Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-20 / 114. szám

2 JÍYÍRYIDÉE nmmmmmmmmmmm^mmmmmmmmm 1920. május 20 teudenció­dar^okra mely kelet A győzők igazságérzetében való naiv bi­zakodás utolsó foszlányait is széttépte a párisi konferencia békeszerződésének könyörtelensége. Ez a szerződés az ezer esztendős Ma­gyarországot, hol a különféle nemzetiségek tsji feuiturájukat a magyar liberalizmus levegő­jében szabadon fejleszthették, — képtelen­nél képtelenebb rágalmak, hamisan zus történelmi edatok elfogadásával akarja törni Ez a szerződés nemzetünket, barbár támadásával szemben a nyugati civili­zációt évszázadokon át vére hullásával védte, mely a világháború felidézésében részes nem volt, de abba belekényszeritve harci erényeinek mindenhol megbámult gyönyörű példáit mu­tatta fel, a gazdasági megélhetés feltételeitől is meg akarja fosztani és le akarja vágni ke­zét, lábát, hogy ezután útszéli koldus mójára kegyelmet és kenyeret kolduljon a szomszéd nemzetektől. Ez a szerződés Erdélyt a nemzeti és val­lásszabadság klassikus földét, hol minden vár rom és minden emlék történelmi idők nagy eseményeinek patináját őrzi, hol a székelység és magyarság nemzeti függetlenségét mindenha megőrizte, államfenntartó hivatását mindenkor betöltötte, a nagy rómaitól való leszármazás hazug és ködös elméletének elfogadásával egy oda bevándorolt, a kulturának alacsony szín­vonalán álló népfaj impériuma alá akarja kény­szeríteni. Európa nagy nyugati államai így róják le hálájukat az európai civilizációt védő ma­gyarsággal szemben. Igy akarják megbüntetni ártatlan nemzetünket azért, hogy más nemze­tek imperialista versenyébe az önfentaríás ösz­tönétől vezettetve belesodródott. Igy felelősitik ártatlanul a világháborúban kiontott vérért, az özvegyek és árváknak egeket ostromló pana­száért, siralmáért, a világháború útját jelző fakeresztek, mankók, koldusbotok sokaságáért. A párisi békekonferencia határozata nyo­mán, a nemzetünket ért szörnyű igazságtalan­ság fojtogató érzésével csordul ki könnyünk. Ezzel az érzéssel gondolunk reátok erdélyi szé­kely és magyar testvéreink. Azt üzenjük nektek : „imádkozzatok, hogy j kísértetbe ne essetek". Azt üzenjük, hogy az eddig tapasztalt ^ SZÍVÓS hűséggel őrizzétek meg továbbra is lel- ; ketekben a magyar állameszméhez való ragasz­kodást. k Azt üzenjük, hogy jobb jövőben megalku- | vást nem tűrő hittel rendületlenül higyjetek. • Azt üzenjük, hogy Kálváriátok súlyos ke- t resztfáját korbács- és botütésekkel megkínzott testtel, véres verejtékes arccal hordozzatok to- \ vább, amíg eljövend a" közeli feltámadás napja. i Gondoljatok a mi Urunk: Jézus Krisztus példázatára, kinek testét megölhették, de a vi­lágot megváltó igazságok megszületését, elter- [ jedését meggátolni nem voltak képesek. Mi tőletek nem bucsuzunk. Magyar lelke- j teknek küldünk üzenetet felszabadításotokra elszánt akaratunk vas energiájának férfias kéz- J szorításával: a viszontlátásig. Budapest, 1920. évi május hó 12-én. Az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség nevében: Gaál Sándor sk, Dr. Király Aladár sk., > elnök. ügyv. igazgató. B román megszállás napjaiból Az alispán naggszeben~arad~szegedi ufja (Mikecz István alispán jelentéséből) IV. Károlyi Gyula miniszterelnöknél. Másnap délelőtt a magyar miniszté­rium palotájába mentünk, ahol a személy­azonosság igazolása szükséges óvatosság­ból kötelező lévén, ezt megtettük s igy bebocsáttatást nyertünk a miniszterelnök hivatalos helyiségébe. A magyar minisz­térium a törvényszék tágas palotájában nyert elhelyezést s a szokásos rossort mi­nisztérium helyiségein kivül magában fog­lalja a propaganda osztályt is, amelynek működése a közönség által is tapasztal­hatóan legbuzgóbb és legintenzívebb, mert csaknem minden órában megjelennek a propaganda röpiratok és cédulák, dus számban kiosztogatják a járókelők ezrei között. »Lépjünk be a nemzeti hadseregbe!* felhívással, diszes Ízléses plakátok ezrei vannak felragasztva a hirdetési oszlopokra ábrázolva a büszke Hungáriát az ősi fe­hér lovon léptetve. Károlyi Gyula, miniszterelnök előszo­bája, aki egyúttal belügyminiszter is, né­pes a várakozóktól, akik között számos vidéki foglal helyett, örömteljes mohóság­gal ajánlva fel csatlakozását és segítsé­gét a magyar minisztérium támogatására. Hírlett, liogy a miniszterelnök fontos külpolitikai kérdésben fog tárgyalni a délelőtt folyamán, miért is nem lepett meg bennünket annak jelentése, hogy audien­tiánkat csak délután kapjuk meg. Csak az este volt az, amikor a miniszterelnök időt szakított magának, hogy a szabolcs­vármegyei küldöttséget magánszobájában fogadja. Már az előzőleg is hallottuk, de minden befolyásolás mentes megítélés alapján mondhatni, hogy gróf Tisza Ist­ván megelevenedett alakját véli az ember felismerni a miniszterelnök külső alakjá­ban, amelyet méginkább lehetővé tesz an­nak a szemüvegnek a viselése, amely az elhunyt miniszterelnököt annyira jelle­mezte. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök előtt ismételten orvoslást kértem a túl­hajtott román rekvirál ásókkal szemben, valamint interveniálását a vármegyét meg­szállott román csapatok visszatartása, esetleg azok felcserélésének kieszközlésé re. Majd részletesen ismertettem eddigi utunk lefolyását, a különböző személyek­kel és bizottságokkal folytatott tárgyalá­sok eredményét, kiemelve különösen Maniu Gyula román miniszterelnöknek azon csapdaszerü ajánlatát és tanácsát, amely egy ellenkormány felállítására vo­natkozott. A miniszterelnök figyelmesen hall­gatta végig előterjesztésemet, majd a kö­vetkezőkben válaszolt: Azok a dolgok, amelyeket önök itt. előttem feltártak, korántsem ujak a fü­leimnek, sokszor ismételve hallottam a rekvirálás körüli panaszok előterjesztését s bár azokon momentán segíteni módom­ban nem áll, azt az egyet tanácsolhatom, hogy a rekvirálás módja, mértéke és ter­jedelméről állandó feljegyzéseket készítse­nek, mert remélem, hogy eljön az ideje a számlák benyújtásának. A megszálló csapatokra vonatkozólag azt mondhatom, hogy már eddig is csak­nem határozott Ígéretet kaptam, miszerint a megszálló csapatok helyeiken maradnak, nincs kizárva azonban, hogy a közeljövő­ben entente, esetleg szines csapatok vált­ják fel a jelenleg ott tartózkodó románo­kat. Majd ismételt felvilágosító kérdésem­re a miniszterelnök újból megjegyzett, hogy a csapatok felváltásának időpontjai között intervallum nem lesz és igy al­kalom sem fog nyújtatni a vörös hadsereg­nek Szabói csvármegye elárasztására. Megköszönve a miniszterelnök meg*­nyugtató nyilatkozatát, biztosítottam őt Szabói csvármegye bizalmáról és támoga­tásáról és kifejezésre juttattam, hogy Hajdú vármegye felfogását ismerve, en­nek nevében is ugyanezt jelenthetem ki. A miniszterelnök búcsúra nyújtva kezét, bizalmát fejezte ki egy jobb jövő kiérkeztében és melegséggel bocsátott út­nak bennünket. és ilS@S I PIBXITIZO pp§prÉan, Nyíregyháza. Vasgyár-ut 1.

Next

/
Thumbnails
Contents