Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-15 / 60. szám

március 15. Kedd IMI, évloly«s • 60. mwém* Március 15. Esetlegesség-• a dolgok rendjében, vagy kérlelhetetlen törvénysze üség, hogy a magyar márciusban ünnepli újjászületésének örömönnapét? Vak véletlennek a játéka-e, hogy ez aa ünnop összeesik a térmésaet ujhodásának, a feltámadásnak tavasai forrongásával, vagy padig fokozatos összefüggés a J ermészet örök tőrrényeinek rendje és a paszták fiának, a természet kebléről táplálkozó ősmagyar fajnak érzelemvilága között? Kérdések, melyekre a tudomány mai állásában aligha lehetne még poaitiv feleletet adni, de amelyekre jól esik a hit, az ipákról örökölt törhetetlen hit alapján tenni vallomás, hogy igenis, nem véletlen, nem esetlegesség, hanem törvényszerflség, amelynek rendje alól nincsenek kivételek, nincsenek eltévelyedések A nagy, a hatalmas, a meggyőző példa, amely a terménet rendjének változásában, a tavasai feltámadásban évről évre felemelő erővel szól. beszél honink, bizonnyal kiváltja a tömeglélek ben is a megujulás, a felszabadulás, az ujult eröfeszitésreSösstöazö lelki hatásokat s ragad magával mámoros, ihletett cselekvésekre! Tél után tavasznak kell következnie, halál után feltámadás vér reánk I Borura derű a meg pr

s báL atásokrajfelm agasztalás igy követ kézi kl Érzitek-é testvéreim, hogy milyen jól esik ez a hit most a mi árva lelkünknek? Lehet-é kételkednünk e hit örök igazságában? Lehet-é kételkednünk abban, hogy a mi természetes, az változhatatlan és ami természetellenes, az csak átmeneti lehat! ? Lehet-é kételkednünk aban, hogy a folyók aem folyhatnak visszafelé az ő medrükben, kogy az évezrades kötelékek, a melyek a hármas—halom—négy-folyam— országnak lakóit testvéri összetartozás láncaival fűzik, azok végképen el nem szakadhatnak, el nem -válhatnak, szeUőfuvallatra el nem tűnhetnek I ? Avagy híhetjük-é, hogy az a magyar szellem, amely Késmárk, Ungvár, Arad. Kolozsvár, Komárom falai közé évszázadok folyamán bettie msgát s amely ott ezeresztendő alatt alkotó, ható, cselekvő erőt reprezentált, sziveket és lelkeket mozgatott, hogy ez az ős erő moat egyszerre, egy külső erőszak parancsszavára elül, örökre elhallgat? és hihetjük-e, hogy a dicső nagy szellemek, akiknek élete ezeket az elszakított tájakat egykor megszentelte » akiknek intő emlékezete évszázadokon át képes volt tettekre ragadni, serkenteni a magyart rrost egyszerre és .örökre visszavonultak volna mohos sirüregeikbe . . . A nsgyok és a névtelen hősökíezreit ugy temette volna el az 1920-ik esztendő, hogy sirüregeikről a nehéz kőtömböt^ sohasemmiféle erő le nem hengerítené P Én hiszek egy Istenbea. Hiszek egy hazában. Hiszek rgy Isteni örök igazságban és hiszek Magyarország feltámsdásában. Mert azt látom az én örök tanító mesteremnek a nagy Természet példájából, hogy a tél dermesztő fagya után Tavaax következik és azt látom a Jézusnak, a megfeszített Igazságnak példájából, hogy az Elet győzött a Halál felett s az Igazság harmadnapra feltámadott! A Hit erősebb a tudásnál és lehet 4 k» zöttünk valaki aki még mindig nem hisz a mi saját nagy Igaiságankban 1 ? &ui BsaU László. Slfogédott szívvel, sötét bánatunkban könyfátyolos izemmel fogad juk tz örök nagy ünaepet, március IS ét. A magasságra, ahonnan a szabad magyar erőfeszítés végeláthatatlan perspektívája nyilt meg Petőfi nemzedéke előtt, a magasságra, amely felé Széchenyi a mérnök higgadságával jelölte ki a haladás biztos útjait, a roham lendületével, dicsőségszomjusággal egyetlen titáni irammal szökött fel a nagy.cselekrésre hivatott 48-as magyarság. E lendület után a magyar sorstragédia kényszere defemzivába vetette vissza a márciusi napok független szabad Magyarországnak gondolatát. , Ész, erő és oly szent akarat, hiába sorvsdoztak egy átok súly alatt". Vér folyt az ellő márciusi ünnepen és március 15-e mellett a hivatalos április U-e, évtizedeken át szimbolizálta a nagy március kontrakarirozását, a magyar hazafiság ket'.őségét, a Petőfi és Kossuth hazafiságát, a független magyar élet teljességének izzó vágyát és egy má.ikat, mely amannak sorrasztója volt, az Ausztriával való függés realitásával számoló monsrehiás hazafiságot. A fejlődő magyar ifjú lelkében amannak ^íboros bimbója fakadt, a magyar zászló szinhár masában Kossuth és Petőti lobogó lelkét érezte, mint Ltvay Mikese Rákóczi nagy lelkinek lebegéeét az eget esapkodó tenger haragjában. És jaj milyen kijózanító volt az élet. Egy na pon arra eszmélt a magyar ifju. hogy ÖDkéntesi sapkájának piros fehér-zöld bélését ha • ragosan kitépte az osztrák szoldadaszka. Az ifja magyar nemzedéket mámorossá tették a márciusi napok, de hozafiságának zsenge virágait letarolta az élét, a laagyar politikai fórum osztrák szolgasága. A dualisztikus államélet keretében látszdlsg hatalmassá fejlődött a magyar, de nemzeti lelkének élete tragikas visszafojtottságban maradt. A magyarság lelke mélyén ott fojtogetott az a keserüaég, az a sóvárgás, amit a hontalanná lett ember érez, mert „Szertenézett a nem leié honját e hazában " Évről évre felcsendült mámorosan, dacos rianással Petőfi Talpra magyarja, mtgujull az eskü, hogy rabok tovább nem leszünk, de ez a tüz, ez a forradalomra való keserű készség egy lelkében láncravett nemzet lázadó haragja volt. A március lf én kivivolt és április 11 én törvényese* szentesitett nemzetakarat a független magyar nemzet számára az egységes fejlődés útját nyitotta meg. Ez a fejlődés nem indulhatott meg, hiányzott a levegője, a függetlenség. A vallásfelekezetek egyenlőségére, a nemzeti hadseregre, a a nemzetiségekre vonatkozó negyvennyolcas akarat megtört a dualizmus politikájának gátjain. A magyarságunkban való fejlődés megszakadt. A hazafiság érzésereje nem dagadt mezőinket öntöző folyóvá, hanem a rétegek alatt bavó patak maradt, nem izmosodott hatalmas evangéliumi tanítássá, mely egy győzhetetlen homogén magyarságot nevel, hanem maradt fáradtan bujdosó tárogató szónak. A haza fogalmát mareius 15-e uj szépségekkel bővítette, Petőfi haza fogalmában a nép fenségénec tudata van, korának demokráciája, haladásának eszmeköre. A szabadság harc epopeiája megmutatta a kor tndatos honszerelmének fenséges tettekre hajtó erejét. A szabadságharc után következő üldöztetések, majd a magyar hazafiság kompromisszumos évtizedeiben a meghasonlott magyar közösség lelke nem építette tovább a Petőfi nemzedékének nagy pszichológiai müvét a hazának mindig a koreszmékben ragyogó fogalmát. A nép fogalma kibővült a városi néppel, az ipari és kereskedelmi élet uj munkásaival, gazdasági szociális problémák ütköztek ki. A Petőfi márciusán kigyúlt hazafiság tüzének kellett volna izzani a magyar államélet kohójába®, hogy ezek az uj néprétegződések, knj szociális válságok a honszerelem tüzénél épp ugy beolvasztassanak a nemzeti élet organizmusába, .nint ahogyan az 1848 ban történt. Nem. AB uj rétegek hidegen és lazán vonódtak a magyar nemzettestre, az aj kérdések megmaradtak internacionális levgéjü problémáknak. Ferencz József kora áldott béke, virágzást hozó liberalizmus ideje volt, de nem a fajtudatos, ösztönös magyar nemzeti lélek alkotó élete, nem 1848 márciusának organikus továbbélése. És ha ezt ma megdöbbenéssel és keserű fájb dalommal ismerjük el, világos látásunkat a világháború összeomlása és az ast követő események tanúságai támogatják. Az oláh megszállás utáa, megesonkitott!>águnk után a fájdalom intenzív ereje a márciusi napok gyújtó nacionalizmuia izzik újra az irredenta magyar ifjúság szivében. h nagy márciusra való emlékezés termékenyítse meg ezt a nacionalizmust Petőfi szociális eszmevilágával, Kossuth liberalizmusával, de ugyanakkor azokkal a nagy tanúságokkal, amelyek 18%8 megbuktatásából eléak tárulnak. Petőfi riadóját kell megfújni, Petőfi vihartverő erejével, de a XX. század kürtjén, hogy értse meg szavát mindenki, aki ezen az elárvult földön él, mert ha továbbra is a vád, a szemrehányás, a meghasonlás gyarló szavait dado juk, itt sorvadunk holtponton tovább éa a gyalázatot, amit igenis miként Petőfi előtt a századok, most évtizedek kentek ráak, nem moshatjuk le soha. T. Halálos szerencsétlenség Dombrádsn Egy kisfiú életével fizetett a báterságftért Nyíregyháza, márc. 14. Saját tudósítónktól. Egy tizenhároméves kisfiú bátor tettérői hozott hirt a posta avval a szomorú értesítéssel együtt, hogy a Pista gyerek áldozata lett hőstettének. Dobos István dombrádi fiúról van szó, aki a multkorában észrevette, kogy egy udvarról két megvadult ló rohan ki szekérrel együtt és vágtatnak végig az utcán. Hirtelea beszólt a közelben lévő kovácaműhelybe s azzal elibe vetette magát a lovaknak, megragadtta a kantárszárat, hogy megfékezze őket, de a kisfiú ereje nem volt elég a két megvadult jószág megfékezésére, Dobos Pista a lovak alá kertit, amelyek fiatal testét halálra tiporták. A lovsk gazdája Agoaton István és a kovácsmühelybea tartózkodók még idejében kiszaladtak az utcára de nem tudták megakadályozni a fiu tettét s mire (daértek, akkorára már esak összeroncsolt testét találták meg az utca porában. Ez a története Dobos Pista tragédiájának.