Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-04-24 / 94. szám

2 1930. április 24. Kovács István Nyíregyháza Táros polgársága, Iskolinak ifjúsága a nemzeti hadsereg katoaáival együtt ünnepelte meg Kováes létrán nemzetőr főhad­nagynak a vértanú halált szenvedett köteles­sőgtudó, hfia katonáinak emlékünnepét. Éréz­tük, hogy a Morgó temető zarándokló helye lett minden időkre az Iiten óa ha«a imádatá­ban itt nevelkedő minden nemzedéknek. Igy esztendő mult el azóta a ssivet dermesztő, kegyetlen nap óta, amelyen Kováes litván meg­ölelésének fájdalmas hire, mint futé tüz be­járta a várost. Egy szenvedésekkel és megpró­báltatásokkal nehezített esztendő, mely azon­ban meghoata aiokaak az örök ideáloknak győ­zelmét, melyekéit, Kováes Istvánnak meg kel. lett halaia. És a győzelmes igazság, melyet az uj dicsőségben lengő háromszínű zászló és ma­gyar katonák erőteljes felsorakosás* hirdet év­ről évre meghajtja lobogóját a sírnál, mely hí bajnoka tetemére borul. Már délután négy órakor mígindult a közönség Kovács sirja felé. • Mlgyek virágot vittek, dus fürtl orgonát, hogy as ifjú magyar hős sírjára helyezzék. As egyesületek és a ta­núié ifjúság zászlék alatt sorakozott fel a vá­rosház előtti téren. A leányiskolák növendé­kei egy tgy csokor virággal jöttek. A nemzeti hadsereg egy disszakasza vonult ki a temetőbe, ahol a hadsereg tisztikara is megjelent. A me­net a városházától öt óra tájbaa (indáit meg ünnepi méltósággal. A sírnál a katonai zene­kar Beethoven gyászindulót adott elő erőteljes hatással. Utána Jakab József karaagy vezeté­sével a Váresi dalárda Vjetérkz István dr-nak : Honfi lelkek, jertek, jertek, koszorúkat hozza­tok . . . kezdetű, a ma hangulatát jellemzően kifejező dalát adta elő. A szép alkalmi dal ezekkel a szivbevésődő sorokkal végződik. Honfi lelkek, jertek, jertek, Áldozatét hozhatok — Munkát, vagyont, szivet, lelket, S édes hasánk élei fog . . . Te meg pihenj eseadesen, Ne zavarjon semmi sem; Lesz még boldog a Te or«4d — Nincs még veszve Magyarország 1 Amint a férfikar erőteljes szépségű ak­kordjai eleaendessdaek, dr. Yistórisz Jdzsef főgimnáziumi igazgató mély gondolatos, át­éreztető, nevelő erajü méltató beszédet mond. A minden szavával szivünkbe ható beszédet Itt közöljük: Tisztelt gyászoló közönség! Kölcsey Ferencnek, a Himnusz lánglelkü keltőjének sírjára ezt irta a hatalmas Szózat szerzője, Vörösmarty Mihály : Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szive do­bog fel: Kölcsey sírjától keble örökre sebes. Hányszor dobogott fel azéta a szerencsét­len magyar földnek sokat szenvedő szive, mi­kor annyi meg annyi nagy fiát kellett magába fogadnia! Hány sebet ütött rajta az a vége­számlálhatatlan sek sir, mely esak a legutóbbi években nem százával és esrével, hanem mil­liószámra szedte áldozatait: a nemzet szine­virágát, életadó törzsét, minden reménységét! S nem fog-e alapjában megrendülni ez a vér­özönnel megszentelt föld mesi, miké? az sgé» magyar nemzet sírját akarják megásni ? i Évezredes történetünk folyamán sokszor szenvedett, sokszor sirt, sokszor gyászolt a magyarság ; területünket külső ellenség pusz­tította, nemzeti létünket belső pártviszály sor­vasztotta. De valahányszor lesújtott ránk a sors balkeze, segítségünkre készen állt a föl­emelő jobb, s azt a csorbát, amit kishitűség, önzés, elbizakodottság ütött rajtunk, előbb utóbb kiköszörülte a hazafiúi belátás, az egyesitett erő, s mindenek fölött az önfeláldozó vérta­núság. Istennek minden nemzeti kiint é3 erényt egyaránt mérlegelő akarata ugy rendalte, hogy sorainkból is áldozatni essék egy feledhetetlen vértanú, s mikor komor megilletődéssel, ki­mondhatatlan fájdalommal és mély keserűség­gel járulunk Kováes István sírjához, vérző