Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-09 / 231. szám

* .jwSi® im. október 9 Nyirefyhiza, október 8. Egy temetés. Soha meghatóbb, áj dal masabb temetésen nem vol­tam, mint a minap a Éerepesi­temetőben. A halolt 19 éves leányka volt, előkelő erdélyi uricsalád sarja, akinek Kolozsváron szép lakásuk, Erdélyben szép kis birtokuk volt ott a, Hargitta tövében, hol a szé­kely legendák teremnek, hol a hava­sokról alájövő szél a székely sza­badságról, a, székely hősökről regél. Ez a család hónapokon keresztül vaggonokban lakott. Hiába kért, könyörgött az apa mindenfelé, nem tudlak lakást kapni. S itt, távol a szülőhelytől, a szívtelen Magyaror­szágon, itt érte a család reményét, boldogságát, a virágbaszökkent ha­jadont a szomorú vég s onnan te­mették el a nyugati pályaudvar egyik vaggonjából. Midőn a, pap szivekbe markoló imájával vigaszt próbált nyújtani a meggyötört, ösz­szetört, soha meg nem vigasztal­ható családnak, előállott egy fiúcska, újságpapírt bontolt ki, melyben egy marék föld volt, onnan messze Erdélyből, a szülőföldről, ahol gyermekkorát töltötte játsza­dozva, ahol szőtte jövendő életének boldog fátyolát. S ebből a földből a család minden egyes tagja egy szemernyit dobott a koporsóra, hogy enyhítse síri álmát a honi föld, azok a porszemek, amelyekből még ki fog sarjadni a székely szabad­ság. L' Ányos Aladár hazaérkezett Nyíregyháza, okt. S (Saját tudósítónktól.) Ányos Aladár huszáralezredes, akit mint már msfirtuk, a román hadbíróság sz összes •llene emelt vádak alól felmentett, tegnap este hazaérkezett. Fedor Mihály meghalt Nyiregyhlsa, okt. 8 (Saját tudósitónktó 1. A legutóbbi kisvasúti baleset áldozata Fedor Mihály, akinek mindkét lábát levágták a vonat kerekei, ma éjjelre kiszenvedett az Er­zsébet közkórhásbtn, ahonnan a boncolás meg­ejtése után fogják eltemetni. I beiiipiRiszter lka röpiratokról Az utóbbi időbea mind gyakrabban elő­fordult, hogy ugy a fővárosban, mint a vidé­ken ismeretlen egyének izgató rőpiveket terjesz­tenek, miket állítólag a „Kommunisták Magyar­országi Pártja" bocsátott ki. Valószínű, hogy ezen röpivek külföldön, vagy az ország meg­szállott részén készülnek és onnan csempészik be azokat egyes agitátorok. Hogy az ily módon űzött agitáció e$yre merészebbé és kiterjed­tebbé válik, annak az oka az lehet, hogy egyea hatóságok nem járnak el azzal a lelkiismere­tességgel és eréllyel, amely ily ügyekben az eredményes munkához elengedhetetlenül ssük­séges lenne. Szükségesnek tartja most a bel­ügyminiszter a hatóságok figyelmét ismételten felhívni azokra a komoly következményekre, amikkel ennek a kérdésnek lanyha kezelése az egész országra jár. Súlyt helyez arra, hogy mindenütt, ahol aiár sióval, akár iráshan űzött kommunista agitációról tudomást szereznek, megfigyeljék azt a hutást is, amelyet rs a lakosságra, külö­nösen az ipari és főldtniTcs munkásságra gya­korol és ugy erről, mint az esetleg elfogott agitátorokról, az agitáció mérvéről, eszközeiről, a kiderítendő ös*ze3 körülmények pontos le­írásával hozzá haíadéktsiaanl jelentést tegye­nek Nagy súlyt helyez végül arra is, hogy az eredményesebb működés biztosítása céljából az illetékes krtonsi szarvekkel egyöntetűen ós köl­CÍÖIJÖS megértésben járjanak el. Kovács I. István államtitkár a protestan­tizmus háttérbe szorulásáról „Hitvitákra most nincs idő" Kecskemét, október 8. A Nyirvidók tudósítójától. A kecskeméti ref. egyházmegyei gyűlést a kollégium dísztermében megtartott egyházi estély zárta be, amelyen Kovács I. István ál lamtitkár nagyjelentőségű szavakban világította meg a magyar protestantizmus jelenét. A magyar kálvinista fiuk és leányok kö­zül többen — mondotta az államtitkár — hí tetlenek egyházunkban: azt hirdetik, hogy ki­élte már magát s nincs meg továbbá az a magasztos hivatása a nemzet jövőjében, ami eddig volt. — Majd igy folytassa beszédét : „ Ennek a felfogásnak nincs meg a lét­alapja. A kálvinizmuamusra dicső feladat vár. Ha a magyar kálvinizmus múltjára tekintünk, láthatjuk, hogy küzdalatei a magyar nemzeti gondolat küsdelmei. A nsmzat vezérei: Bocs kay, Bethlen, Rákóczi György, a szabadság­harc vezérei, költők, irók s az ujjáébred4s korának vezetői, bár a protestánsok számará­nya ujabban megcsappant, túlnyomó részben protestánsok voltak. Ezeknek az időknek mint­ha vége szakadt volna. A protestánsok száma a parlamentbon, irói világban, mövésrek kö­zött megfogyatkozott Amig a protestantizmus­nak létéért küzdenie kellett, tudott erőket ter­melni, de a „papíron való egyenlőség fcorsza kában" a közdelem hiánya visszasorvasztotta a nem használt szerveket. Mindazonáltal szem­rehányásra nincsen ok. A mai idők a protes­tantizmust az apái" korszakában mutatják. A magyar katholicizmfesnak mintha nagyobb sze­repe lenne, mint a protestantizmusnak a mai válságos időkben Ez megmagyarázható, ha tudjuk, hogy az emberiség fejlődésének törté nete nem egyenes, hanem huliámronalat.mutat. Két világnézet küzdelmének eredménye az enoberi fejlődés Az univerzális és individuális világeszme áll egymássil szemben. A kathoii­cizmus hatalmas szerrezetévei, tekintély tisz­teletével, fegjelmével az univerzális világosa­mét képviseli ; a protestantizmus inkább az egíén fejlődése, az egyénekben rejlő tehetségre és erőkre épit. A két forradalom után a kathoiicizmus univerzalitása alkalmasabbnak látszik s ugy vélik, hogy a nemaetnek erre van szüksége Ez igy lehet, de ne higyjük, hogy ez örökké is igy l*sz Mert ez a mai tévedés, hitetlenség magva, A jövő azé a 3 népé, amé­lyek a világháborúban a főszerepet vilték, az angol, az amerikai és a németeké. Ezek túl­nyomó részben protestán«ok Velük tehát a protestantizmusé a jövő. Akik a protestantiz­mus háttérbe szorulását hirdetik, azok nézzék meg, kik siettek első sorban a kölfőldet fel­rázni és kik siettek elsősorban az elnyomott magyarok segítségére: svéd, norvég, svájoi, holland, angol, skót protestánsok. Ne a sülye­dést hirdessük, ne versenyezzünk azon, hogy ki tett többet, hogy kié a jelen és a jövő, hanem a nemzet érdekében koncentráljuk az összes ker. erőket s ez a koncentráció ne fegyvercsörgetés, de őszinte testvéresflléí le gyen. Lélekben lefyüak egyek. Hitvitákra most nincs idő." Miért késik a lisztkiutalás? A Gok vezetője a malmokról Szerkesztőségünket egyre másra azzal a kérdéssel keresik fel, miért van az, hogy a liszt kiutalása állandóan késedelmet szenved E kérdésekre kerestünk magunk is választ s felkerestük a Gabonagyüjtés Országos Kormány biztosságának kirendeltségét, ahol a lisztellátás elé gördítő nehÓKSégakről s azok kőseli elhá ritásának kilátásairól a következő információt kaptuk. Az ellátásra szükséges lisztet a közélel­mezési miniszter annak idején kiutalta s hogyha még sem jutott a fogyasztóhoz, annak