Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-11-07 / 249. szám

t JSÍYÍRJTIDÉK. töt9 november 7 Városi üzemek Voltaképen az lenne a helyes és ideális, ha a községek semmiféle ipari, vagy mezőgazdasági termeléssel nem foglalkoznának saját háztartásukban, vagy a hogy mondani szokták: „házilag". Végezné a város a maga dolgát, a közigazgatást, de végezné azt jól, teljes erejével, minden odaadással és hagyná az ipari vállalkozásokat az iparosokra, az e célból szervezkedő részvénytársaságokra, a mező- vagy erdei gazdáikod st pedig a gazdákra. Azok legtöbbnyire jobban is értenek hozzá, A községek házi kezelései ellenben job bára igen kevés haszonnal, sőt legtöbbnyire ráfizetéssel járnak. Hogy most, jelenlegi beteges állapotok között mégis szükségét látjuk a községek különféle üzemeinek, az két indokkal magyarázható. Egyrészről azzal, hogy a községekre a rendkivüli viszonyok rendkívüli teiheket rónak s igy nem lehet észszerűdennek mondani, ha azoknak fedezésére a szokásos a dózison kívül egyéb jövedelmi források után is keresnek a községek és igyekeznek kivenni részüket a háborús konjunktúrák által teremtett azon előnyökből, melyeket a termelés bármely téren busásan biztosit a vállalkozónak. Másrészről pedig azért tartjuk helyesnek ezeket a községi üzemeket, mert azokat épen a háborús konjunktúráknak a szédelgésig fajuló kizsákmányolásával szemben szabályozó és mérsékelő vállalkozásoknak szeretjük, vagy legalább is szeretnők tekinti. Fel kell ugyanis tételeznünk a községekről, mint erkölcsi testületekről, hogy a termelés gyümölcseivel, az ipari produkcióival nem fog beállani az árdrágítók közé, hanem rendes, tisztességes, vagy legfeljebb makszimá is áron fogja termelvényeit piacra adni és ez által egészséges konkurenciát csinálva egészségesen fogja szabályozni a piaci árakat és mérsékelöleg fog hatni az árdrágítókra. Ahol ezeket a követeimé nyeket a városi üzemek nem nem töltik be, ott azok nem is egészséges vállalkozások és céljukat el nem érik. Hogy speciel! ami városi üzemeiek mennyiben mondhatók lukrativ vállalkozásoknak s mennyiben nem, ar ról ez alkalo mmal nem kívánunk szólani, bár nem lenne nehéz dolog egy két szerencsétlen vállalkozásra rámutatni, amelyeknél a város keservesen fizetett rá a spekulációra, hogy azonban a második követelményeknek egyáltalán nem felel meg a város, azt a legtöbb városi üzemnél sajnosan tapasztaljak. Minden kertelés nélkül mondhatjuk, hogy a várost, mint termelőt és mint. eladót csaknem mindenütt ott látjuk az 'árdrágítók között. Hogy a legégetőbb két dologra mutassunk rá a városi kertgazdaság épugy koronájával árusittat a piacon egy csipetnyi zöldséget, mint bármely más spekuláló kofasszony. A tűzifánál pedig hiába van irrgállapitva a 350 k-is maksz mális ár, a város mégis 600 k-ért árusít egy öl fát kint a sóstói erdőu. Mikor ezt a fat méterenként 100—120 k-ás fuvarral behozatja a szerencsétlen vevő az erdőről a házihoz az nettó 1000 — 1100 k-jában van. Azon módon nyersen Zárjel között megjegyezve, azt se értjük, hogy mért nem lehet azt a fát, mint a hogy igérve volt, tnagának a városnak beszállittatni a városba, s mért nem tud ahhoz a város kellő kényszer fuvart kiállítani s mért kell a fuvarosokat rászabadítani az amúgy is agyongyötört és kényszerhelyzetben levő pub likumra, akiktől legújabban már 120—140 k-t követelnek egy méter fa befuvarozásáért „kékben'

1. Hiszen ez elviselhetetlen ! ©sodáltozhatunk-e azután, ha a város ilyen példával előljárván, a tanyasi gazda 1200—1300 k-t mer kérni egy öl fájáért a befuvarozással együtt ? A rosz példa nagyon ragadós és az ilyen djlgokat nem lettet kezíyüs kézzel helyes mederbe terelni. Szóló S. Világsajtó palota Oüsseldorfban íelépiiik a legnagyobb irodalmi és sajtóközpontot Mig Magyarországon a békés munka, amelynek ezt a romokban altó országot fel Kellene épiteni, még mindig nem indulhat meg, adöig más országokban már hojzáfogtaK a háború okozta károk heíyrehozásáhvz és fo'ytatják az áldásos kulturmuntfái ott, ahol a háború kitörései! or abbahagyták. Németországban is megkezdték a munkát és mindent elkövetnek, hogy a civilizáció ügyét előbbre vigyék így Düsszeldorfban egy rend kivüi nagy szabású intézmény létrehozásán fáradoznak és pedig egy irodalmi és sajtóközpontot terveznek, ahol a egész világ szellemi produktumait összegyűjtenék és feldolgoznák. Minden kulturáltam vezető hírlapjai képviseltetnék magukat a s jtópalotaban, de képviselve lennének a különböző távirati irodák is és az itt berendezett és az egész világot átölelő táviró- és kábelhálózattal, ha pontos információkat akarnak nyerni, az ösz szeköttetést fenn kell tartaniok. i£z az intézmény a legtermészetesebb kiegészítése lesz az egész világ hajózási és vasutvonalainak, a különböző utazási irodáknak. Beláthatatlaiul nagy jelentősége lesz ennek az óriási sajtóközpontnak az egész világ gazdasági életére. Minden ország kereskedelmi és ipari képviselete talál kőzni fog itt és minden eddigi tőzsde életnél nagyobbszabásu börze fog itt kifejlődni. Amit a hágai békepalota soha nem érhet el, a világbéke céljait praktikusan szolgálni, arra hivatva lesz az uj sajtóközpont A sajtó| palotában azonban tgv nagyobb | szabású, a legmodernebben be rendezett Hotelt is letesitenek, ezenkívül egy irodát a keraske delrai és ipiri cégek érdane tségei részére. Berendeznek egy óriási áruházat is, ahol állandó kiállítása lenne az ipari ujdonsá goknak A sajtópalotát 250 méter hoszszura tervezik, a magassága 30 méter lesz. Az épület középső szakaszán 10 méter átuierojü, 30 emelet magas toronyszerű épületet terveznek Az első eneleteken les/nek az irodahelyisegek, a magasabb emeleteken kávéházak, teaszobák és kisebb színházat rendeznek be. Lesz ezenkívül még a palotában modern mozi, változó mükiállitások. kényelmesen berendezett klubhelyiségek, hangverseny termek. 1920 januárjában kezdik meg az épitkezé t és valószínűleg 1921 májusban fejezik be ———III BllillllllH I rCCTMBMM — Felhívás. Felhívjuk az öszszes hadirokkant hadiözvegy hadi árvákat nyugdíj ügyekben az'öszszes igazoló iiattaikkal együtt az egyesület iroda helyiségében, d. e. 9 12 óráig a következő sorrendben jelentkezzenek, A ~ G ig f. hó 5 én, H—L ig 6 án, L-Z ig 7 én, tanyasiak 8-án, elmaradottak 9. és 10-én saját érdekükben mindenki á pontos időben való je lentkezést tartsa be. A vezetőség. Nagy rspíüáverseny ÉszakAmerikán át Az északamerikai sportköröket mostanában az északamerikai túraverseny foglalkozz tj a. A verseny feltétele Északamerikát nyugotról keletre és ellenkező irányban is keresztülrepülni. A benevezett 62 résztvevő közül eddig heten jártak szerencsétlenül és csak hárman tettek eleget a feltételeknek: Maynard hadnagy, aki pap volt és ezért „repülő pap"aak nevezik. Kiel hadnagy és Spatz őrnagy. Mindhárman Havilland gépet használtak, mely 400 lóerős Liberthy motorral volt felszerelve. A legnagyobb tőkés a munka jogairól Bukarest, nov. 6. A „L'Orient'" irja: Az egé.-z amerikai sajtó M<\ John D. RocKfiellernek, a sok milliárdos petróieumkirály f ánik és örökösének a <• unkáskérdésben elfoglalt álláspontját tárgyalja Az ifjabb Ro kefelU;rnek, akii arra kértek föl, hogy véleményét nyilvánítsa a Wilson elnöknek a tőke és munka közt való megegyezése céljából összehívott konfereaciáo, a következődet mondotta : — A munkasokat emberi lényekként és nem gépe ként kell kezelni. A határozati ja vasiat hívének jelentem ki magam, mely kimondja, hogy a munkásoknak joguk legyen Siervezeteik kői vetítésével kollektive tárgyalni a munkaadóval. Remélem, hogy ezt az elve az ipari konferencia el fogja ismerni. Hive vagyok ezenkívül a kollektív munkabérsz-rződeseknek. Ha ezeket az elveket az ipari élet minden ágáoan alkaimazásha veszszűk, arra fog vezetni, hogy újból litr jön a gazda s a munkás között régente fenuállott baráti visszony. Bará'i szellem kell uralkodjék a munkások és a munkaadók között. Ezt a szellemet nem törvény, hanem csakis a munkaadók akarata teremtheti meg. órakor jelenik meg a JSÍYÍRYIDÉK