Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 121-145. szám)

1921-06-07 / 126. szám

4 gJNfif' Ifi^ t Ö^tUL 1921. junius 7. á magyar válogatott oiapat Nyíregyházi athléta sikeres szereplése Budapest, junius 6. (Saját tudósítónktól.) A magyar és német válogatott csapatok labdarugó méékőzése tegnap délután zajlott le a Hungária sporttelepen 30 ezer főnyi közönség jelenlétébea. A mérkőzés a magyarok javára dölt el 3;0 arányban. Félidő 2.0. Itt emiitjük meg, hogy Helfeé atléta, a KAOE tagja a 200 méteres gátfutásban megjavította az országos rekordot, amennyiben a távot 27 és^ négy tizedmásodperc alatt futotta be. Helfer tovább futott és a 220 méteres távon 27 kilenc tized másodpercnyi eredményével ugyancsak országos rekordot állított fel. Petrasovszky Leó a MAC tagja, aki nemrégiben még a Nyetve színeiben aratott diadalokat a vidéki bajnokságban, tegnap 178 centiméter eredménnyel a magasugrásban Magyar Józseffel együtt holtversenyben gyó'zölt. Hudák Júlia a Felvidéken Valami csodálatos nagy öröm éledt fel bennem, mikor ezt a nevet olvastam télen a kassai újságokban. Két estén at hódolt Kassa a Szépnek, mit az ö táncművészeiében élvezett. Valami akadályozott abban, hogy elmehessek látására, ugy csak a gondolatomban jött elő a finom alak. Magamba képzeltem nagyfénybe fürdését, az imbolygó szines csillogást, két kar lágy lengéseit s mélység felé bukó, magasságba növő alakjának szilaj mozdulatait. Egy életnek minden kiélése a test plasztikájában, a tánc gyönyörű forróságában És más még azt sem tudta róla, amit én: hogy Hudák Júlia magyar... Drága szülőföldem minden áldott felém hajlását megéreztem e névben. Hudák Júlia s ugy fájt, hogy nem mehettem. De most, májusban ugy véletlenül Eperjesre kerültem s ott nagy plakátokon hirdették Hudák Júlia felléptét. Ö a Nagyvilág életében is észrevett nagy művésznő ellátogatott a kicsi városba, hogy a ragyogásából bevillantson egy kicsit az elárvult magyar lelkek szomorúságába. Mert hisz Eperjesen — ahol annyira fejlett izlésü, műértő közönség van — nem szabad magyar szónak élni a színpadon. így aztán különösen nagy öröm volt ő nekünk, mert a tánc is tud beszéd lenni néha. S ahogy néztem a plakátot' s kirakatokba tett mosolygásait, egy gondolatom támadt: intervju-t kérek Hudák Júliától lapom számára. Egy szlovák lap szerkesztőségébe mentem el megtudni, hogy ott van-e már a művésznő. — Hogy fog ön a Művésznővel beszélni, hisz ő született szlovák, mint hallottuk, nem is tud magyarul. Elámultam és olyan nagyon jól esett nevetni. Hát már ő is ? ... Mindenki ? Petőfi, Liszt Ferenc, Rákóczi Ferenc s minden igazi magyar nagyság — legújabban Kucdy Gyula is' — az mind szlovák ? De megmondták, hogy ott a művésznő, hát elmentem a Fekete Sas szállóba. Próbán volt éppen, ugy ott kerestem fel. Csupa barátsággal jött elém a két apró kezét felém nyújtva. Tarka selyem kimonója egészen magába ölelte alakját. Mosolygó volt és „szebb szép," mint ezelőtt. Festék nélkül, egyszerű jókedvvel, a próbákon szokott unottság sem volt meg rajta. Friss, csapa-élet asz szony. Egy kis pamlagra ültünk és beszélgettünk. Elmondtam neki, mit mondott a szlovák szerkesztő. Nevette, Aztán komolyan mondta: — A nevem, tudja. De egyébként . . . magyarnak érzem magam s hazám: a

1 Nagyvi lág! Elmondta, hogy cseh fürdökön lép föl még, Ungvárra is elmegy. Mesélte romániai sikereit, egy magyar táncért forró könnyes tapsokat élt át ... és ... de ezt ki ne irja kérem mondta. Nem akarom. Semmit, ami néki kellemetlenséget okozhatna. Mert a nagyvilág az ő hazája . . . Emberekről s egy halott fiúról beszéltünk j még. Sok mindenről. Intim volt, kedves. Talán elég ennyi. Itt ahol ő kicsike volt I volt s akonnan a világba indult, talán érde- I kelni fogja az embereket ez a néhány szó Hadák Juliskáról. Csupa szines örömmel mentem el tőle, elkísért a kis színpad bejáratáig. Eperjes ünnepelte akkor este, Eperjes, a kedves és még mindig egykicsit magyar lelkű város. Megtudtam, hogy Hudák Júlia az Eperjesé is: az anyja odavaló s rokonai vannak ott Még most is. Mint ő maga mondta, valaha családi birtokuk is volt ott, de ebből nincs már egyéb, mint a — családi sírbolt. (S.) á fiúdéi ildoiata ' Nyíregyháza, junius 6 Saját tudósítóiktól Kövi József 22 éves nyirjákói illetőségű Nyíregyházán szolgáló fiatalember tegnap ebéd után a Király-féle téglagyár mellett lévő tóba ment fürödni. Kövi kitűnő uszó, de a rekkenő hőségben fölhevülten ugrott be a vizbe, ahol szivgörcsöt kapott és alámerült. A szerencsétlenséget többen látták, de már nem segíthettek rajta. Azonnal értesítették a tűzoltóságot, ohonnaa nyomban megérkeztek a mentők. Közben Mayer Henrik géplakatos, aki Kövi keresésére több helyütt a viz alá bukott,megtalált a a holttestet s a partra emelte. A szerencsétlenül járt fiatalember holttestét a Morgó temető hullaházába szállították, ahol KOnthy Gyula főorvos megvizsgálta s megállapította, hogy külső erőszak nyoma nem észlelhető rajta. A mai nemzetgyűlés Budapest, jun 6 Saját tudósítónktól. A nemzetgyűlés mai ülésén Rakovszky István elnökölt. A záróbeszédekre került a sor, amelyek során Homonnay Tivadar a vasutasok gazdasági helyzetének javításáról terjesztette elő határozati javaslatát. Azután Schlachta Margit szólt a házszabályokhoz, majd Szterényi József emelkedett szólásra és a következőket mondotta : A miniszterelnök a szabadságjogokról beszélt. Most párt és faji különbségekre való tekintet nélkül össze kellene mindenkinek fogni az országot fenyegető veszedelmekkel szemben, tévedés azonban azt hinni, hogy a szabadságjogok kérdése összefügg ezekkel a veszedelmekkel. Égy feladat vár a kormányra: eltüntetni a társadalmi ellentéteket és megszüntetni azokat a hibákat, amelyeket az egyoldalú igazgatás támaszt a társadalmi osztályok között. Ezután Vázsonyi beszélt: senki sincs — úgymond. — aki ezen a nemzetgyülesen a bolsevizmus ellen fel ne lépjen. A szabadságjogok korlátozása azonban azoknak a malmára hajtja a vizet, akik katasztrófa: politikát űznek. Semmi értelme nincs annak, hogy polgári egyének fölött katonai bíróságok ítélkezzenek s hogy polgári személyeket bármily cimen kaszárnyákba hurcoljanak. Az ülés lapzártakor tart. Köztereink - Egyetlen külső ismérve nem oly csalhatatlan az általános műveltségnek, mint a városi közterek, közkertek állapota. Bizony, ez az ismérv ránk nézve