Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-11-03 / 251. szám

iylregyhéza, 18S0. november 3. * Szerda ILI. évfolyam * 251, szám. ÉS Wm&mHá&k Q8 HIVATALOD BATÍLA#*JA ífrate: to&fcMJ ®5 ®3 K, e tm&t* 4fffo 969 K, m( q§ Btfrpe 99 K, — Aicpttettai J6SA BLSK Feleié* iMrkteaW »r. 6. 8JfcMtó LÁMLÚ Telefon tok így Istenben, hiszekegy hazában, Hitztk igy isteni Orflk igazságban, Hiszik Maiyarország feltámadásában! Ámen, Ipar és kereskedelem Régen tudjuk, hogy hazánk ^lakosságában az ipar iránt szükséges érzék nineeen ugy kifejlődve, amint annak lennie kellene és épen ez ii egyik okoaója a magyar ipar Jeddigi fejletlenségének. Ha azonban sokakban nem fej lődhetett ki ez az érzék akkor, amikor még az ipari Ausztriával a gazdasági közösség fenn állott, ez akkoriban, mondjuk, még talán menthető volt Be most, amikor már kétségtelen, hogy ezt a megszűnt gazdasági közösséget újból életre kelteni senkinek sem állhat érdekéken, aki magát jó magyarnak vallja, az iparnak Csonkamagyarországban való minél tökéletesebbé tétele és az ebben az irányban való kainden lépés megtétele, egyetemes gnemzetgaziasági szükségességnek mondható. A magyar ipart talpra állítani segíteni, kifejleszteni ama fokig, hgy saját szükségletünknek legalább nagyeblk felét tudja egyelőre termelni, minden magyarán gondolkodni és élni kívánónak kötelessége. áz ipar általában, magán viseli a nemzeti sajátosság bélyegét, így az rendszerint •emeeti jellegű lehet, nálunk pedig az is kell, begy legyen. A kereskedőimről ezeket már alig lehet elmondani. A ktreikedelem főként a javak ki•eerélével foglalkozván, tevékenysége körében kikatatja aaokat a helyeket, ahol valamely áru szűkében van és oda elszállítja a másutt bővé ben levő árut. A bécsi bútort, talán még inkább kínálja mint a magyart. A esetneki csipke, a matyó hímzés, a kalotaszeji varrottas stb. •ellett élénk figyelmedbe ajánlja a külföldi árakat, mert talán azokon „nagyobb eredményt" tad elérni Nem keresi tehát a nemzeti ipar termékei és a külföldiek közötti kü lönbséget, A kereskedelemnek az áru áru marad és azt ad és vesz, amely mellett haszna nágyobb. A nemzeti vonás tehát a kereskedőben alig lelhető fel. Magyar nemzeti jellegű kereskedelem ninee, de nem is lehet, adáig, amíg ez a foglalkozás át ninee katva izzó magyar érséstöl. Pedig, ha eddig nem is volt, de most mindenektől eltaszitottan lévén, be kell oltani iparba és kereskedelembe egyaránt a magyar faji jelleget. Est pedig csak ugy tehetjük, ha minden tényeső ösecefog, hogy iparunkat nagygyá tegyük. A magyar kereskedelemnek legnagyobb szervezete az „OMKE". Innék ez évi közgyűlése elnöki megnyitójában szó volt az iparról is. Ennyi: „Az ipartól mi igen keveset várhatunk.* Semmivel nem több. Ellenben a világgazdaságban és világpolitikában való megállásunk tekintetében a földműveléstől és a kereskedelemtől vár igen nagy befolyást, ha e kettőt kellőleg ki tudjuk aknázni. Lehetséges, hogy ez a jóslat kelyes. Be még ka igy is lenne, még akkor sem helyénvaló, hógy rövid egy moniattal intézzük el az ipar dolgát, amikor hitink szerint a magyar iparnak kifejlesztése nemcsak . kötelességünk, kanem az lehetséges is. Ebben a tekintetben pedig nem szabed kivonnia magát Csonkamagyarország egyetlen gazdasági tényezőjének sem, a reá váró munkából. Ha a kereskedelem •ff gondolja, — mint ahogy az alig is tagadkató, — kogy jelentés gazdasági tényező egy •rsaág gazdasági életében, ugy annak még talán fokozottabb mértékben kell támogatására sietnie ssenge iparunknak. De, hogy az OMKB-ben egy lesajnáló gesatosaal nyerjen elintézést a magyar tpar, azt igazán nem vártuk volna. A magyar jpar mást várna. Sokkan hasonló hazánk gazdasági életének sorsa, a mult század közepetáján nagy gazdasági válsigon átment akkori Dánia sorsával. lAnia felépült. A földmivelés és állattenyésztés „kiaknázása" emelte fel. De nem ám a kereskedelem régi, hanem annak szövetkezeti aj formája utján, lem jósolunk. 'Ámde vajjoa nem é lehetséges, hogy a mai jelek szerint nálunk is igy kövelkezhstik el a felépülés f Talán annak ellenére is, hogy az OMKE elnöke, csak a földmíves és csak a kereskedelemben keresi egyedül, a világgazdaságban és világpolitikában való megállhatásunk porondját 1 Mert Dániának sem volt ipara De megcsinálta az erőteljes mezőgazdasági ipart, áz ott kifejleszthetett egyéb iparokkal együtt. Ezért hát föMmivelés és kereskedelem, de nem kisebb mértékben az ipar is „kiaknázandó" hazánkban és e hámos egységgel induljunk útnak hazánk felépítése utján, hogy igy visszakapcsolhassuk minél előbb, a tőlünk elrablott országrészeket is. A magyar ipari méltányeljuk ugy, ahogyan kell és nem ugy mint az OMKE elnöke tette. Pissier János. Kiutasított nagyváradiak Debrecenben Iliescu kapitány nagyváradi rémuralma Debrecen, nov. 1. (Saját tudósítónktólTegnapelőtt 60 uj román területről kiutasított tisztviselő érkezett Debrecenbe, iegnap pedig a debrecseni rendőrkerűlet biharkeresztesi különítményének 19 uj kiutasítottat adtak át az oláh határon. A különítmény nem akarta átvenni a 19 embert, mert semmi kiutasító végzést nem hoztak velük. Az oláh határőrök erre azzal válaszoltak. hogy ha át nem veszik a kiutasitottakat, azonnal agyonlövik őket, mert a parancsuk igy irja elö, Most már ax emberiesség parancsolta, hogy átvegyék az életükért remegő embereket, köztűk Sonoenwirth Lajos, ismert nagyváradi ügy véáet. Átvételük után Debrecenbe szállították éket, ahol Sonaeawirth dr. a rendőr kerületi parancsnokságon besaélte el szenvedéseiket. Mindnyájuknak 4 óra alatt kellett elhagyniok a várost, Iliescu kapitány paranosára, anélkül, hogy bármi értéket vagy péozt hozhattak volna magukkal. Sonnenwirth dr.-t azért utasították ki, mert a letartóztatott szociáldemokrata páitvezetőség érdekébea köabenjárt. Iliescu kapitány, akinek rémtetteiröl ^Debrecen s eleget tud, Moioiu fővezérsége alatt Irtózatos rémaraimat teremtett Táradon, Különös dühvel üldözik a vasutasokat a legutóbbi sztrájk óta. Amint a kiutasított ügyvád elmondta, R«mánia a síétzülléshez közeledik, lráélybea ugyan sikerült a vasutassstrájkot elfojtaoiok, de annál hevesebben tört ki a sztrájk óromániában. A kösintézmények züllöttsége, a munkássztrájkok és a nemzetiségek ellenállása egyre közelebb hozzák Nagyoláhország végét. A nyíregyházi cserkészifjak fogadalomtétele Nyíregyháza, november 1. A Nyirvidék tudósítójától. A daliás, honfoglaló multat erős nevelőakarattal, az uj magyar nemzedék értelmének, jellemének és testi készségeinek teljes és harmónikus kibontásával és a nagy nemzeti célra való diszponálásával életre kelthetjük. A rettenetes magyar sorscsapás súlya alatt nem engedhetjük többé meg, hogy, nevelőmunkánkat tinyáskodó, álpacifista elméletek szaturálják át, igenis katonás nevelést akarunk, a szó kemény, de egyssersmint idealizmussal áthevitett spártai értelmében. Vasárnap délután, az ág. ev. főgimnázium tornatermében, a főgimnázium „Szabolcs" és a városi felső kereskedelmi iskola „Torul" cserkész csapatának lelket emelő fogadalomtételén, az ifjainkra ható, magyar öntudattól vezetett nevelőmunka impozáns fényeinek szemlélésekor, éreztük, hogy erre a spártai munkára nemcsak elhatározásunk van meg, de arra képesek is vagyunk. A fogadalomtétel ünnepélyes aktusán megjelentek a nemzeti hadsereg és polgári intézményeink képviselői .egyaránt. Ott láttuk Rakovszky István ezredes, vármegyei katonai parancsnokot, Reviczky ezredes dandár: parar cinokot, Gednly Henrik püspököt, dr. Szesztay Zoltán vármegyei főügyészt, dr. Zelenka Lajos kúriai bíró, tőrvényszéki elnököt, Salzman Ottó és dr. Székely Gyula kir. ügyészeket s közéletünk több más vezető egyéniségét. A fogadalomtéíel a cserkészcsapatok feszesen tisztelgő bevonulásával kezdődött. A csapat élén Lénárt János felsőkereskedelmi iskolai tanár, a „Turul" csapat parancsnoka lépdelt, aki katonai jelentést tesz Rakovszky István ezredesnek. A Himnusz (áhítatos imája után Moravszky Ferenc főgimnáziumi igazgató lelkes szavakkal megnyitotta az ünnepséget A jelenlévőkre mély hatást tett Lénárt János ker. isk. tanár beszéde, aki a cserkészmozgalom ismertetésének keretében gyújtó irredenlizmussal hivta fel cserkésztestvéreinek figyelmét a nagy magyar kötelességekre: „Magyar lesz még a Tátra, lesz még a cserkésznek a Hargitái sátra" fejezte be szavait aa ünneplők lelkes visszhangjától kisérve. Algöver Géza a Turul cserkésze tűzzel szavalja Végvári egyik gyönyörű irredenta versét, Salzmann Zoltán, a Szabolcs cserkész pedig csengőn szép magyarsággal mondja el a tiz cserkész törvényt. ^Ezután ünnepélyes csendben fogadalmat tesznek a cserkészek. Amint a fogadalom elhangsik, a kötelességekre kész ifjú gárda ugy áll előttünk, mint a zászlóra fölesküdt katonák. Több lelkes üdvözlet hangzik el ezután. Elsőnek dr. Scharbert Ármin főgimnáziumi tanár köszönti meleg szeretettel az ő cserkéss fiait, akiket ő már évek óta nevel a cserkészideálokra. A nemzeti hadsereg nevében Rakovszky. István ezredes mond lelkesítő üdvözlotet, amelyre bizonyára egész életükben büszkék lesznek a magyar cserkészifjak. Az egyházak nevében Geduly Henrik püspök mond ihletett szavakban üdvözletet. A vármegye üdvözletét Dr. Szesztay Zoltán főügyész, a debreceni cserkészek üdvözletét Márton János tanár a debreceni cserkészek parancsnoka tolmácsolja Ezután fürge játékkal s ügyes mentés gyakorlattal nyújtanak a cserkészek nemes szórakozást. Gyakorlatukat jól sikerült ,,gulá"-val fejezik be, amelynek ormán „Jó munkát" kiván egy fürge cserkészfin. A fogadalomtétel szép műsorát Margócsy Emil felső ker. isk. igazgató lelkes magyarsággal gyújtó beszéde fejezi be, mire elvonul a két kitűnően fegyelmezett cserkészcsapat. A közönség gyönyörűséggel látta a nyíregyházi cser* készmozgalomnak első nagyobb ünnepi aktusát s külön dicsérettel adózott a debreceni vendégcsapat nagyszerű felszerelésének és pompás magatartásának, Ara 2 borona