Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-04-15 / 86. szám

Nyíregyháza, 1929 április 4. * Vasárnap XLI. évfolyam * 16 szám SZABOLCSVARMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetési árak : helyben : egész évre 160 K, fél f évre 80 K, negyedévre 40 K, egy hónapra 15 K, | vidéken: 7iévre200, V 2évrel00, ViévreöO, lhóra20K | Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és Kiadóhivatal! SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON S£AM 329. POSTACHEQUE 298:= Kéziratokat nem adunk vissza. IM«> Horthy Miklós Magyarország kormányzója Nyíregyházán Nyíregyháza, április 15. (A Nyirvidók tudósítójától) Boldog büszke magyar ünnepre ébredt a honfoglalás gyújtó emlékeitől szei.telt szabol­csi föld Horthy jön! A varázsos hatalmú, nemzetet ébresztő vezér, Hunyady, Kossuth kormányzó hatalmának birtokosa az ősi szent bittel és bizakodással magasan a milliók felé emelt, áldó, szeretettel körülrajongott Kor­mányzó Ur Főméltésága Nyíregyháza városába érkezik. Mintha a szivek ujjongáiára a mezők és ligetek érző szívvel adnának visszhangot, gyönyörű zöld lombba szökkentek a fák, most pattant virágok hintik be Szabolcf ot égő szí­nek csillogásával. Napfényes, madárdalos ta vaszi reggelre ébred a város. Házainak, utcái­nak köntöse gonddal ékesített, mint a teirp lomba készülő ember. A frissen lengő nem­zeti szin lobogók, a füzéres, szőnyeges, virá­gos ablakok igazán a templom áhítatát hke­lik, mert az érzés, melynek e dus keret a szim­bóluma, őszinte, és áhítatosan emelkedett. És abba a keretben, mint dus foglalatában a drága­kő, a töviskoszorus, vérző, de tájdalmában is rendületlen magyar sziv várja a nagy urat, minden magya" hit és reménység hordozóját. Reggel hét órára díszében készen áll a a várcs. A diadal kapunál az ötletes teivező művész, Vari Vojtovics Zoltán foglalatoskodik. A kapu erőteljes artisatikummal hat. Két bás­tya hatáíu ss<p tornyát hid köti össze. Büszke, eiőt és diadalt hirdető kapu, mint egy Jovag­váié, mely elszórt magyarék sasfészke. Össze­kötő hídjáról és toronyablakairól magyarruhás lányck virágot fognék a menetre hinteni Nemes díszben áll a városháza is és vlle szemben a históriai hangulatot varázsló nagy szerű sátor, Kozák István tanár festőművész kiváló érzéssel e'gondoit remeke. A vezérek korából ideálmodott és büszke tartású sátor ez, mely a szabolcsi föld bisztorikumával fogja az uj honfoglaló vezért átöle'ni. Aranysujtásos nyeregtakarók, dus színű keleti szőnyegek, dél­szaki növények díszítik. Bejáratánál ősi viharok tépte insurgens zászlók és nehéz, szép miivü középkori fegyverek a hősregék világát idézik életre, A díszebéd szinhelyén, a Korona szálló dísztermében Szalay Pál festőművész rajztanár szorgoskodik. Az egyszerű kapubejárót mesteri tervezéssel színpompás, gyönyü kapuvá vaiá zsolta át. A feljárót gazdag lombdisz;tés és szőnyeg ékesiti, a nagyterem az asztalok dí­szítése gyönyörű. Nagy műgonddal van feléke­sítve a városháza homlokzata is. Bent a disz­terem mellett pedig két művészettel és nemes egyszeiüséggel berendezett szoba van. Horthy Miklós lakása. A pompás vezéri sátornak gyönyörű hát­tere a friss, zöld tónusu park most nyíló virá­gos bokraival s a róm. kath. templom klasszikus román architektúrája. A templom szép kapu­oszlopait ráfonódó borostyán disziti s a homlok­zaton, amelyen szent István felajánlja a szent koronát, a Boldogságos Szűznek, nemzetiszin­szalagos dus koszorú van elhelyezve. A Kossuth tértől az állomás felé haladva az ünnepi díszbe varázslódott Zrinyi Ilona é« Széchenyi-utcán mindenütt lobogó, lüzér, sző­nyeg és színes plakát. Mintha a magyar föld egy egy vérző »ebe volna, olt piroslik a szét­darabolt Magyarország képe a Nem, Nem, Soha! rajzon. Nyolc óra van Katonái rendben, tisztjeik vezetésével felvonulnak a rendőrök s erős kordont vonnak. A Széchenyi-utcán a tűz­oltók Antal János parancsnoksága alatt zsinór egyenes kordont vonnak. Most daliás lovas­csapat jön. Kzüstsisakos, mentés lovasrendőrök. Tizenhatan vannak Élükön Balog József rendőr­felügyelő tompás aranysujtásos egyenruhájában. Megelevenedik az ufc* Migyar ruhás lányok hangulatos csoportja, majd egy-egy disz­magyaroi ur. Mindenki siet, hogy helyét pon­tosan elfoglalja Boc:kai-leventék jönnek cso­portosan. Ott egy gyönyörű négylovas robog a Széchenyi utcán, Kállay Miklós fogata A Szé chenyi uton felhangzik a katonazene. Fiiss magyar nóta hangja mellett egy szakasz büszke sas­tollas katona megy az ál'omásra. Egymásután gördülnek a fogatok. A pompás díszmagyar színei meg meg csillannak a szép tavaszi nap­fényben. Egyik fogaton dr Zelenka Lajos kir. curi&i biró, a kir. törvényszék elnöke ül disz­rmgyarban Bencs Kálmán polgármester mellett. Kilenc órára a bevonulás utja mentén véglegesen elhelyezkedik az ünnepi ruhába öltözött közönség. A Kossuth-téren a Luther­utca felől a meghívott féifi közönség, mellette az egyházi, iskolák küldöttsége. A V&y Ádám­utca felől a katonaság érc fala áll. A sátor jobb és baloldalán meghívott hölgyközöcség ad színpompás miliőt. Ilől a baloldalon a pénzio tézeti tisztviselők, a Turáni kör, jobbra a hölgy­küldöttség A gyönyörű szalagos csokrot Mikecz ® Dezsőné fogja átnyújtani a Kormányzó Ur Főméltóságáüak. Itt helyezkednek el a rokkan tak, postások és vasutasok. A városház homlok­zata olyan most mint egy viráglombos liget Mfgyarruhás leánykák, Zrinyidolmányos pom pás magyar fink festői csoportja helyezkedik el rajta. Színes magyariuhás leányok és ifjak ékesítik a diadalkapu dus zöldjét is. A kapu művészi hatása igy teljessé lesz. Pontban kilenckor a várakozás áhítatának harangok zú­gása ad kifejezést. A szivek hangosabban dobognak. Minden szem az állomás irá nyába néz. A vasúti állomáson, melyet a ritka alka­lomra pazarul feld szitettek, Rakovszky István cs. és kir. kamat ás, huszárezrede?, Szabolcs katonai parancsnokának vezetése alatt jelennek meg a helybeli katonai alakulatok parancsnokai. Ott látjuk Oehm Tivadar huszárezredparancs­nokot, Tóth százados pályaudvar parancsnokot, Lossonczy István századost, Kiss Sándor állam­rendőrségi kapitány diszmagyarban és Buday csendőrszázadost. A disszázadot Fehér Géza főhadnagy vezeti. Pont 9 órakor jelenik meg a láthatáron a kormányzó különvonatának füstje. A katona­zenekar a himnuszt kezdi játszani, egy pár másodperc, s a hatalmas, földíszített mozdony beröpiti az öt vadonatúj, zöldrefestett, elegáns kocsiból álló vonatot. Az öt kocsit a budapesti Máv. főműhely munkásai készítették meglepe­tésül a kormányzó őfőméltóságának, s egy negyven tagból álló munkásküldöttség adta át neki Tiszántúlra való utazása előtt. A kor­mányzó őfőméltóságát nagyón meglepte a gyö­nyörű ajándék, megköszönte azt éa a küldött­ség valamennyi tagjával kezet szorított. A himnusz hangjai mellett száll ki Horthy Miklós kormányzó a harmadik Pulmann-kocsiból és meghallgatta a vármegyei katonai parancsnok és a caapatparancsr.okok jelentkezését. Ezmtán ellépett a díszszázad előtt. Majd fogadta Vay Gábor gróf 1 ormánybiztosnak, Dr. Benes Kálmán polgármesternek, a rendőr­kapitánynak, a csendőrkülönítmény parancsnoká­nak és állomásfőnöknek a jelentkezését. Ezután a gyönyörűen feldíszített kupolacsarnokba vo­nult kíséretével, ahol Vay Gábor gróf kormány­biztos a vármegye urainak diszmagyarba öltözött festői csoportja élén a következő beszéddel üdvözölte : Főméltóságu Kormányzó Ur! finnep van ma Szabolcsvármegyében, mert Fóméltóságod megjelenése hosszú, nehéz lidércnyomástól szabadította meg a megye la­kosságát. Ezelőtt mintegy mástél évvel Istent és Hazát nem ismerő lelketlen idegenek cégérül használva egy korcsszülöttet, megőrjítették a magyar tépet és rábirták, hogy gyújtsa fel sa­ját házát és borítsa lángba saját hazáját. Vörös lett ekkor körölöttünk minden és a lángok már már az eget nyaldosták, midőn egy báránybőrbe bujtatott farkas jelent meg előttünk, állítván, hogy a tüzet jött eloltani és nekünk a magyar hazát visszaadni. A báránybőr azonban mihamar lefoszlott. Egy ordas toportyánféreg állt élőttünk, mely éhes volt, mert a távol Románia havasaiból jött hozzánk, ahol az emberek kecskéikkel és disznóikkal egy szobában élnek. Eí aztán el­hordott mindéi ünket, kifosztott mindenünkből s végül kisült az is hogy hazánk szent föld­jéből egy karéjt akar lekanyaritani mittha ez az ország tengeri máléból készült kenyér volna az oláhok számára. Ekkor ismét éji sötétség borult reánk. Fekete volt körülöttünk minden, csak nagy rit­kán szűrődött át a remény egy egy fénysugara a Tiszán szomorú börtönünkbe. El voltunk vágva a civilizált világ'ól és a balkán népek szintjére sülyedtünk alá. De él a magyarok Istene ős nem hagyott el bennünket. A reménysugarak, melyek min­denkor Főméltóságod nevével voltak kapcsola­tosak, mind sürvebben szűrődtek át hozzánk. Tudomásunkra ju'ott rövid időközökben, hogy Horthy megjelent Délmagyarországon, hogy Horthy Tuladunán van, hogy Horthy nemzeti hadsereget alaki'ott, hogy beronult Budapestre, hogy Horthy már M'skolczon van, mignem a mai ünnepnapon itt áll előttünk Horthy saját személyében, ami nekünk annyit jelent, hogy felszabadultunk, visszaadattunk a Hazának és a Haza visszaadatolt nekünk. De ne felejtsük el, még ez ünnepi pilla­natban sem, hogy honfitársaink millióinak még karján csörög a rablánc, melyet mi ma vetet­tünk el. Azért engedje meg Főméltóságod, hogy a mai napon azon igévé vált felkiáltással üdvö zölhessem : „Erdélyt pedig nem adjuk 1" — Éljen Horthy Miklós 1 1 ! Ara 1 korona

Next

/
Thumbnails
Contents