Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-15 / 158. szám

.

OTkvidBkl 19«1 julius 15 A pénzügyi személyzet szaporítása Nniroffíhá/n, iul 14. Ssjiít twdősi^nkWl. Hegedűs pénzügyminiszter ujabb és ujabb adóival hatalmasan megszaporodott a pénzügyi személyzet munkája. A miniszter ezért a pénzügyi hatóságoknak és hivataloknak teljesen kimerült személyzetét oly létszámra igyekszik kiegészíteni, amellyel a reájok váró feladatoknak elegét tenni képesek. Azonban az ujabb alkalmazottakat is megfelelő lakáshoz kell juttatni, ami tekintve azt, hogy a régi tisztviselők is igen sanyarú lakásviszonyok között állnak, nagyon nehéz. A kiegészítés pedig csakis az esetben történhetik meg, ha a lakás biztosítva lesz. Azonban a háztulajdonosok, különösen a községekben Bakó jómódú háztulajdonosok, akiknek pedig felesleges szobáik vannak, nem hajiandok azokból átengedni a tisztviselők számára. Felhívja azért a miniszter a törvényhatóságok ' figyelmét, hogy hathatós befolyásukkal kövessenek el mindent, hogy a háztulajdonosoknak az a közömbös, Sokszor egyenesen ellenszenves magatartásuk megváltozzon. És ha ez nem sikerülne, mondja a miniszter, ugy kénytelen leszek az egyes hivatalokat áthelyezni olyan községekbe, ahol hazafiasabb és önfeláldozóbb magatartást észlelek, vagy pedig az egyes hivatalokat más hivatalok közt szétosztani. w Hat óra. A nap a szomszéd ház ablakába arany lángot hazudik, majd egy sápadt, kis varrólány nyitja ki az ablakot s a napfény annak szőke hajára zuhan. Az akácok széltől frissülten lobogtatják ágaikat, mint a reggel be-érés diadalmas zászlaját. Nagy, felhőtlen fehér-kék ég "borul a világra s az álmosság kiszakad a két szememből. , • Eszembe jut valami. Jó lenne most 1 menni, lassan, kevés gondolkozással, nagy i lélekzéssel, valahová-sehova, nem jtalál) kőzni emberi tekintettel, csak elsuhanó | madarakkal. Ott érezni a szent-gyönyörű k élet csöndjét, amint gazdagon lelkembe ; ömleszti lázát; nézni a messzit, visszafori dúlni az uton s megbámulni elmosódott lábnyomokat... Indulok. Néhány perc ,s látom a mezőt. Egy hídon megyek át s a vonat nem messze éleset fütyöl. Félben maradt nagy, épület mellett visz el az utam, mely ugy meredez rám, mint félbemaradt fájdalmas Telvaj asszony Nyíregyháza, julius 14 Saját tudósítónktól Varga Józsefné leveleki lakos Ujfehér tón járt e hó 12-én. Az uton összetalálkozott Tóth Mihálvné ujfehértói lakos testvérével, a vak Doíonicsnéval és mivel jószívű volt, hazakísérte Tóth Mihálvné laká sára. Azután elment De nem messzire. Megvárta, mig Tóthné elmegy hazulról s akkor visszatért a lakásba, ahol csak & vak asszony és Tóthné 7 éves gyermeke maradt. A gyermeket egy közeli boltba küldte azzai * az ürüggyel, hogy gyufára van szüksége s, mig a gyermek odajárt a nyitva levő ruliaszekrényből több ruhadarabot magához-véve elment. A kis gyermek visszatérésében már az utcán találkozott vele s a falubeliek közül is többen látták a batyut vivő asszonyt, akit most a nyíregyházai ócskapiacon felismertekés letartóztatták. Vargáné azonban állhatatosan tagad. De ugy sem szabadulhat könynyen, mivel tejtermékek és gyümölcs illetéktelen árusítása miatt is eljárás van ellene folyamatban. Szombat! Vasárnap! Elsőrangú élvezetkben leSZ része mindenkinek, aki a „Diadal" mozgó személyzete javára rendezendő előadást megnézni. 2 elsőrangú film! Az előadások zenekiséretét szívességből dr. Németh Sándor, Handel László és Szende Károly urak látják el = I emberi gondolat. Tovább. A homokba taO . • tm pad a lábam s 'jámbor tehenek jönnek velem szembe s mielőtt az útszéli fűhöz

1 hajolnának, széttekintenek, mintha ők is valami uját szeretnének kinézni a világból. Alvó, szürke vagon sorhoz érek

