Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-20 / 162. szám

. Háromszáz millió kislakásokra Az állami akciók során nem ismeretlen az állami beruházásoknál, ha »százmilliókéról beszélünk. Már a béke idején még a koalíciós kormányzat korában is, vagy még ezt megelőzőleg is voltak »százmilliós« beruházási tervezetek. Ismeretes például, hogy egy izben kétszáz milliót kívántak állami beruházásokba fektetni. Azonban akkoriban, azok a százmilliók a valóságiban százmilliók voltak. Most liáromszázmilliós beruházásról van szó, amit mind; kislakások létesítésére szánnak. Háromszáz millió! Hatalmas szám volt ez a békében. De a mai időkben ez az összeg, összezsugorodik és ugy fejezhető ki, hogy háromszáz jniH^ócska. Klönösen összezsugorodik akkor, há arra gondolunk hogy ezzel az Összeggel kívánják megoldani a mérhetetlen lakásínséget és a még mérhetetlenebb munkanélküliségiét. Számoljunk... A háromszáz millióból, amint hírlik, Budapestnek jut esgyötödrész. A fennmaradó kétszáznegyven millió jutna a vidéknek. Ha egy lakóházat százezer koronára becsülünk, akkor ebből kétezeri légy száz egyszobás lakás volna készíthető. Ha ezt elosztjuk a 13 vármegyére, akkor egyre jutna cca 184 lakás. Igen ám! De a lakásínség nagy! Tekintsük Nyíregyházát. Itt a vagonlakók száma, mint hírlik, Ötven, ha nem több. De a túlzsúfolt és szégyenletes tömeglakásoknak száma is felette van talán az öt* vennek. Ámde nemcsak egyszobás lakásokra van szükség. Nem lehel ám a nagyszámú családtagot egy szobába összezsúfolni. Kétszobás lakások, sőt háromszobás lakások is kellenek. Ha a 184-es számot ezek figyelembevételével alakítjuk át, akkor az elhelyezhető családok számát és az ezek részére építendő lakásokat, már kisebb számmal kell kifejeznünk és talán nem tévedünk, ha a számot legalább egyharmaddal redukáljuk. Maradna tehát kereken 120 darab lakás. Nyíregyházán legalább kellene 100 lakás. A megyében valószínűleg legalább ennyi. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a minimummal, mint építési költséggel szá' rnitott lakásszámok már nem telelnek meg, de ha még ezt a minimumot is számítjuk, akkor is, Nyirqgyházának legalább tízmilliót kellene juttatni a kontemplált háromszáz millióból, hogy valamelyes mértékben segíthessünk a kétségbeejtő lakásnyomoruságon. Számoljuk az érem másik oldalát. A munkanélküliség megszüntetésére is van szánva ez a háromszázmillió. A munkanélküliség megszüntetése nézőpontjából számításon kivül kell esnie azoknak a költségeknek, amelyek az épületfa, vasalások, üvegezések behozatalára lés a szén kiegyenlítésére Szükségesek. Nemi tévedünk valószínűleg, ha ezeket a költségeket cca 50 százalékára tesszük az; összköltségeknek. Marad tehát 150 millió korona. Minthogy a munkák és a szállítandó anyagok szállítói, illetve vállalkozói is kell, hogy "számításba vétessenek, az ezek munkájáért és hasznáért ez idő szerint általán akceptált, sőt árvizsgálatilag is helybenhagyott 20 százalékot ha levonjuk, marad a fizikai és szellemi munkások részére a 150 millióból 120 millió korona. Az egész ország csonka területére! Egy munkásnak napi keresetére átlagban — fizikai és szellemi munkásokat, tanult és tanulatlan munkásokat átlag számítva — ha napi száz korona "bért számítunk, eredményül egymillió kétszázezer munkanapot kapunk. Ha pedig; nem többet, mint 100 kidolgozható munkanapot számítunk, akkor az egymillió kétszázezer munkanapon összesen 12 ezer munkásnak jut munka 100 napon át, ebből a 300 millió koronából. Kétségtelen, hogy ily. számilás mellett is f;"V csepp a tengerben a 300 millió. Ha feltesszük, hogy Nyíregyházának a beruházandó ősszegből tízmillió jut, akkor az előbbi számítás szerint foglalkoztatható lenne Nyíregyházán 100 napon át összesen 100 munkás. Bizony-bizony így js kevés. Node. Ennél kevesebbet nem szabad még gondolnunk. sem. Nem pedig a lakások száma és a foglalkozáshoz juttatandó munkások száma tekintetében sem. , Nyíregyháza magisztrátusának tehát » oda kell törekednie, hogy mindkét szem} pont figyelembe vétele melleit, legalább | tízmillió korona jusson a nemzetgyűlésen ; megszavazott 300 millióból Nyíregyházának, hoigy a lakásínségen és a munkanélküliségen némileg segítve legyen. A fenti számítást ajánljuk Nyíregyháza magisztrátusának figyelmébe.' Pisszer János. „Cézár, én nem megyek Egy költemény miatt a börtönbe a Nyíregyháza, julius 19 S»ját tudósít''nktól Egy szülészcsoport került Mándokra a múlt héten, hogy a művészet szépségeivel az ott lakókat is megismertesse s bennük esztétikai gyönyört ébresszen. A változatos műsorral tartott előadás eleinte szépen s jó irányba haladt, mig a mindent kifejezni akarás az egyik színészt, a társulat Kellner, másnéven Kolos Ernő nevü tagját, ki budíapesti lakos, el nem ragadta. Kolos Ernő annyira belemerült a szenvedélyek, fájdalmak mqgérzékitésébe hogy egy, a mai idők irredentizmusával ellenkező költeményt, Gyóni 'Géza: »Cézár, én nem megyek!« c. költeményét kezdte szavalni, melyet ősi földünk visszaszerzése elleni izgatásként lehetett felfogni. Kellner-Kolos nem sokáig, élvezhette a költemény szavalása által keltett hatást, mert a szolgabírói hivatal izgatás büntette miatt lefogatta s a mándoki esendőrörssel békisértette a nyíregyházi kir. ügyészséghez. Beszélgetés egy orosz fogságból hazaiért magyarral Nyíregyháza, juh 19. Saiát tudósítónktól. Felkeresett szerkesztőségiünkben Potovszky János atsóbaduri lakos, ki a mult hét péntekjén jött haza orosz fogságból. Szibériában, Acliinsk nevü városban tartózkodott fogsága idején, hol egy főmérnök személyes szolgálatában állott. Május 21-ién indult el onnan s Szentpéterváron hajóra szállva Németországon és Német-ausztrián keresztül érkezett haza. A hajón mintegy 800-an voltak vele, Magyarországra, Csóthra azonban csak 430-an jöttek. Legnagyobbrészt ezek is gyermekek és asszonyok, akiket magukkal hoztak, hogy itt a magyar nemzet gyermekeivé legyenek. — A maigyíar menyecskék nem egyszer majd megtépáztak bennünket — meséli nevetve — az orosz asszonyokért, de mit csináljunk?? Olyon hosszú idő alatt megszeret egy-egy legény, valami orosz leányt, összeáll vele — és hazahozza. Némelyik 4—5 tagú családdal tér haza. Soknak idehaza is van felesége. Na, majd ad az nekik. — Es maga nem hozott aszszonyt?? — kérdém. — Isten ments. Nekem volt eszem — s huncuttul mosolyog. Az oroszországi állapotok iránt érdeklődőm. — Nagyon rossz volt ott — mondja. — Itt sem jó, mert nagy a drágaság, de ott ezerszer rosszabb. Az elmúlt télen elszedték a paraszttól az összes terményt, erre a parasztok nem dolgoznak. Minek? Másnak?? Éppen csak annyit tesznek-vesznek, hogy szűkösen elég legyen nekik. A munkások könyvecskére kapják az élelmiszert: Egy hónapra személyenkint 25 font rozslisztet, 2 font sót; 5 font szalonnát és egyebeket. Es hogy tüzet is rakhassanak: 2 skatulya gyufát is kapnak. Pénzért jóformán semmit sem lehet venni, mert értéktelén. így lehet az, hogy szinte hihetetlen összegekben számolnak. Egy font szalonna 18000—20000 rubel, egy durva munkásing 30000 rubel. Éppen azért nincs is szükség pénzre. A legrégibb idők kereskedelme virájgzik most ott; a cserekereskedés. Van 5 font szalonnám, kapok érte egy jó inget vagy amire éppen 'szükségem van. S akinek nincs semmije, bizony annak nem könnyű hozzájutni valamihez. Legnagyobb a szükség a ruházati cikkekben. Az állami ©'árak nem kapnák munkásökat. Senkisem akar ott dolgozni. Inkább elmegy a paraszthoz szolgának. Ott legalább annyit ehet, amennyit akar. A munkáshiányon aztán .ugy, segítenek, hogy sorozzák a munkásokat. Aki nem akar dolgozni, »bekaszlizzák«. — Nem akadályozták a hazajövetelt? — kérdem. — Nem. A legénységet könnyen engedik. Azok nem veszélyesek rájuk nézve. De a tisztek annál inkább. Ezekre még műidig vigyáznak. Azonban most is jött velünk egy hadnagy, különben tanitó. — Természetesen közlegény gyanánt. — Vannak-e Isokan, akik nem akarnak hazajönni ? — Vannak elegen. Sokan. Százan, száz ötvenen telepedtek le egy-egy helyen s való ságos lds magyai* falut csináltak. Kaptak földet, lovat stb. és gazdálkodnak. — Kedden Szerdán a Vái'osi Szinhá kerül bemutatásra Mi A INI A Y ozgóban. A S :ereplésével. S84S I