Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)
1920-02-13 / 35. szám
Nyíregyháza, 192t. február 13, • Péntek XLI. évfolyaa 35 száai CeBZttrat : p reot ca pif a n l oa n Cismas. SZABOLCSVAR WEGVE És NVIREGVHAZA VAROS HIVATALOS NAPILAPJA lefizetés: Egész évre 12® K, félévre... 69 K, negyedévre 30 K, egy hónapra 10 K. Tanítóknak félévre 40 korona.: Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkeszti Dr S. SZABŐ LASZLÖ Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZAM. TELEFON SZÁM 328. POSTACHEQUE FFLKS Kéziratokat nem adunk vissza. Valaha régen a háború idején abban a korszakban, amikor a tömegöldöklés irtózatosan sötét idejét Eurúpaszerte innen hazulról groteszk ragyogással sugározta be valami ör dögien hazug romantika, — a képes folyóiratok, hadimilhk szalonjabeli — s kávékázi unalmak és hangulatok izzadságosan szennyes romantikája — a nycmoiuságok és szenzációk fürge krónikásai újságcikkeikben egyre másra keseregtek egy furcsán szomorú románcot, ameiyDck refrénje ez volt: „A biró talpal. , ." Teleszky birója tudniillik. Gondosom, hogy bosszankodott a szegény biró a kürtös harsonán, de kénytelen volt belátni, hogy vau abban valami szenzációs, siratni való njonroiuság, elfojtott keseröség, dacos düh, amikor egy magyar biró kénytelen a suszterhez igy szólani: „nem, tisatelt Uram, birói fizetésemből nem telik az Öa díjazására . . . Birói fizetésem — nem tartozik ujyan Öare — do táplalíkra is kevés s én kénytelen vagyok a kis fiam cipőjét sajátkezüleg megtalpalni, bár arcom vertjtekével tárulom is meg ezt a mesterséget." Szép volt, botrány volt, nyomorúság volt, mondtak igy is. ugy is, — nagy port vert ez fel akkor — elméleteket, érdekelméletehet meg szükségelraéltteket vezéreik keztek róla a pesti újságok. Teleszky astáa elősuanyogot valahonnan egy vékonyka tárcával — egyéb is jött aztán — s ezóta a biró, tanár, tanitó nem talpal, banem hallgat, igy módosítván a föntebbi, első tekintetre mosolygásra késztető tőmondatot. Ám a krónika türelmetlen, folytoHosságot, ujabbnál ujabb feljegyzésebet követel s az események egy csendes figyelője Teleszky bírójának románca mellé ode jegyzi az alábbiakat, vesse össze a kettőt, aki szereti, meg érti az ilyesmit. . . . Tolt egy kor e hazában — átkos kor — bibliás jóslatok teltek be rajta, János evangelista amaz „erős angyala" járt láttatlanul a földön, ahol is az ő magasból irányzott keze nyomát láthatta volna, aki figyel .... Az emberek — hol volt egykor a szabad levegő, Isteni fény, áldoit napsugár 1 — egy irtózatos „kő" alatt lapultak, sötétben, mint a főid porának ártatlan férgei, amelyekre játszi ós kegyetlen kedvteléssel vagy gondatlansággal ő dobált köveket. S agy is éltek, mint a férgek a kő alatt, azzal a kü'ömbséggel, hegy a férgek lévéa Istennek oktalan állatjai — éltek békében egymás kegyén hátán, ahogy tudtak a nyirkos setétben, mig az ember — a bölcs ember mire se gondolt nagyobb őrömmel, mintha a káborittatlan vaksetétben szihatta a másiknak vérét. A szellemtelenség nyirkosságában, meiynek lojtó légkörét immár megszokta, tompult az elméje s régi foglakozásának emlékét is megmosolyogta. Kul'nr>, rrűvészot, tudomány, tervek, remények, kacagtató fogalmak előtte s ha józannak tartanak, amikor beszél z ezekről, ugy jársz, mintha basmanok közzé mennél csecsemővédelmef, aggsági b z tosi ást s néphygiecát csinálai, bárgyú álmélkodás, vagy: néma csend, halk kaeaj s egy harsány kiáltás : hagyja csak, tartsa meg, — mi üzletet kötünk ! A mi életünk az üz et, a mi reményünk az üzlet, ami munkánk az üzlet, — mi van eladó ? — Egy absztrakt bálvány állt valahol a homály legmélyén — soha elérhetetlenebb, soha torzabb és hitványabb bálványt nem láttál, mint ez — a Sárarany Ez áraíztotta a „kő" alatt egyedüli bágyadt fényességét, miat e?y beteg aiosolygás. Ezt imádták ! az emberek, őt, esak ezt Ennek a közelébe siettek, nem nézve, mit rombol, kit tapos ; agyonra nagy sietségében. Mogy utján elfojtott séhajok saitkok és átkok keltek — mit törődött azzal, aki felül rolt ... És lett a föld | kufárok lakhelyévé és lett az ember kezében j vásári áruvá aiinden, ami ezelőtt a létnek ! értéket adott . . . A krónika itt elhagyhatja a példás beszéd fonalát s miután ennek segítségével messzi tul jutott a személyes megvídolások és sekély értékű általánosítások közönségességén, rámutathat egy jelenségre, amely jelenség olyan do'geícnál ós olyan egyénebnél nyilatkozik meg, ahol mélyebb és komolyabb megfontolást ér demelaa és sehogy sem azt a könnyed elnéző és kicsit irigyen élcelődést amelyek a jelenségek egyes eseteit kisérik azok részéről, akik észreveszik. Soha olyan ragadós nem volt a pénzszomjúság, mint most, soha nem törték ugy magukat az emberek a pénzt nyerő üzletek után, mint most. A horribilis összegű nyereségek, a félemeletes nagyságú számok, a mérhetetlen halmazu banktípénz^k idejét éljük, ahol az anyag, a vásári portéka árát nem a reáüs érték szabja meg, hanem a haszon, amelyet az árut kínáló azon nyerni akar. Nem c upán azon kereskedőkről van szó, akikaél semmi kétséget nem szenved az a tény, hogy üzérkedésükkel a gzdasági kizsákmányolás egyik enyhébb törtenetének bűntettesei s akiknél úgyszólván enyhitő körülményt képez a csábító alkalom — a nincsteleaség, az anyagban való inség, a nehezen való hozzájutás — hanem azokról az egyénekről inkább, akik a mekedvelőíködés ürügye alatt lépnek a gscheftelés hasznot hajtó utján. fiícheftel most bo'dog, boldogtalan. Tiszteletreméltó más hivatás, választott pálya, szebb munkakör, mind eltörpül, kicsianyé lesz s igen mélyre száll az anyagi értékek fokmérőjéé ez egyetlen szó előtt: üzlet, mely mindig pénzt, sok pénzt, napról-napra több pénzt jelent Csoda-e. ha oltárt emelnek neki, kultuszt űznek a pénz üzletekből s nnprólnapra több az oltár papja. Oít tartunk, hogy visszatérhetünk a bíróról szóló énekre, aki talpalt. Mint az imádság a káromláshoz, mint a gyermek mosolya szatírok röhejéhez, ugy viszonylik szépség és érték tekintetében e két emberi tulajdonság, mely megnyilvánul itt is, ott is. Az egyik ugy fejti meg a problémát, bogy tovább is élhessen ez irreális életben, ahová tudtán és akaratán kívül kerüli, hogy önként vállalt több ős több munkát kezével és agyvelejével, mig a másik, a vidámabb fickó fülyül a tiszteletre méltó hivatására is, ahová Isten kegyelméből került — ő a könnyebb részt választja: gscbefiel. Az ő fejük felett ugyan meg nem suhan Istennek kufárokat üző kegyetlen korbácsa. K. az orosz Néga év szenvedései A napokban közöltük, hogy a svájci Vörös Kereszt egyletnek Szibériába és Oroszországba kiküldött missziója milyen feltételek mellett vállalkozik a régi osztrák magyar monarchia hadifoglyainak hazaszállítására. Mint Aradról írják, a napokban hazaérkezett egy Sonn Sándor nevü iparos, aki elmoadta, hogy svájci vörös kereszt által beküldeni kért horribilis hazaszáliitási költségek nélkül is módjában vaa, ha nehéz és fáradságos utakon is hazajönni a még Oroszországban levő magyar hadifoglyoknak. Sona Sándor egyebekben a következőket beszélte el négy évi orosz hadifogságának szenvedéseiről és és élményeiről: — Z ota Lipánál sokan estek fogságba. Százharminc kilométert gyalogoltak, mert a cár birodalmában a foglyokra vonatkozólag az a törvény volt érvényben, hogy hajtották őket. Kiewben o.yan titusz járvány ütött ki a foglyok között, hogy negyven ötven asztalos gyártotta a koporsót az elhullott foglyok részére. — Ezcrkilenczáztiszenhatban előreayomultak az oroszok s az elfoglalt területeken hozzáfogtak a Murmann-vasutak építéséhez Százhúszezer fogoly dolgozott a töltésekea. Itt ismerték meg a kancsukát is. Fizetést alig kaptak 8 foglyok, ellenben éheztek s el voltak keseredre, mígnem 1917.- márciusában kitört az orosz forradalom. Az első hírre megállt az építkezés, a vezetők megszöktek s magukkal vitték a pénztárakat is- A Murmann vasút félbemaradt, az oroszhadsereg megverve menekült. — Ezerkilencszáztizennyolcban szomora világ következett Oroszországra s még szomorúbb a foglyokra. Teljesen elhagyatotság, rahátlanság, koldulás mindenütt. Sokan beálltak öreg parasztokhoz dolgozni. Nyolcvan kilencven éves öregek fogtak az eke szarvát és serényen nógatták a lusta ökröket. A fiu beállt a vöröAra 60 fillér
