Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-04-30 / 99. szám

2 JNÍYÍRVIDÉK. 1920. április 30. Egy angol festő élményei Szovjetoroszországban Egyik Amerikában megjelenő illusztrált hetilap közli a következő kis humoros elbeszé­lést. A történet hőse egy M. Bridge nevü an­gol festőművész, aki világkörüli festő-turnőraí indul s akit a bolsevizmus kitörése Oroszor­szágban talált. Az elbeszélés egyébként a kö­vetkező : A bolsevizmusnak is meg van a maga vidámabb oldala. Mr. Bridge éppen rajzturnén volt feleségével és gyermekévei, mikor a forra­dalmat Oroszhon egyik városában proklamálták. Valami megmagyarázhatatlan féleiemtől lenyű­gözve várták a következményeket. Egy hétig semmi sem történt, mikor egy népbiztos láto­gatta meg őket, hogy Mr. Bridge politikai né­zetei felől érdeklődjók. Meggyőzödvén, hogy az angol nem valami álruhába bujt cárista, a nép­biztos bizalmasan közölte vele, hogy jó polgár­hoz illően a művésznek is be kell lépnie a szakszervezetbe. Szívesen — mondotta ő, — de milyen szakszervezetbe ? Ebben a pillanat­ban ugy látszott, hogy a művészek szakszerve­zete nem tökélétes és hogy a szobafestők és dekorálok egyesülete az egyedüli hasznos tár­saság. A felvétel formalitása elintéztetvén, a következő lépés Bridge-nek a földmivelésbe való bevezetése volt. Ez nekem egész rendjén levőnek látszott — mondja a művész elbeszé­lésében — és mikor a népbiztos azt mondotta, hogy babot kell szednem, én egészen ujjongva menten kijelölt helyemre feleségemmel együtt. Megérkezvén a babföldre, ott találtam egy mű­vészbarátomat, egy volt osztrák tisztet, akit a bolsevisták egy internálási táborból szabadon bocsájtottak. Mint jó magam, ő is élelmiszer­termelő volt. Megjegyezte hogy a mezőn na­gyon meleg van és azt indítványozta, hogy lá­togassuk meg a népbiztost. A népbiztos azután ugy döntött, hogy művészet mégis csak sokkal fontosabb dolog, mint a bab és cigarettát meg vutkit hozott ki egy szobából. A forradalom hatásáról és az ezt megelőző impulózusokról nagyon érdekes diskurzusba mélyedtünk, ugy, hogy igazán jó napom volt. Mikor hazatértem, feleségemet sírva találtam Panaszkodott, hogy míg ón vitatkoztam, neki dolgozni kellett. Fé­lek, hogy a nők nem tudják megbecsülni a művészetről való beszélgetés fontosságát. Dacára a babs/.edési munkálatoknak a tél közeledtével az élelmezés mindinkább megne hezült, ugy, hogy a művész és családja gyak raa éheztek. Az állami ünnepeken mindazon­által bizonyos restaurantokban egy közös ebé­det lehetett kapni, amely sűrű levesből és bur­gonyából állott. Azonban nemcsak az étkezés, hanem a tál is közös volt s csak egy kanál és a tál négy személy számára. Művészek, kol­dusok, katonák, az intelligencia tagjai és az exarisztokraták mind egymás mellett ültek. Szap­pan nagy újság lévén és nagyon drága, a kom munizmus idővel egy kevéssé kellemetlen lett. A ruha beszerzése mindinkább nehezebbé vált s bizony a cipőket sem lehetett szép szavak­kal pótolni. Dacára a szükségnek, a társadalmi élet nagyon változatos volt. A bolsevizmus évfordu­lójára egy díszes lakomát terveztek és Mr. Bridge kapott megbízást a diadalív megstilizá­lására. A megbízástól az angol el volt ragad tatva, nemcsak művészi szempontokból, de mert a helyi szovjet (munkástanács) 300 rubelt igért neki érte. Végül is a szegény ember csak 9 rubelt kapott és számos közös ebédeket. A diadalivek mindazonáltal sikerültek. Röviddel a lakoma után ugy határoztak, bog? egy képki­állitást nyitnak. Népszavazás által megválasz­tották a zsűrit, Mr. Bridge-vel a névjegyzék élén. A szovjet alkalmas termet kölcsönzött és a helyi talentumok nagy száma miatt a zsűri lázasan munkához látott. A munkálatok eleinte simán folytak le, ekkor azonban egy izgatott lángész érkezett egy teherautón, magával hoz­mán 8S0 darab képet a saját müvei közül. J&seket ékesen szóló gesztusokkal pakolta ki ás | esak nehezen lehetett rábirni arra, hogy Mr. Bridge-nek é* társainak határozatát bevárja. A festmények tagadhatatlanul szépek voltak, de a zsiri ugy határozott, hogy mivel csak 500 kép számára van hely, nem vehetnek át mun­kái közül 50 nél többet. A zseninek e szavak szivébe szuródtak és a forradalom nevében kö vetelfce, hogy az összes képeket vegyék át és fenyegetődzött, hogy feljelenti a zsűrit, ha visszautasítják őt A többi tagok már ellágyul­tak, de Bridge hajthatatlan maradt. Ragaszko­dott ahhoz, hogy őket a nép választotta meg és mindaddig, míg a nép állasukból le nem taszítja őket, ők vannak feljogosítva, hogy el­fogadják, vagy sem a képeket. Erre a lángész I fejét a padlóba vérré, Bridget személyeskedés­sel vádolta meg és végül is visszahozván autó­ját, elvitte kép3it. Egy órával később a kiállí­tók egy másik része is visszaérkezett és köve telték munkáikat. Azt mondották, hogy a zsűri v tagjai a szabadságot gyűlölő ellenforradalmárok. Bridge azt következtette, hogy a zseni j egész életén át ellensége lesz. De az orosz | temperamentumban nincs helye a gyűlöletnek I s vagy három nap múlva a zseni eljött hozzá, hogy keservesen sírva kijelentse, miszerint nem tudna aludni az éjjel, ha Mr. Bfidge nem lenne barátjává. Hangoztatta, hogy ugy szereti őt, amint a testvérét és kérte, hogy fogadjon el tőle ajándékba egy valóban értékes ajándé­kot, egy zsák fagyott burgonyát. Bridge hosz­szas vonakodás után elfogadta, mire a béke helyreállott. Rövid idő múlva a város nagyon forrongó képet öltött, összeesküvéseket és ellenösszeesküvéseket fedeztek fel és embere­ket rövidesen halálra ítéltek. Egy alkalommal három puskát fedeztek fel egy öreg, tehetetlen ; exgenerális házában. A városon való végig­korbácsolásra Ítélték. Nem volt valami nagy­szerű látvány. Angolból fordította a „Nyirvidók" részére S. E k tanifősái fíplméiie! A nm. vkm ur folyó évi március hő i; 20 án 12.777-920 B. IV. szám alatt követ­| kező körrendeletet intézte a kir. tanfelűgyelő­Í séghez: „A magyar földmivelésügyi minisztérium hazánk súlyos közgazdasági viszonyait fellen­dítendő, a gyógynövénytermelést és gyűjtést, \ valamint ezzel kapcsolatban az erdíi gyü nöl­I csök és gombák gyűjtését országosan szervezni, | melynek keresztülvitelénél a tanítói kar hatha­| tós segítségére támaszkodik és azok közremü­I ködését döntő befolyásúnak tartja. A tanítók I közreműködése a közvetlen propaganda kifej tésére az snyag begyűjtésére és továbbítására i terjad ki és pedig: a magyar földmivelésügyi | Minisztérium Gyógynövény és Paprika kiren­\ deltságe által legnagyobb részletességgel m®g­I adandó útbaigazítás alapján felvilágosító elő­adások keretében ismerteti az akció jelentősé­gét, fontosságát; a Kirendeltség segítségével megállapítja a termelésre alkalmas növényfa­ji jókat, vállalkozások esetén kiosztja a kikül­dendő magvakat és palántákat. Tanulmányi kirándulások rendezésével megismerteti a va dontérmő gyógynövényeket, hasznos erdei gyű mölcsöket és gombákat, azok gyűjtési és kon­zerválási módjára nézve útmutatásokat ad, végül közreműködik a begyűjtött anyagnak a magyar földmivelésügyi minisztérium által meg* állapítandó árakon való beváltásánál. Ugy a szervező tanító, mint a gyűjtők a beváltási árakon felül az elérendő tiszta jöve­delméből külön jutalmazásban (praemiumban) részesülnek, tehát a hazafiúi kötelesség teljesí­tése mellett jelentékeny mellékjövedelmet biz­tosítanak magúinak, ha az akciót kellő ügy­buzgalommal karolják fel. Felhívom a tanfelügyelő urat, hogy ezeu nagy fontosságú ügynéi való közreműködésre a tanítóság figyelmét hívja fel és a közelebbi részletek megismertetése céljából utasítsa a tanítóságot, hogy a Magyar Földművelésügyi Minisztérium budapesti Gyógynövény és Paprika Kirendeltségével lépjenek érintkazésbe. Benkő András, kir. tanfelügyelő. A kormányválság — mint általában han­goztatják biztosan bekövetkezik. Ha a Telekiék blokkalakitása már előbb sikerre vezet, lehet­séges, kogy rövid időn belül uj kormányi léte­sítenek. Ugy tudjuk Apponyi grófot óhajtanák az uj blokk-miniszterium fejéül megnyerni. Ha pe­dig ez nem válnék lehetővé, akkor — minden valószínűség szerint — Rubinek Gyula lenna az uj kormányelaök. Nagyon örvendetes volna országunk te­kintélyének mindenképp való emelése szem­pontjából, ha Apponyi gróf elfogadná a neki szánt szerepet, mely már külpolitikai tekintetek • bői is oly rendkívüli horderejű, A mi magát a két vezető pártot illeti rövidun csak annyit, hogy a jelek szerint, ha a keresztény egyesülés pártjából való kilépések ténnyé válnft a keresztényszocialisták csoportja magára marad. A kisgazdapárt, ha a föntebb vázolt blokk megalakul, szintén azon lesz, hogy nem egé­szen megbízható tagjaitól végképp szabaduljon és ne kelljen e részben a majd a pártfegyelem szabályainak érvényt szereznie .. . Megtörtént régre, amiről már, mint való­színűségről, legutóbb is megemlékeztünk, hogy a kormányzó kinevezte a ma legfontosabb mi­niszteri tárca gazdáját: Teleki grófot külügy­miniszternek és Dömötör Mihályt belügyminisz­terré. Az uj miniszterek letették az esküt s elfoglalták hivatalukat. Adja a magyarok istene, hogy végtelenül súlyos feladatuknak mindenben meg tudjanak felelni. Rövid összefoglalásunkat Apponyi gróf egy-két mondatával kívánjuk befejezni, .melye­ket a nemrég megalakult Magyar Külügyi Tár­saságban hangsúlyozott. Azt mondotta a nagy államférfiú, mikor külügyi és belügyi kérdéseinket fejtegette: ,.Sohasem volt még olyan korszak, amelyben külügy és belügy annyira összenőttek volna, mint most, amikor minden politikai ténykedé­sünkben, sőt öntudatos vezetés alá állítandó társadalmi momentumokban is mindig tekin­tettel kell lennünk arra, hogy azok kifelé mi­lyen hatást gyakorolnak." „Nincs az az ország, nagy és hatalmas, amely szembehelyezkedhetnék a müveit világ közvéleményével, annak uralkodó eszmeáram­lataival, anélkül, hogy magát támadásoknak tenné ki. Ráok nézve egyenesen életkérdés, hogy belpolitikánkat összhangba tudjuk hozni azzal a törekvéssel, hogy a müveit világ tiszteletét és rokonszenvét magunknak biztosítsuk " Vem kell Apponyi szavait kommentálni. Azok kristálytisztán világosak. S amilyen bölcs igazságok, épp oly megszívlelendők is ma mind­annyiunknak.

Next

/
Thumbnails
Contents