az az oka, hogy az Áruforgalmi R. T. szállítása elé akadályok tornyosultak. A legfőbb nehézséget a körzeti malmok okozzák. A malmok ugyanis nem hajlandók szerződéses őrlést vállalni a vonakodnak a szerintük alacsony őrlési díjért az adógabonát őrölni. Egyébként is kevés kör­zeti malom van s a gabona nagy távolságra •aló szállítása is késlelteti a lisztellátást. A Gok vezetője éppen most járt a közélelmezési miniszternél, ahol a malmokkal siemben .'szűk­ség esetén kivételes intézkedésekre kapott fel­hatalmazást. Le kell ugyanis végre leplezni s pellengére kell állítani azt a burkolt, de állandó akciót, mely az Áruforgalmi R. T. mükfdése elé akadályokat szeret gördíteni. A Gok veze­tője a kivételes intézkedésekre jogosító törvé­nyes rendelkezések alapján az őrléstől vona­kodó malomtulajdonost büntetőjogi következ­mények terhe alatt kényszeritheti őrlésre s ha igy sem ér eólt, végső esetben elrekvirálhatja malmát és olyannak adhatja haszonbérbe, aki a szerződéses őrlésre vállalkozik. Egyszersmind a Gok vezetője azt az in­formációt kapta, hogy az őrlési dijakat fel­emelik s a malmok mérsékelt áru tüzelőanyagot fognak kapni. Szaporítani fogják a malmok számát is ós minden járásban működésbe hoz­nak egy-egy malmot. A Gok vezetőjének az a véleménye, hogy a fogyasztóknak csak még egy—két hétig kell türelemmel lenniök, mig az uj intézkedések foganatosítva nem lesznek 8 mag nem hozzák a most már soká nem késhető eredményt A halálraszántak ultimátuma Juriga Nándor cikke a keresztény szlovákság: nevében a prágai kormányhoz Felvidék, október 8. Alkalmi tudósítónktól. A Slovenské Ludové Noviny egyik leg­utóbbi számában dr. Juriga Nándor néppárti cseh szlovák nemzetgyűlési képviselő „A ba­lálraszántak ultimátuma" cimmel ir felette ér­dekes cikket. Alkalmunk van hiteles fordításban bó szemelvényekben adni a jalentősőges írást amelyhez nem szükséges semmi magyarázat: — Ultimátum, a megkárosítottak utolsó szava a kárositókhoz ama célból, hogy még megfontolás tárgyává tegyék az elégtételadást. Amennyiben elégtételadás nem történik, a ká­rosult tötök ős károsító csehek közöit bekövet­kezik az ellenséges viszony. — A legnagyobb igazságtalanság, ami csak emberrel történhetik: önkényesen meg­támadni az életét és jogtalanul megfosztani élelmezésétől. Becsületes időben, becsületes emberek között ezt zsiványságnak nevezték. Ma pedig a haladás korszakában nevezték ezt „terror"-nak, hogy szebben hangozzék, mint az a szó: zsiványság. A kétezer éves kereszténység alapján ál­lunk . . . Száz gépfegyverrel és ötszáz ököllel szemben is van politikai meggyőződésünknek joga ! Nem vagyunk rabszolgák, akiket szaba d ütlegelni, megfosztani az élelmezéstől csak azért, mert néppártiak, keresztények, tótok vagyunk ! . . . — Nos halljátok utolsó szavunkat: Min­den igazságtalanságok kiöli belőlünk a hitet és bizalmat a cseh-szlovák köztársaság iránt. Ha nem adtok nekünk elégtételt, kijelentjük, hogy nem akarunk a ti testvéreitek lenni. Hogyha kutya az ebet, farkas a farkast nem marja, hogy lehetünk a ti testvéreitek, m ;kor ti rosszabbul bántok velünk? Ütlegelni ós koldusbotra juttatni még a köztársaság nevében sam hagjjuk magunkat. S barátunk lesz mindenki, aki minket az igaz­ságtalanságtól megszabadít. Rabszolgák senki­nek és semminek kedvéért nem lessünk! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents