Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-24 / 244. szám

1920 ektóber 2*. NYÍÍwmtM 3 fl direKtórium bünpere 9- ————. A védőügyvédek beszéde / Nyíregyháza, ok! 23. (Saját tudósítónktól) Szabolcsvármegye direktóriumainak bfinperében eddig technikai akadályok miatt nem hozhattuk ralamennyi védő figyréd beszédét. Most azonban, a kihirdetett Ítélettel kapcsolatban módot ny«jtunk olvasóinknak, hngy » pünpör teljes egészébe betekintést nyerhessenek, K az elmaradt védőheszédeket is elolrashassáK. A beszédeket sz alábbiakban köeóljük : Dr. Szitha Sándor, Schmied Mihály •WMőjének beszéde: Tekinteles kir. ^Törvényszék, nagy•ágos Elnök Ur! Általános emberi, tár

r sadalmi szem pori tból e bünper anyaga már bő megvilágítást nyert. Nekem az a fetadat maradt, hogy szorosan a vádirat keretén belül maradva a főtárgyalás során beszerzett bizonyítékok okszerű és helyes csoportosításával kimutassam, miszerint a Tádba tett cselekmények nem igazolhatók. A tetlestársi minőség bizonyítására akár mint felbujtókról, akár mint a tett közvetlen elkövetőiről van szó a vádlottakat illetőleg, a vádhatóság képviselője ^bizonyítékul arra hivatkozott, hogy vádlottak beismerték, miszerint az úgynevezett Direktóriumnak tagjai voltak, hogy a határozatokat együttes tanácskozásukon közelebbről az esteli összejöveteleken hoz-* , ták, hógy a rendeleteket aláírták, végül, hogy a bűncselekményekben különféle más irányú közreműködést is fejtettek ki. A > Direktórium c tagjai egyetemleges felelősséggel azonban csak akkor tartozhatnának, ha elismernők, hogy a Direktórium egy olyan jogi szerv, egy olyan alakulat, mely érvényes, ^egy ilyen jogi szerv létrehozására és megalkotására törvényes hatalom által felruházott magasabb szervezet állal teremtetett meg, neveztetett ki. A tanácsköztársaság alkotmánya szerint sem terhelte egyetemleges felelősség a Direktórium tagjait, de nem ismer ilyen egyetemlegességet büntető törvénykönyvünk sem, miért is mindegyik vádlottra és mindegyik bűncselekménye nézve különkülön bizonyítandó, hogy imil^n módon és milyen mértékben működtél közre az egyes cselekmények elkövetésében. Ninps bizonyítva az sem, hogy az esteli összejöveteleken tényleg tanácskozások történtek volna, mert azon tanuk, akik az esteli összejövetelekről megemlékeztek, azokon részt nem veitek s igy azoknak lefolyását bizonyítani nem alkalmasak; Kiss Roland egyedülálló, önmagának is ellentmondó vallomása pedig tényekkel van megcáfolva. Az általános, országos jelentőségű rendeletek — már pedig itt ilyenekről van szp — a kormányzótanácstól vagy a népbiztosságoktól származtak, éppen azért azoknak végrehajtása tekintetében a vidéki direktóriumnak nem volt beleszólási joguk, mert hiszen a forradalmi törvényszék az ő számukra is fenállott. Tény ennek dacára, hogy SSzabolesvármegyében sok rendeletet épen nem, másokat pedig kiforgatva eredeti mivoltukból hajtottak végre. Az esteli összejöveteleken nem csak a Direktórium tagjai, není csak a buszas intéző bizottság, de mások is, többek között IsSzamuely György is résztyett, aligha lehetett volna tehát ilt azon tanácskozni, hogy a rendeleteket miként kerüljék meg. Ha a Direktórium nevében kiadott rendeletek nem üléseken hozatlak meg, akkor az elintézésnek nem volt más módja, minthogy az egyes ügyeket úgynevezett referensek intézték el. Szamuely György, Borbély Sándor és más tanuk bizonyították is, hogy legalább is a fontosabbakat, tehát a bünccselekjmények alapját képezőket tényleg Kiss Rolnid végezte, Schiniednek és Fazekasnak pedig az volt a beosztása, hogy ne lógjanak éppen ott hiába, hogy a Trendi Károly által elébük rakott kiadmányokat irták alá szorgalmasan. Kétségtelen, hogy a rendelet szerkesztőjének felelőssége nem egyenlő azéval, akinek egész közreműködése abban merül: ki, hogy kész dolgokat elolvasallanul aláir, mert hiszen a kész dolgokon nem állott hatalmában változtatni és az a rendelet akár irta alá, akár nem, erejéből semmit sem vesztett. Az egyéb irányú közreműködés bizonyításával a vádhatóság egészen adós marad. Ezek után áttér védő Schmied Mihály arcképének megfestésére. Schmied a háború kitörésének napján bevonul katonának s katona a forradalom kitörésének napjáig. A háború elviszi öröklött kis házát, bútorát, ruháját s felesége és három kis gyermeke napi 1 korona 55 fiU. segélyből él. A forradalom mint Nyíregyházán átutazó katonát lepi meg, nem volt tehát módja és lehetősége, hogy ennek készítésében részt vegyen. Fontos pedig ez a kérdés, mert hiszen aki részt vett a forradalom előkészítésében az nem takaródzhatik a forradalommal, az nem hivalkozhatik arra, hogy az előhívott vörös ördög fékezlietetlenségéért nem felelős. Legelsők között odaállott, akik a rabló, fosztogató katonáák kezéből kicsavarták a fegyvert, mikor pedig a rend némileg helyreállott, folytatja régi mesterségét, majd Kazimir hívására a pártirodába irodai munkákra vállalkozik, de nem politizál. Nem tudják őt letériteni megszokott útjáról a körülölte tülekedő s minden uton-módon érvényesülni akaró emberek példája sem, de nem a rohanó események sem. A szociáldemokrata pártba mérhetetlen tömegekben betóduló tanulatlan és fegyelmezetlen elemek természetszerűig a pártvezetőséget is mindiig jobban balra és balra szorítják. SSchmied Miihály marad a régi, egyszerű — mint egy tanú kiemelte — becsületes ember, aki a munkásokat Királytelken lecsillapítja, aki a Károlyi párti gyűlésen a szólásszabadság meLlett tart beszédet, aki legfeljebb csak a kommunsifák elleni harcra kapható. Kérdés ezek után, hogy az első direktórium tagjai cselekvéseit a közérdek vezette-e avagy a kényszerhelyzet szüleményei voltak-e azok?? Ezután a védő a szabó les vármegyei direktórium szereplésének történetét ecseteli, majd a következőképen folytatja: De nekem nem általában a direktóriumot, mint ilyet, hanem különösen Schmied Mihályt kell védenem. Igazolnom kell, hogy Kiss Roland jól választott, midőn Schmied 'Mihályt vette maga mellé direktóriumii tagnak, nem csak azért, mert könnyen* kezelhető volt, de azért is. mert tényleg a legmérsékeltebbek közé tartozott és a legteljesebb jóhiszeműséggel járt el. Elég volna itt tulajdonképen arra hivatkozni, hogy ha SSchmied és társai nem lettek volna egy véleményen Kiss Rolanddal, mi sem volt könnyebb részükre, mint akár alulról, akár felülről őt megbuktatni s nem ilt visszatartani, miulán azonban a bizonyítékok nagy lö- j mege áll rendelkezésre >Schmied Mihály melleit, kiemelek egynéhányat: Szamuely. í György vallja: március 22-én és később i is a Turáni Körben Schmied Mihály és Fazekas János erősen támadták a kom- ; munistákát. Kiss Roland bizonyította, hogy Schmied Mihálynak és Beregi Sándorfiak nagy érdemei vannak a tisztviselők tartása körül. Klár Sándor esküvel j erősítette, hogy Schmied Mihály a közte \ és gépésze között kitört háborúságában igen erősen pártjára állott és hogy valószínűleg tett olyan kijelentést Schmied Mihály előtt, hogy maradjanak ők, a mérsékeltek a direktórium tagjai, nehogy szélsők jöjjenek helyükbe. Hasonlóan dicsécsérőleg emelte ki Rappensberger Károly Schmied erélyes állásfoglalását , >a cselédekkel szemben Görögszálláson. De itt van ismét a két legfontosabb tanú: Mikeccz István azt vallotta, hogy Fazekas és ^Schmied, egyik sem volt veszedelmes ember, csak mellékalakok voltak, akik nem avatkoztak tulajdonképen a dolgokba, dr. Pelenka Lajos pedig megállapította, hc/gy Schmied Mihály a forradalmi törvényszék tagjaihoz egész korrekt beszédet tartott. Tekintetes kir, .'Törvényszéki i ( Aki a prolelárdiktatura alatt a kommunisi tákat támadja, ellenük beszédeket tart, aki a tisztviselőket helyükön tartja a tömeg ! ellenkező követelései dacára, aki a gazda | és a cseléd közötti harcban a gazda pártjára áll, akiről a vármegye alispánja azt mondja, hogy nem veszedelmes ember, a törvényszék elnöke pedig, hogy akkor mikor dr. Kovács Miklós a legvadabb i kommunista módon viselkedik, egy j Schmied Mihály egész korrekt beszédet tart és megköszöni a törvényszék élnökének, hogy jogra és igazságra tanitja éa inti a forradalmi törvényszék tagjait: ez az ember nem lehet szélső, ez nem lehet kommunista s ha mégis szerepet vállalt a diktatúra alatt, annak nem lehet más indoka, mint amit ő maga előad, hogy féltek a Szamuelliek uralmától, nem akarták ennek a veszedelemnek kitenni a vármegyét, röviden, magyarul: kényszerhelyzetben voltak. Az emberek cselekedetének rugójai vagy az anyagi érdek vagy a hiúság vagy, a meggyőződés lehet! Schmied Mihály anyagi érdekből nem cselekedett, mert mint direktornak kevesebb jövedelme volt mint amennyit akkor egy közönséges í nyomdászlegény keresett, arra pedig, l hogy valami más uton csinált volna ma| gának valamelyest előirt, gyanú még a ; legtávolabbról sem merült fel, hiszen még ! autóra sem ült soha. Hiúság nem bántotta, j mert ő nem akart sem képviselő, sem

1 ! kormánybiztos lenni, de nem ajánlkozott I direktornak sem, őt Kiss Roland vette maga mellé és választatta meg utóbb s midőn később ott akarta hagyni a nemi neki való foglalkozást, Kazimir és Beregi vitték vissza helyére. De nem cselekedett Schmied Mihály meggyőződésből sem, mikor a direktóriumi tagságot elfogadta, mert ellentmond ennek direktorrá levésének éppen vázolt módjá, mert ha meggyőződéses kommunista lett volna, nem azt kellett volna tennie, amit tett. Ezek után védő foglalkozik részletesen a vádiratban felsorolt egyes cselekményekkel s befejezésül utal arra, hogy mindenki, aki a főtárgyalási teremben megfordult, nem csak érzi, de tudja is, hogy ez a főtárgyalás a szegény, megnyomorii ritott, megcsonkított Magyarország egyik gyógyító eszköze kíván lenni s épen azért arra kéri a bíróságot, hogy a gyógyszert a mérget, otyan adagban alkalmazza, hogy az a nem beteg, az egészséges részeket ne érintse, el ne pusztítsa. Kér felmentést. Dr. Gábor Artúr védőbeszéde Lyachovics Sándor, mint a második direktórium elnöke érdekében. Akkor, amikor Pogány József, a forradalmi kormányzótanács Szamuely .Tiborral együtt legrettegettebb hadügyi népbiztosa 1919 április 21-én délután, ezernyi vörös katonával, terroristával és hadi felszereléssel Nyíregyházára érkezett s a lakásom előtti téren a nagyszámban egybegyűlt néptömeghez beszédet intézett, én is jelen voltam s a beszédet végighallgattam. Ez alkalommal lelkemben a legsötétebb kétségbeesés fészkelte be magát s hazatérve a bibliához menekültem, hogy a már mindenki által elismert tiszta próféták szavaiban nyerjek vigasztalást. A' bibliát felnyitottam és Lukács evangyélista könyvének 4. fejezete 17-ik szakaszába mélyedtem bele. A szakaszt ez alkalomból idézem: ) »Es adák neki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra ^H helyre nyita, ahol ez vala irva: Az Urnák lelke van én rajtam, mivel-i hogy felkent engem, hogy, a szegényeknek az evangyéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az íJrnak kedves esztendejét. Es a zsinagógában mindenkinek szemei ő reá valának függesztve.* i Most a szemek én rám vannak fügpi gesztye s mint egész ember lavánoin az) evangyéliumot hirdetnii. Első feladatom a kérdés erkölcsi részével foglalkozni, hiszen a vádlottak' kényszerrel védekeznek s igy erkölcsi beállításuk mikéntje dönt sorsuk felett. A' közvádló kir. főügyész ur beszéde általáv