leső örömmel nézem azt a kis ingecskét, főkötőt s azokat a hófehér apróságokat. Minden egyes darab ékes bizonyság arra, hogy az a szivemből eredő néhány soros újságcikk nem hullott köves helyre, tövises földbe, hanem melegen érző krisztusi Szívre talált. Ámde örömöm közé fájó töprengés is vegyül : — miként oszthatjuk szét ez egy gyermeknek szánt babakeléngyét két ártatlan lelkű újszülött között ? , Még várok pár napig. Hátha ! ?... Hátha jön a Poor Mihályaié társlelke s hozza a második aprószentnek szántakat is. Vajon lesz-e, — és ki lesz a második ? Sz G. — A Sóstói uszoda pénteken és szombaton zárva lesz. — Avajgonlakák javára jegymegváltás címén Teszter Lajos 50 koronát adományozott. Köszönettel nyugtatja a Ref. Vegyesénekkar. — MÜkor lehet adó-tartozásért foglalni ? Kaposvárott több esetben megtörtént, hogy a kirótt jövedelem- és vagyonadó biztosítására végrehajtást, illetőleg foglalást rendelt el az adóügyi hatóság. A kaposvári iparosok és kereskedők ezt sérelmesnek találták és küldöttségileg kérvényt inyujtottak át ez ügyben a pénzügyminiszternek. A kérvényre — mint Kaposvárról irják — hiost érkezett meg a válasz és a következőképen hangzik : »A kaposvári ipa rosok és kereskedők küldöttsége által a pénzügyminiszter úrhoz beadott kérvényre vonatkozóan az 1921. május 14-én kelt 22.777—1921. sz. pénzügyminiszteri határozatnak megfelelően értesítem a cimet, hogy m. kir. pénzügyminisztérium fenti határozatával a foganatosított végrehajtások meg semmisítését rendelte el mindazon esetben, amidőn az esedékesség beállta, vagyis a határozatok kézbesítése előtt végrehajtások foganatositattak. Elrendelte továbbá, hogy a jövőben olyanokkal szemben, akik mostani lakóhelyükön évek óta rendes ha-