Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-26 / 220. szám

lylragyfaáza, 1110. szeptember 26. 9 Vasárnap XLI. évfolyam * 220, szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Áme

n, A keresztyén sajtó — Reflexiók a lefolyt sajtóűnnepély felett*) — A mult vasárnap elhangzott a Kossuthtéren Bangha páternek a beszéde a ker. sajtóról. amely beszédnek az emléke bizonyára sokáig ott fog zsongani a szivekben. Tagsdhatlan, hog y Baagha páter kiváló szónok, aki ugy szónoki készségénél valamint képzettségénél, ötletességénél s élénk tárgykezelésénél fogva alkalmas arra, hogy nagy hatással beszéljem. A tárgy, amelyről szólott, kell, hogy minden komely magyar' embert további gondolkodásra s a dolog nég nem eléggé tisztázott oldalainak is beható megvitatására sarkalja. Évtizedek mulasztásait kell itt pótolni s a magyar közéletbe egy olyan faktort beállítani, amely nemzetünket kivezesse a hinárból s tiszta erkölcsi alapon álló viruláshoz segítse. # A sajtó is azonban, vagy amint ott mondódott: a ker. sajtó, még a legszebb berendezése meileti is csak ugy fog igszán áídásos munkát végezni, ha helyes síneken mozog s számol az országban élő összes ker. felekezetek jogos igényeivel s nem kizárólag csak az egyik vagy a másik felekezet hatalmi tendenciáinak eszközévé szegődik, hanem képviseli a ker. igazságot, kileheli a ker. szellemet, annak hamisítatlan és részrehajibatatlan mivoltában s kicsinek- nagynak aztán ezzel az igazsággal mér. Én egy olyan ker. sajtót szeretnék látni Magyarországon, amelyet egyforma jókedvvel olvasna a kálvinista Debreczen, vagy a katholikus Eger, vagy a lutheránus Nyíregyháza, mivelhogy belőle mindenik a ker. szellemet érezné kisugárzani. Sajnos, idáig még nem -értünk el. A Magyarországon „Keresztény" jelző alatt megjelent sajtótermékek túlnyomó része ihég mindig erősen felekezeti izü Ez nem jó! Nem jó azért, mivel hátráltatja a különféle felekezetű magyarok tömörülését. „Man bemerkt die Absicht und wird verstimtat." Nem jó azért sem, mert meghamositja a keresztyén jelzőt. Uj frontszakaszokat létesít azok között, akiknek pedig hivatásuk lenne egy egységes frontba tömörülniök a romboló szellem ellen. A dolognak közelebbi megvilágítása okából szabad legyen az ünnepélyről egy pár benyomásomat közölnöm. Érthetetlen előttem az, hogy a vasárnapi sajtóünnepélyhez, amely pedig kifejezetten a „keresztény" jelző jegyében indult meg, a rendező körök nem hívták meg a helyi ker. egyházak papjait s vezető embereit. Legalább mind nem. Hogy kell ezt érteni ? Ugy értsük-e, hogy valaki kizárólag csak magának sajátítja ki a keresztény jelzőt, amihez nincs joga ; vagy pedig ugy, hogy ama másik részét a ker. társadalomnak olyan kevésbe veszi, hogy nem is tartja érdemesnek vele törődni? Ez esetben azonban mit keres a plakátokon a sok, nem a bizalmi körhöz tartozó név, a melyeknek viselőitől meg sem kérdezték, hogy tudnak-e a dologról, vagy kívánnak-e róla tudni! Bocsánatot kérek; én olyan sajátos birtokának tekintem minden embernek a nevét, hogy a$t híre tudta nélkül, meggyőződésem szerint, senkmek semmitéle célra sem szabad az illetőtől elrekvirálni. Ezeket csak azért jegyzem meg, hogy észrevegyék az illető rendezők, hogy nem épen szerencsés volt az eljárásuk az ünnepély ren.) A tiszteletreméltó helyről jött cikket közöljük mint közéleti jelenségeinknek minden tárgyilagos kritikáját, bár kijelentjük, hogy az itt kifejezésre jutó aggodalmat nem osztjuk s a keresztény sajtó ügyét optimistább lélekkel bizalommal figyeljük. Szerk. ( ! dezése, körül sőt állítom, hogy az illemtani formákon magát ez a tultevős sokaknál