Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)
1920-10-15 / 236. szám
im •kt«b«r 15 Myir«(fyhára, október 14. Katonáink. A bujtosi sporttelep tribünjén magyar lobogók lengenek a szép őszi vasárnapon, Sáray primáB a tüzes Rákóczi indulót húzza, a nézőhelyeken sürü embersor, a pályán tiszti formaruha és könnyű athléta dressz és mindenütt lelkes, ragyogó, bajnoki kedv: ma van a katonák athléta versenye. A középre vonult csapatok feszesen állnak, a Himnusz szent imája zendül s ahogy e tisztelgő csendből égre sirnak a hegedűk, érezzük, hogy polgárnak és katonának, tiszteknek és legénységnek most egyetlen egy szivvé forr össze Mzivük a fájó, töviskoszorus, de imádságos magyar szivvé. És az egybe fonódó magyar érzésnek lélekemelő, bizalmat serkentő gyönyörű ténye volt mindaz, amit a katonai athléta-viadal az első számtól a díjkiosztásig nyújtott. Tiszt és legénység bajtársi vetélkedéssel együtt küzdenek a babérért, mint ott künn a lövészárokban magyar tiszt és magyar katona tette. Láttam a legénységet, amint ragyogó örömmel köszöntötte Hall főhadnagy ur remek athléta számait és láttam a tisztek büszke örömét az athléta-legénység győzelmén. És mikor a diadalmas győzök sorában ott láttam együtt őket s a jutalmat együtt vette át az első őrvezető, a második hadapród és a harmadik hadnagy ur, éreztem, hogy a magyar testvériségnek itt éledő szelleme elhozza annak a nagyszerű diadalnak napját is, amikor visszavívott hazánk lesz a küzdelem dija, amelyet igy együtt nyernek meg őrvezető, hadapród és hadnagy ur. A Romániában élő magyar újságírók sorsa Budapest, okt. 14. Saját tudósitónktól Bukarestből jelentik, hogy a román minisztertanács elhatározta, hogy csak azokat & magyar újságírókat utasítják ki Romániából, akik a kommün alatt Románia ellen izgattak. Erzsébet román hercegnő ménnyasszony Budapest, okt. 14. (Saját tudósitónktól.) Bukarestből jelentik, hogy Szinajában tegnap Erzsébet királyi hercegnő születésnapja alkalmából bankett volt. A hiradás ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Erzsébet hercegnő és a görög trónörökös eljegyzése a legrövidebb idő alatt megtörténik. Karambol a kisvasuttal Nyíregyháza, okt. 14. Saját tudósítónktól. Ma reggel a Szabolcs-utca és a Széchenyiut sarkán egy talyigát, amely a csengetés dacára át akart a sínen hajtani, a távolsági forgalomban közlekedő kisvasút elütött. A benneülő leányt a lökés kidobta a talyigából, amelynek az oldala összetörött. A lónak és kocsinak semmi baja nem történt. A leányt a mentők beszállították a Erzsébet kórházba. A nyomozás megindult. A mai tőzsde hirei Budapest, okt. 14. Saját tudósitónktól. Érkezett d. u. két órakor. A legújabb tőzsdei árfolyamok: Napoleon 1100, bolgár léva 565, dollár 366, francia frank 2650, márka 550, líra 1500, rubel 371, lei 695, szokol 471, korona dinár 1140. Irányzat szilárd- Zürichi nyitás: Budapest 170. Mit mond az egymillióról a Debreczeni Független Újság? Nyíregyháza, okt. 12. (Saját tudósitónktól.) Nemrégiben , Szabolcs contra Hsjdu" címmel tudósítást közöltünk arról a perről, amelyet Szabolcsvármegye alispánja indított Debrecen városa ellen román megszállás alatt kölcsönadott egymillió korona visszafizetése iránt. A tudósításra a „Debreczeni Független Újság" cimü napilap egyik legutóbbi száma illetékes helyről nyert információ alapján az alábbiakat közli: A Nyíregyházán megjelenő Nyirvidék legutóbb érkezett számában a következő tudósítás jelent meg. Szabolcsvármegye alispánja a román megszállás alatt Debrecen városának ós a debreceni állampénztárnak 1,000 000 koronát adott kölcsön, hogy a bajba került hajdúságiakat súlyos pénzzavarukból kisegítse. Azóta elmúlt a baj, eltakarodtak az oláhok, de viszont Debrecen sem hajiadó fizetni, mondrán ösi szokás szerint, fizesse meg a debreceni nagyharang. Az alispán azonban nem elégedett meg a dolog ilyetónképea való elintézésével, hanem beperelte a kálvinista Rómát. Ha per, hát legyen per!" Bármily szellemes is a debreceni nagyharangra való való hivatkozás, maga a tudósítás már első látszatra is nélkülözi a tárgyilagosságot, mert aligha tehető fel, hogy Debrecen városa még olyan súlyos pénzügyi helyzetben is Szabolcsvármegye alispánjához forduljon kölcsönért. Felkerestük ez ügyben Magoas György dr. tisztifőügyészt, aki a kezdettől fogva gyanús tudósítással kapcsolatban a következőket mondta el: — Tény és való, hogy ilyen per folyik. A felperes Szabolcsvármegye közönsége, az alperes pedig az állampénztár és Debreczen városa. A tényállás az, hogy a román megszállás idején, 1920 januárjában a debreceni állampénztár teljesen kimerült és már nem volt képes az állami alkalmazottak fizetésének a kiutalására sem. Debrecen városa eddig az időpontig már több millió koronát kölcsönzött az állampénztárnak, saiát háztartása is tul volt már erősen terhelve és igy több pénzt nem kölcsönözhetett az államnak. Ekkor támadt & pénzű,syigazgatóságnak az az ötlete, hogy az állampénztár Szabolcsmegyétől vegyen kölcsön pénzt. Az ügy megbessélésére Baltazár Dezső dr. püspök, Márk Endre polgármester, Nagy József pénaügyigazgatő és én különkoesin Nyíregyházára utaztunk. Ugy volt, hogy Rásó István megyei főispán ós Czeglédy Mihály megyei főügyész is átjön, de a románoktól nem kaptak autót és igy lemaradtak. Nyíregyházán beható tárgyalás után sikerült Szabolcsmegye vezetőségével olyan megállapodást létesíteni, kogy Szabolcsmegye kisegíti a debreceni állampénztárt egymillió koronával, a visszafizetésre pedi^ elsősorban a nyíregyházi pénzügyigazgatóaág vállal kötelezett séget az engedélyezendő szesztermelés jövedelméből ha abból sem telik ki, akkor az állampénztár köteles a hitelező összeget Msgfizetni. Debrecen varosa inkább a forma kedréért csak jótállást vállalt. A román megszállás megszűnte után a nyíregyházi pénzügyígazgatóság, noha a szesztermelést engedélyezték és ettől a pénzügyigazgatóságnak óriási jövedelme volt, semmit sem fizetett Szabolcsmegyénak, mire a megye beperelte — nem a pénzőgyigazgatóságot, hanem az állampénztárt és Debrecen yároaát. A Debrecen ellen indított per teljesen illuzórius, mert Debrecen jótállásából csak akkor lehetne fizetési kötelezettség, ha a perelt összeget az államkincstáron nem lehetne behajtani. A tiszti főügyész nyilatkozata teljas'en megvilágosítja a kérdést. Hajdumegye után ezskszerint Szabolcsmegye a második törvényhatóság, amely ilyen kilátástalan pert indított a „zsiros" ellen. A „Debreceni Független Újság" cikkéhez csak annyi hozzáfűznivalónk van, hogy az alispán által indított kereset olyan okiratokra van alapítva, amelyek kétségtelenné teszik Dabrecan város fizetési kötelezettségét. Nem tartjmk komolynak azt a védekezést, hogy Debrecen városáért a nyíregyházi pénzügyigazgatóság vállalt fizetési garanciát, mert ennek jogi lehetetlen sége még a laikus előtt is nyilvánvaló. Ellenben abból a körülményből, amit a közlemény is beismer, hogy t. i. Hsjduvármegye is pört indított Debrecen városa ellen, igenis azt látjuk, hogy a kálvinista Róma nem szeret fizetni. Inkább perre engedi a dolgot. Egyébként fölösleges minden vitatkozás, a bíróság majd eldönti kinek vanjgaza. A destruktív sajtó aknamunkája megvesztegetik a málházókat Nyíregyháza, okt. 14. (Ssját tudósítónktól ) A magyar faji öntudat, a keresztény nemzeti gondolat histórikus ereje fénylik a keresztény sajtóorgánumokban, amelyek ma már nemcsak eszmei emelkedettségükkel, vérbeli magyarságukkal, hanem modem publicisztikai felkészültségükkel is győzelmesen állják a versenyt, a most meghunyászkodó, de nemrégen még a keresztény nemzeti értékeket egy idegen faj arroganciájával és cinizmusával lenéző és kigúnyoló destruktív újságokkal. A vereségbe természetesen sehogy sem tudnak belenyugooni s ha az orrkoppintástól való gyáva félelemben nyíltan nem is mernek semmit se tenni a „fehér terror ellen", titokban, a faji arravalóság minden utján módján aknákat raknak a keresztény magyar sajtó monumentális építménye alá. Vigécek utaznak állomásról állomásra, figyelik, hol történik zavar a destruktív ujságocskákkal s ha kell, egy kicsit kenegetik is azokét a kerekeket, amelyeken a magyar lelkek mérgező betűi terjednek. A véletlen folytán egy érdekes levél jutott hozzánk, amelyet egy sajtóvigéc küld bizonyára rokonielkü hölgyének. Ez a levél elárulja azt a kétségbeesett erőlködést, amellyel a galileisták és«szabadkömüvesek hazaáruló újságjait halottaiból akarják feltámasztani a borzas sajtókölykök. Régi erősségüket veszik elő és a láncolással összeharácsolt milliók hipnózisával igyekeznek ingatag embereket kereszténységük és magyarságuk elárulására rávenni, A levelecske különben i^y hangzik: „Berettyó-újfalu, 1920. szept. 24. Kedves Margit kisasszony 1 Jelenleg Berettyóújfalun vagyok, ahol minden rendben van. Tegnap Püspökladányon voltam, ahol szintén nincsen baj Általában véve az összes eddig beutazott helyeimen szinte feltűnően rendben megy ugy az expediálás, mint az eladás, aminek természetesen csak örülni tudok. Érdekes megfigyeléseim vannak a két koronás árat illetőleg. Az emberek már nagyon szépen megszokták és már szónélkül megveszik, csak a paraszt nem tud ós nem akar ebbe beletörődni. Nem is veszi meg a két koronás lapot, pedig néki van a legtöbb pénze. Ügyelek minI denütt a postaátrakásokra és ilyenkor rendig szerint összebarátkozom a málházókkal, akik jj ezt a munkát végzik és mindenütt megjutalg mázom őket néhány koronával, amit az ilyen ember nem tud elfelejteni, akkor aztán jöhetnek hozzá az ébredő magyarok beszélni! Nem ugrik be nekik soha. mert mindig eszében lesz, hogy a zsidó nem felejtkezik meg róla. (Zsidó megemlékezés egyenlő a vesztegetéssel.) Innen holnap Debrecenbe utazom, onnan pedig a Nyírséget utazom be és csak aztán jövök haza . . A levél többi része a kisasszonyhoz irt I ömlengés, mely legfeljebb őnagyságát érdekelí heti A levél itt közölt részén azonban gondolja kodni lehet Ez a borzas vigéc tehát téged ia s meg akar látogatni nyírségi „paraszt" és vasi uti málházó, hogy keresztény, magyar lelkiisl meretedet néhány koronával elaltassa és aztán markába nevessen. Vigyázzatok jól a Júdás pénzre, a mell jel lelketeket adjátok el s ha az a bajusztalan borzas vigéc hízelgőn hálójába csal, ne sokat habozzatok ós kitárt marok helyeit, kemény magyar ököllel várjátok.