szív­vel ujitjuk meg a mult emlékét, s jaj nekünk, ha ez emlékezésből nem merítünk biztos oku­lást a bizonytalan jövőre ! Mintha alig tegaap történt volna, oly köz- 1 emlékünnepe vetetlen hatáss alatt vágynak ennek a múltnak a maga minden gyötrő gondolatával, fenyegető bizalmával és eszeveszett kegyetlenségével. Mindnyájan szorongó érzéssel gondolánk agukra az idegbénító és vérfagyasztó napokra, amikor bün volt a polgárerény és halálveszedelem a hazaszeretet. Bírói székbe ült a tudatlanság, győzött a nyers erő és orgiát rendezett a féke­vesztett szenvedély . . . ti ekkor odaállt a fenyegetett, meggyö­tört és eltiport polgárság védelmére, a'fenekéz­töl felforgatott jogrend helyreállítására s az élet és vagyonbiztonság megőrzésére egy daliás ifjú, akit mindnyájan ismertünk ás szerettünk, egy haredzett katona, akioek érdemeit nem fe­lejtheti el a haza, egy legendás hős, akinek lelki nagyságát bistonyára számbavette a ma­gyarok Istene. Kovács István a nemzetőrség élén szem­beszállt a hatalommal, a vésztörvényszek előtt leszámolt az élettel s a polgárság imáinak szárnyán diadalt nyert a halálon. El kellett buknia, mert szent eszmét kép­viselt ; szenvednie kellett, mert életünkért küz­dött ; meg kelleit halnia, mert emberi és hon­fiúi kötelességét telje sitette. As emlékezésnek e magasztos perceiben övé minden bánatnak, övé minden könyftnk, övé minden gyászunk. Hogy ne dobogna mi alattunk a haza földjéaek szive, mikor a mi Kovács Istvánunk vértanúi sirja sebesítette meg ? 1 Van-e elég értelmünk ahhos, hogv falfogaissuk ennek az áldozatnak nagyságát f S lehet-e elég szavunk ahhoz, hogy kifejezhessük hangosan dobogó szÍTÜakhek minden érzelmét ? Emlékezzünk és gondolkozzunk! Emlékezzünk a múltra es gondoljunk a jövőre ! Én ások annyit mondok a költővel, hogy „Meg ne ijedjetek!" Meg ne ijedjetek, ha súlyos feladat előtt álltok: Kovács István átérezte a maga hivatá­sát és nem riadt vissza a reá váró nehézsé gektől. Meg ne ijedjetek, ha munkátok közben veszedelem fenyeget: Kováes István tudta a sorsát s mégis mind régig hivesa megállotta helyét. Meg ne ijedjetek még arra a gondolatra fe, hogy mi fog történni boldogtalan hazánk­kal ; mig olyan fiai vannak és lesznek, amilyen Kovács István volt, .bizton tekinthet mély sirja éjjelébe" is, mert szenvedéseinek árán, Istennek segedelmével s minden erejének ki­fejtésével őrök feltámadás less a jutalma. Ti pedig, drága hamvak, nyugodjatok továbbra is békében. .Elvettetett, a mi rotha­dandó, — de uj életre kél, ami rothadatlan!" ügy állsz előttünk, megdicsőült vértanú testvérünk, mint ragyegó példája a törhetetlen hasaszeretetnek, rettenthetetlen elszántságnak és halálmegvető kötelességtudásnak. öregek emlékessetek, ifjak buzduljatok, mindnyájan higyjetek és reméljetek ! Dr. Vietófisz József után a nemzeti had­sereg nevében Oehm Tivadar alezredes lép a sirhoz. Felemelő, megindító, lelkes pillanat! A nemzeti hadsereg katonáinak bajtársi szava Kovács Istvánhoz, honsserető, bátor vértanú katonához. Oehm alezredes a magyar katonák nevében a következő erőteljes szépségű beszé­det mondja: tííeaületes, önzetlen ifjú voltál Te, de mivel akkor becsület nem volt, — üldSzíek! Hűséges, kötelességtudó igazi katona vol­tál, da mivel akkor igazi katonának lenni sza­bad nem volt, — elfogtak ! Lángolószivü, hazaazerető, magyar voltál, de mivel a honszeretet akkor bfia volt, — megöltek! Nem tudunk felejteni, de kiváltképpen Téged nem tudunk elfelejteni! Üldöztek, eltogtak, börtönbe vetettek, meg­öltek 1 Vigasztaló szó nem hangzott utolsó utadon. Bajtársi kézszorítással nem buosushai­tunk, mert hisz bajtársnak leaai akkor tiltva volt. Pap sem kisérhetett utolsó utadra, mert hisz akkor Isten sem volt, tehát nem lehetett pap sem. Van tüz ós víz, van tavasa, van nyár, van öröm és bánat, a természet sorrandja örökös, körülöttünk mindan virul és mindan van — csak néha kételkedünk, hogy igazság van e? Átmenet ez csak. A jó, a rossz, a virulás, az enyészet, a természet sorrendje változatlanul létezik — igazság is van 1 s ha nem volt, — lesz! be­következik. Kovács István, felejthstetlen bajtársunk ! Te a mi kedves halottunk vagy! Avagy nem volna örök igazság? Korai megnyugvásra nem térhetünk, megnyugvás még nines, — de el fog jönni, ha cselekszünk, — mi igazságot akarunk tenni! — Kováes István, mi tudjuk kötelességünket! Nyugodj békében! Amit szeretett hazádért tettél az nem mulandó, hanem örök példaként fog előttünk a martirh&lál dicsfényéhon tündökölni. Nem felejtünk el — s ha kell, ugy fo­gunk cselekedői, mint Te cselekedtél! Sírodhoz gyermekeink és unokáink még akkor is elfognak zarándokolni, midőn téves álhitet gyom és gaz takar. Nyugodj békében! A magy ur katonák éreas szava elhang­zik a szentelt hantok felett, A zenekar újra megható gyászdalba kezd, majd annak végez­tével a Himnusz hangzik fel. Eszel a kegye­letes szép ünnepély véget ér. A hős vértanú sírjától virágok áradatával vesz buesut as ifjú­ság ós a hősnek örök hálával tartósé magyar közösség. A katonák disszakasza padig induló hangja mellett távozik a példájával minden időben szeme előtt fénylő hős bajtárs sírjától, 8 diszmenetben vonul el Oehm alezredes s a tisztikar előtt. Nyomába lép zászlói alatt a di­ákság is. ifreszién; (tazljlo) kisgazda k fi­sÉss-pírt megalakaiisa KisvfrMn A kis várd sí választókerület keresztény (keresztyén) kisgazda- és főldtnives-párt hivei f. hó 21 éa a pártot megalakították. Az alaknló értekezlet megválasztott elnöke ifj. Neviczky János üdvösölte a megjelenteket és a párt kiküldSttjeit, utána felszóialt Riehter lenő köaponii kiküldött, ki lelkes szavakkal ecsetelte a kisgazda-párt céljait, rámutatott a kommunizmus által okozott erkölcsi sülyedésre, A jövendőre nézve estik a kisgazdapártot jelöli meg olyannak, mely as országot a mai nehéz helyzetéből rendes útra vezeti, továbbá az összetartás, kitartás és pártfegyelemről beszélt, majd átadja a szót Pacher Antal központi ki­küldöttnek, ki a pártpropagandát főleg a föld­reformot és a kisiparosok helyzetét ismertette. Felhívja as értekezletet a pártszervezet meg­alakítására és indítványozna, hogy az értekez­let sürgöayileg üdvözölje Horthy Miklós kor­mányzót, Moaar Ernő pártigazgatót és az öse­szes kisgasd* minisztereket. Ifj. Neviasky János és Tényi &yula fel­szólalása, továbbá Mnlosi Ferenc a kisiparosok a csatlakozásának bejelentése után, az indít­vány egyhangúlag elfodaúták. Megválasztották a 100 tagu intézőbisoitaágot, amelyből 50 ftag kisvárdai, 50 tag vidéki és a működésüket azonnal megkezdik. Az ülést az elnök busditó szavakkal zárta be. k hfteloaMa kirei Budapest, április 28. Bécsből jelentik. A san-remoi tárgyalá­sok befejezéshez közelednek A legfelsőbb ta­nács további üléseit ismét Párisban fogja tar­tani, A most folyó tárgyalások kifejezése áp­rilis 28-áa várható. A párisi tanácskozások má­jus 6-án indulnak meg. A függőben maradt kérdésekben ezek a párisi tanácskozások hoz­zák meg a döntést.. A legfelsőbb tanácsnak már tudomása van arról, hogy a magya? de­legátusok a népszavazás élrendslásének becik­kelyezése nélkül nem hajlandók aláírni a béka­keszerződést. Párisi lapok értesülései szerint erről a magyar kormány é?tDsítette is már a békekonferenciát. —- öngyilkosság. Mészáros Marcsa szol­noki születésű szi&észaő a Royal szálloda egyik szobájában szerelmi bánatában veronállal meg­mérgezte magát. Beszállították a közkórházba. Állapota súlyos, dí nen életveszélyes.

Next

/
Thumbnails
Contents