egyenesen visszatetszést váltott ki, ami pedig nem válik ; előnyére az ügynek s nem építi a felekezet( közi barátságot. Engem különben más nyugtalanít, Nagyon nélkülözöm t. i. a ker. sajtóvállalatnál azt, hogy direkciójában protestáns vezérférfiak s írók nem foglalnak helyet, legalább nem olya* arányba*, amint azt a prot. felekezetek jeleatősége szinte természetessé tenné. Egyetlen egy prot. embert halottam említeni a sok lapok szerkesztői kőzött, az is egyházi tekintély dolgában ma még jelentéktelen ; lutheránusról pedig egyáltalán nem tudok, hogy helyet foglalna a sok direktor é3 szerkesztő között, holott Magyarországon lutheránusok is laknak és a keresztyén jelző rájok is vonatkozik. Értsük meg azonban egymást, Uraim 1 Ne gondolja senki, hogy belőlem a felekezeti önteltség vagy felekezeti féltékenység heszél. Nem! Azok, akik engen> közeiről ismernek, ' talán elismerik, hogy én felekezetileg nem vagyok agresszív-természetű s hogy én a jó viszonyt más egyházakkal s azok papjaival szívesen és őszintén ápolom. De az ügyre nézve tartom hátrányosnak, ha egyoldalú. Főlő, hogy igy nem fogja magát kinőhetni azzá a jótékoay hatalommá, a minőnek a ker. sajtót látni szeretném. Hiányozni fog belőle a tisztánlátás, az elfogulatlanság, a kiegyenlítő s tömörítő szellem, emire pjsdig a hazai keresztyénségnek nagy szüksége voina. Ma annyifelé huzunk, a hányan vágyónk s nem i< igen szeretjük egymást, mert nem értjük egymást ; multunkban is sok olyan dolog vaa, ami összemelegedésünket hátráltatja. Ezt szeretném én kiküszöbölve látni a jövőben a sajtó terén is, mint amely egy szebb s barátságosabb jövőt lesz hivatva előkesziteni, ami — nézetem szerint — csak ugy válik lehetségessé, ha mindjárt ott a forrásnál, ahol a közszellemet formáló eszmék forrnak, kiegyenlítődnek s egyensúlyba hozódnak a felfogások. Mert azzal, Uraim, hogy egyesek a zsidóságra ráteregetik a vizes lepedőt s egyes hibáikat kipéczézve olyanokért is őket okolják, amiknek a mi nemtörődésünk, pátópálur féle politikánk s különösen örökös partoskodásunk az oka: azzal Magyarország megváltását nem fogjuk kieszközölni. Ez mind csak negatívum. Mi, ker. papok, akik lélekben sokszor elzarándokolunk ahoz a golgotai kereszthez, mi tud hatjuk, hogy a megváltáshoz szeretet kell ős véráldozat, egyszer a harctéren hősiesen ontva, másszor a homlokról legyöngyöző verejték alakjában. Az elsőn talán tul vagyunk már, most a másodikra vár a sor. A szeretet szellemét azonban első sorban magunk között kell foganatosítanunk, annál is inkább, mivel a verejtékes munka annál jobban biztat sikerrel, minél több segítő kéz támogatja, vagyis ez esetben az összes hazai ker. felekezetek kezet fognak a sajtó terén is egymással. Ki kell irtani a felekezetközi életből a gyanakvás, bizalmatlanság szellemét, amely, hiába, minden életmsgnyilvánulásunkban ott kisért. Ehez pedig csak az előzékeny, szeretetteljes, senkit le nem kicsinylő s mindenkinek jussát tisztelő igaszságos elbánás vezethet. A ker. sajtó jótékony hatalom lehet Magyarország újjáépítésében, de csak az igazi ker. szellemű sajtó. Nem az a sajtó, amely csak bizonyos hangokat hall meg és C3&k bizonyos körök érdekeinek a szószólója, mert az ilyen sajtó csak növelné a már is túlontúl nagy babiloni zűrzavart s ellenállást provokál. Mi protestánsok, Magyarországon, megtanultunk már kétkedni, mivelhogy nagyon sokszor adtak nekünk okot erre. Mi a kulturának épen olyan zászlóvivői voltunk itten, mint akárki más; mi a haza oltárára a hazafiúi lelkesedésnek épen olyan tiszta aranyát vittük mindig áldozatul, mint akárki más; mi, a gúnyosan tótoknak nevezett lu'heránusok adtunk olyan hazafiakat a hazának, mint akárki más, sőt nem egyszer saját egyházi érdekeink rovására is forsiroztuk a magyarosítást: de azért nem volt fül, amely felfogja az osztóigazság után való kiáltásunkat; nem volt kéz, amely érvényesülni sagitette volna törvényekben Í3 biztositott jogainkat. Sőt még ma is, a sokat hangoztatott ker. kurzus idején, akár meggebedhettünk volna kenyértelen papjainkkal, kirablott intézményeinkkel s rommá lőtt templomainkkal, ha az amerikai lutheránusok nem sietnek segítségünkre! Ne csodálkozzék azért senki, ha mi bizonyos tekintetben érzékenyek vagyunk s néha Kétkedés fog el bennünket még az iránt a jelző iránt is, emeiy nekünk szintén felette drága. Azért hangsúlyozom, hogy ha ker. sajtó, akkor igazán ker. is legyen s ne játsz^ csupán a szavakkal, ne képviselje' a régAzellemet, sőt a mr>i kurzusban lévőt is igyekezzék megtölteni krisztusi tartalommal. Még egyet, szinten jóakaratú figyelmeztetésül. Kellemetlenül érintett a legutolsó felszólaló urnák az a kijelentése, mely szerint, akik az ott elősorolt lapokat nem olvassák, azokat ő majd fekete iistara szedi és... Micsoda uj terrorfsjta akar ez lenni I Én nekem pl. a „Szózat" a leibzsurnálom, bár olvasok más lapokat is, amely tudvalevően szintén ker. sajtótermék, jólehet javarészben prot. • irók irnak bele, mi lesz hát az én szegény fejemmel?!... Vagyis inkább azt szeretaém megkérdezni: miért van ez a lap kiközösítve a többiek sorából ? Ne uj terror-módozatokon törjük a fejünket, hanem törjük inkább azon, miként lehetne a keresztyén hazafias szellem ápolására hivatott összes tényezők egymásmegértésót s együttműködését lehetővé tenni s olyan sajtótermékeket adni a magyar közönség kezébe, amelyeknek soraiban igazán a tiszta, örök igazságot érzi lüktetni ! Paulik János ev. esperes-lelkész, egyházkerületi főjegyző, orsz. leik.-egyesül, elnök. Az uj_cseh-szlovák egyház érseke Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) Bécs. A Reichpost jelenti. Habermann cseh közoktatásügyi főnök kijelentette az újságíróknak, hogy a cseh miniszter tanács publikálta az uj cseh szlovák egyházat, amelynek élére Kmetkó dr. érsekül van kiszemelve. Általános blokád Szovjetoroszország ellen Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól) London. A Dail Telegraph jelenti: A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy október 15-én megkezdi az általános blokádot Szovjetoroszország ellen, ha addig nem irja alá a békét. Jön a botbüntetés Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) A budapesti törvényszék területére megszervezték az uzsorabiróságot, amelynek élére Qadó István volt nagybecskereki törv, elnököt nevezték ki. A biróság átvette az árdrágitási pereket és első főtárgyalása október 4-én lesz. Ezen a napon áll be a botbüntetés korszaka Budapesten. A pesti férfi és női szabók beszüntetik a munkát Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól ) A pesti szabó iparosok és munkásaik között elmérgesedett a helyzet úgyannyira, hogy ha hétfőig nem sikerül megegyezésre jutniok, a szabóiparosok beszüntetik a munkát. Ara 2 koron* Eidfizetési éra'c: hfc'yben : sgóss évre 320 K, félévre 160 K, negyedévre 8C K, egy hónapra 30 K, vidéken : egész évre 323 K, félévre 160 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 30 K. — Egyes szám ára 2 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ BMBinTMiiTBal^M^iai^—MÉM Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 0l SZÁM. Telefon szám 139. Postacbe^e 2955®. Kéziratokat nem adunk vissza. SZA6CLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA