Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-10 / 154. szám

J9SL julius 10 Szabolcsi krónika írja: Diogenes* A gőzhomcruköszfirfilde, vagy a Bocskai kertben született kupié Száll az ének szájról szájra. Mire vissza kerül hozzád uj köntösében, alig ismersz rá. Do viszont ö sem íksr rád ismerni. Szégyenli, hogy te vagy az apja, te. eáetlen vidéki, mig ő a dunaparti korzó neveltje, vagy a Városliget hintái között sajátította el a jasznyelvet, s pestinek vallja magát. No, de itt vagyunk mi, a szem és fültanuk, akik jelen voltunk a születésénél. figyelemmel kisértük életesorját, tanúja vagyunk fényes karrierjének és eláruljuk, hogy bizony itt született ő Nyíregyházán, az árnyékos Bocskai kert teritett asztalánál, vidáman csengő boros poharak mellett. A Grósz Alfréd egyik legújabb és legnépszerűbb kupiéjárói van szó, a „Sári szentem ne izélj" címűről, aminek a röfrécje igy vépödík: A rézhomorúköszörülde, A gőzköszörühomorulda, A borbély, a fodrász, A bur, a bur, a burkalappal. Sári szentem ne izélj stb. Ezelőtt jó pár esztendővel, a háború kellős közepén, amikor már torkig voltunk a győzelmekkel, vidám, bohémkedélyü társaság ütötte fői tanyáját a Bocskai kertben- Idehelyezett katonatisztek, régi iskolatársak, jóbarátok öszszeverődtek egyetlen asztalhoz, bujdosott a pohár és bizony sok homofei nedű lecsorgott a szomjas gégében. A prókátor tartotta fönn közöttünk a rendet a „béke olajágá"-nak elnevezett görcsöskampós botjával, melynaktpuszta látása reapektust gerjesztett maga körül, A hucscrt tz elpusztíthatatlan kedélyű Münnich Feri tartotta ebren, akinek diákkori Bulijából csak annyit jegyzek föl, hogy „tanács folytán" távozott. EEÍ a esapást azonban vasszerkezete kiheverte s a pompás megjele né»ü, kiváló szellemi képességgel megáldott ügyvédjelöltön, aki mint sebesült, utókurát tartott a Bocskaiban, igazán nem látszott meg kora ifjúságának ez az egyetlen ballépése, ami talán kellőképen meg nem értett heves temperamentumának volt az akeratlac következménye. Most megint itt volt közöttünk és nem volt senki az aszta'nál, aki ne szerette volna a nyílt modoráért és szellemességéért. Mikor azután ngy éjféltájban virágosabb lett * hangulat és a cigány már a mi aszta lünk felé riszálta a derekát, íölcserdült a nóta Seprik a pápai utcát, Masíroznak a katonák, Tizenhat esztendős, barna kis lány. . . Itt aztán megállás, mert a taktusnak ököllel való ütése mellett a következőket kellett recitálni: A borbély, a fodrász, A műhomorúköszörülde, A bur, a bur, a burkalap, A bur, a bur, a burkalap . . . S csak-ezután folytattuk a nótát, de természetesen „bevágással": Megyen a regiment után. A közismert magyar nótának ezt a módo" sitását, illetve kiegészítését Münnich Feri költötte. Az első impressziót nyilván egy akkoriban megnyílt köszörűsműhely adta neki, melynek gazdija a magyar fülnek szokatlan anapaestuíi lendülettel gördülő „műhomorúkössö rölde" néven hirdette az újságban újonnan megnyílt üzletét. A többi már fantázia szüle ménye. Az ekként megtalpsit magyar nóta szo« katlan újszerűségével mindenkit frappirozoít. Az akkoriban Nyíregyházán vendégszerepeli Patek színtársulat néhány tagja, élükön a szim patikus Forgács Jenővel, megtanulták a Münnich nótáját és egy alkalommal a Városi Színházban. ha jő! emlékszem az Iglői diákok előadásáról el is énekelték. Forgács Jenő közben megvált a Patek társulattól s a budapesti Royal Orfeumhoz szerződött, shol szintén színpadra került a .,irübomorúkösz8rü;de", ötletet nyújtván a zeneszer? őnek egy slágerkupié megírására. Grósz Alfréd bizonyára nem tudja, hogy hová vezetnek az ő kupléja eredetének & szálai, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy nemcsak Csonkamagyarországon, hanem a meg szállott területeken is éneklik széltében hosz szában: A rézhomorúköszörülde, A gőzköszörühomorulda . . . Intervju Felhőországbói Egy szép uszályos Felhő-dáma állt I meg fölöttem s rám mosolygott kedves i szerénységgel, mintha nem is ő lenne az i a retleget égi Katalin-cárnő, akinek in- j lésére gyászbaborul a nap is, az areok is és az egész Világ. Mint mondom biztatóan mosolygott, leszállott, felszállott, szór- j val a valutát utánozta, csakhogy a figyelmemet magára vonja. Mert hiába, még egy olyan előkelő hölgynek is hízeleg, ha á sajtó tudomást vesz róla. Elhatároztam hát — miután a zöldbe úgysem rándulhatok ki — hogy egy égfelé-rándulást csinálok. Hogy megnyugtassam a közönséget: nem repülőgépen mentem, hanem egy Kőszáli Sas barátom jött el értem a lic.