Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-10-24 / 238. szám

t JSfYÍRYIDÉK. •¥19 október 24 Egy villásreggeli játszódott le előttem egy vas uti kocsiban. Szereplők: Adolf ur, hadimili, kedves neje Őnagy­sága és „Apám,"' a fiuk, 10 esz­tendős Nézők : a II od osztály nak kinevezett III osztályú kocsi­fülke utasai, köítük jómagam és a kitört ajtó ablak üres résén a folyosóról besanditó rokkant ka­tona. Adolf ur és b családja élvezik az utazást és közben zabálnak, zabálnak és zabainak. Egymás után kerülnek elő az utazó-kosa rak és utazó-bőröndök Ínycsiklan­dozó rejtelmei. Finom kalácsnak illő kenyérszeletek, libamáj, kar monádlik, gyümölcsök, cukros sü­temények, vékonnyaku borospa­lackok és a familia eszik, közben pihen és újból eszik. A folyosón besand tó rokkant villogó szemek­kel néz és titokban folyik a nyála. Nazyobb állomás Félóra tar­tózkodás Az állomáson resti. ,.Adolf kérlek, valami frisset szeretnék. Már igazán unalmas ez a tarisznyázás.*' Adolf ur k'abalni kezd az ab­lakon : .,Hordár 1 Hordár !" A hor­dár jön és Adolf ur a kezébe nyom negyven koronát. ,,Hozzon kérem a restiből valami sültet. Mem baj, ha hideg is." A hordár hamarosan előkerül. Tányéron hide? szárnyas, A fa millia majszolni kezd A jóllakott gyerek csak ugy immel-ammal A kis adag egykettőre elfogy mé gis, a marudikok az abiakon ki Szóródnak. Erre a fiúnak megjön az étvágya és nyűglődni kezd. ,.De papa, engem nem is kínál­tatok. Én még nagyon éhes va gyök. Nekem még hozsss' Adolf ur ismét kia»álni kez a hordárrá. Előbbi jelenet ismétlődik azzal a különbséggel, hogy mivel Önagy ságának hirtelen szintén eszébe jut, hogy a csirke nagyon is Íz­letes volt és neki kedve lenne repetálni, Adolf ur most nem 40 K-t, hanem két adagra való 80 K-t nyom a hordár markába. A két adag jön és újból kez dődik a zabalás. Da mar látszik, hogy kifog rajtuk a dupia adag. Ugy is van Alig szopogattak ie a csontokról a felét, a többi ir galmatlanul repül ki az ablakon. Egy villásreggeli 120 K A szegény rokkant pedig a fo lyosón csak néz, néz és nyel na­gyokat, Villog a szeme és beíele talán még jobban folyik a nyála, mert közbe-közbo elfordul és ugy tesz. mintha a száját, vagy az orrát törölgetné. Nekem meg b zsergett a tenye rem és rángatózott mind a tíz ujjam. Isten tudja nagyon sze­rettem volna a gégéjükön egy ki csit végigjártatni a hüvelykujja­mat, miat ahogy a szakácsné szokta liba-dugás közben. Hátha könyebben csúszott volna lefele a felesleges falat. Eddig volt Szóló S /UWWWAAAA/v/VA/WWWVW/vy\ — Fertőző betegségek. Nyír­egyháza város területén f. évi október hó 1 tői október 15-ig 4 hökhurut, 7 h isi hagy máz, 1 dyphteria, 1 vörheny és 20 vér­h*s megbetegedés foidult elő Halálozás egy esetben történt vérhasban. A vezeklő Budapest Jaj a gyanúsoknak — Pesti hadjárat a ligetek ellen — Ami elképzelhetetlen volt üresek a kávéházak — A megreformált fehér gárda — Progromstekke Budapest vezekel. Korgó gyomorral, fagyoskodó test­tel vezekel a proletárdikta túráért, melynek elszámolá­sát most végzik. Ez az el­számolás nem csupán keserű számba vevése a proletu-du­tatura pusztításának, de el számolása sok régi dühnek, elfeledett haragnak, megla­pult torzsalkodásnak. Minden hivatalban „vészbíróságok" működnek, melyek feiülbirál­ják a hivatalnokok életet • s jaj annak, aki gyanús, mert ha már nem ü'.netik rája a „kommunista" elszót. meg­jelölik azzil, hogy liberális, internacionális godolkodásá­val „előkészitetta, lehetővé tette" a kommunizmust. Ez a vészbíróság most minde­nütt felütötte a fejét s a színházakban a riválisak de­tektivekn^k csapnak fel s „hite­iesadatokk.il" próbálják agyon ütni az ellenfél művészetét. Budapest most ennek él. A rendőrség detektivjei a rablók és beörők helyett a gyanúsak után kutatnak, a hivatalokban az akták elin­tézése helyett „ítéleteket" hoznak, a sziu'iázakbau, a társaságokban ez most a jelszó. Amig ez a hajsza folyik, azalatt Budapest sokat szen­vedett népe halálos keserű­séggel készül a tél elé Min deuki fejszét-fürészt vasáról és elindul fit beszerezni." A Hűvösvölgy, Varosliget, Zugló még nyáron sem volt olyan élénk, mint mos', a kirán­dulók azonban magukat a kies erdőket is hazaviszik A városbéli parkok is pusztul­nak. Nem csupán s fákat vágják ki. de a kerítések cö­löpjeit is kiássák s elpusz­títanak mindent, mi feltüzel­hető Egük éjszakáról a má­sikra a Fasor is eltűnt. Es­tefelé egyebet se látni, mint jól -rosszul öltözött férfiakat és asszonyokat, akik fa és rőzse­kötegeket cipőinek a hátukon. A tél fagya ellen igy ké­szül harcra Budapest. So<kal súlyosabb azonoak az a küz­delem, amelyet aZ éhs^g el­len folytat. Mert még a pro­letárdiktatúra alatt, sem ál­latt, sem álott Budapest népe o yan válság előtt, mint most. Pedig az üzletek rogyásig teltek, mi den kirakat telve, a vásárcsarnokok csak ugy ontják a rengeteg árut, de hiába, elfogyott a magyar főváros pénze. Nincs pénz. A proletárdik­tatúra felemésztette a titkos „kék" fedezetekdt s ma már a közéíosz'ály a napi ren­des jövedelméből éhen nem hal ugyan, de megélni nem tud belőle. És hozzá kétszáz negyvenezer munkanélküli. Ki hinné el, hogy ma Bud<pesten üresek a kávé­házak? Pedig ugy van. Leg­feljebb a vidékiek járnak kávéházakba, a pesti törzs­közönség azonban alaposan meggyérült. No meg a kül föld, mely elárasztotta Buda­pestet egyenruhás fiaival. Az antaut minden nemzetének katonáját látni. A törzskávé­házak, barrak szinte nemze­tisig szerint oszíályozédnak. Egyikbe a zuavok járnak, a masikoa a szálas ango ok isssák a wiskijüket, a kar madikba amerikaiak püfékel­nek kurta pipájukból. Sőt még magyar Katónak is vau­nak. A „tek6r" hadsereg tag­jai. akik megreformált ''gyen ruhábtii járnak. Fejükön Zrínyi sapka a darutollaí, nyakukra pfdi; felkerült a vitézkötés. A magyar katonák termeszetecen nldalíegyver nélkül járnak. Ebben a forgatagban uj typus alakul ki Budapesten: az utcai árus. Az uj typus sat uj nyelv került a pesti aszfaltra. Legjoob akarattal se mondhatjuk azt, kogy ez­zel meggazdagodott v* na. Az utcai árusok lehetetlen ze­néjü hangsúlyozással kínál ják portékáikat. A mooofon dallamból csak a végén csen­dül ki a hangsúly s ezzel hiyják magukra a figyelmet. A záidó kérdés? A pogrom­hangulat elcsitult, de más minden a régi. Elkeseredett harc folyik az uj magyar sajtó, Virradat, Szóztt, Uj nemzedék, Éoredés és a többi s a régi lapok között. Különben minden csöndes. Keserű, nyomasztó csö-id ez, mely a nyirkos októberi köd­del megfekszi Budapest né pét. Rüdt, vezeklő város ma Budapest Nyomor, kétségoe­esés és rettegés ül a lelke­ken. Csak az utc-t kiabál, él, kenyeret keres. És az utcát árusok monoton zagyvaságá­ból, groteszkül, mindent meg­csúfolva siivit ki valamelyik utcai sarkon egy élelmes ga­líciai zsargonja: PogromstekKe! Biliige Pog­romstekke! (Keleti Újság.) A nyiregjhiii iparosok bajai Nem tudnak nyersanyaghoz jutni — Oziibiszűntetós fenyegeti a nyír­egyházi iparosokat A nyíregyházi iparosokat súlyos válság fenyegeti, amely összerop­panja a hiborus esztendők miatt amúgy is rendkívül sújtott ipa rosokat A nyíregyházi iparosok hely­zete ugyanis ma sotkal rosszabo, mint a naboruban volt. Ma ujy all a helyzet, hogy a nyíregyházi iparosok legnagyobb része az üzemkorlátozas vagy a teljes üzem beszüntetés eszmejével foglalko­zik. A nyíregyházi iparosok nagy része, am-jly részint a bevonulás folytan, részint pedig más oltok miatt nem tudta a kedvező kon jankturákat kihasználni, azt re­mélte, hogy végre elérkezett a várva-várt békés korszak, az ered­ményes termeles „ noldog ideje. Maskep történt. Az énási munka­berek egyrészt, fűként azoaban a nyers anyag hiánya olyan fenn­akad ast idezett elő az ipari ter melés körebeu, hogy a legtöbb nyíregyházi iparosnál előállt az a kényszerhelyzet, hogy üzemet kénytelen volt lényegesen csök kentem s igazán csak a régi cég hírnévéért folytatja az tizemet. Több nyíregyházi iparossal be szeltünk, kik a mai helyzetről következőkép nyilatkoztak. Az asztalos iparban altalában az a panasz, hogy a nyersanyag egyáltalában nem all kellő minő ségben és mennyiségben rendol­kezesre. Kereslet kesz anyagok iránt volna, de a közönség amely ma szívesen fizeti meg a magas árakat, ma már jobb kivitelű dol­gokat kivan, ezeket pedig az asz­talosság ma nem szolgáltathatja, mert hiányzanak a felszerelesi tárgyak közül a veretek és fa­ragványok. A szabóiparban az üzemet fő­ként a javítások és fordítások munkalatai toglalkoztatják. Uj ruhát nem lehet készíteni, mert igen drága a szövet és keilék (zugeher) azonkívül egyes kellé­kek egyaltalán nem szerezhetők be. így bélés és gonb kapható. A bádogesok panaszkodnak hogy se tehér, se mas lemezhez nem tudnak hozzájutni. Rendkí­vül nehéz s alig lehetséges a forrasztó on beszerzése. A kovácsok a széahiány miatt panaszkodnak s azért, hogy ke­vés a rudvas, minősége nem o y jó s emellett szörnyű drága, oly­annyira, hogy magok is restelik olyan árakat kénytelenek kérni a kovácsmuntáért az anyaghiány s drágaság miatt. Az üvegesek panasza szintén alapos Nincs ablaküveg. A nagy anyaghiány miatt egy közö íséges ablak bevagása 16—20 koronába kerül Csak ezt a n-hány szakmiit említettük psldaokaert, de min­den iparos szakmában igy áll a dolog úgyannyira, a nyíregyházi iyaros körökben az a vélemény, hogy ha legrövidebb időn belül nyersanyag nem jön Nyíregyhá­zára, az iparosok munkáját az egész vonalon üzembeszüntetés fenyegeti. Kiss Isván.

Next

/
Thumbnails
Contents