v vagonlakók otthonához. Odabenn biztosan egy szebb eljövendőt álmodnak s mosolygó kis borzos gyermekfejek jólesőn tapadnak a párnához; ok talán nem is nagyon emlékeznek szebb, jó életre. Egy vagonból karcsn asszony-kéz nyúlik ki s füstöl a kémény. Szép uton megyek. Nagy fák árnyé| ka fekszik előttem keresztbe s nap-petytyek rajzó Lói Inak belé. Egy, paraszt szekér fut el mellettem, az ostor elfekszik rajta s piros kendő foltja, meg fehér ujt jas tarkáilik belőle. Csönd. A szél, meg a napfény (ölelkeznek s csókolják a mezőt. Szép, hármas násza a reggelnek. Zöld, krumpli-sorok futnak be messzire az árokszéltől s mellette lehervadt rozskeresztek. Olyan bevégzett élet benyomását keltik, nagy megnyugvás érzését: az örök anyagiváltozást; lassan beledülni egy halálba, halálbóli-életbe menés, az örökös körforgás a sorsa mindenkinek. Nem is nagyon régen ez a ffehervadit rozs hullámzó tenger volt, nagy. zöld messzire kiabálása a mezőnek; aztán halvány lilás árnyékban borult rá a virágzás, mig, végül éretten, aranyfejét lehajtotta a fényes kaszának. A gazda az ujjaival nézte |a kasza élét s laz arany-rozs alázatosan borult lábaihoz, hogy a marokszedő lány ma gához ölelje. Messze elnézek a mezőn. Karcsú kukoricák, nagyfejű napra forgók lepik el s még van aratatlan buza, "árpa s egyéb elég. Amott a kasza csillan és nem messze tőle pányvázott lovak legelnek. Mindenütt feltűnnek a dolgjozó emberek s mintha folyton azt mondaná a kasza:'kenyér! kenyér! Élet, kenyér! Odamegyek az aratóklio: — Jó reggelt. — Adjon Isten, — felel a gazda s inigujjával végighúz a homlokán. Erősen vörös-barna, napsütötte arc. A gond árkai rajta. Kis fáradtság is már. — Csak még itt tart bácsi — szólok — elkésett ugye?? — Nem a! Még háromkor kijöttünk Julcsával. Hirdessen a Szabolcsi Naptárban! A naptár egész éven át közkézen forog, ezért a legjobb üzleti befektetés, ha a Szabolcsi Naptárban hirdet. Hirdetéseket felvesz a „Rjimdék" kiadóhivatala. — Nem uigy értem én. De hogy még csak most arat. Lekésett, tűiért a buza kipereg a szem. — Ne tessen mondani. Mindennek megvan a sorja, a rendje. Ennek itt most az ideje, mert most értünk rá. Már kétszáz keresztem van máfelé. — És mondja csak, milyenek a termés kilátások?? — A kilátások??... Hál kérem... — Igen, hogy fog fizetni?? — Jól is, rosszul is — mondja diplomatikusan. A sok teher, ami jön... Elhallgat s a vagyonváltság réme ott torzul az arcán. Mintha a két karja erejéből akarnának kitépni egy darabot. — Jó az Isten, bácsi... — Jó. Én nem mondom. De, hagy bírja azt az ember, azt a sok minden adót, kötelességet, vagyonváltságot. Tépik, rángatják az embert jobbra-balra. — Csak dágozunk, oszt mi haszon??! — Kenyér van, bácsi. — Van. I).:. Hászen csak megélünk valahogy.... És belevágja a kaszát az életbe s az engedelmesen dül le előtte. Érzem, hogy vége a kihallgatásnak«. Köszönök. Megyek vissza az uton. Valami kellemes érzés van bennem s mellette egy kis nyugtalan furcsa szomorúság. Talán a gazda csöndes lázongása. És Öröm: a pirosló gyöngy-buza szemek látása. A' vagonokhoz érek. Gyermekek ugrálnak előtte mezítláb, csacsogva, kacagva. Egy közűlök ke nyérrel maszatolja az arcát. Valami lekvár van rajta. Rájuk nézek s halkan mondom; mint egy csodaszép imát: ismét lesz kenyér! Ne féljetek! Nem hallják. Nem értik. De talán érzik, hogy a lassú, megrakott szekerek, melyek olykor elhaladnak mellettük, hozzák az életet, a kényért! Haza érek. A kis varrólány odaát dalol a függöny mögött: ... csak engem szeretnél, Csak az enyém lennél... Kis eml>erek kis öröme, kis bánata: ezt éltem át egy nyári reggélen. Néhány csacsogó, tereferélő tirpák asszony halad el mellettem. Kosaraiktöm

L va kacsával, csirkével. Jönnek a tanyáról táplálni a várost. Fregoli. HrT 1 re#JbLiJ*iL Meghalt a sárkány Száll, száll a sárkány. A szellő belekap és viszi, ameddig a zsineged engedi. Szökne, de te nem engeded és uj jongva kiáltod hogy liuz. És a sárkány megáll. Ncramoz dul tovább, (nem inog, nem bukózik Színes szemével lenézően pislog a földre. — Mit neki & föld : ő á levegőben uralkodik. És a város már alkonyba borid ós a sárkány már csak kis halvány ködkép és ti még mintíig lebegni hagyjátok. Áll a sárkány ... Áll De már nem fogtok többé sárkányozni gyermekek. A villanyos bácsik árulkodtak rátok a rendőr bácsiknak, hogy a villanydrótokra akasztjátok á sárkányt. És a rendőrbácsi nagyon, nagyon haragszik. Pedig ugy-e nem ugy van ? Ugy-e nem rongáljátok a villanydrótokat ? Kerülitek mgy-e ? Pedig annyi sok van ... Látjátok gyermekek, ezelőtt tiz évvel mi még szabadon sárkányozhattuunk. Nem volt annyi drót és nem volt annyi árulkodó villanyos bácsi. Ez mind, mind nektek jutott. Csak a játékból kaptatok kevesebbet ... De ne szomorkodjatok azért. És ne is csináljatok most már több sárkányt. Se rámást, se nyolc.szögű csillagost. De még egyszerű hatszögest se. Minek ? És anyuskátokat se zaklassátok többé spárgáért. — Meghalt a sárkány. És hiába támad fel •W