Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-02 / 225. szám

2 1 Jfötomt

oL 1990. október 2 Nyiregjrkáz*, október 1. Csudaszép októberre virradtunk. Máskor is előfordult, hogy „kétszer nyílott az akácfa virága" de nagy ritkaság, hogy kétszer boruljon virágba az org$na és a vadgesztenye. Most október 1-et irunk és előttünk a csuda. Pár nappal ezelőtt nagyon kellemes szabadfürdőt vettem a Tiszában s most itt pompázik előttem egy remek csokor, szabadban nyílott orgonavirágből . . . Szép illatos lilaszinbokréta . . . Tavasz varázsa a későre hajló őszi idő táján . , , Nem akar meghalni a nagy természet . . . Halálra van szánva, de élni akar . . . Erőt érez magában. Szórja legmelegebb nyári napsugarait . . . Nem ereszti a kedves bárányteliegeket . . . Marasztalja a vándormadarakat . . , Érleli az almaiának másodvirágzásból termékenyült zsenge gyümölcseit . . . Kikacagja a halálos ítéletet . . . Fittyet hány a § fenyegető dérnek . . . Hallani sem akar fagyos csókjairól. . . Neki még virág kell . . . illat kell . . . élet, erő, elevenség, dal, örömök kellenek . . . Még élni akar . . . — — — — — Halálra vagyunk szánva mi is szegény magyar nemzet . . . A nagy világit élet fagyos lehellete akarja örökre elzsibbasztani, dermeszteni csonka tagjainkat . . . Pedig még érezzük, hogy nem értünk meg a halálra. Élezzük magunkban egy uj életnek, egy dicső feltámadásnak energiáját . . . Még élni, örülni, virulni szeretnénk . . . Vajh, tudunk-e tanulni a nagy Természettől? Van-e bennünk dac . . . ran-e energia ? Tudunk-e csakugyan feltámadni? . . . Szóló. Kétszáz korona„lesz" 1 egy pár cipő Ne tessék bosszankodai e cimen, nem sajtóhiba, nem tévedés és nem is tréfa. A Szombathelyen megjelenő , Vas vármegye" legutóbbi számában olvastuk egy komoly cikkben ezt a kijelentést. A cikk a Vasmegyei Cipészszevetség által megindított akcióról szól, amelyaek célja a cipő árak leszorítása, nem több és nem kevesebb, mint 200 koronára páronkint. Ma ezer-kétezer korona egy pár cipő : olyan összeg, amelyet csak nagypénzü emberek adhatnak meg érte. A tér előtt állunk: ezer és ezer ember áll cipő nélkül s igy érthető, hogy egyre növekvő érdeklődéssel olvastuk végig a cikket, amelyet az alábbiakban itt adunk. A Vasmegyei Cipészszövetség által indított akció főbb irányelvei a következőké Rendelje el a kormány a nyers bőr zár alá vételét, ne engedje meg, hogy magánosok pár ezer korona illeték lefizetése után vagonszámra exportálhassák a nyers bőri. Be tűrje, hogy amikor otthon bőrgyáraink és tímáraink vannak, a magyar nyersbőrből készült bőrt külföldről kelljen drága pénzen behozni. Maximálja a kormány a nyersbőrt ugy, ahogy a háború alatt volt, 2 70 -3 koronában. A mészáros ne a bőrnél, hanem a húsnál találja meg számításait. Lehet, hogy ez az amúgy is tulmagas marhaárak csökkenésére \tezetce, de a gazda is szivesebben adhatná valamivel olcsóbban a marháját, ha nem kellene cipőre, csizmára ezraket kidobnia. A mészáros és a bőrgyár köiött ki kell küszöbölni a közvetítő kereskedelmet és a nyersbőr összegyűjtését hivatalos uton kell elvégezni. A bőr kikészítése és a cipészhez való eljuttatása is hivatalos ellenőrzés alatt álljon. Hs a háború ideje alatt elő lehetett 150 koronáért állítani egy pár cipőt, ugy a magasabb munkabért is számításba véve, most sem kerülhetne igy többe 200 koronánál. Azt mond hatná erre valaki: jó, nem kerül többe, de nem bolond az a cipész, hogy annyiért adja, aménnyibe neki kerül a cipő, hanem hozzá vág pár száz koronát, amire a megélhetéséhez szüksége is van. Nos, a cipész csakugyan nem bolond, — mondják erre a mozgalom kezdeményezői — és mégis 200 koronáért fogja adni a cipőt, ha a kormány ebben segédkezet nyújt neki. A rendkívül fejlett magyar cipészipar elegendő és olcsó anyag mellett annyi cipőt fog készíteni, hogy exportálni is tud. A magyar cipőexport kitűnő piacot talál a Balkánon, olyan piacot, ahol cem a német, vagy angol, sem az ottani belföldi ipar nem versenyezhet vele. Most tessék számítani: Szerbiában a cipő ára 400-600 dinár. Egy dinár 9—9 50 korona, egy pár cipő tehát 3600 -4500 korona. A mi cipőnk önköltségi ára 200 korona, a minőség szempontjából kiállja a szerbbel a versenyt s ha 4500 korona helyett mi — mondjuk — 3000 koronáért (persze dinárban) adnók: versenyezhetne e velünk a szerb cipészipar ? Költség nem lenne nagyon sok, minden pár cipőnél megmaradna tiszta haszon körülbelül 2500 "korona. Nos, ha ennek a 2500 koronának a felét az állam, felét a cipész kapná, nem járna-e jói az állam és nem kötelezhetné e magát ? a cipész, hogy minden pár exportált cipő után 1 egy párt készít a belfogyasztás céljaira 200 koronáért ? Eddig a „vármegyei

1* cipészek akciójának irányelvei. Kommentárt nem füz hozzá a „Vasvármegye", mi sem füzünk, reábízzuk mindenkire, aki elolvassa, annak a szívből fakadó őszinte óhajtásnak az elsőhajtását, amely ehhez a cikkhez kommentár lehet. Magyar gazdi a csehek kelepcéjében A jószívűség jutalma Kassa," szept. 30. (Alkalmi tudósítónktól.) 1 Királyhelmec és egész vidékét hetek óta a legnagyobb izgalomban tártja a Zams'sy Obilny Ustaynak hajtóvadászata, amslyat a falvak magyar lakossága ellen folytat. Ez a hajtóvadászat eddig is páratlan eredménnyel járt, amennyiben több mint másfélszáz magyar gazdát juttatott a esendőség kezére, a börtönbe, súlyos pénzbüntetéseket vettetett ki reájuk, valamint terményüket, lisztjüket, kukoricájukat és burgonyájukat egyetlen fillér fizetség nélkül elkoboztatta. A lakosság felháborodása és elkeseredése annál nagyobb, mert a példátlan raffinériával felállított kelepcéknél, épen a magyar faj legnemesebb tulajdonságaira az emberbaráti sze-; retetre, könyörületessóge éh a szegének és éhe-* zők megsegítésére alapozták minden számításukat, amelyek ilyképen teljes sikerrel jártak. A Zemszky Obilny Ustav ezúttal galíciai zsidókat alkalmazott tervei keresztülvitelére Pár héttel a kihályhelmeci, bodrogszentesi és más környékbeli falvak tehetősebb magyar gazdáihoz beállítottak lerongyolt, kiéhezett, nyomorgó külsejű zsidók. — Máramarosmegvei Ínségesek vagyunk — hangzott fel mindenfelől, Adjon Isten után. — Az Isten szerelmére kérjük, segítsenek meg valami ennivalóval, mert arra minálunk nagy az inség, hónapok óta nem láttunk se lisztet, se kukoricát. A meglepett magyarok eleinte húzódoztak a kéregetöktől. — Szívesen adnánk, de nekünk is alig hagynak meg valamit, merthogy mitőlünk mindent elvisznek a csehek — De az l3ten szerelmére csak adjanak valamit. Hacsak egy kis kukoricát, burgonyát, egy vékát vagy amennyiők van, szívesen megfizetünk érte. Igaz, lebélyegzetlen kékpénzünk van, de abból megadjuk a négyszeres árat. Csak adjanak, segítsenek, mert otthon meghalnak éhen. A sok könyörgés vége természetesen az lett, hogy a magyar gasdák jó szive megesett a szerencsétleneken és ki pár kiló lisztet, egyegy véka kukoricát vagy burgonyát eladott a hálálkodó galiciaiknak. Mikor aztán a vevők eltávoztak, csendőrőrjáratok jelentek meg a meglepett gazdáknál, kiket a zár alá vett burgonya, liszt, kukorica árusításában és a maximáli árak tállépésében bűnösöknek találtak, tőlük a zsidóktól kapott pénzt valamint terménykészletüket elkobozták és ellenük a feljelentést megtették. A máramarosm egyei álinségesek akciója Királyhelmec egész vidékére kiterjedt, ugy hogy a csendőrség tucatszámra eszközölt házkutatásokat ós letartóztatásokat az egyes falvakban, összesen több mint másfélszáz esetben. Egyedül a királyhelmeczi járásbíróságnál 170 magyar parasztgazda ügye fekszik, melyek közül 22 érkezett ba eddig a kassai felebbviteli bírósághoz. A vádlottak közül eddig is sok gazdának került szabadsága, pénze és terménye elvesztésébe az „éhezők" irányában tanúsított jószívűsége. A tisztviselők Otthonában Nyíregyháza, szept. S0. (Nyírvidék tudósítójától.) A Bethlsn-utcai Tisztviselő Otthon ma még az utcáról nézve a jelentéktelen régi kis házak szerény sorában meghúzódó sarokházacska De aki az Otthont létrehozó agilis tisztviselők alkotás kedvét ismeri, fantáziájában már előre látja azt szép emeletes palotát, mely a szerény hajlék helyében a jövőben emelkedni fog, hogy különböző célt szolgáló kényelmes termeiben találkozót adjon a különféle hivatali munkában elfáradt és egymástól elkülönített magyar tiszviselőknek, akik itt élénk és a - közre is bizonyára termékeny eszmecserét tápláló köri életet élhetnek, frissítő szórakozást találhatnak. Betekintettünk az Otthonba, amelynek étkezdéjs tulajdonképpen elsején nyílik meg, hogy beszerzési áron adjon ellátást az arra rászoruló köztisztviselőknek. Az étkezés, tiszta, csinos szcbácskákban történik, az asztalon virág és mindenütt az otthoniasság hívogató hangulata. Az Otthonnak kellemes, árnyas udvara van, ahol máris szívesen időznek a tisztviselők. Az Otthon vezetőségétől biztató adatokat szereztünk az étkezde látogatottságáról. Itt az élet tulajdonképpen most elsején indul meg, mert a legtöbb tisztviselő .október 1-től abonált, Biztató adatokat kaptak a hatóságok s a nagyközönség érdeklődése és támogatása te. kintetében is. 1 A tisztviselőmunkát, a biró, tanár, közhivatalnok munkáját nem képes lefogyott kis országunk megfelelő értékben jutalmazni. Azok, akik e munka javait élvezik, a társadalom nem lehet abban helyzetben, hogy a végső erőfeszítéssel küzdő közalkalmazottaknak közvetlen segítségére siessen. Az Oithon felkarolásában azonban adva van a nyit támogatásnak lehetősége. Ezzel közéletünk több kiválósága már is szívesen élt azzal, hogy belépett az Otthon alapító tagjainak sorába. Mások, termelők, olosó élelmiszert adnak át az Otthonnak. Az első egy-két példás eset bizonyára követőkre talál. Az Otthon vezetősége évenkint, szeptember 19 én, az Otthon megnyitása napján ünnepélyes keretben fog megemlékezni ezekről az alapitókról. Az Otthon vezetősége teljes bizalommal néz a jövő elé, mely a legszebb tervek perspektíváját ígéri a tisztviselőknek, akik egykor hálás emlékezéssel gondolnak a szerény Bethlen utcai házra, amely csirája volt kényelmes, szórakoztató, pompás Otthonánk s ennek megvalósulásáig is súlyos gondokat emel le a küzdő közalkaikalmazottak válláról. Nem kell eldobni! addig a viselt cipőit, míg ujjal ki nem cseréli a Nyíregyháza, Takarékpalota. (Schwarcz Jenő férfi ruha üzletében.)