Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-02-29 / 49. szám

%iregyháza, 1920. február 21, * Vasárnap XLI. évfolyam * 49 gzám&nzurat : p re ot capilan loaíl Cismas. .MMA*; wMmM- . i .. . ^ 11| | m-gi T " i TrUfim TTIl rI I ni H>i Ti "> »f Ui imi raj r m» ii J u»i...j.. 5ZASCLCSV&RMSGYE ÉS NYIBEGYHAZA VAROS HIVATALOS NAPILAPJA : m* évre 120. K, félév*... 60 K, | Alapította JÓBA ELEK I Í/ÍF"Sff 5 * negyedévre 80 K^y bénapr, 10 M. | FELELŐG TÓERKE8ZTD DR S. S2ABÖ LAS ZL0 f szJir^^ 7 * Í^CHBCH* w • •fisoknak félevre 40 korona. = f - " Kéziratokat nem adunk vissza. sSSlSfcíí A Si tiszIviselő-piM A drágaság tengerének ogyro röirekedő dagályában a tisztviselők élete ma így min­denrup újra ke. dődó góhrola. Az orosz Gorkij rembrardti £i-ice?be mártott, megrázó ereiö tolla tudna csai t képeket adu airól, ami ma az értelmiségi középosztály tsgjai éüzntt, főleg a köztisztviselői családok .küszöbén belül tör­ténik. Aki vagyoni viszonyai folytán nem ismeri ennek a világnak tiikait, hé:kö?nspi élete-fo­lyását el sem hiszi art a te;;;i és lelki ener­giasor/a sztó erőlködést, amely iít nap nap után megujui, síünct nélkül-tart pusztán a fizikai lé'ezésért. Az oik pesztő ín fantasztikus meaéis birodalmába fogja u alni azt a küzködóst, amit a tisztviselők végesnek, hogy reggelre kelve, do'ojshoz tudjanak fogúi s munka után megad­ják testüknek azt a legszükségesebb táplálékot amely nélk í & tesíi gi peset (elmondja a szoí­gáiato'. Bőbben a küzkődísben egyek a hasonló scrsu&k nemcsak a hivatali ranglétra felsőbb emberei, a tekintetesek, hanem a nagyságosak es méltóságosak is. Ma n ár nem egyszerű ,,tisztviselő bérdíis" az, ami a magyar társadalomban jelűn van, hanem maga a szó legsötétebb értelmében vett »;yömoru?ág. Egykor a kormányok ezt a kér­dést afl'éia „probléína ,'-feént kezelték amelyet tud másul kell v nni, beszélni és irm ,'ehet róle, de megoldani nem okvetlenül szükséges és sietrs. Csakugyan e problémától az egyes' kormányok egész nyugodtan helyükön marad­hattak- jöitek vagy meutsk a tisztviselők v> g?zték kötelességüket, haligattak s éltek tovább ugy, a hogy eltel*. Az uri tzenaéreni, a<-: a tar­tózkodó modor, amelyet a magyar kö?iisztvi­FÖIŐ csíládi tradícióként hoz a hivatal falai közé, a funkció mfeltós;'<gának tudata ním en­gedte, hogy az a gond. amely mar rőgebb?n is ott keringett a iisztviseiö-hsjíéii ok fö ö'-t, a nyilvánosság fényénél, lungosan és kendőzet­lenül megauíassa magát. Az idő azonban ezt az azelőtt gjengoben sajgó s betakarni próbált seb t a ma.::\ar társadalom {estén óriásivá és nyílttá növesztette. A háboiu 8 még inkább a bolsevizmus következményeként beált gazda­sági itűrzavar, anarchia ós pusztaság oly viha­rokat zúdított e nemzetréteg egvkor bü-zke és méltán Cn&rítetes fejér?, amelynek csapásai alatt élete már nem is emberi sors, hanem kietlen v; getáció a kétségbí esés örvényének szélén. Éjsötét, kinzó és tragikus valóság ma a tisztviselő-kérdés. Nem hang03, nem kiáitó ugyan ma sem, sebeivel cem áll ki a fórumra, talán mert ereja sincs fhhez a kiálltáéhoz. Do aki belenéz abba a világba, ahol csak tűrésnek és lemondásnak, az öumegtartóztatásnak és nélkülözésnek napjait ismerik az tudja, hogy itt a néma szenvedés, a könytelen panesz arja folyamára diigsd s hbtás 4b*n a görög sorstra­gédiához hasonlóan álli'ja a szívverést. Aki egy reflektorral világit e világ szürke, koldus díszletei mögé, annak szükségtelen magyarázni, fcogy azok a csaptok amelyek az értelmiségi középosztályt, a lisítv.seiők hatalmas táborát érik, végső és halálos csapások, ha nem lép közbe gyors és energikus segítség. Egy egés&­társadalmi osztály reltentő jelene s rettentő jövője előtt állunk, s éppen ama osztályénál a fcm -ly vérs'-g alapján fuln-omór. szt éppen & regebhi, törzsökös mug;ar.-á^ból orfd, Mís tavsada'.rai rétegekkel szemben, a tisztviselők gazdasági helyzete akkor iá sokkal rosszabb volt, amikor a Károlyi és Kan Bsia léle forradalom vetytia előre árnyakat. A ma­gyar köz'iszt viselő mindazonáltal retn volt kapható bolscvizmusra, a kommunista ideoló­giának haiái03, született ellensége, mentalitásá­nál, negy multu tradicióinal, órzésvilágáaál egész er«ölcíi és históriai lényénéi fogva. S mégis a bolsevista rablógazdálkodás minden viss^iEmaracit következménye, a lánckereskede­lem tobzódása, a drágaság orgiája, a titkos és nyílt társaságok árfelhajtó manővere őt fe­nyegeti meg"ulindással, őt éri legjobban, sőt majdnem egyedül őt éri. Az ipari munkásság­nak az a része, amelyet ma műhelyek ís vái lálaíck foglalkoztatnak, a drágasag növekedésé­vr-1 egyszer en máról-holcapra uj bérkö?etélés­sel léphet elő s elő is iép A ihztviselőosztáSy fizetése ezzel szemben lóvibbra is nyugalmi ponton marad, mert az ,,fix" f'z^tés ós ö'lRn i tizoté?. De valóiaban a f/zetés. » pénzbeli s gtfség akkor sem Ienae mego d s, ha a mi.j­d'íoéből kiforgatott és c3onká?á szbialt állam megtenné a lehetetlent a személyi butgetnefc a drágassággal ará yo3 felemelését. Nem le-re segítség, mert rivid szünet után újra előállna a tegnapi helyzet. Erre a versenyfutásra tz éleliuicikkek körül, a termes és a fogyasztók közt az állam ma igazán nera rendezkedhet be, de a íisztvi'-eiők feinaó njomoruságát m g is meg kell oldania. Ha ennek a módja, a ter­mészetben való ellátás, akkor az állam mindi n hatalmi eszközével biztosítsa a tisztviselők kii lönleges ellátását. 'f)e ezt ay.tán gyorsan, még ma, mert félő, hogy máris tul vívunk a tizen­kettedik órán. Ugy tudjuk, a kormányzat a lc-£» kooiolzsbban d®igozik e terv realizálásán. Re­méljük is, ho^ry sikerrel enyhíteni fogja a/ok nyo­morát, akik héroszai a köteJességteljesi lésnek s fanatikusai a magyar hüségaek. aSaSHHCEr^TSKT. y lát a Népszava felelős szerkesz p egyik munkatársÉf meggyilkoltéi Somogyi temetése — A nyomozás Közvetve értesültünk arról, hogy Buda­pesten Somogyi Bélát, a Népszava felelős szer­kesztőjét és BsC3ó Belát, a kp egyik munka­társát ismeretlen tettesek meggyilkoltak es holt­testét a Dunába dobtik. A hullákat Budake­szin fogták ki. A gyilkosság részleteiről nem 'szerezhettünk közelebbi értesülést. A gyilkos­ság hire a főváros minden rétegében mély mej>döbbenéstr , ,keltett. A hatóságok erílyesen nyon'oznak a tettesek után, akik ma, a rég óhajtott jogrend visszatérésének napjaiban is a borzalmas vörös uralomra emlékeztető esz közökkel anarchiát támasztanak. - A Bácsi Magyar Újság már Som^gfi te­metéséről számol le, a Virradat közlése alapján. A temetés Hétfőn temették el Sotrogyi Bélát a Nép­szava volt felelős szerkesztőjét. A délelőtt fo­lyamán felkeresték az egyes szakszer vezetek küldöttségei a Vas- és Fommunliás Otthon he­lyiségeiben felállított ravatalt. Koszorút nem helyeztek a ravatalra, hanem az arra szánt összegeket a párttitkárságba küidötték, ahol jótékonycélra fordítják. Dylután erős katonai készültségek állot­tak föl mindenütt az utvonalakon. Rohamsisa­kos katouik és d rutollas huszárok vették kö rüí a keleti pályaudvart, hogy minden rend­zararást megakadályozzanak. Kivonuí egy tiszti és egy legénységi szazed is. A Kö-te­mető-utón és a kercpeíi temetőnél sorfalat állottak a katonák. Az egyes szakszervezetek munkásai a szer­vazetük helyiségében gyülekeztek és onnan szaküia-szerint bár nem p-oportos3n vonultak a ravatalhoz. Az egyesületi zászlókat mind ott­hon hagyták, csupán a jerzőtábiákat és gyász lobogókat vitték magukkal, A megérkezés sor­rendjében a rendezők sorfala között vonultai? a gyásztereaibe s megállás nélkül elvonultak a S ravstal előtt. Az egész utvonalat az érdeklő­dők tömege lepte el. A Thököly ut, Baross tér és Köztemetí) ut feketéllett a kíváncsi tömeg­től. á forgalom megakadt. A temetés alatt a rendre a szakmák meg­bízottjai ügyeltek fel, akik a párt által kikül­dött és igazolt főrendezők utasításai szerint jártak el. Mindegyiknek mellén gyájzkeretes tábla volt, amelyre-rá volt írva, hogy rendező. Délután fél 3 órakor vette hezdetét a gyászszertartás. A koporsó a magas katafalk „n állott, amelynek üvegtedelét virágok és ko zo­ruk borították. A koporsót 12 díszruhába öltö­zött bányász őrizte. A koporsó fö ött az utcu először Tesrársz Karoly, a Tanítók Szerveze­tének elnöke mondott búcsúbeszédet. U ána Ara 60 fillér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents