Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-08 / 127. szám

Nyíregyháza, Wl jmiius 8. * Szerda XLII. évfolyam. * 127. szám. SZA?jOLCSVÁ«MEGYE ÉS WlRCOtfHÁZA VÁROS WVj6.TAi.CS MAPÜLAfVJA PMAÍ 4rsk: Hstybe*: egésj éw* aEGK, Wft K, Bd^vudévr* S<5 K. egy í>á>«*pr8 30 K, vMékwn s »f*as ő*ri, 320 K, SSC K, M«y«*éYr» 80 hénasx-a é© K. — Kgjnw Mire ira 2 k«ra*a. <U«fM^tK JÓftA ELEK Fcialén SMrfe«*z*» Bv. S. S7AEÓ lAftZLÓ 8o*rfc».v-íö»ég éa kto^táiratai: S.Z£CWEMYWJT ». SZÁM, T«l*fen «*<* 1ÖS. Poatsohe«wr« I Késíraiaka* nw» adirak víímjml Indolencia vagy rosszakarat? Azoknak akik a la'sáskérdóst unják, vsgy nana Bai'/esen hallanak róla, előre is mrgmondjuk, hogy az itt következőkben erről a tárgy• ról lesz szó. Ha tehát irtóznak tőle, na olvas sak a következőket. Nyíregyháza városa ebben az évben teljes erővel indította meg a téglagyártást. Abban a biztos reményben volt a város vezetősége, hogy a már törhetetlen lakásnyomoruságon mégis c3ak igyekezni fog a tehetősebb lakosság segíteni. Minden eszköz felhasználást nyert, hogy kellő mennyiségű tégla álljon rendelkezésre. A terhelés eddig elérte a félmilliós mennyiséget, ennyi áll ugyanis a gyárban roncslkezésre, a már eddig eladott, összesen százezer téglán felöl. A megánépitósi bizottság elé eddig egyetlen kérvény sem érkezett építési engedély iránt, amely valamely egészet tevő lakásra vonatkoznék, holott pedig a magánépitési bizottság javaslatára e Képviselőtestület olyan könnyítéseket állapított meg a szigorúbb épitési szabályok követeléseivel szemben, amelyek mellett az építkezés olcsóbbá tehető. A miniszteielnökség részéről kiadott legújabb lakbérleti szabályok minden korlátozást megszüntettek az uj lakások értékesítése terén. Az uj épületekkel minden tulajdonos akként rendelkezhetik, amiként azt egy maga jónak látjs, a lakásügyi hatóságok semmi irányban sem bírnak rendelkezési joggal. Az építőanyagok beszerzése akadályokba nem ütközik. A faraktárak legtöbbje, közel olyan dus rakállománnyal rendelkezik, mint a békében, j-ugy, bogy a faanyagok dolgában semmi akadály nincsen. Építőkövet öles betűs hirdetésekben kibálnak, de alig van vevő. A bányák azon gondolkodnak, hogy üzemeiket redukálják, mert nem fogy 8z anyag, raktáro záaokra pedig a bányákban alig; van hely. Mész, cement, kavics, üveg, vasanyag, felszerelési tárgy stb. ketiő mennyiségben áll rendelkezésre mindenfelé. Nincs aki venne. Másfelől: . . . A villalakásokból kitelepítik a lakókat, mert a villákat visszabocsátja a lakásrendelet tulajdonosaiknak, a nyári időre. A lakásügyi hatóságoknál egész sokadalmát látni a lakásigénylőknek, akik szük szurdikokban kénytelenek meghúzódni, egészségtelen, düledező házakban, mert nincs elég fal, amely befogadja, nincs elég tető, ameiy megvédje az embereket. A tulajdonosok nem bírják javíttatni házaikat, mert a házbérjövedelem nemhogy a javításokra nem elég, hanem az adókkal e-jyütt a jövedelem még huszad részét sem éri el. Nem javít tat senki Pusztulnak a bázak. Kényszerkilakoltatásokat kell eszközölni, mert a lakók nya kába rogyik az épület sok helyen. Rémes szfikség van lakásokra ! < Rettenetes a lakásínség, még sem épít jenki. A tanyai gazdák városi szobáit, az előző rendeletek értelmében elrekviráltak. A meg győző érvek egész arzenáljával védekeztek a rekvirálás ellen. Ma építhetnének maguknak városi szobát, azt nem venné el tőink setki. Ma is beteg minden tanyai gazda felesége, aki akkor ezt vallotta, pénze is lenne az építésre. Még?em épit. A vidéken lakással és kastéllyal rendel- j kező földbirtokosok városi lakásait lefoglalták részbea, sok helyütt egészen kitelepítették őket vidéki lakásaikból Megmozgattak minden követ, hogy maradhassanak Orvosi és más bizonyítványokkal bizonyították mérhetetlen szükségét a városban la fc hatásuknak, ugy, hogy az ember szive szakadhatott meg, ha valamely tárgyalá son a pro és kontra argumentumokat meghallgatta, bogy mennyire itt kell laknia a földbirtokosnak és mégis a kitélepitést kellett kimondani, mert a rendeletek ezt parancsolták. Es ma, mégis, az égetően szükségest városi lakást nem építik meg, pedig rendelkezhetnének vele szabadon. Nem épit senki. Hiszen nyár van. El lehet aludni az udvaron is. ' Moat térjünk vissza az anyagtermelésre. > Nyíregyháza városa téglagyári bizottsága j látva a termelő költségek nagyságát, látva azt, | bogy építő kedv nincsen, a viszonyok parancsolta kényszertől hajtatva nem tehet egyebet, hogy később veszteségek ne érjék a várost, mint, hogy a gyártást beszünteti, a ké3z nyersanyagot kiégetteti b azután a gyárat bezárja. Sok munkáskéz tétlenségre jut. Uysyanez történik meg más üzemeknél is, mert bíszen javuló valuta mellett raktárra készíteni anyagokat, — azt mondják, — őrültség, mert kész vesztességgei jár. Talán van is eb ben igazság. De ha igy van, akkor meg minek nevezzük azt a nemtörődömséget, amely az előbb mondottak után az építésre kellő anyagi erővel rendelkezők részéről jelentkezik ? Indolencia er, avagy rosz akarat ? Hát akkor minek védekeztek a gazdák, várösi szobáik le foglalása ellen ? Minek sorakoztatták fel a lakbérleti és lakásügyi hatóságok elé minden erejüket mindazok, akik orvosi, szatatóriumi és egyéb bizonyítványokkal, tanuk egész seregével mind-mind azt akarták bizonyítani, hogy nekik pedig itt, a nyíregyházai házukban kell okvetlen lakniok, mert másként tönkre mennek, egészségük elpusztul, üzletük, vagy vállalatuk, vegy nem tudom mijök szétzüilik, ha nem lekhatnak itt és csakis itt ? \ Mire való volt mindaz a sok panasz, meghallgatás, mindaz a sok tárgyalás, amely sokszorosan több munkát adott a lakásügyi hatóságoknak, ha most, amikor már lehet építeni, lehet városi lakást szerezni, azt megtar tani, azt védő várnak tekinteni, hogyha most senki sem epit ? Egyet bizonyít a mai állapot. Azt, hogy igen helyesen fogták fel a lakásügyi hatóságok a kérdést Nem volt égbekiáltó a kilakoitatás Az argumentumok is sok tekintetben csak ki sérletek lehettek. S ha ngy határozott a lakásügyi hatóság, amint tette, skkór helyesen határozott. Igenis szükség van lakásokra. De akiknek nincs tőkéjük építeni, ezek nem építhetnek. Akiknek meg meglenne a kellő tőkéjük, azok vagy indoieneek, vagy rosszakaratuak kell, hogy legyenek Mert két frank és negyven eentim-os százkoronásokkal, ma még mindig olcsókban lehet építeni, mint a békében és lehet munkát adni azoknak, akik dolgozni akarnak; nem kell kiemelni a munkából a dologra teremtett kezeket. * ' Pisseer János Siegéayek üanepén A Vay Ádiim-utcai Napközi Otthon megnyitása Nyíregyháza, jun. 7. Saját tudósítónktól. Tegnap délben 12 órakor a Vay Ádámutcai Déry-féle házba siettünk. Itt van az egész környéken áldva emlegetett ingyen levesosztó konyha. Az udvaron most is ott várakoztak az összetöpörödött vének és anyókák, a szegény gyermeksereg, keresetnélküli özvagvek s várták a jóizü ebédlevest, ma a gulyást. Vájjon tudják e a forradalom tanúságait oivan hirtelenében elfeledő tehetős polgártársaink, mi történik naponta itt? Tudják-e, hogy mennyire jelentős, a társadalmi bekét tudatosan szolgáló, de a polgárság ismert közömbössége miatt napról napra küzdelmesebb s a krisztusi szeretettől valóban áthatott intézek vállaira súlyosan ránehezedő karitatív munka foiyik itt? Naponta kétszáz éhező szegény jut itten meleg ebédhez a város vezetőségének, a társadalom néhány kitartóan szociális gondolkodású tehetősének és mindenekelőtt a Szociális Missió társulat apostoli leikü hölgyeinek igazán evangeliumi jóságából, fáradtsagot nemismerő buzgósáfeából. Tudják e? Nem tudják, vagy ha ugy hírből talán igen, de nem érzik a kötelesség tudás megindító erejével. Ám ha éreznék, akkor az ingben levesosztó konyha adomány tételei között azon a néhány neven kívül még hány áldozatkész, bölcsen belátó polgár nevét olvaahatnók ! A Szociális Missió társu'at levesosztó konyhája eddig igy is 30 000 adag ebédet osztott ki a keresetre képtelen szegények között- A mai nap fordulópont a már megszokott rend szerint működő ingyen-konyha életében. Az eredetileg május 1 ig tervezett, de egy hónappal meghosszabbított levesosztás ma véget ér és áteogedi a teret egy másik nagy szociális értékű akciónak, a Szünidei Napközi Otthonnak. Az ingyenleves konyhára járók közül ezután csak a néhány tehetetlen elhagyott szegény részesül íDgyen ebédben. A többiekre itt a megélhetés lehetősége, a nyári munka ideje. Éppen ezeknek a szegényeknek munkába állását igyekszik lehetővé tenni a Napközi Otthon, ahová minden szegény anya beadhatja reggel 6 órától estig gyermekét, és gondtalanul dologhoz láthat. Ma van az Otthon ünnepélyes megnyitása. Az állami tanítóképzőnek virágokkal sz

ápen feldíszített egyik termében gyülekeznek a Szociális Missió társulat hölgyei. Dr. Mikee Dezsőné vezetésével. Megjelenik Énekes János kanonok, Dr Bencs Ká'mán polgármester is. Énekes János kanonok közvetlen, szeretettől áthatott, felvilágosító szavakban adja tudtára a levesosztáson megjelent számos szegénynek a ma beálló változást, a Napközi Otthon megnyitását. Mély figyelemmel csüggnek minden szaván s belátják a változás szükségességét s az Otthon felállításának nagy jelentőségét. Énekes János méltatja a város vezetőségének, Dr. Bencs Kálmánnak érdemeit, aki felszólalásában a várcs nevében további hathatós támogatását igéri és hálás elismeréssel méltatja a Szociális Missió társulat nemes áldozatkészségét. Ára 2 ftorona*