Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-25 / 289. szám

6 1919. dpeerahfsr Î5. — A Nyirvidék tudósítójától. — Dr. Hibján Géza a háború kitörésekor bevonult katonának s hosszas harctéri működés után orosz hadifogságba került. Az oroszok egy szamarkandi fogolytáborban helyesték el Az ottani ellátás és bánásmód azonban nem volt ínyére a szabadság után vágyó fiatalembernek s megszökött a fogságból, azonban nem sikerült a határig jutnia, mert elfogták és visszavitték. A második szökés alkalmával ugyanígy járt. Csak a harmadik szökés járt sikerrel, mely alkalommal eredményesen jutott át Afganisztán határán, ahol azonban angol fogságba került. Az angolok Kabulban, Afganisztán fővárosában internálták dr. Hibján Gézát, ahol három és fél esztendőt töltött, mely idő alatt egyáltalában nem írhatott hozzátartozóinak. Első levelét 1919 január 11-iki kelettel irta Levelének hangja fásult közönyösséggel telitett, amelyből azonban kicsillan a haza, az otthon és hozzátartozók iránti elérhetetlen vágy és lángoló szeretet. Nem fázom és nem éhezem, — irja — társaságom nincs, ugy élek, mint a szerzetesek — Megtanult németül, angolul, franciául és perzsául. A világ megkerülésével Kalkuttán, Jáván. Hongkongon, Tokión, Sanfranciscón, a Panama-csatornán, New-Yorkon, Londonon, Párison és Berlinen keresztül szeretne hazajönni. Pénze azonban nincs, csak annyi, amennyit a menázsi-pénzből megtakarított De — úgymond — aki a tevehajcsároktól tanult kenyeret koldulni, az nem eshetik kétségbe. Sok viszontagságon és betegségen ment keresztül, többek között a „spanyol kolerán'

1 is, amely azon a vidéken is bőven, bőven aratta áldozatait Azonban szerencsésen kilábolt valamennyiből Az erős hit, hogy az, aki éveken át ezer veszélyen át őrködött fölötte, nem fogja engedni, hogy idegenben pusztuljon el, megmentette életét. Az angolok Kabulból Elő-Indiába, a Bombaytól keletre mintegy kétszáz kilóméterre fekvő Ahmadgarba szállították Itt már minden héten szabad egy levelet irni. 1919 szeptember 20-án kelt innen az első levele, amelyben megírja, hogy öt hónappal ezelőtt szállították oda Sok levelet irt, de egyikre sem kapott választ Néma kétségbeesés, lángoló szeretet és a válaszok iránti türelmetlen várakozás árad ki a sorokból. Az itthoni változott viszonyokról nem tud semmit, csak sejti, hogy a tisztviselők és általában a szellemi munkások rettenetes gazdasági helyzetben tengődnek. Ő, aki gazdasági akadémiát végzett és jogtudományi doktori oklevelet szerzett, ezt irja Indiából: — Kár volt 20 évig tanulnunk Ae idegeinket tönkretettük, ahelyett, hogy inkább vésővel, vagy kalapáccsal kerestük volna meg kenyerünket. Hogyan irigylem az iparosokat! Egy lakatos Sanfranciscóban is éppen ugy megél, min

1 Cap-Tow-ban, vagy Budapesten De egy magyar doctor iuris, hacsak nem tanult meg lopni, vagy rabolni, annyit számit idegenben, mint egy 12 éves gyermek. Kár, hogy a magyar őserdők ki vannak már irtva, az intelligencia milyen szépen megkereshetné a kenyerét bennük Az ahmadnagari fogolytáborban egyébként unalmas az élet. Reggel 7 órakor kelnek, este 11-kor fekszenek. A nappalt evéssel és alvással töltik. Az ellátás meglehetős rossz. Csodálatos — irja — hogy a világ éléskamrájában éheznek legtöbbet az emberek s az éhínség itt szedi a legtöbb áldozatát. Tanulnak és olvasnak, amennyit csak tudnak, azután ábrándokat szőnek szabadság, jövőröl, a szabadulásról amely után olyan forrón vágyakoznak Filozofálnak. Az élet — irja egy helyen — csak keserves küzdelem, melynek vége a megsemmisülésbe vezet. Az afganisztáni fogolytáborban sok magyar van, akik közül néhánynak a nevét, akiket dr. Hibján Géza megemhí, itt közöljük : Farkas János Vasvár (Káptalan-utca), Kordován János Myiregyháza (Polyák-bokor), Frank Antal Kussnth-falva (Temes), Andreica Tódor Batíonya (Csanád), Hulber János S&jtcny (Csanád,), Kovács ímre Kispereg (Csanád), Jablonczi Pál Gömörpányit, Fazekas István Magyarcserje (Torontá!) és Szobonya í István Sajógömör, akik mindnyájan nehezen várják a szabadulás örömteljes percét, hogy végre-valahára megindulhassanak rég nem látott hazájuk és szeretteik felé. Vertse K. Ájsáor. És mindennapi kenyerünkat.. Irta : Dr. Czetíer Jenő. Arany kalásszal ékes rónaság, a nemzetcsalád szülőanyja, nevelő dajkája, de sokat is vétkeztünk ellened. Évszázadokig bilincsbe vertünk s amikor a nagy Kossuth rabságodból kiváltott, árucikké lettél, mint egy uraságoktól levetett ruhadarab. Legkedvesebb gyermekeid, akfket a honfoglalástól kezdve tápláltál, zokszó né|kül adtak idegen kézre, ahelyett, hogy a kisdedeket, a jobbágyból szabad földmivesekké cseperedett gyermekeidet hozzád engedték volna. Ezek Amerikába mentek mostohát keresni, te pedig idegenek panaszos kenyerére kerültél Mert hogyha te dolgodat mindenki érti. Egy kakukos órát, egy levált cipőtalpat nem biznak kontárkézre, de a földmivelésbe mindenki jogosan avatkozhatik bele, akár magánbirtokról, akár az ország földmivelésügyéről van szó. A kékfestő, ha pénzhez jut, a korcsmáros, ha dupla krétája aranyat terem, a börziáner, ha milliókat nyer, egyaránt földet vesz. A középbirtokos legnehezebbfejü gyermekét adja gazdának, a földmives betűvel élő fiát papnak vagy tanítónak szánja. Gazdasági akadémiáink tömve vannak gazdatiszt aspiránsokkal, az életnek, az önnálló vállalkozásnak nevelő földmivesiskolák konganak az ürességtől. Csoda-e, ha a nagyuradalmakban még ma is közbámulat tárgya egy-egy gazdasági szeszgyár, a paraszt pedig nyolc-tíz centiméteres egyszántásba vet ? Az évtizedes mulasztások folytán megrekedt többtermelést azután erőszabeavatkozástól várják, a földosztástol, vagy más deus ex machinától. Nemcsak az állami jószág- és a koronauradalom a nemzet földje. A szent korona tanában jogtörténeti sajátosságon kívül a modern közgazdasági és szociális kérdés szempontjából is mély értelem rejlik. Az ország minden talpalatnyi darabja, a nemzetcsalád ideális birtoka és a tulajdonos nemcsak a saját kontójára, de a nemzet javára köteles földbirtokát kezelni. Ennek a tannak nem az a következménye, hogy vegyünk el mindenkitől mindent az állam javára, sem nem az, hogy a földmivelést fessük vissza kilencszáz esztendő előtti primitív állapotába, amikor a magasabbrendü üzemek munkamegosztása hiányozván, a föld de facto azé volt, aki fizikailag megmunkálta. A nemzetcsalád igényjegosultsága csak odáig terjedhet, hogy az ország össztermése elegendő legyen az összlakosság élelmezésére, illetőleg arra, hogy utóbbi mint iparos és kereskedő nyersanyagot leljen foglalkozásához. Ez a lehetőség nemcsak a jelen generáció érdekeinek figyelembevételét követeli, hanem azt is, hogy a töldmivelés fejlesztése, biztosítása a magyar faj természetes szaporodásának, amely ellentétes ugyan a jelen generáció kényelmesebb megélhetésével, de viszont a nemzet erejének alapja, amely nélkül az ország határai állandóan ki vannak szolgáltatva kapzsi szomszédainknak. A nép megélhetése és a népesedés, két ellentétes erő, mozgatja a nemzeti lejlődést. „Két golyó küzd egymás ellen Ússzehullni, szétsietni; S e küzdés a nagyszerű fék, Pályályán tovább vezetni." A pálya a magyar föld. És pedig nemcsak a síkban, hanem fölfelé és lefelé megtoldott termeloképessegbeg is Lefelé a jobb mivelés, a mezőgazdasági szaktudás, felfelé a vállalkozás, az anyag takarékosabb felhasználása teheti az üzem eredményét fényesebbé s a földmivelést az ország szempontjából hatályosabbá. A primitív agrárpolitikus előtt legfontosabb kérdésnél, a birtokreformnál is két erőt kell mérlegelni: mennyiben befolyásolja a nemzetcsalád megélhetését a nagyüzemek szétdarabolása és mennyiben mozdítja elő a háború vérveszteségének pótlását uj kisüzemek létesítése. Ha szükkebiti vagyok a földosztásban, gyöngítem a magyar faj szaporodását, ha a józan számitás határán tul bőkezű vagyok, tönkreteszem valutankat. ipari és városi fejlődésünket, aminek előbb-utóbb visszahatasa lesz az újdonsült kisgazdákra is. Helyes birtokreform csak a nemzetcsalád érdekének mérlegelése után jöhet iétre. Számításba kell venni a lakosság kényszerszükségletét s azután kutatni nem azt, hogy a kisüzem és a nagyüzem mennyit termel kataszteri holdankint, hanem hogy mennyit képes a forgalom, a közfogyasztás számára átadni. Ugyanígy számba kell venni a hus és zöldség stb ellátást is. Utóbbi anyagnál a kisüzem határozott előnyben van a nagyüzem fölött, viszont a kenyérmagvaknál és az ipari nyersanyagoknál emez vezet. Természetes, hogy amíg az ország végleges határai megállapítva nincsenek, ez a számitás egészrn olyan, mintha valaki sakktábla nélkül tologatná a figurákat. Gyökeres birtokreformot tehát egyelőre nem csinálhatunk már csak azért sem, mert az újonnan létesítendő kisgazdaságokat beinstruálni ma nem tudjuk. Azonban a nagybirtokosok, ugy mint ez Angliában történt, előlegezhetik a birtokreformot, ha íöldjük egy részét maguk adják el falujokbeli kisembereknek azzal a kikötéssel, hogy ezek a vételárat a volt tulajdonos . vagyonadójának fedezetéül az államnak fizessék be. A legégetőbb birtokreformot, a nemzetgyűlés által megállapított vagyonadónak természetben való lerovása utján körülbelül meg lehelne oldani A további fejlődésnek minden erőszakos eszköztől független, természetes menetet pedig dr. Lá^ár Andor ügyvédnek az a javaslata biztosítaná, hogy a száz katasztrális holdnál nagyobb birtokok átruházásánál az illetéket, holtkézi birtoknál az illeték egyenértéket Egy nyíregyházi fiatalember levele Indiától Dr. Hibján Géza kalandos szökése orosz hadifogságból. — Három és fél évig Afganisztánban. — Élet Ahmadnagarban, az indus fogolytáborban — Magyarok Afganisztanban.