Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-28 / 194. szám

2 JtítMWÉm. 19J1. augusztus 130 Tanítók Otthona n Tanítók munkára! Nemes, szent munkára! Szabolcsi tanítók fel a lett mezejére! Kérditek: Hogyan lehetséges ez, a mikor a tanifói tekintélyt a nép előtt lerombolták, a lanitói nevet sárral dobálták pocsolyába rántották?? Hogyan lehetséges amikor a tani lóságnak önmagának megfeledkezett 2 százaléka miatt még mindig általánosítanak?? Hogyan lehetséges, amikor az utóbbi szabolcsvármegyei tanítói közgyűlésen reámutatván az általánosításból származó, jóvá nem tehető hibák következményeire kérve-kértük azokat a tényezőket kiknek hatalmában és módjukban van a tekintély visszaállításánál közreműködni, hogy legyenek segítségükre és épen az ellenkezőjét cselekszik?? Hogyan lehetséges, amikor a leglelkesebb, legideáli sabb, legnemesebben gondolkodó tanítókban ölték meg az ambíciót és utáltatták meg tanítói foglalkozást?? Kérdéseitek indokoltak elkeseredett kartársak, de a jövő nemzedék ítélőszéke előtt ezzel nem menthetjük tétlenségünket. A fenti kérdések nem egyszer okoztak nekem is álmatlan éjszakát. Nem egyszer álkozlam meg a sok általános megaláztatás miatt azt a pillanatot, amikor a lanitói pályára léptem. Nem is egvis^er kellett pirulnom azon átkos magyar közvélemény miatt, a mely a jövő nemzedék nevelőit minduntalan a megvetés bélyegét magánhordozó e két szóval illeti: »Csak tanító!??« Hogy mennyi megvetéssel lekicsinyítéssel, gunynyal és ördögi vigyorgással használják a »cs,ak« szól még olyanok is, akikhen még a cipőmet sem törülném, azt igazán csak mi tudjuk és érezzük; de az ez által okozott lelki gyötrelmek keserű gyümölcseit az ártatlan gyermeksereg élvezi. És nem született Iméjg olyan iskolalátogató, aki ezt a gyermekekben — amig olyanok — felismerje, ez ellen nem lehet törvény, nem lehet fegyelmi szabályzat. A méregnek a gyermeki lelkekbe jutását nekünk kell megakadályozni. Hogy a köznép is jogosan hivatottnak érzi magát a tanitó minden lépését és ténykedését bírálgatni, azon egy pillanatra sem csodálkozom, mert számottevő tényezők jól beorgönálták a társadalom minden rétegébe a tanitó lekicsinylését. Ha van Isten az égben, pedig van és iákkor azok a tekintély rontók előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket. Mi nem kívánjuk, inkább azt mondjuk: Bocsáss meg Uram nekik, mert nem tudták mit cselekedtek! {És mégis e keserű tények megállapítása után is kérdéseitekre szeretett kartársak, csak azt válaszolhatom, hogy a tanítói tekintély visszaállítása, az önzetlen munkához való sorakozás lehetséges, ha mindig szemeitek előtt lebeg: A haza mindenek előtt! Ne várjatok támogatást, ne csüggedjetek a bántalmazás miatt, az ártatlan gyermeki szemekből, lelkekből merilsetek erőt, kitartást a munkára, neveljetek ugy, hogy a jövőben ők rehabitáljanak minket a jelen megaláztatásaiért és szenvedéseiért. Kértünk segítséget, nem kaptuk meg, kérésünk süket fülekre talált. Nos hát mugmulatjuk, hogy támogatás nélkül is lesz tanítói tekintély és tündöklő lesz imég a tanítói név, de akkor nem fogadunk el vállraveregető elismeréseket. Célunk elérésére segítségül a társadalom csak azon alkotó elemeit kérjük fel, akik még tudják értékelni az egészséges népoktatás első kellékét: a lelkes tanítót. Joggal igaztalannak minősíthetne a közvélemény, ha a fenti megállapítás után be nem ismerném, hogy többé-kevésbé mi is valamennyien hibásak vagyunk. Hiba terhel minket, hogy azt a kisebbséget,, a melyik alaposan tekintélyünk rovására dolgozott, kellő időben lehetetlenné nem tettük, de mulasztás terhel azért is. hogy amikor az általánosítás démoni munkája megkezdődött, statisztikai adatok feltárásával a támadást bárkivel szemben viszsza nem utasítottuk. Most már hiába min den tiltakozás a midt igazságtalan vádjaival szemben, mert az ördög munkáját jól elvégezte, nekünk nem marad más hátra mint a következmények fájó sebeit békével tűrni és reparálni. Reparálni is fogunk! • Ezt tűzte ki célul a'Tanitók Otthona, mely hét szomorú esztendő után njra megkezdi működését. Megkezdi és pedig lankadatlan, kitartó munkával, melyhez egyelőre a jelenlegi tagok működését kéri, sőt azt a "haza és a jövő generáció érdekében el fs várija. Az Otthon éberséggel fog őrködni, hogy többé lanitói részről a tekintély és jó hírnév csorbát ne szenvedjen, de ha minden vigyázat dacára valaki .megfeledkezne magáról, ami részünkről olyan súlyos és érzékeny büntetésben lesz része, amely lehetetlenné leszi az illetőt e pá" lyán való toyábbmüködésre. Mi azt akarjuk, hogy minden tanitó becsületes, lelkiismeretes munkájává', puritán jellemével, műveltségévé!, egyéni és társadalmi viselkedésével a lanitói nevet emelje, a közbecsülést kiérdemelje és igy szava minden igazságos dologban sulvlyal bírjon. Csak ilyen tanitó mondhatja ineg bárkivel szemben is az igazat. Őrködni fog továbbá az Otthon afellett is, hogy többé általánosítás senki részéről ne történhessék, ezért minden igazságtalan támadást, általánosítást, sértést a legkéiielhetellenebb módon ki fog kérni, vissza fog utasítani, illetve meg fog torolni. E végett az Otthon sajtó-bizottsága szeptember hóban működését megkezdi; Varga Ferencz. A Bethánia Egylet országos konferenciája Nyíregyházán Egy résztvevő fel iegyzései III. A konferencia utolsó napja, augusztus 22-ike misszió nap volt. A Bethániaegylet szoros Jvapcsolatol tart fenn a pogány misszióval, sőt tagjai, közül Kínába és a mohamedánok közötl is hirdetik a Krisztus evangéliomát. A délelőtt- és délutáni szükebbkörü előadások után este 7 érakor nagy misszió estély volt a vármer gjyeház üléstermében. Ez estélyen elhangzott Podmaniczky Pál báró beszédjéből közlöm a következőket: — »Összegyülekeztünk széles e hazából. Mikor kimondjuk e szót: széles e hazából, összeszorul a szivünk. Olv kicsüiyre zsugorodott össze e széles haza. De mégis feltámad a vágy. reménység bennünk : újra összeforr, újra ép lesz a haza. Mi, kik a konferenciára jöttünk, bizakodással nézünk a jövő elé. Hisszük, dicső, boldog) lesz a jövendő, ha elfogadjuk ezt Isten kezéből. Mire yan a hazának szükséjgte ? — teszi fel a najgy kérdést az előadó. Felelet : El kell fogadni. Isten kezéből a Krisz(tus evangéliomát. Ha elfogadja ezt, megtapasztalja az evangléliom átalakító erejét. Most, mikor a jelszó a keresztyénség): véjgig nézve a világon, keserű, fájdalmas mosoly jelenik megj arcunkon. Nem tudunk hinni Krisztus evanjgjéliomának erejében... — Most elmegyünk lélekben messze Szumalra szibgtelére s megbizonyosodunk (a felöl, hogy a Krisztusnak van hatalma újjáteremteni egy egész nemzetet is. — Szumatra szigetén buja természeti szépségek közt kezdettől fogva a batak nép él. — Azt hinnőnke szép szigjeten boldog nép él. De mily csalódás ! Éjjel-nappal! harcban állott itt ember az emberrel. — Egymást emésztették, marták. Vadságukraf kegyetlenségükre jellemző, hogy hadifoglyaik élő testéből metszették ki a" pecsenyének valót s a kíbugjgyanó vérre valósággal rávetették magukat. Pedig a nép nagyra hivatott, tehetséges nép. Alkotásaiban, fa- és kőfarajgjványaiban művészi ízlés nyilatkozik meg, közmondásait éles meglátás, bölcsesség jellemzi. Mondái, meséi vannak. Mire volt e népnek szüksége ? A Krisztus evangéliomára. — Egy Nomensen nevü angol fin jókedvvel delgpzik apja földjén. 13 éves korában betegségbe esik. Nehéz betegségében fogadást tesz : elmegy a pogányok közé hirdetni az evangjéliomot. A paraszt elgény tanulni kezd. Tanitó lesz. Tovább tanul s mint misszionárius kiszáll Szumatra szigtetén. A vad balak népet akarja mefgnyerni Krisztus evangéliomának. Nem lehetetlen vállalkozás ez ? ! Nomensen nem ismer félelmet. Vadállatok, meredek sziklák, őserdők közt, ingó hidakon keresztül viszi az üdv üzenetét. Küldik vissza : megy tovább. Példabeszédet hoznak fel előtte : ; Há buza szemet dobnak a tyúkok közé, mi lesz annak a sorsa ?« Nomensen ine|g feleli : — Ha az ember elhesegjeti a tyúkokat, nem kapják fel a buzaszemet«. Az Isten, ki elhívta őt az eke szarva mellől, megőrzi őt. — Mestere lett nemsokára a batak szónak. Fáradhatatlan munkájának eredménye lett. 1815-ben hunyta le szemét. Koporsójára 17(XM)0 megjtért batak lélek áldása hullott. A szigtetén elhalt a zaj. Békés munka folyik a földeken s különböző iskolákban művelődik a halak nép ifjuságja. Virágzó keresztyén kulturia van a szigeten. Mi tette e csodás átalakulást: A Krisztus evanjgélioma. A batak nép elfogjad la s átalakult. Nem la nyugati kultura tette ezt! A Krisztus ereje. — Ijgazán szivünkön hordjuk Magyarország sorsát i? Ugy ,Jve kell vinni szegény nyomorgjó nemzeti életünkbe a Krisztus evangjéliomát.. »Ime mindeneket ujjá teremtek...* Utána Búzás Juliska és Fekete Géza (így ifj. Viktor János által zenésített éneket énekeltek ifj. V. J. harmónium kísérete mellett, majd Nagy István vallástanár tartott bibla-magyarázatot. Este 9 órakor bucsu összejövetel volt a sátoriján. Kedves, vidám összejövetel volt ez. Boldog együttörvendezés az Ur kegyelméért. Megjujult erővel, örvendező szívvel egyesültek a lelkek egy közös nagy gondolatban, az Isten országja megvalósításának maglasztos gondolatában, melyért imádkozunk: »Jöjjön el a te orszájgjod*. • S I. minősége utolérhetetlen.