Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-18 / 112. szám

1920. május 13. J#ÍWIDÉK. 3 fi román Az alispán naggszebeii~arad~szege€ii útja (Mikecz István alispán jelentéséből) II. Aradon. Aradra 29-én reggel 8 órakor érkeztünk meg. A vasúti állomáson már jólesően találkoztunk a francia udvariasság megnyilatkozásaival, ami különösen kedvünkre volt azután az erőszakos és rideg podgyász kutatás után, melyet Arad városa előtt Máriaradnán kellett átszenvedni a mely kutatások raffinált módjait a románok különösen jól ismerik. A városban első utunk dr. Sárkány Fe renc polgármesterhez vezetett, akivel folylátott rövid beszélgetés után meggyőződést szerezvén ennek tiszla és törhetetlen magyar hűségéről, feltárluk előtte jövetelünk célját s egyszersmind igyekeztünk tájékozódást szerezni azokról az eredményekről, amelyek fáradságos utunkat megkoronázhatják. Elibünk tárta az aradi viszonyok képét f. évi május 22-től .vagyis azou időponttól kezdődőleg, amelyben a román hadsereg Aradra bevonult. Az az idő, amely a román inváziótól kezdődőleg napjainkig olt lefolyt oly gazdag érdekes eseményekbein és annyira színesen tárja elénk a román és francia ellenlét, a román erőszakoskodás képét, hogy érdekesnek tartom a polgármester előadását a leghívebben jelentésembe iktatni. A megszállás történetét a következőkben ismertette: A román hadsereg május 22-én vonult Arad alá ellentétesen egy párisi határozattal, amely a román megszállás alól Aradot kivette. A franciák, akik addig már egy balaillonnal a városban voltak, egy napig feltartották a románokat, de mert a románok egy brigáddal vonultak előre, a kis francia erő tehetetlen volt velük szemben s igy tűrni voltak kénytelenek a románok bevonulását, arra szorítkozva csupán. hogy Tournadre francia tábornoknak sürgönyözzenek a főhadiszállásra, aki később felháborodva fejezte ki a román bevonulással szemben tiltakozását, felszólítva engem a polgármestert hasonló tiltakozás megtételére, igérve ez invázió kérdésének teljes elintézését. A' románok kezdettől fogva állítólagos csapataikra hivatkoztak, amely, csodálatosképen a franciák semmit sem tudtak. A' bevonulás első pillanatától megkezdődött a két csapat parancsnoksága között a hatalmi versengés, amely a legzürzavarosabb intézkedéseket vonta maga után, amennyiben azok a plakátok, amelyeket egy részről a franciák ragasztottak ki

1 másrészről a románok publikáltattak, a legellentétesebb rendelkezéseket foglalták magukban, igy a románok 10 óráig állapították meg az esti zárórát, a franciák kitolták ugyanezt 11 óráig. A Maros hidjáti való átkelést egyik parancsnokság megengedte, a másik megtiltotta. A románok önkényesen elmozdították Green Nándor magyar főispánt állásából, a tisztviselőktől hüségesküt kívántak, akik közül dicséretükre legyen mondva, csak három román tette le azt. Néhány nap múlva egy francia és románokból álló bizottság elé hívták a városi elöljárókat ós tudomásukra hozták, hogy a románok a francia parancsnokság alá vettettek s igy ezen rendelkezés értelmében a románok csak a város északi negyedében tartózkodhatnak, mig a többi háromnegyed részében csak azok a románok lakhatnak, akik már előzőleg ott letelepedtek. Francia lobogók nagy tömege • diszitette a várost e fordulat öröincre, I örömmámorban úszott a lakosság, hogy | az előttük különbén is gyűlölt román nemzet katonái háttérbe szorullak. Tournadre francia tábornok, aki a magyar igények kielégítését a lcgmeszszebbmenő előzékenységgel támogatta, városparancsnokságot Gondrecourt tábornokra bizta, aki később a magyaroknak meggyőződésből igazi nagy védelmezője és jóbarálja lett s aki később Szegeden is nagyban hozzájárult a magyar sikerek eléréséhez. A viszony a románok és franciák között a későbbi napokban sem env liült, ngy, hogy Tournadre tábornok vezérkari főnökével Bayond ezredessel sür eősen Aradra utazott., hogy egy végső erőfeszítést legyen a minden pillanatban robbanásra váró helyzet javulására. A helyzet sajnos a franciákra nézve kedvezőtlenebb volt, azon román gyűrű miaü amely a. rendelkezésre álló brigádból alakulva a várost körülvette, megakadályozva a legener-gikusabban azt, hogy a városban a körülfekvő községekből a legcsekélyebb mennyiségű élelmiszert is szállítsanak. Tournadre tábornok, mint ottani legfőbb francia parancsnok érezvén annak a felelősségnek súlyát, amely a város élelmezése következtében vállaira hárult s félve a városnak teljes kiéheztetésétől kényte len volt a nagyszebeni kormányzótanács által már előzőleg kinevezett román főispánhoz fordulni, vele tárgyalni s részéről is megígérni neki a polgári kormányzói halalom átadását, ha feljesiti azon feltételeket, amelyeket a város magyar polgársága saját nyugalma és biztonsága érdekében megállapítani kívánt. Azok a feltételek, amelyeket Tournadre tábornok a román impérium átengedése ellenében megszabott, szerepel a többek között: a tisztviselőknek a román imperiumra térendő eskü alóli felmentése, biztosítása a magyar törvények és rendeletek szerinti kormányzásnak és igazgatásnak, annak kimondása, hogy a főispán az 1886. évi XXII t. c. alapján szerzi jogait és kötelességeit, E feltételek megállapításán kivül kinevezett különböző politikai pártok és társadalmi alakulatok tagjai sorából egv 100 tagu bizottságot, amely a törvényhatósági bizottságot volt hivatva pótolni s amelynek minden román hatóságtól leendő elismerését a tábornok követelte, bárha a bizottság tagjainak kiválasztásánál a román befolyás egyáltalában nem is érvényesült. Marso főispán a tábornok ez ajánlata után Nagyszebenbe futott, ott azonban azt visszautasították, mert semmikép nem akarták tűrni és elismerni, hogy egy román főispánt francia tábornok nevezzen ki, amelyhez ugyanis Tournadre kötötte magát, nem tartván érvényesnek a nagyszebeni kormányzótanács előzetes kinevezését s vitatván azt, hogy a kinevezési jog egyedül a megszálló főparancsnok jogát képezi. A Tournadre ajánlatának ily módon való visszautasítására a tábornok egy erélyes cselekedettel válaszolt. Arad város és megyéje- feletti kormányzói és igazgatási hatalmát felosztotta 3 részre akként, hogy Marsó főispán hatáskörébe utalta a megyei főispáni dolgokat, Green Nándor magyar főispán kapta Arad törvényhatósági város jogait és a polgármester megmaradt a régi jogkörrel. E rendelkezést a francia tábornok plakatiroztatta, amely plakátok egyikét a központi kávéházban egy román liszt letépte, amire a központi kávéház tulajdonosának a francia parancsnokság a román tisztek kiszolgálását megtiltotta, aminek következtében a román tisztek onnan tényleg ki is maradtak. Ilyen változatos állapotok voltak Aradon Franchet d' Esperay tábornok, érke zetl Aradra, mint a keleti entente hadsereg legfőbb parancsnoka. A programm szerint Arad város magyar polgármestere is üdvözölte aa keleti hadsereg legfőbb parancsnokát, mégpedig a megállapítás szerinti mindössze egynéhány szóban. A polgármester a román előkelőbb személyek felszólalása után tényleg megkezdette beszédét, de amint abban magát Arad város magyar polgármesterének nevezte, Franchet D' Esperay be sem várva a beszéd végét a polgármesternek hátat fordított és őt ott hagj'la. A tábornoknak ez az eljárása a magyar köröket végleg lehangolta, annál is inkább, mert eddig a franciákban összpontosult minden reményük a román brutalitással és igazságtalansággal szemben. Néhány óra múlva Franchet D' Esperay a polgármestert magához hivatta s beszélgetését azzal vezette be, hogy o nem vonja kétségbe a polgármester magyar c;rármazását, azt is tudja róla, hogy a polgármesteri székben ül, de magyar polgármesternek* nem nevezheti magát egy román város polgármestere, mint amilyen Arad. is. Nem kétséges folytatta a tábornok, hogy a békekonferencia Arad elvesztése mellett-fog határozni, mert a magyarok le vannak verve, rossz politikát folytattak s bár Magyarország is független ország lesz, de csak a magyar vidékekre terjed majd ki a magyar állami souverenitás. Ebbe önöknek bele kell nyugodni mondá, mert különben erre önöket kényszeríteni fogjuk. A polgármester szomorú megilletődéssel vette tudomássul e szavakat s magyar férfias önérzettel s határozott nyíltsággal vetette oda a tábornoknak, hogy ebbe a veszteségbe egy magyar sem törődhetik bele s bár tisztában van azzal, hogy jelenben a kényszer előtt meg kell hajolni, de reméli azt az időt, amikor az elszakított területeket ismét visszalopjuk, annál is inkább reméljük azt, mert hasonló esetre történelmünk már több' példát nyújtott. A' tábornok erre röviden csak annyit felelt: »Espérer c' est votre droit« — remélni jogukban áil — A polgármester ezek után Sőszintén és a legnagyobb nyíltsággal panaszkodott azon rablások és pusztítások miatt, amelyekel olt Arad vidékén a románok elkövettek, amire a tábornok nagy naivitással megjegyezte, hogy ezek a románok oly szegények, hogy nem szabad tőlük sajnálni az elvitt értékeket, amelyek különben is reánk nézve csak felesleget képezik és különösen nem panaszkodhatunk azért, mert a németek is csak ugyanezt tették a románokkal. Igen ám, de a francia sajtó — válaszolta a polgármester — szemeire hányta a németeknek, hogy müveit nemzet ilyen rablást elkövet. Mondtam én Önnek, hogy a román müveit nép!?? válaszolta könnyű egykedvűséggel Franchet d

J Esperay. Majcl hivatkozott a polgármester arra a védelemre, melyet a magyarok a háború alatt a franciáknak nyújtottak, akikkel Magyarország minden részén a legnagyobb előzékenységgel bántak. Igen ezt tudom., mondá a generális^ kár, hogy elvesztették a háborút, mert az ö*wk nemzete jobb sorsra érdemes. E kijelentés Után a tábornok befejezte a társalgást s lakására lávozolt, ahol a ház úrnője emléksorokat kérve Franchet d' Esperaay tábornoktól, a legnagyobb kész-