Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-08-08 / 180. szám

k jyffiortrór 1920. augusztus 8 Feszült viszonyok Felső-Magyarországon Parázs a hangulat Nyíregyháza, aug. T. (Saját tudósítónktól.) Lapunk tudósítójának ísmételtan alkalma volt eseh-megszállás alatti területen impressziókat gyűjteni. A helyzet nagyban hasonlít azokhoz az állapotokhoz, amelyek nálunk az 1919. év elején a kommunismus kitörését megelőzték. Soeíalista szélsőségek és a gazdák erőviszonyai mérkőznek és tülekednek a porondon. Az nngi gazdák határozatát követte a beregiek állásfoglalása. Majd Zemplénben, különösen Királyhelmecen nyilvánult a forrongó hangulat a kommunisták és az aaok szekerét szinte hivatalosan támogató közigazgatás ellen Köztudomásu, hogy két héttel ezelőtt a helmeezi cseh főszolgabírót egy ilyen kommunista gyűlés alkalmából a gazdák 40 fegyveres csendőr szemeláttára megverték, a földön meghentergettók ugy, hogy most a kórházban ápolják. A városi gócpontokban azonban erősen mozgolódnak a szélsőséges socialisták. Naponta gyűléseznek az „elvtársak." összeírások vannak a proletárok ruha, cipő-szükségleteiről, a melyeket olcsón Ígérnek kielégíteni az agitátorok. A cselédek munkaidejének szabályozása tárgyában is most vasárnak mondotta ki a beregszászi naggyülés, hogy reggel 7 előtt és este 7 után semmiféle munka nem kötelező. A drágaság kétségbeejtő. Az élelmiszerhiány fenyegető. Kassán egyik tüntetés a másikat éri, amelyekben az ellátatlanok, különösen az asszonyok követelik a lisztellátást. A hatóságok *3ak ideig óráig tudják az ellátás biztosítását megoldani. A verhoniában dühöngő őhtifuszról szállingó hirek — sajnos — megfelelnek a valóságnak. Ott már áprilisban kezdődött az éhezés é3 tudósítónk szem és ftiltanu tói értesült, hogy Volócz, Ökörmező között már a kora tavaszi hónapokban hullottak az emberek az éhség miatt. Most, hogy az orosz szovjetcsapatok előnyomulásáról szóló híreket az ottani lapok nagy előszeretettel lanazirozzák, a türelmét vesztett alsóbb néprétegek a bolsevizmusnak mesterségesen szított áramlatától elkábítva féktelen megtorlásra készül a gazdák és az urak ellen, akikre a nyomor ódiumát a kommunista lapok, különösen a „Kassai munkás" át hárítani igyekezik. „Tanuljatok a magyar példából! — harsogta az egyik bolsevista agitátor a gyűlésen. Látjátok ott a kommunisták keztyfls kézzel bántak az urakkal, a burzsujokkal. A végén ezek kerekedtek felül ős most ők gyilkolják a proletárokat I Mi majd okosabbak leszünk és ha üt az <5ra, mi fogunk akasztani!' Képzelhető, hogy ilyen beszédek hallattára milyen nyugtalanságban élnek az ottani polgárok ! És milyen epedő szívvel várják a megváltást a tűrhetetlen helyzetből ős a megszállás alól. A cseh hatóságok a legkíméletlenebb faj gyülettel kezelik a magyarokat. Az iskolák nem műkődnek. A legtöbb községben másfél év óta nincs tanítás. A melyik tanító nem tesz fogadalmat, és ilyen csak nagyon kevés akadt eddig, nem taníthat. A magyar szellemű tankönyvek kizárva az oktatásból és mert eddig még nem készültek «eh szlovák szellemű könyvek magyar nyelven, hát egyszerűen ninc3 miből tanítani. Akit esák lehet, bármi erősztkos eimen eltávolítanak a megszállott területről. Természetesen a jó magyarokat. Helyettük özönlenek a cseh tisztviselők és hemzsegnek a galíciaiak, akiknek valóságos Eldorádó most a felvidék. Üzlet, láncolás, árdrágítás. Bizony szomorú világ. Az elnyomott magyarság lélegzetvisszafojtva várja-lesi a szabadulást. A nehéz kérdéshez A kormány 2600—920 P. M. szám alatt, Oonkamagyarország összes alispánját véleményadásra szólította fel a beszerzési csoportok átszervezése ügyében és javaslataikat ang. végéig kéri beküldeni. Gyakorlati tanácsokra van szüksége, mert pár vármegyének a románok által történt kiürítése is olyan követelményeket állított tel a budapesti központtal szemben, amelyet az cíak ideig-óráig teljesíthet ős aminek érdekében, a központosítás folyományaként nem egyszer kénytelen volt már eddig is közvetítőktől vásárolni. Már most felmerül az a kérdés, mi lesz akkor, ha az ország megszállott kétharmad része lassankint vissza csatoltatik, mi lesz akkor ha lejár a nemzetgyűlés által a központnak adott és 5900. M. E. számot viselő, ez év végéig szóló megbízatása? Sürgősen megoldandó tehát a beszerzés kérdése, mert anélkül kiosztást eszközölni nem lehet. Ennek érdekében kívánatos, hogy a vármegyék székhelyén működő csoportok, a gazdasági felügyelő, főállatorvos, rabkertőseeti vezető, a kereskedő és ipartestületek elnökei és a közigazgatási bizottság egy pár gazdálkodó tagjával és a rendőrség vezetőjével kiegészítve, vásárló alcsoportot alakítsanak, amelyaek tagjai állandóan figyelemmel kisérjék a piaci árakat és azokat hetenkint jelentsék a pénzügyminiszternek. A központ a beérkező — esetleg táviratilag küldött — jelentések alapján utasítást ad a vásárlásra és közli, hogy miből hova és mennyit irányítsanak. Így ellehetne kerülni aít, hogy a szabolcsi búzát Budapestre vigyék megőrölni és hogy azt lisztként hozzák vissza. Nem fordulhatna az elő, hogy a kormány által 150 koronás árra maximált burgonyát vegyenek a Duaántul, amoly romlás, vagy esetleg fagyás következtében 300 koronájában is benne lehet a központnak és hogy abból irányitassék Nyíregyházára, amikor itt 100 koronáért bárkinek ednak a gazdák burgonyát sőt lehet, hogy az államtól 75 koronánál sem vennének el többet, A szétosztás szervezetét is át kell formáim, mert szükség van arra, hogy az a tagok valódi szükségletét magismertasse a központtal és hogy az áruknak raktározása minél kevesebb károsodással történjék. Azt a rendszert ugyanis nem lehet fenntartani, hogy bármely csoportnak a tagja ugyanazt az ellátmányt kapja, mert a bakonyi erdő mellett lakók nem reflektálnak a 10 métermázsá3 bizonytalan időre szóló fajárandiságra, de kétszeresen érzik annak szükségét a fásitatlan vidékü hódmező* yásárhelyisk, Ki kellena azonban mondani, hogy a eíoportok egyenlő értéket kaphatnak csak, az áru mibonállÓ3ágára való tekintet nélkül, természetesen az egységre visszavive. Egy kis önállóságra is törekedni kellene a csoportoknak. Hogy mást ne említsek a Nyíregyházán raükod5 közalkalmazottak szükséglete ötszörösen is meg haladja egy szatócs forgalmát ős igy tagjai mintegy i0 •/« kai kaphatnák o'csóbban a csoport által nem szállított szükségletüket, ha a vezetőság ugyanazon árakra állapodna meg, valamelyik nagy kereskedővel] aminőt a kiskereskedők fizetnek. Ezt el lehetne érni, ha havi szükségletüket egyszerre készpénzért vásárolnák a tagok, sőt az egyénenkint kiszolgálást is válalná az illető, ha délután 4—6 órák között történne esak a vásárolhatás, amikor a személyzetnek nincs dolga. Szükség volna egy taiakozódó irodára is, amelyet valamely hivatalban lehetne elhelyezniHogy mi célból az a következő esetből tűnik ki legjobban. Egy tisztviselőnek meghalt 5 éves fiacskája, akinek ruháját eladta, hogy a temetés költségekhez pótolja. Pár nap múlva egyik ismerősének gyermekén pillantotta meg az eladott cipőt és ruhát aki harmadik kézből 1120 koronáért vette már meg az általa 700 koronáért eladott tárgyakat. Ugyanez az iroda vállalhatna a tago* számára magán munkái, a csa • Iád tagok számára kézimunkát és közvetíthetné a sertéshizlalással vagy méhészettel, baromli tenyésztéssel, nyu'ászattal, kőnyhakertészettel foglalkozók eladásait. A tagoknak legalább a fele naponta jár a piacra, zöldségfélén él ős annak most szemetre jutó hu'.ladékait, a fcrumpMhajja egyetembe be lehetna oda kordani, a piacra unna télkor, amelyet örömmel vennének át a tehenet tartók. Nagyon tudom méltányolni nem csak a Budapesten működő központ magfeszitett munkáját, da a helybeli beszerzési csoport vezetőségének a fáradozását is, akik tulnyomólag hivatalnokemberek és íjy pihenésre szánt idejük alatt kénytelenek foglalkozni az egész or3zág érdekét képező és sajno3 tengeri kígyóvá nőtt természetbeni ellátással. Keresni kellene azonban a módot arra is, hogy a nagyközönség meggyőződhetne a vezetőség é? a tagok kényszerhelyzetéről, hogy belátná azt, hozy az állam csak azért adja a természetbeni ellátását, mert érettségizett embereknek is sokszor 650 koronával kell beérni, amihez ha ingyen kapna 250 korona értékű élelmiszert még mindég «ak 900 koronája volna (padig volt hónap, amikor pénzéért adott 36 korona értékű nataráliát kapott) ami napi 30 koronának felel meg és amivel szemben egy favágó is megkeres 60 koronát. Akik felpanaszolják a naturáliát, vegyék tekintetbe annak árnyoldalait is és legyenek meggyőződve, hogy igazságtalanság, amidőn a mészáros a tisztviselők húsához adja a legnagyobb csontot mart „könnyű a tisztviselőknek". A suszter kétszeres árért dolgozik nekik, mert ,úgyis olcsón kapták a cipőt". Favágót vagy takarítónőt csak akkor kapnak, ha élelmezik is őket, mert .telik a naturáliából". Szóval a tisztviselők azok, akiket mindenki szid és akikkel zsebet mégsem cserélne senki. Legyünk tehát igazságosak, hogy a mi cselekményeinket is igazságosan bírálják el. Sipos Árpád. lét f'sm kat®aa as ötös tanács előtt Két vörös katoaa Bodvay András ő:Tóth Kiss János felett Ítélkezett tegnap a törvényszék. Tóth felett másod ízben hangzott el ítélet, mert a rendes bíróság a nagyhalászi rablások egyik főalakját, már régebben két évi fegyházra ítélte. Az ötös tanács Szabó László táblabíró vezetésével tárgyalta a két vörŐ3 katona bűnügyét. A vádat dr. Lakatos Gábor kir. ügyész képviselte. Bodvay védelmét dr. Debrovszky Gyula és Tóth védelmét dr. Szilágyi Jenő látta el. Jegyzőkönyvet dr. Szájbei Ferenc törv, jegyző vbzette. A törvényszék bűnösnek mondotta ki vádlottakat egy rendbeli minősített zsarolás ésjegy rendbeli zsarolás bűntettében, valamint ezen kivül Tóthot egy rendbeli lopás kísérletének bűntettében. A bizonyítási eljárás folyamán ugyanis beigazolást nyert, hogy Tóth, Bodvay fegyveres jelenlétében, fegyvert fogott Kállósemjén községben Kriskó Elekre és lelövéssel fenyegette, ha két lovat, egy szekeret és hozzávaló szerszámot nem ad. Amit Kriskó teljesített. A másik zsarolást Ibrány községben .követték el azáltal, hogy Bleis Pált azon fenyegetéssel, hogy elhurcolják, annak tűrésére lkényszeritették, hogy a magukkal hozott lovat a sértett lovával kicseréljék A lopást Csórtanyán kisrelte meg Tóth, ahol Bleuer Pál kocsiszínének lakatját letörte, hogy onnan nyerget lopjon, azonban a lopást rajta kivül álló ok felytán nem követhette el, mert a kocsiszínben nyerget nem talált. A törvényszék Tóth Kiss Jánost, összbüntetéskép egy év és hat havi, Bodvayt egy évi börtönre, valamint mindkét vádlottat öt évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlásának felfüggesztésére ítélte — A nyíregyházi önkéntes tűzoltó egyesület pártoló tagjait felkérem, hogy az egyesület augusztus hó 20-iki sóstói mulatságának erkölcsi és anyagi sikerének előmozdítása végett a mulatságon minél számosabban sziveíkedje nek megjelenni. Ezea meghívó a külön meghívó hiánya miatt közöltetik. Tisztalettel: Rimaszombathy Gáza tűzoltó parancsnok.