Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-20 / 114. szám

2 JÍYÍRYIDÉE nmmmmmmmmmmm^mmmmmmmmm 1920. május 20 teudenciódar^okra mely kelet A győzők igazságérzetében való naiv bizakodás utolsó foszlányait is széttépte a párisi konferencia békeszerződésének könyörtelensége. Ez a szerződés az ezer esztendős Magyarországot, hol a különféle nemzetiségek tsji feuiturájukat a magyar liberalizmus levegőjében szabadon fejleszthették, — képtelennél képtelenebb rágalmak, hamisan zus történelmi edatok elfogadásával akarja törni Ez a szerződés nemzetünket, barbár támadásával szemben a nyugati civilizációt évszázadokon át vére hullásával védte, mely a világháború felidézésében részes nem volt, de abba belekényszeritve harci erényeinek mindenhol megbámult gyönyörű példáit mutatta fel, a gazdasági megélhetés feltételeitől is meg akarja fosztani és le akarja vágni kezét, lábát, hogy ezután útszéli koldus mójára kegyelmet és kenyeret kolduljon a szomszéd nemzetektől. Ez a szerződés Erdélyt a nemzeti és vallásszabadság klassikus földét, hol minden vár rom és minden emlék történelmi idők nagy eseményeinek patináját őrzi, hol a székelység és magyarság nemzeti függetlenségét mindenha megőrizte, államfenntartó hivatását mindenkor betöltötte, a nagy rómaitól való leszármazás hazug és ködös elméletének elfogadásával egy oda bevándorolt, a kulturának alacsony színvonalán álló népfaj impériuma alá akarja kényszeríteni. Európa nagy nyugati államai így róják le hálájukat az európai civilizációt védő magyarsággal szemben. Igy akarják megbüntetni ártatlan nemzetünket azért, hogy más nemzetek imperialista versenyébe az önfentaríás ösztönétől vezettetve belesodródott. Igy felelősitik ártatlanul a világháborúban kiontott vérért, az özvegyek és árváknak egeket ostromló panaszáért, siralmáért, a világháború útját jelző fakeresztek, mankók, koldusbotok sokaságáért. A párisi békekonferencia határozata nyomán, a nemzetünket ért szörnyű igazságtalanság fojtogató érzésével csordul ki könnyünk. Ezzel az érzéssel gondolunk reátok erdélyi székely és magyar testvéreink. Azt üzenjük nektek : „imádkozzatok, hogy j kísértetbe ne essetek". Azt üzenjük, hogy az eddig tapasztalt ^ SZÍVÓS hűséggel őrizzétek meg továbbra is lel- ; ketekben a magyar állameszméhez való ragaszkodást. k Azt üzenjük, hogy jobb jövőben megalku- | vást nem tűrő hittel rendületlenül higyjetek. • Azt üzenjük, hogy Kálváriátok súlyos ke- t resztfáját korbács- és botütésekkel megkínzott testtel, véres verejtékes arccal hordozzatok to- \ vább, amíg eljövend a" közeli feltámadás napja. i Gondoljatok a mi Urunk: Jézus Krisztus példázatára, kinek testét megölhették, de a világot megváltó igazságok megszületését, elter- [ jedését meggátolni nem voltak képesek. Mi tőletek nem bucsuzunk. Magyar lelke- j teknek küldünk üzenetet felszabadításotokra elszánt akaratunk vas energiájának férfias kéz- J szorításával: a viszontlátásig. Budapest, 1920. évi május hó 12-én. Az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség nevében: Gaál Sándor sk, Dr. Király Aladár sk., > elnök. ügyv. igazgató. B román megszállás napjaiból Az alispán naggszeben~arad~szegedi ufja (Mikecz István alispán jelentéséből) IV. Károlyi Gyula miniszterelnöknél. Másnap délelőtt a magyar minisztérium palotájába mentünk, ahol a személyazonosság igazolása szükséges óvatosságból kötelező lévén, ezt megtettük s igy bebocsáttatást nyertünk a miniszterelnök hivatalos helyiségébe. A magyar minisztérium a törvényszék tágas palotájában nyert elhelyezést s a szokásos rossort minisztérium helyiségein kivül magában foglalja a propaganda osztályt is, amelynek működése a közönség által is tapasztalhatóan legbuzgóbb és legintenzívebb, mert csaknem minden órában megjelennek a propaganda röpiratok és cédulák, dus számban kiosztogatják a járókelők ezrei között. »Lépjünk be a nemzeti hadseregbe!* felhívással, diszes Ízléses plakátok ezrei vannak felragasztva a hirdetési oszlopokra ábrázolva a büszke Hungáriát az ősi fehér lovon léptetve. Károlyi Gyula, miniszterelnök előszobája, aki egyúttal belügyminiszter is, népes a várakozóktól, akik között számos vidéki foglal helyett, örömteljes mohósággal ajánlva fel csatlakozását és segítségét a magyar minisztérium támogatására. Hírlett, liogy a miniszterelnök fontos külpolitikai kérdésben fog tárgyalni a délelőtt folyamán, miért is nem lepett meg bennünket annak jelentése, hogy audientiánkat csak délután kapjuk meg. Csak az este volt az, amikor a miniszterelnök időt szakított magának, hogy a szabolcsvármegyei küldöttséget magánszobájában fogadja. Már az előzőleg is hallottuk, de minden befolyásolás mentes megítélés alapján mondhatni, hogy gróf Tisza István megelevenedett alakját véli az ember felismerni a miniszterelnök külső alakjában, amelyet méginkább lehetővé tesz annak a szemüvegnek a viselése, amely az elhunyt miniszterelnököt annyira jellemezte. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök előtt ismételten orvoslást kértem a túlhajtott román rekvirál ásókkal szemben, valamint interveniálását a vármegyét megszállott román csapatok visszatartása, esetleg azok felcserélésének kieszközlésé re. Majd részletesen ismertettem eddigi utunk lefolyását, a különböző személyekkel és bizottságokkal folytatott tárgyalások eredményét, kiemelve különösen Maniu Gyula román miniszterelnöknek azon csapdaszerü ajánlatát és tanácsát, amely egy ellenkormány felállítására vonatkozott. A miniszterelnök figyelmesen hallgatta végig előterjesztésemet, majd a következőkben válaszolt: Azok a dolgok, amelyeket önök itt. előttem feltártak, korántsem ujak a füleimnek, sokszor ismételve hallottam a rekvirálás körüli panaszok előterjesztését s bár azokon momentán segíteni módomban nem áll, azt az egyet tanácsolhatom, hogy a rekvirálás módja, mértéke és terjedelméről állandó feljegyzéseket készítsenek, mert remélem, hogy eljön az ideje a számlák benyújtásának. A megszálló csapatokra vonatkozólag azt mondhatom, hogy már eddig is csaknem határozott Ígéretet kaptam, miszerint a megszálló csapatok helyeiken maradnak, nincs kizárva azonban, hogy a közeljövőben entente, esetleg szines csapatok váltják fel a jelenleg ott tartózkodó románokat. Majd ismételt felvilágosító kérdésemre a miniszterelnök újból megjegyzett, hogy a csapatok felváltásának időpontjai között intervallum nem lesz és igy alkalom sem fog nyújtatni a vörös hadseregnek Szabói csvármegye elárasztására. Megköszönve a miniszterelnök meg*nyugtató nyilatkozatát, biztosítottam őt Szabói csvármegye bizalmáról és támogatásáról és kifejezésre juttattam, hogy Hajdú vármegye felfogását ismerve, ennek nevében is ugyanezt jelenthetem ki. A miniszterelnök búcsúra nyújtva kezét, bizalmát fejezte ki egy jobb jövő kiérkeztében és melegséggel bocsátott útnak bennünket. és ilS@S I PIBXITIZO pp§prÉan, Nyíregyháza. Vasgyár-ut 1.