magyarokra, különösen alföldi magyarokra nagyon lesújtó kritikát gyakorol, Sehol a nagy világon nem tapasztalható olyan érzéketlenség, olyan rossz indulat a közönség részéről a közterek, közkertek berendezései, azok kímélete, gondozása körül, mint a mi népünknél. Ha kizárólag e szerint kellene ítéletet mondani a magyar nép fejlettségéről, méltón sorakozhatnánk a hottentották, vagy a malájok mellé. Sőt talán még azoknál is több szépérzéket, és lelki finomságot lehetne tapasztalni. Ahogy a mi nagy szeretettel és gonddal, nagy költséggel létesített közkertjeink kinéznek, az minden művelődési követelménynek hangos, beszédes kigunyolása. ágyongázolt, lehevert gyepágyak, piszokkal, szeméttel bedobált bokrok, megcsonkított, lehámozott kérgü díszfák, összefaragcsált, karfájuktól, még az ülődeszkától is megfosztott kerti padok... Sivárság, barbárság és vandalizmus.. A szépérzéknek teljes hiánya, sőt a szépre törekvő alkotási vágynak szándékos megcsúfolása, lehetetlenné tételé, ezek beszélnek minden közkertnek tönkretett sétányairól, gyepágyairól, megtépázott bokra

;ról. Kivételt csak ott látunk, ahol a kerteket harmetica elzárják a közönség elől, vagy hajdúk állanak őrt a vandalizmus ellen. Mint* p. o. a vármegyeház előtti igazán kedves és ízléses előkertnél. Olyan mint egy oázis a barbár város közepén. Másutt a közönség üdülni, felfrissülni, gyönyörködni jár a közkertekbe, nálunk ki kell zárni a népet, hogy megmaradjon a kert és csak a rácson keresztül szabad mutogatni a kíváncsiskodóknak, hogy íme igy néz ki nélkületek a szép. A felvidéki népnek már egészen más a lelki világa, az érzéke. Fejlettebb az ízlése, nagyobb az önfegyelme, A rimaszombati szép Tómpakertben teljesen elegendő a felírás: „A szemnek minden — a kéznek semmi!" És nincs ott bántódása semmi kulturának. Egy virág nem sok, de annyi el nem tűnik a remekebbnél remekebb virágágyakról. No hiszen még az kellene nálunk! Egy virágba-borult rózsafaágy a Bessenyei-tér kellős közepén! Ss. Margócsy Gyula Ismét elköltözött egy régi harcosa a magyar kulturának. Margócsy Gyula nyugalmazott evangelikus iskolaigazgató életének 71-ik évében Debrecenben elhunyt Hűlt tetemeit a mult hét péntekjén hantolták el a Hatvan-utcai sírkertben örök nyugalomra. A megboldogult ötvenöt évvel ezelőtt Nyíregyházán kezdte fáradságos tanítói pályáját az itteni ev. egyháznál. Éíetének javát az aszódi evangélikus iskolánál töltötte el. Majd a szarvasi tanítóképző intézet gyakorló iskolájának volt 17 évig vezetője, közben az ottani polgári leányiskolának igazgatója is volt éveken keresztül- Nyugdíjazása után Debrecenben folytatta munkálkodását részint mint az evangelikus növendékek hitoktatója, másrészt mint a kereskedő tanonciskola buzgó tanára, hol kötelességét jóformán halála nap-' já'g hiven teljesítette. Az elhunytban Margócsy Emil nyíregyházi felsőkereskedelmi iskolai igazgató édesatyját gyászolja. — Eljegyzések. Feldmesser Szerénkét Kemecséről eljegyezte Weinberger Márton Nyirmadáról. Weisz Beginkát Nagyecsedről eljegyezte Ungár Ignátz Ujfehérfóról, , — Permetezőruhák. Hatósági permetezőruhák kaphatók 300 koronáért a vármegyeházán és Ungár Lipót cégnél.