Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-03-11 / 58. szám

Nyíregyháza, 1920. március 58. * Csütörtök • ü>•mn i . H>I «h oi i »» »I W« 'iw rii ii ti '-atg*:-.- niiwwwiani XLI. évfolyam * 70 szám \ Elmentek Végre. Amit hónapok óta százszor éledő, százszor csalódásba tult remény­séggel i emeltük, vártunk, ami után mar S2inte eszelős izgalommal sóvá­rogtunk, ma végre beteljesedett, A megszálló román csapatok kivonultak városunkból. A megaláztatásnak, a napról napra meg-megujuló, szégyenteljes vessző­futásnak vége. Legfeljebb csak magunk előtt kell immár szégyenkeznünk. Pi­rulnunk, hogy idejutottunk, ide sülyed tűnk. Hogy egy hirmadrendü Balkán­állam tiz hónapig törülhette belénk a sáros bocskorát. Hogy napról napra megujuló megaláztatásokat, megszégye­nítéseket kellett elszenvednünk, hall­gatva, némán, ökölbeszorult kezekkel, de tehetetlenül, kifosztva, kirabolva anyagi és erkölcsi javainkból, megvesz­szőzve, megalázva, sarokba szorítva, mar-már gyavaság számba menő birka­türeleinmel . . . De azért egy szót se Testvéreim 11 Megérdemeltük. Kemény voit a lecke. Olyan volt, mint egy bibliai látogatás. De be keli ösmernünk hogy rászolgáltunk. Sok minden előzményt fel íehet irni a helyzet, a végzetszeraség, a nemzet­közi berendezkedésünk lehetetlenül sze­rencsien számlájára, de lényegileg főként mégis csak mi maguuk, sajat hibáink hoztak, okozták ezt a nemzeti csapast. Amig az áldott béke áldásait élvez­tük, a jó sorsba vetett fatalista egy­kedvűséggel, tétlenül néztünk a titok zatos jövő elé. Ki tudna felsorolni bo­torságainkat, mulasztásainkat ? ? ? Ki tudná hirteleben fdlszamiaini kö nyelmúsegeinket, rövidlatasuukat, ko­moly es ceitudatos nemzeti munkara való restségünket, a haladó idő tani­tasai iránt tanúsított süketségünkét, maradisagunkat s másresziőt könnyel­műségig jóhiszemű buzduiasainkat hang­italos es divatos eszmeáramlatuk iraut s az egykedvűséget, batnulotos nem­törődömséget, amelylyel néztük, türtüs, hogy fajunkhoz idegen, a nepünK tel­kére meregkent ható tanok, nemzet közi vilagieifogasok >ertóző miazmait az alliboralizmus vedoszarnyai alatt büntetlenül piantáihattak, olthattak, terjeszthették a mi érot.en, hiszekeny, szenvedélyes népünk szeles retegei kö zott ? ? Ki tudná elsorolni a mulasztásokat, amelyeket a szerencsetlen közjogi vi­ták szenvedeiyei Között a szociális pioblémak egeszséges megoldása iránt tanusitoitunn, da amelyekkel sok-sos keserüsegnek, türelmetlenségnek, la­zadozo szenvedelmeknek elejét vehet-­tűk s a hosszú haboru nyomoi usagait elviseihetióbbekke tehettük volua ? Egy szót ca Testvéreim 1 A lecke keserű voit. A bűnhődés egész nemzeti törtenetünkben példát­lanul alt, — de vaujuk be, hogy meg­érdemeltük . . . A keleti szomszédnak a polgári tár­sadalom megmenteae cöljabOi, helye­sebben annak ürügye a.ait beözönlott csapatai végig gazoltak rajtunk. Meg­aláztak, raadasul kifosztottak, tehetet leuségúnket s az európai kimerültsé­gét felhasználva tönkretettek bennün­ket. Elvittek jogászainkat, kenyerünket, pénzünket, ipari, forgalmi berendezése­ieket, leszerelték vasutainkat, postáin­kat, de ami legkeserűbb elvitték nem­zeti büszkeségünket, önérzetünket . . . És én mégis azt mondom nektek Testvéreim : Ha megértettük a lecke tanításait, ha komolyan levonjuk a ke­mény próbának tanulságait, ha ma­gunkba szállunk, ha elfeledjük s a ke­serű mull emlékei közt hagyjuk gyar­lóságainkat, főként a visszavonást, a pártoskodást, a munkáüanságot, az egymás iránt való ingykedést, félté­kenykedési és nem pazaroljuk a drága időt kelleténél tovább bűnbak keresés­sel, hosszú forralással, hanem, ha mint közös nagy gyász után jó testvérek szokták — a nagy fajdalomban össze­forrott szívvel, egybeszakadt lélekkel mindannyian összefogunk, összelogunk egy nagy, egy szent munkaban a nem­zet újjászervezésének, taipraallitásának dicső munkajaban akkor azt mondom nektek, Testvéreim 1 hogy nyertesek vagyunk, mert az elraboit, kifosztott javak helyett egy olyan szellemi, er­kölcsi kincset kaptunk cserébe, amely minden vesztesegünknél értékesebb, becsesebb, biztosabb kár kárpótlást fog nyújtani ós szilárd biztositéka lesz egy jobb, boldogabb jövendőnek 1 Nem a multakon keseregni, de a jö­vőért dolgozni 1 Nem tetemre hívni, de egy köíös célban összefogózni 1 Nem auozoani, hanem erős és ko­mo.y nekiöuzduiassal a tavozonak — sarkin maradni 1 Ezt mondom Nektek 1 Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Nagy ím tábornoK átvette Njir­eyfhaza áliomasparancsnokségat Tegnap este plakatok jelentek meg az uteán, amelyeken Nagy Á»os vezér­őrnagy tudatja- a varos közönségével, hogy a mai naptól kezdve átvette Nyír­egyháza allomáiparancsnoksagat, A lal­ragaszok parancsot közölnek a fegy­verek és kincstári felszerelések beszol­gáltatására és a Nemzeti Hadsereg szombaton való Ünnepélyes fogadtata­sara vonatkozólag. A falragasz szövegét itt közöljük : Nyíregyházi magyar katonai ájjomásparancsnokság. 1-1920. szám. Katonai állomásparancs. A román csapatok (kivonulásával át­vettem a katonai állomásparancsnok­ságot és a következőket rendelem el: 1. Az állomáson tartózkodó összes tényleges tisztek, tisztviselők ós hason­állasuak — a szolgaiatilag elíoglalt csendőr- és rendőrtisztek kivetelével — a magyar nemzeti hadsereg fogad­tatására t. é. március ho 13-an (az úra később lesz tudatva) a diadaikapu­náí (pénzügyi palotánál) lehetőleg' tá­bori öltözetben jelenjenek meg. 2. Katonai egyenruha és rendfokozat viselésére csak a tényleges katonai szolgálatot teljesítő, valamint a katonai karhatalmi alakulatokba beosztott egyé­nek jogosultak, utóbbiak igazolvánnyal és karszalaggal lattatnak el. 3. Az összes fegyverek, kincstári egyenruházati ós leszerelési cikkek nyugta elleneben beszoigáltatandők a katonai anyaggyüjtő raktárba. (Vár­megyeháza, földszint.) E rendeleteim be nem tartása had birói eljárást von maga után. Nyíregyháza, 1920 március 10-én. Nagy Ákos s. k,, vezérőrnagy. FELHÍVÁS. Nyíregyháza város közönségéhez! Az elnyomatás hosszú napjai véget értek. Megszűnt az annyi szenvedéssel, annyi zaklatással reánk nehezedett megszállás, melyet egy sötét korszak kényszerítő szük­sége zuditott városunkra. Megszűnt a megszállás ! Fellélekzésünk első fohásza az ég Urá­hoz szálljon, akinek bölcs rendelkezése e napot megadta'. Második gondolatunk öröm és büszkeség érzetével a Magyar Nemzeti Hadsereg felé forduljon, melynek talpra­állása nélkül ezt a napot nem, vagy csak nagysokára érhettük volna el. Polgártársak 1 Tudatom veletek, hogy a mtgyar nemzeti hadsereg egy százada március hó 10 én, azaz szerda reggel 9 órakor, a zöme pedig március 13 án reggel 8 — 10 óra között érkexik városunkba. Ezen időpontok történelmi nevezetes­ségüek lesznek városunk él«tében. Nem­csak azért, mert ezen időpontok fogják jelezni Nyíregyházának elválaszthatatlanul és édes magyar hazához való tartozását, de azért is, mert a magyar nemzeti had­seregben ekkor üdvözölhetjük elsőizben minden magyar lélek évszázadokon át hiu vagyának, kétségbeesett reményének első megtestesülését. Önálló magyar nemzeti hadsereg. Jel­képe, de egyúttal megvalósítója a minden­kitől független önálló magyar nemzeti államnak ! Jelképe, de egyúttal megvalósí­tója, mert megteremti mindnyájunknak szá­mára' azt a belső rendet, amely porig súj­tott hazánk talpraállitásához, a régen félbe­hagyott alkotó munka felvételihez és foly­tatásához nélkülözhetetlenül szükséges. Nyíregyháza varos közönsége áthatva a történelmi napok fontosságának érzetétől, a magyar nemzeti hadseieg iránt érzett atya­fisagos jzeretettől, kitörő lelkesedésében örömünnepet rendez és pedig a hadsereg zömének bevonulasa alkalmával e hó 13-án. Polgártársak! Ezt a bevonulást ugy a magyar nemzeti hadseregre, mint városunk minden lakosára örökké emlékezetessé kell tennünk az altal, hogy abban szivijnk egész lelkesedésével, de egyszersmind az időhöz méltó komoly­sággal mindnyájan részt veszünk. S hogy örömünk, szeretetünk, lelke»e­désünk külsőleg is megnyilatkozzék, már a mai naptól kezdve diszitsétek fel házaitokat, a megiévelyedettek által előbb sárba tiport, az idegenek által később eltiltott, de mind­nyájunknak szivébe zárt, hazankat, hőn szeretett magyar hazánkat jelképező nem­zeti lobogóval. Éljen viruljon örökké a poraiból újra éledó Magyarorszag! Éijen a magyar nemzeti hadsereg 1 Nyíregyháza, 1920. március 9. Hazafias üdvözlettel Dr. Beacs Kálmán, polgármester. A Nemzeti Hadsereg bevonulasa Nyíregyházára. Az ántánt misszió megérkezése. A „Nyirvidék tudósítójától." Hosszú napok teltek el izgalmas várakozasban, míg .végre elérnezett a szabadulás várva-várt órája Ma reggelre volt je­lezve a Nemzeti Hadsereg egy száza­dának bevonulása s már a kora reggeli órákban nagy néptömeg lepte el a Széchenyi-utat. Különösen a didalkapu körül alltak sokan Mar kilene óra el­múlt, az iskolásgyerekek dideregve ácsorognak a széloen, amikor meglát­ják az első magyar katonat. Kovach Dénes a Nemzeti Hadsereg egyenruhá­jabán talyigán robogott végig a Széc­henyi uton. ö mar tegnap bejött civil­ruhaban a varosba, hegy elsőnek üd­vözölhesse Nyíregyházat: A vasu:i állomáson a notabilitások, a hatósagok képviselője és a helybeli tisztek varjak az ántánt misszió meg érkezését. Nagy Ákos vezérőrnagy ál­lomásparancsnok gróf Vay Gábor Sza­colcsvarmegye főispanja, dr. Ujfa.»ssy Dezső volt toispan, Geduly Henrik ev. püspök, Énekes János prepost-főespe­res, ersekhelyettes es dr. Benes Kalman polgármester és még sokan. Kiss San dor reudórkapitany és Izay Gaza rend­őrtőíetügyeiő a rendőrtisztek élen a rend ientartasáról gondoskodnak Két reg nem látott kakastollas csendőr is setal lei és alá a perronon teljes fegy • verzetben, imponáló megjelenesűk mel­lett eltörpül annak a ket román kato­nának az alakja, akik még ott vannak az állomáson. Ket román tiszt is ott van a várakozok közölt. Az állomás előtti páljaudvar teljesen üres, egyet­len jármüvet nem lenet ra,ta laini, mindent eivittefc a románok. Végre 9 óra 15 perckor Debrecen telól megjelenik egy kis füstgomolyag, jön az antant misszió vonata. Ket perc inuiva zörögve döcög ba egy kimust rált, tossz mozdony egy podgyasz es egy szomelysocsivat Szinte szeretne az ember sírni, mikor ránéz. A kotsi ajtajában és ablakainal az antant misz­szio tagjai mosolyogva fogadjan az udvoziest. Közöttük eg^, sastollas fess magyar tiszt is van. A" lövetkező pil lanatban már valamennyien kiszálllak. Vay Gábor gróf főispán ea Nagy ÁKOS vezérőrnagy rogadjak őket. A misszió élén Bertocut francia ezre­des áll, mellette egy angol, olasz és román tiszt alakja tűnik fel A misszió­nak a velük jött Megay nemzeti had­seregbeli vezérkari ezredes bemutatja Nagy Ákos tábornokot, Vay Gábor kor­máuybiztos főispánt, Benes Kálmán poigaimastert és Kiss SaDdor rendőr­főkapitányt. A misszió vezetője tíertout ezredes intézni diK. a v ros a.ve­televel kapcsolatos teendőkről, fitőoo a csapatok te vattása és a román csapa­ton. eivonulasa történik meg, majd a misszió atadja a várost és a közigaz­gatási hatósagok vezetőivel a megszál­lásról tárgyalásokba bocsájtkozik. A misszió tagjai s a hatósagok ve­zetői ekkor kcCsira ülnek 6s a város­hazara hajtatnak. Ezalatt a perronon uj vonatot várnak. A lisztikar élén Nagy Ákos tábornok kai a nemzeti hadsereg elsőnek ideér­szazadának fogadasára készül. Ára 60 fillér SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA iiáíketés: Egész évre 120 K, félévre.. 60 K, negyedévre 30 K, egy hónapra 10 K. -.. . Tangóknak télévre 40 korona. • l«HMMaÉMWM*WMMMHMM HMM MM#I MWIWM Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÓ LASZLÖ iterkeszt&ég és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ŰT 9. SZAM. STLtFON IZAM 329. POS TACHEQUE 2D5&. Kéziratokat nem aaunk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents