Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-28 / 194. szám

2 JtítMWÉm. 19J1. augusztus 130 Tanítók Otthona n Tanítók munkára! Nemes, szent mun­kára! Szabolcsi tanítók fel a lett meze­jére! Kérditek: Hogyan lehetséges ez, a mikor a tanifói tekintélyt a nép előtt le­rombolták, a lanitói nevet sárral dobálták pocsolyába rántották?? Hogyan lehetséges amikor a tani lóságnak önmagának meg­feledkezett 2 százaléka miatt még mindig általánosítanak?? Hogyan lehetséges, ami­kor az utóbbi szabolcsvármegyei tanítói közgyűlésen reámutatván az általánosítás­ból származó, jóvá nem tehető hibák kö­vetkezményeire kérve-kértük azokat a té­nyezőket kiknek hatalmában és módjuk­ban van a tekintély visszaállításánál köz­reműködni, hogy legyenek segítségükre és épen az ellenkezőjét cselekszik?? Hogyan lehetséges, amikor a leglelkesebb, legideáli sabb, legnemesebben gondolkodó tanítók­ban ölték meg az ambíciót és utáltatták meg tanítói foglalkozást?? Kérdéseitek indokoltak elkeseredett kartársak, de a jövő nemzedék ítélőszéke előtt ezzel nem menthetjük tétlenségünket. A fenti kér­dések nem egyszer okoztak nekem is ál­matlan éjszakát. Nem egyszer álkozlam meg a sok általános megaláztatás miatt azt a pillanatot, amikor a lanitói pályára léptem. Nem is egvis^er kellett pirulnom azon átkos magyar közvélemény miatt, a mely a jövő nemzedék nevelőit mindun­talan a megvetés bélyegét magánhordozó e két szóval illeti: »Csak tanító!??« Hogy mennyi megvetéssel lekicsinyítéssel, guny­nyal és ördögi vigyorgással használják a »cs,ak« szól még olyanok is, akikhen még a cipőmet sem törülném, azt igazán csak mi tudjuk és érezzük; de az ez által oko­zott lelki gyötrelmek keserű gyümölcseit az ártatlan gyermeksereg élvezi. És nem született Iméjg olyan iskolalátogató, aki ezt a gyermekekben — amig olyanok — felis­merje, ez ellen nem lehet törvény, nem le­het fegyelmi szabályzat. A méregnek a gyermeki lelkekbe jutását nekünk kell megakadályozni. Hogy a köznép is jogo­san hivatottnak érzi magát a tanitó min­den lépését és ténykedését bírálgatni, azon egy pillanatra sem csodálkozom, mert számottevő tényezők jól beorgönál­ták a társadalom minden rétegébe a ta­nitó lekicsinylését. Ha van Isten az égben, pedig van és iákkor azok a tekintély rontók előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket. Mi nem kí­vánjuk, inkább azt mondjuk: Bocsáss meg Uram nekik, mert nem tudták mit csele­kedtek! {És mégis e keserű tények megálla­pítása után is kérdéseitekre szeretett kar­társak, csak azt válaszolhatom, hogy a ta­nítói tekintély visszaállítása, az önzetlen munkához való sorakozás lehetséges, ha mindig szemeitek előtt lebeg: A haza min­denek előtt! Ne várjatok támogatást, ne csügged­jetek a bántalmazás miatt, az ártatlan gyermeki szemekből, lelkekből merilsetek erőt, kitartást a munkára, neveljetek ugy, hogy a jövőben ők rehabitáljanak min­ket a jelen megaláztatásaiért és szenve­déseiért. Kértünk segítséget, nem kaptuk meg, kérésünk süket fülekre talált. Nos hát mugmulatjuk, hogy támogatás nélkül is lesz tanítói tekintély és tündöklő lesz imég a tanítói név, de akkor nem fogadunk el vállraveregető elismeréseket. Célunk elérésére segítségül a társadalom csak azon alkotó elemeit kérjük fel, akik még tudják értékelni az egészséges népokta­tás első kellékét: a lelkes tanítót. Joggal igaztalannak minősíthetne a közvélemény, ha a fenti megállapítás után be nem ismerném, hogy többé-kevésbé mi is valamennyien hibásak vagyunk. Hiba terhel minket, hogy azt a kisebbséget,, a melyik alaposan tekintélyünk rovására dolgozott, kellő időben lehetetlenné nem tettük, de mulasztás terhel azért is. hogy amikor az általánosítás démoni munkája megkezdődött, statisztikai adatok feltárá­sával a támadást bárkivel szemben visz­sza nem utasítottuk. Most már hiába min den tiltakozás a midt igazságtalan vádjai­val szemben, mert az ördög munkáját jól elvégezte, nekünk nem marad más hátra mint a következmények fájó sebeit bé­kével tűrni és reparálni. Reparálni is fo­gunk! • Ezt tűzte ki célul a'Tanitók Otthona, mely hét szomorú esztendő után njra megkezdi működését. Megkezdi és pedig lankadatlan, kitartó munkával, melyhez egyelőre a jelenlegi tagok működését kéri, sőt azt a "haza és a jövő generáció érde­kében el fs várija. Az Otthon éberséggel fog őrködni, hogy többé lanitói részről a tekintély és jó hírnév csorbát ne szenvedjen, de ha minden vigyázat dacára valaki .megfeled­kezne magáról, ami részünkről olyan sú­lyos és érzékeny büntetésben lesz része, amely lehetetlenné leszi az illetőt e pá" lyán való toyábbmüködésre. Mi azt akarjuk, hogy minden tanitó becsületes, lelkiismeretes munkájává', pu­ritán jellemével, műveltségévé!, egyéni és társadalmi viselkedésével a lanitói nevet emelje, a közbecsülést kiérdemelje és igy szava minden igazságos dologban sulv­lyal bírjon. Csak ilyen tanitó mondhatja ineg bárkivel szemben is az igazat. Őrködni fog továbbá az Otthon afel­lett is, hogy többé általánosítás senki ré­széről ne történhessék, ezért minden igaz­ságtalan támadást, általánosítást, sértést a legkéiielhetellenebb módon ki fog kérni, vissza fog utasítani, illetve meg fog to­rolni. E végett az Otthon sajtó-bizottsága szeptember hóban működését megkezdi; Varga Ferencz. A Bethánia Egylet országos konferenciája Nyíregyházán Egy résztvevő fel iegyzései III. A konferencia utolsó napja, augusz­tus 22-ike misszió nap volt. A Bethánia­egylet szoros Jvapcsolatol tart fenn a po­gány misszióval, sőt tagjai, közül Kínába és a mohamedánok közötl is hirdetik a Krisztus evangéliomát. A délelőtt- és dél­utáni szükebbkörü előadások után este 7 érakor nagy misszió estély volt a vármer gjyeház üléstermében. Ez estélyen elhang­zott Podmaniczky Pál báró beszédjéből közlöm a következőket: — »Összegyülekeztünk széles e hazá­ból. Mikor kimondjuk e szót: széles e ha­zából, összeszorul a szivünk. Olv kicsüiyre zsugorodott össze e széles haza. De mégis feltámad a vágy. reménység bennünk : újra összeforr, újra ép lesz a haza. Mi, kik a konferenciára jöttünk, bizakodással né­zünk a jövő elé. Hisszük, dicső, boldog) lesz a jövendő, ha elfogadjuk ezt Isten ke­zéből. Mire yan a hazának szükséjgte ? — teszi fel a najgy kérdést az előadó. Fele­let : El kell fogadni. Isten kezéből a Krisz­(tus evangéliomát. Ha elfogadja ezt, meg­tapasztalja az evangléliom átalakító erejét. Most, mikor a jelszó a keresztyénség): vé­jgig nézve a világon, keserű, fájdalmas mo­soly jelenik megj arcunkon. Nem tudunk hinni Krisztus evanjgjéliomának erejében... — Most elmegyünk lélekben messze Szumalra szibgtelére s megbizonyosodunk (a felöl, hogy a Krisztusnak van hatalma újjáteremteni egy egész nemzetet is. — Szumatra szigetén buja természeti szépségek közt kezdettől fogva a batak nép él. — Azt hinnőnke szép szigjeten boldog nép él. De mily csalódás ! Éjjel-nappal! harcban állott itt ember az emberrel. — Egymást emésztették, marták. Vadságukraf kegyetlenségükre jellemző, hogy hadifog­lyaik élő testéből metszették ki a" pecsenyé­nek valót s a kíbugjgyanó vérre valóság­gal rávetették magukat. Pedig a nép nagy­ra hivatott, tehetséges nép. Alkotásaiban, fa- és kőfarajgjványaiban művészi íz­lés nyilatkozik meg, közmondásait éles meglátás, bölcsesség jellemzi. Mondái, meséi vannak. Mire volt e népnek szüksé­ge ? A Krisztus evangéliomára. — Egy Nomensen nevü angol fin jó­kedvvel delgpzik apja földjén. 13 éves ko­rában betegségbe esik. Nehéz betegségé­ben fogadást tesz : elmegy a pogányok kö­zé hirdetni az evangjéliomot. A paraszt elgény tanulni kezd. Tanitó lesz. Tovább tanul s mint misszionárius kiszáll Szu­matra szigtetén. A vad balak népet akarja mefgnyerni Krisztus evangéliomának. Nem lehetetlen vállalkozás ez ? ! Nomensen nem ismer félelmet. Vadállatok, meredek szik­lák, őserdők közt, ingó hidakon keresztül viszi az üdv üzenetét. Küldik vissza : megy tovább. Példabeszédet hoznak fel előtte : ; Há buza szemet dobnak a tyúkok közé, mi lesz annak a sorsa ?« Nomensen ine|g feleli : — Ha az ember elhesegjeti a tyúko­kat, nem kapják fel a buzaszemet«. Az Isten, ki elhívta őt az eke szarva mellől, megőrzi őt. — Mestere lett nemsokára a batak szó­nak. Fáradhatatlan munkájának eredmé­nye lett. 1815-ben hunyta le szemét. Koporsó­jára 17(XM)0 megjtért batak lélek áldása hul­lott. A szigtetén elhalt a zaj. Békés munka folyik a földeken s különböző iskolákban művelődik a halak nép ifjuságja. Virágzó keresztyén kulturia van a szigeten. Mi tette e csodás átalakulást: A Krisztus evanjgé­lioma. A batak nép elfogjad la s átalakult. Nem la nyugati kultura tette ezt! A Krisz­tus ereje. — Ijgazán szivünkön hordjuk Magyar­ország sorsát i? Ugy ,Jve kell vinni szegény nyomorgjó nemzeti életünkbe a Krisztus evangjéliomát.. »Ime mindeneket ujjá te­remtek...* Utána Búzás Juliska és Fekete Géza (így ifj. Viktor János által zenésített éne­ket énekeltek ifj. V. J. harmónium kísérete mellett, majd Nagy István vallástanár tar­tott bibla-magyarázatot. Este 9 órakor bucsu összejövetel volt a sátoriján. Kedves, vidám összejövetel volt ez. Boldog együttörvendezés az Ur kegyelméért. Megjujult erővel, örvendező szívvel egyesültek a lelkek egy közös nagy gondo­latban, az Isten országja megvalósításá­nak maglasztos gondolatában, melyért imádkozunk: »Jöjjön el a te orszájgjod*. • S I. minősége utolérhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents