Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-11 / 107. szám

nyíregyháza, 1920 május 11. * Kedd XLI. évfolyam * 107 »zám SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetési árak: helyben : egész évre 160 K, félévre 80 K, negyedévre 40 K, egy hónapra 15 K, vidéken : egész évre 200 K, félévre 100 K, negyedévre 50 K, egy hónapra 20 K. — Egyes szám ára 1 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. NEM! NEM! SOHA! Nyíregyháza, május 10. (Saját tudósitónktól) Nyíregyháza város lángoló magyar hazafiságtól áthatott érzelmű közönsége tegnap délelőtt óriási arányú demonstrációval tiltakozott az ezeréves Magyarországot szétmarcangolni akaró békeszerződésnek csúfolt hóhérmuaka ellen. A Kossuth téren soha nem tapasztalt sokaságú néptömeg előtt a városháza erkélyéről Dr. Bencs Kálmán polgármester a köveíkező szavakkal nyitotta meg a népgyűlést: Hosszas, kinos vajúdás után megjött a torzszülött békeszerződés, amely az ezeréves történelmi Magyarországot darabokra akarja szakgatni s három és fél milliónyi magyar testvérünk kezére akar rabbilincset fűzni. De ahogyan papíron nem lehet eltörölni a föld színéről a Kárpátok bércövét s ahogy nem lehet elrendelni, hogy a Tdtföld folyói ne a magyar Alföld, hanem Csehország felé folyjanak, épen ugy nem lehet megváltoztatni Magyarország természetes területi egységét. Ha volt hozzá bátorsága az ántántnak, hogy Középeurópa épületének kellő közepébe dinamitos hordót helyezzenek el, ugy nekünk is lesz hozzá bátorságunk, hogy ezt a dinamitos hordót felrobbantsuk. A súlyos kalapácsütésikként hangzó szavak után hatalmas éljenzés tört ki a tömegből, melynek elültével Geduly Henrik püspök kezdte meg következő nagyhatású, lendületes beszédét: Polgártársaim ! Magyar férfiak, magyar nők, ' magyar gyermekek! Gyászlobogót kellene a kezembe tartanom; megtépnem a köntösömet és zokogva borulni egy halotti szemfedőre, egy sötét koporsóra, abban a pillanatban, amidőn a világ hatalmasai kimondották a megfelebbezhetetlen utolsó ítéletet, amellyel a mi ezeréves drága hazánkat halálra ítélték, keresztfára szegezték, koporsóba zárták, sötét sírba döntötték. Drága hazánk ezeréves szűzi testét, amelyet eddig még el nem tudott taposni se török, se tatár, se német, se osztrák, se orosz, se rácz — most, és most, amikor egy öt és félesztendős háborút dicsőséggel és becsülettel küzdöttük vígig és ha közbe nem jön a gyászos emlékű forradalom és a még gyászosabb, sötétebb végzetü kommunizmus, ma a világ egyik legerősebb állama lennénk, most akarják ezeréves hazánk szűzi testét veszett ebek módjára szétmarcangolni, darabokra tépni, szétdarabolt testét martalékul odabobni a hitárulók és hitszegők jutalmazására cseheknek, rácoknak, oláhoknak! Tehát megjutalmazni, megkoronázni a hitszegést, az árulást és széttiporni, meggyalázni és széjjeltépni a becsületet, a hűséget, az igaz férfias küzdést: ez az entente erkölcse, ez az ő igazságok, ez a huszadik század világhatalmasságainak becsületbeli felfogása. Szégyene és gyalázata a kornak, : hogy nagy államok vezérférfiaiban, akik hivatva • lettek volna ennek a szerencsétlen, megtépázott j Európának visszaadni a békét, nem tudott tá; madni több belátás több bölcsesség, több megér 5 igazságosság, mint a mennyi ebben a szei rencsétlen .,békekötésnek" nevezett papirosrongyban lát napvilágot . . . Nem, amit Isten keze alkotott, amit ezer esztendőkön át a népek történetében meg nyilvánuló isteni gondviselés bölcsesége jónak látott, ebben a formájában fenntartani: azt néhány pénzzel, megvesztegetéssel dolgozó, gálád ellenségeink álnok besugásaira hallgató, a msgyar igazság elől pedig botorul begombolkozó hígvelejű párisi párisi kufár nem fogja tudni széjjeldarabolni, mert a vásárnál ott leszünk majd mi is. Szeges korbácscsal ütögetik hazánk vérző testét!? Jó! De elfeledik, hogy&zok a korbácsütések ugy őrnek minket, mint ahogy a súlyos kalapács a kemény vesat, még keményebbé, még acélosabbá kovácsolják össze ez ezredéves haza népének testét, és az eddigi lágyabb hangok, az eddigi epedő sóhajok majd zugó viharrá sűrűsödnek és a bánat, a nemzeti gyász és elkeseredés majd vérvirágokat hajt, é3 vérvirágos zugó viharban kiáltjuk oda elleneinknek, kiáltjuk oda akár az egész világnak: százszor inkább a halál, mint ez a béke, inkább pusztuljon, vesszen, sirbadöljön mindenikünk, magunk, férfiak, asszonyok és gyermekeink, mintsem ezt a nyomorult, megalázó, szégyenteljes, nem igaz, de egyenesen gaz békekötést aláirjuk! Félre a kishitüséggel! Félre a gyáva meghunyászkodással! Hoj, nem ismeri a ma • gyar kart, a magyar kardot, a magyar izmokat, aki ilyen gyalázatot akar reánk erőszakolni ! Békében, jólétben lehetett hibája és fájdalom hogy is e haza népének. Sok gyöngéje, sok gyarlósága s ezek közt a legislegnagyobb, hogy egymást nem akarta megérteni, legjobbjait gúnyolta, gyalázta, hitfány útszéli alakok tüzelő szavára megtudott feledkezni a nagyjai iránt tartozó tiszteletről, meg az Istenről, meg a hazáról! De egy ezredév történetének tanusága szerint a nemzeti végveszedelem napjaiban mindig megtalálta e nemzet önmagát, félretette a pártviszályt, osztály — és felekezeti — és gazdasági és társadalmi vitatkozást, — amikor a véres kardot végighordozták az országban, elnémult minden kicsinyes pártküzdelem és mindegy sziv, mindegy lélek acélos elszántsággal indult a nagy cél, a nemzetmentés nagy munkájára. Entente Urak! Békeszerzők ! Nemzetmarcangolók ! Ha ezt akartátok : így lesz majd most is. És ha mindnyájunknak el kell menni, ott leszünk mind, akikben csak egy paránya él az apák hazafias elszántságának. És ott lösznek még a bénák, még a sánták, még a rokkantak is, ott lesznek az asszonyaink, ott lesznek a gyerekeink: véres körömmel, ha kell kaszával, kapával, ha másként nem lehet, izzó akaraterővel és szakadatlan lángoló belső tűzzel, mert igy kell: de azt a földet, amely nem lehet rabló gazok prédája: Isten minket ugy segéljen, de visszavesszük 1 Halljátok meg e szent elhatározás szavát, ti még jobban szenvedő véreink, ti szegény, idegen járomban gyötrődő, legázolt fiai hősiesen küzdött nemzetünknek! Halljátok meg testvéreim a szent üzenetet ott tul a Tiszán, a Kárpátok tövében. Erdély bércei közt és a hatalmas Aldunán: nem tart már soká a rabság ! A halálraítélt, a keresztre feszitett, a szeges korbáccsal szétmarcangolni kezdett nemzet uj életre, uj elszántságra, uj nagy elhatarozásra kész. Meg akarták alázni és fel fog emelkedni, szét akarták tépni — és jobban összeforr majd, mint bármikor valaha, keresztre akárták feszíteni és koporsóba zárni, de feltámad uj, dicsőséges életre. Elmegyünk hozzátok, elmegyünk értetek, mert most már akaratlanul is szabaddá tették számunkra az utat azok, akik másfél éven át hitegettek. Kevesen vagyunk! ? Mátyás király idejében se voltunk többen, Nagy Lajos idejében pedig még kevesebben voltunk magyarok s mégis egy rfélviláfgal szemben diadalmasan álltuk a harcot. Elérkezett a cselekvés ideje. Ennek a hazának most már többé ninc3 más választása, más gondja, más akarata, más munkája és cselekvése: mint hozzátok, érettetek menni, 8mi a miénk volt, mind-mind visszavenni. Ezt a békekötésnek csúfolt hitvány papirrongyot pedig nem engedjük aláírni és lángolón tiltakozzunk egy emberként hogy azt a nevünkben bárki is aláírni merje. Egy ezredéves dicső nemzet örök meggyalázásának a bélyegét ütnénk reá a saját kezüukkel, ha aláirnók vagy aláírni engednők. Fel a kezekkel! Fel a szivekkel! Esküszünk, esküszünk a nemzeti lobogóra, apáink sirjára, szivünk őszinteségére, gyermekeink becsületére, hogy addig nem lesz nyugalom e földön, Európa közepén, mig a tőlünk elrablott területeket vissza nem szerezzük. Az antant halálra ítélt, megfellebbezzük az élő magyar nemzeti becsülethez, a magyar férfiak, magyar asszonyok, magyar ifjak szivéhez, lelkéhez. Fel a kezekkel, fel a szivekkel! Büszke elszántsággal, hősi eltökéltséggel, a hazafias hit ős remény szent érzései közt kezdjünk a szent szabadító munkához,^ és kiáltsuk oda százszor, ezerszer, milliószor, puskaropogás és véráldozat közt ha kell: ezt a békekötést nem fogadjuk el, nem, nem, soha! A hatalmas lendületü beszédet percekig tartó zugó taps és éljenzés követte. Ezután Dr. Bencs Kálmán fölolvasta a határozati javaslatot, mely szerint Nyíregyháza város népe tiltakozik a békeszerződés alláirása ellen. A határozati javaslatot a népgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az impozáns arányú népgyűlés ezután Horthy Miklós és a történelmi Magyarország éltetésével véget ért. Külön kell megemlékeznünk a városi dalegyletről, mely Jakab József karnagy vezetésével bevezetésül a Himnuszt, befejezésül pedig a Horthy-indulót adta elő szép készültséggel. Ara 1 korona