^ ekbol s igy minden különösebb baj nélkül repültünk a magosba. Felértünk. Én leszállottam az előkelő helyen. Névjegyre nem volt,szükségem, amennyiben a lakáj mint »megázott földi lényt* jelentett be. (Örültem, hogy nem azt mondta: elázott. Tán besem engednek.) — Ah! jöjjön be! — szólt bugyborogva a Nagy Nő. — Csak jöjjön! Ugy látszik, ezt is mindennap én mosdatom. Annyi elbizakodottság volt a hangjában, hogy kezdtem nem érteni az előbbi szerény mosolygást, a hívogatót. És kezdtem elveszteni a bátorságomat. Bementem. De majd felestem valamibe, mert homályos volt a szoba. — Mi az, amiben megbotlottam?? — kérdem a lakájt. — Menykő, kérem. Mikor nincsen hasz nálatban, akkor idetesszük lábtörlőnek, csizmahuzónak. — Hm. Hát kinek van itt csizmája?? És mikor van használatban a menykő? — Csak egy kérdést tegyen fel egyszerre — figyelmeztetett a lakáj — ez nálunk a házi rend. S most megmondom: maga azt hitte eddig, hogy — mint odalenn mondják — itt csizmábaan áll az eso Mikor aztán valamelyik Felhő urnák kedve van csizmát húzni, kiönti belőle az esőt. Boszantott ez a sok badarság. De azért mégis megkérdeztem: ; — És a menykő mikor van használat- i baii?? i — Ez kérem hivatalos titok — felelt : komolyan. De annyit mondhatok, hogy ! ha annyit használódna, amennyiszer oda- 1 len emlegetik, egy percig sem lehetne ilyen privát célra felhasználni. — Bocsánal! De én őfelségével a F.elhő^lámával akarok érintkezni. — Azonnal jön, csak fölölti fogadó ruháját. - i Megijedtem. Hirtelen az a szó csapolt meg, hogy: adó. De aztán megértettem: fogadóruha. Igy jól van. Jött is őfelsége. Nagy meteorból faragott trónszékbe ült és uszálya setéten. húzódott, t^lán egészen az északi sarkig. Teste furcsa, hajlékony és örökösen formát változtató volt. Mélyen meghajoltam. Ö rámnézett kékes villámlással. Kissé Iesujtottan maradtam a helyemen, inig" a szólt: — No mi újsága földön?? — Kérem.... ha érdekli — hebegtem, liogy igy elém vágott — semmi különös. Az emberek sokat dolgozlak.... Közbevágott: — Ja, ja. Tudom. Éppen azért szorgalmazom csatlósaimat, hogy öntsék a vizet. Tudom, hogy olyankor •ünnepelnek, nem dolgoznak az emberek, hanem mintkel bámulnak. Meghajoltam. — .Igenis. De hogy mindig esik... — Hallottam, hallottam! ÍJgy örülnek önök az esésnek. Az árak esnek önöknél, miért ne esne az eső is??... — Az a baj — nyögtem — hogy már az árak nem esnek, hanem.... — Vigasztalódjék! Esünk mi a végkimerülésig. Nekünk jól esik esni s önöknek is jól esik, ha esik. — De az árak emelkednek újra — szóltam, remélve, hogy majd ő is felhőemelkedést ígér. Csalódtam. — Hát már minden elhagyja önöket^ Mi kitartunk. Mi akarjuk, hogy minél több viz folyjon le a Tiszán*, hogy a bűnösöket az »eső mossa fehérre«, hogy ne mondhassák azt: ennek még a jégeső sem árt« hogy az apa né mondja a tékozló fiának: »a vizre viszel«, mert majd visszük mi; azután, hogy a szegény ember csakugyan >vizzel főzzön*. Esni fogunk, ömölni fogunk, hogy ne uszanak már önök nyakig a boldogságban«, hanem a vízben. Mint a vihar dörgött felém a szava s én sóhajtottam, nyöszörögtem, sírtam, segítségért kiáltottam s elájultam. Ez jól .esett. Még éreztem, hogy belém rúgnak s gurulok s hallottaam egy csúfondárosan menydörgős kacagást. Gurultam, estem egészen ide. Az in* tervju elég keserves volt, amennyiben csurom vizesen értem haza, de egy gazdag tapasztalattal mégis gyarapodtam: Egyszer beszélt velem valaki komolyan a7, esésről. És az sem — áresés voll. Persze, önök nincsenek megelégedve az intervjummal, mert a csirás búzát, rozsot nem ajánlottam a legszebb Felhő-dáma figyelmébe! De lehetek én róía, hogy mikor a búzáról.' akartam szólni, őfelsége mindig más vizekre evezett?? FreQoli J A FÖLDES-féle I iMargif-Gxéme! Créme POUDER és SZAPPAN békebeli minőségben 6688 mindenhol újból kapható. Világhírű arcszépitő szer, zsírtalan, ártalmatlan. Rögtön szépít Dr. Földes és Hetis, I., Birtalas-atca 6. sz. Budapesti laboratórium 1 I I I 1 Ugorkás és befőttes üveget jó minőségűi és olcsót csak is a. Büllesbach cégnél szerezhet be. (Takarék-palota.)