Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-03 / 148. szám

julius 3 •*JMMMMMMRNMMMC»-.* XMIN*>MTM*NR '<TW JM MI WM W SzaboEcswmep izdáihoz „Megnehezült az idők járása felet­tünk !" Súlyos küzdelmek után ínég sú­lyosabbak előtt áilunk. Ami fájdalom, két­ség, keserűség, csaiódás és veszteség: mind osztályt észül jutott nemzedékünk­nek. A megpróbáltatások e súlyos idejé­ben mindenkire nézve a végsőig megfe­szített munka az élet egyedüli lehetősége Ez a gondolat uraija egész valón­kat, amikor a Szabolcsvármegyei Gaz­dasági Egyesületnek a jövőben való te­vékenységenél a határokat megvonni s a célokat kitűzni akarjuk. Az egyesület, amely tagjainak erköl­csi és anyagi támogatására, a mezőgaz­daság ügyének a vármegyében fejleszté­sére alakult, feladatának mindig becsü­letes elharározásokkal, buzgó igyekezet­tel kivánt megfelelni Elismerés és hála érte nagynevű, érdemdús régi elnökeinek s kötelességérző tagjainak S hogy a célt mindenben el nem érte, nem ők voltak az okai; nem az egyesület lett hűtlen önmagához, hanem az idők vágtató hullámai csaptak rajta keresztül. Eltűntek az egykor nyugalmas idők, megváltoztak, súlyosabbakká lettek munkája feltételei, az eredmény lehetősége. De változott, súlyosbodott az egye­sület munkájának jelentősége is. Ma, amikor nincs feladat, ami jelen­téktelen, nincs erő, ami felesleges volna s amikor politikában, társadalomban s gazdaságban egyaránt az összes erők tömörítésére van szükség, ha az elpusz­tult romokon egy uj világot akarunk fel­építeni : össze kell fognunk keményen és becsületesen, kiegyenlíteni az ellenté­teket, áthidalni a távolságokat s együtt, vállvetve haladni az uj honalapítás nehéz, göröngyös utam. Vitatni sem lehet, hogy egész jöven­dőnk, feltámadásunk és boldogulásunk kulcsa gazdasági erőink okos kihasználá­sában, "új erőforrások teremtésében rejlik. Ezen kell alapulnia állami és társadalmi berendezkedésünknek, belső és külső po litikánknak s egykor fényes hatalmi hely­zetünk visszafoglalásának. Ebben a tudatban reá kell jönnie minden gondolkozó embernek, hogy épen e célokat szolgáló egyesületünk odaadó támogatása mindnyájuknak nem­csak kötelessége, de erkölcsi s anyagi tőkéink okos és gyümölcsöző befektetés is. Hiszen ha végig pillantunk a ma mindannyiunk fqntos, sokszor létérdekeit érintő kérdések özönén, önkéntelen s szinte ösztönszerűleg támad a gondolat bennünk, hogy segítséget, támaszt kell keresnünk, inert saját erőink n^m elegek az elénk tornyosuló akadályok lebirására. Messze túlhaladja ez írás kereteit mindama kérdések részletes ismertetése, amelyekben egyesületünk s a gazdatár­sadalom egymás kölcsönös támogatásá­ra van utalva, de ezek néhány legfon­tosabbja is világosan mutatja, mennyire érdekünkben áll az egyetértő tömörülés súlyának latbavetése. A földbirtok helyesebb megosztását célzó törvényt, helyesebben az eszmét elvitázhatatlanul a korszellem szülte s nincs e vármegyében földbirtobos vagy gazda, aki azt nem teljes megértéssel fogadná.. De amig egyrészt minden tőlünk telhetőt el keli követnünk s el is fogunk követni arra, hogy az arra igazán érde­mesek s hivatottak földbirtokhoz jutva hasznos és productiv tagjai legyenek tár­sadalmunknak, másrészt a leghatározot­tabban s minden rendelkezésre álló esz­közzel küzdenünk kell s küzdeni fogunk a földbirtok minden észszerütlen, igazság­talan, inproductiv egyedeket teremtő s egész gazdasági fejlődésünket fenyegető felaprózása ellen. Hivei és ielkes előharcosai leszünk az igazságos és méltányos köztehervise­lésnek, de ellenségei minden olyan meg­adóztatásnak, amely egyik foglalkozási ágat vagy társadalmi osztályt a másik rovására előnyben részesít s ebből a szempontból leszünk tárgyilagos bírálói az uj adójavaslatoknak s védelmezői gazdatársaink jogos érdekeinek. Küzdeni fogunk a szabad forgalom elvének diadaláért, mert ebben látjuk az igazán helyes, egyenes utat a kereslet és kínálat, a vevő és eladó érdekeinek igazságos és méltányos kielégítésére s cé­lunk soha sem volt az, hogy mezőgazda­sági productumainknak fogyasztók, keres­kedelem, ipar vagy munka rovására elő­nyárakat biztosítsunk, de igenis az, hogy terményeink árát ne nyomják mestersé­ges kényszer rendszabályok a világpiac forgalmában természetes uton kialakuló árak akkor, amikor védvámok biztosítanak aránytalan előnyöket a hazai ipar és ke­reskedelem számára. A világégés romjain meginduló lá­zas reconstruáió munkában is ki kell venni részünket s ha nem akarunk vég­kép lemaradni s lassan elpusztulni, lé­pést kell tartanunk mezőgazdaságunk fejlesztésében is az újkor szülte követel­ményekkel. Félre állani.avagy kitérni nem lehet, mert összecsapnak felettünk a világverseny háborgó hullámai. Növelni kell földjeink terméshoza­mát, nemesíteni állatainkat s megterem­teni mezőgazdasági iparunkat. Mi e célokra egyesültünk s minden tudásunkat, Isten adta tehetségünket, munkánkat készséggel bocsátjuk egyesü­letünk szolgálatába, hogy utbaigazitással, tanáccsal, tanítással, jó példával s ha kell — anyagi eszközökkel is támogassuk egymást. Felolvasások, szabad előadások ut­ján fogjuk megismertetni gazdatársainkat a mezőgazdasági téren is rohanó lép­tekkel haladó tudomány minden vívmá­nyával ; kiállítások, díjazások, versenyek rendezésével akarunk buzdrani az inten­siv, productiv munkára s elismerni a kivi­volt eredményeket; gépek gazdasági esz­közök, nemes tenyészállatok, vetőmagvak olcsó beszerzésével, terményeink előnyös értékesítésével elősegíteni az eredményes gazdasági munkát s minden odaadásunkkal egyetértést, összhangot teremteni a mező­gazdasági tőke s munka néha ellentétesnek látszó, de valójában égy célt szolgáló érdekei között. Elvitázhatatlan, hogy vármegyénket ma — reméljÜK csak ideiglenes — a megszállott területekkel közvetlenül érint­kező politikai határai, változatos, gazdag növény és állatvilága, sokoldalú terine­lŐKépessége. dus talaja, népének szorgal­ma és kitartása, egész kulturája nemcsak e kis Csonkaórszág, de egész közép Európa szellemi s gazdasági fejlődésének hitalmas tényezőjévé teszik. Szükségtelen sokat beszélni arról, hogy egy erős egyesület, amely egyesíti magában e tényező minden elemét, e vármegye egész gazdaközönségét s annak támogatására hivatott testületeit és egyé­neit Mily nagy fontosságú és áldásos munkát végezhet, de kétségtelen, hogy a sikernek első sorban ezek tömörülése, harmonikus együttműködése s mind­nyájunk lelkes áldozatkészsége az alap­feltétele s hogy* mindehez teljes egyet­értésre, szívvel, lélekkel való együttműkö­désre van szükség ! S ezt érezve, bizalommal és remény­séggel hivjuk Szabolcsvármegye gazdáit a tömörülésre ! Célunk világos! Segíteni egymást mindenben és mindenütt, ahol egyedül gyöngék vagyunk. Összekapcsolni a szétforgácsoltán meddő, egyesülten hatal­mas erőket! Megvédeni jogos egyéni és közös érdekeinket, de megérteni s méltányolni mások jogait. Eszközeink tiszták s becsületesek s egymás kölcsönös önzetlen támogatásá­val lehetetlen, hogy célra ne vezessenek. Gazdatársaim! Jertek egyesüljünk, mert egységben van az erő ! Nyíregyháza, 1921. junius 29-én. Dr. Ujfalussy Dezső, a Szabolcsvármegyei Gazd. Egyesület elnöke. — Az erdélyi magyar színházak álla­mosítása A csstoit területeken működő ma­gyar színtársulatok igazgatóit körrendeletben értesítették, hogy a színészetet és benne a magyar színészetet is államosítani akarja a bukaresti kormány és meg akirja vásárolni a színtársulatok felszereléseit is. A kormánynak e tervével az ősszel tartandó szinészkongreszu­son is foglalkozni fog. ESsskívánafra szombaton újból Dr. NÉMETH zenetanár hegedül -Mozgóban. a Városi ­6542 /

Next

/
Thumbnails
Contents