Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

1920. október 24. adott utasítást és nem tárgyalt olyan irányban, hogy az állampénztár az o általa aláirt utalványokat honorálja. Majd rátért a védő külön-külön az egyes bűncselekmények tárgyára s azt fejtegeti, hogy Bökönyi Imrét egyik cselekményénél sem vezette bűnözési szándék. Kiemeli, hogy ugy a dohány, mint a fegyverek elszállítására vonatkozólag tett intézkedése független volt Bökönyi Imre direktóriumi minó'ségétó'l, mert ezeket nem a diktatúra fentartásának érdekében s azért vitette el, hogy az államot megká.ositsa, hanem azért, hogy ezek, mint állami javak a megszálló ellenség kezébe ne kerüljenek. Az állami javak biztonságba helyezése nem volt más. mint a háborúban szokásos evakuálása az ellenséges megszállás alá kerülő városnak s ennek az érdekében eljáró Bökönyi Imre elismerést nem pedig büntetést£érdemel, mert az állam a diktatúra alatt is megvolt és a közjavak megmentése nem az akkori rendszer de az állam érdekében és annak részére történt. Elitélés esetén kéri a nagyszámú enyhítő' körülmények figyelembe vételét s azt, hogy vádlott családja nyomorog, fehérneműinek és bútorainak eladásából tartja fenn magát s ennek a nélkülöző' ártatlan családhak a nevében irgalmas Ítéletet kér. Kazimir Károly védöjehck, tlr. Szabó Zoltán ügyvédnek beszéde: Tekintetes kir, Törvényszék I A nyíregyházi direktórium tagjai ellen vád tárgyává tett bűncselekmények egymáshoz a logikai folytatólagosság viszonyában vannak, s igy úgyszólván egy logikai egységet alkotnak, mert a különböző vádlottak különböző cselekményei ugyazon jogtárgyat sértik. Ez szükségszerüleg maga után vonja, hogy a védelem nem korlátozható csupán csak a védett személyére, hanem annak az egész direktórium összes cselekményei felett egy általános mentalitást kell tartalmaznia, s csak ezen nagyobb eszmekörbe beirt kisebb eszmekörrel befogni a védett személyét. A direktórium nem törvényes szerv volt. Működése extra legem et iurem történt. Ezt a törvényen kivüli állapotot azonban nem a március 21-iki események idézték elő, hanem az már október 31-ével beállott. Lényegében azonban mindkét állapot ugyanazon jelleggel birt: a jogfolytonossággal az összeköttetés megszakadt és beállott a törvényenkivüliség. Mindkét forradalomnak ugyanazon közjogi jelszava volt s ez : tömeguralmi demokrátia. A régi közjojgi jogrenddel való ellentét abban magasodott ki, hogy ugy a végrehajtó, mint a kormányzói ha talom ne egyénekben, ne egyesekben jelentkezzék, hanem jogi testületek tanácsok által gyakoroltassék. Az első forradalomkor megalakulnak a különböző tanácsok : nemzeti tanács, katona tanács, néptanács. Az októberi forradalom tengelye az államforma monarchiáról köztársaságira való változtatása • és a parlament két kamarás rendszerének a megszüntetése volt, tehát a törvényhozói és a végrehajtó hatalmat, illetőleg az eddigi legalitással való teljes szakítás. Magától értetődik, hogy ezen uj állapotnak a régihez való viszonya a teljes törvényen kivüliség állapota volt; az alkotmány változás a fejlődés pályájából kilendült. A régi alkotmánynak megfelelő szervek egideig még működtek ugyan, mint ahogy a halott testben az komszálak még a lélek elköltözése után is egy ideig vonaglanak. Az alkotmány azonban halott volt. Az az ős forrás, melyből a magyar közjog bonyolult rendszere életerejét merítette, bezárult. A március 21. logikailag szükségszerüleg jött. Az októberi alkotmányba, mely létét a tömegre alapította a külső nemzetközi nyomás és a belső deprimált gazdasági helyzet rettenetes expansiv erőt helyezett. A tömeg nem elégedett meg azzal, hogy a hatalmat tényleg a kezében tartja, most már a hatalom gyakorlásából mindenki mást ki is akart zárni. E két alkotmány reform között azonban lé nyégi különbség van. Az első az októberi valódi. A második a márciusi látszólagos, Az első eredeti, a második származékos alkotmány változás. Közjogi szempontból az első a teljes törvényen kivüliség állapota, a második a jogszerűség némi látszatával bír, mert nem extra iurem, hanem in iure keletkezett. Az első alkotmány reform erőszakkal vetette ki az alkotmányt a fejlődés pályájából, a második ezen illegitim terepen csupán ujabb lendületet tett március 21-iki alkotmányban tehát több a kgalitás, mint az októberiban, annak van, habár relatív közjogi jogosultsága. Ezek szerint ugy a Károlyi-kormány, mint a márciusi forradalom közjogi szervei között alkotmányos érték szempontjából különbség nem tehető, sőt a szigorú következetséggel keresztülvitt kritika, a márciusi forradalom szervei sokkal inkább igazolja, mint az októberieket. Mindkét forradalom közjogi szervei egyformán törvénytelenül működtek, a felelősség alól azonban mindkét forradalom közjogi szerveit a körülmények képyszeritő volta és a nemzet által tanúsított beleegyező magatartás egyformán felmenti. Az eddigiekből pontosan megállapítható az, hogy a két forradalom közhivatalnokai által elkövetett, mely cselekmények tekintendők büntetendő* cselekményeknek. A közhivatali hatáskörben végzett, de az akkori törvény jelegével biró intézkedéseknek megfelelő közhatósági tények semmi esetre nem büntethetők, mert addig mig valaki a mindenkor fennálló alkotmány értelmében közhivatali teendőket az illető alkotmánynak megfelelően végez, maga ez a közhivatali ténykedés nem bűncselekmény. Ez áll mindkét forradalomra. A másik megállapításom az, hogy a tanácskormány szervei által elkövetett cselekmények nem minősít hetők mindaddig bűncselekményekké, mig a Károlyiregim megfelelő szervei által elkövetett hasonló cselekmények nem büntettettnek. A direktórium tagjai az akkor fennálló alkotmány értelmében cselekedtek és kizárólag csak a kormányrendeletek egyszerű elintézői voltak, ezek szerint tehát büntetendő cselekményt nem követtek el. Ezt az elvet a jogszabály is elismeri, mert a gyorsított bűnvádi eljárásról szóló minisztériumi rendelet nem a törvénytelenséget rendeli büntetni, hanem a bűncselekményt. De mert a direktórium tagjai által elkövetett cselekmények törvénytelen alapja nem képezheti a büntetés indokát, nincs bűncselekmény sem. • Kazimir Károly sem tett egyebet, mint hivatalt viselt és ennek keretén belül eljárt. A főtárgyalás adatai szerint még az sem nyert tisztázást, hogy milyen hivatalt töltött be. Még kevésbé van perrenszerü bizonyíték arra, hogy a direktórium tagjai ellen vádtárgyává tett bűncselekmények elkövetésében tényleg részt vett volna, mégis büntetőjogi felelősségre vonja őt a vád igen tisztelt képviselője, mindazokért a bűncselekményekért amelyeket a direktórium tagjai követtek el. Kazimir Károly a direktóriumban nem is működött Városbiztosi cimmel külön hatásköre volt, amely hatáskörön belül végzett cselekmények vád tárgyává nem tétettek. Őt tehát büntetőjogi felelősség már csak ezen az alapon sem terheli. Védő ezután részletesen tárgyalja azon bűncselekményeket, amelyeket Kazimir Károly személyileg terhehelik, majd igy folytatja. Az előbbiekben kimutattam, hogy nincs büntetendő cselekmény, tehát nem lehet felelősségre vonásnak sem helye. Most megfordítom a kérdést és kimutatom, hogy nincs felelősség, tehát nincs büntetendő cselekmény sem. A büntető törvénykönyv 82. szakasz első pontja azt mondja: „Nem számithatók be a bűntettnek, vagy a vétségnek tényálladékához tartozó körül mények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással. A nyíregyházi direktórium tagjai 529 rendbeli zsarolás bűncselekményével vannak vádolva. A zsarolás bűntettének belső lelki tényalladéka a jogtalan haszonszerzésre irányuló cél. A tettesnek tudnia kell, hogy a sértett kényszerítésére s a kérdéses vagyoni előnyre nincs joga s akarnia kell az erőszakot és a fenyegetést. Ha azonban a tettes ugy tudta, hogy a sértett kényszerítése az őt, vagy mást jogosan megillető haszon megszerzés céljából történt, büntetésnek helye nem lehet. A tettes ezen hibás tudata a lényeges ténykörülményben való tévedés, amely a büntetőtörvénykönyv előbbi szakasza szerint a büntethetőséget kizárja. Hogy ez a lényeges ténybeli tévedés úgyszól ván mindannyiunknál meg volt a két forradalom idején, azt nem szükséges hoszasabban bizonyítanom. vAz első forradalom a nemzeti szabadság, az Ausztriától való elszakadás és egy kedvező béke kiküzdése jegyében indult. Azt mindenki tudta, hogy az ere deti legalitás alapjait elvesztettük, régi alkotmányunk összetörött, régi jogrendünk a porba hullott, hogy Szent István koronája ragyogásának fénye elhomályosult, És mégis a forradalomhoz csatlakozott a nemzet szine java. Mindenki tudta, hogy itten for málií jogsérelem történik, de jogrenden ütött rést betapasztotta az a minnenki szivében végcélként ott izzó .gonnolat, amely Rómának valaha vezérszava , volt: Supréma lex salis reipublicae esto. Ezzel a jogtalanság eltűnt, visszahúzódni volt kénytelen ama nagy nemzeti érdek előtt, amely rajta keresztül akart megvalósulni. A második forradalom a maga sikerét szintén a nemzeti érzésre basirozta. Most már nem is volt szükséges ujabb jogsérelem eltüntetésén gondolkozni. Az első forradalom lokomotivja kapott csupán ujabb személyzetet. És sokan boldogan látták ismét azt a pill^iatot, amikor a magyar rónákat áz orosz sei gitseggel meghódított Kárpátok koszorúja ismét övezi. <— Március 21-ike után egymásután siettek üdvözölni egész raja tudományos, kulturális és politikai egyesületzinknek a tanácsköztársaságot. Tévedés volt. Rut rászedés

? gyalázatos csalás. A polgári társadalomnak nem sokára a saját bőrén kellett meg-, érezni a kijózanodást. De ha legalább az első napokban az egész ország egy lényeges ténykörülményben való tévedés által megtévesztve sietett a tanácskormány uralmát elismerni, csoda-e, sőt nem természetes-e, ha ez a. lényeges ténykörülményben való tévedés sziklagörgeteggé vált akkor, amikor egy alárendelt vezetőállásban lévő szociálista pártvezér szivéhez jutott, aki a kulisszák mögül nem lá hatott, a valódi ru gókat nem ösmerte és az eseményeket kellőleg értékelni nem tudta Ez volt a Kazimir Károly tévedése is. Tévedett ugy, mint ahogy sokan, még az igazi nagyságok közül is tévedtek De mert tévedett abbán a lényeges ténykörülményben, hogy igazságos és jogos ügyet szolgál, őpen a büntető törvénykönyv tiltja le részéről a büntetőjogi felelősséget. Védő kéri a vádlott felmentését Dr. Hot'ímann Móricz, Berégi Sándor védője a következő védőbeszédet mondotta: Tekintetes kir. Törvényszék, mélyen tisztelt Elnök ur! Az egész főtárgyalás folyamán azokat az adatokat vártam és kutattam, amelyek arra a kérdésre adnak magyarázatot és feletet: mi ösztökélte Beregi'Sándort, hogy a diktatúra alatt szerepet vállaljon, mi ingerelte, befolyásolta, hogy csendes és békés természete dacára a politika forgatagába vesse magát?? Azt vártam, hogy kisül róla, hogy ő egy politikai agitátor, hogy egy stréber, hogy pozícióra vágyott, hogy egy munkanélküli, aki a megélhetését akarta biztosítani. Hát ezeknek épen az ellenkezője bizonyult be és Igy magyarázat nélkül maradt a kérdés, pedig ez azérl is fonlos, mert a biróság nemcsak azt fogja megállapítani, hogy a vádba vett cselekmények fenforognak-e és hogy azok valóban büntetendők-e, hanem ítélni fog az egyén felett is és igy szükséges tudni, hogy az egyén minő külső helyzetben cselekedett és minő belső ösztönző erők halasa alatt állott. Meg ,kell ismernünk a külső körülíinényeket. Itt azonban nem követem a vádhatóságot, mely a vádlottakat felelőssé teszi a nagy politiikai eseményekért, nem pedig azért, mert nem tudom az emberektől: a jóhiszeműséget megtagadni. Nem

1 hiszem azt, hogy Dohnál, Klekner, Murányi és más tekintélyes alakjai városunknak abban a tudatban kívántak Károlyi pártot alakítani, hogy Károlyi elsikkasztotta a Diaz-féle szerződést, abban a tudatban, hogy Károlyi csak egy Fogadást nyert meg, melyben elveszett egy ország, nem hiszem azt, hogy a pártok vidéki szervezőinek betekintést engedtek volna a kulisszák közé, hogy titkok és rejtett célok ismerőivé tették volna őket. Szép kis titok lett volna az, amit a pártok összes vidéki szervezői ismertek volna. Ep ugy nem hiszem, hogy Beregi előtt ismertek! lettek volna a rejtett szándékok. Epen ez okold)ól nem foglalkozhatom a magas politikával, a budapesti eseményekkel, nézem csupán Nyíregyházáról az eseményeket, leszállok a földre, mely azonban Bereginek szülőföldje. Október 31-én részeg katonák által vezetett csőcselék' megtámadja a közraktárt, kihányja belőle a lisztet, szétszórja a cukrot, megrohanja a szeszes italokkal telt raktárakat, neki megy a vasúti kocsiknak és még a patkókat is széthányja. Majd bejő a városba, uj közönséggel és fényes délben megrohanja az üzleteket, kiszórja a sárba az árukat, garázdálkodik. A ha-i tóság tehetetlen, azt a néhány öreg rendőrt a nép elveri, a kaszárnyákból az a jelenlés érkezik a tisztektől, hogy a régi katonaság szét ment. Ekkor Kasimir és társai mennek fegyvertelenül a katonákhoz, lecsendesítik őket, megszervezik a polgárőrséget, tanács intézkedik munkások és polgárokkal, este már minden csendes, őrség járkál és őrködik az utcákon. Csak a városháza ablakai világosak egész éjjel,, néptanács permánenciában van. Ezen és a következő éjjelen folyton csilingel a telefon, a vidék segélykiáltásai. hangzanak. Fosztogatás, rablás, gyilkos merényletek ellen kérnek segítséget. Biriben a jó módú gazidák is részt vesznek a fosztogatásban, Balkányban egy földes ur tífusz betegen éjjel ruha nélkül kénytelen az ablakon át menekülni, Rakamazon a gyógyszertárat is szétrombolják. Kisvái:-