Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-13 / 279. szám

4 k vád Szamueli György elleti A tárgyaiás befejező akíusa — Ahögy Szamueli védekezik A Szamueli Györgyöt ért méltó Ítélete hírét lapzártunkkor illesztettük be tegnapi szá munkba. A tárgyalás befejező' aktusának minden adott szavábsn jelentős té-nyére, a vádló ügyész beszédére ez alkalommal térünk vissza. Képet adunk Szamueli védekezéséről is. A tanúvallomások befejezése után dr. Lakatos Gábor állareügyész a következő vád­beszédet mondja: Tekintetes büntető Törvényszék ! A társadalomnak az a járványos beteg­sége, amelyet a magyar társadalom élősdijei messze Oroszországból hurcoltak el hozzánk, — lélekmépgező hatásában még sohasem jelentkezett olyan éles szemléltetésben, mint ennél a fiúnál. Szamueli György kevesebb képességgel, több szorgalommal osztályának jeles tanulója 1917-ben tizenkét más társával együtt a törvényes életkoron alul önként jelentkezett katonának és bár társai közül talán csak ő nem ment a harctérre, — hinni akarom, hogy elhatározása szent hevülés eredménye volt. Ellenben, mikor Szamueli Tibor bolse­vista eszmékkel és emberekkel Oroszországból hazajön és László öccsével együtt munkába fogva, hírhedt pályájukon megindulnak, — Szamueli György a két kereskedősegéd szel­lemi irányítása mellett Vágó, Kun Béla, Buehbrm Nikolaj álszociológusok mohón fel­habzsolt tévtanaitól, bátyja sikerétől megitta­sodva, talán az azok íltal szerzett millióktól is elvakítva, kora éretlenségében, kritikai képes ség hiányában elveszti lába alól az erkölcsi talajt. A zord, komor méltóságú, de kemény strukturáju zsidó vallást odahagyja, — a bosszúálló, de igazságos Jehovát, aki őseit több ezer esztendő vergődéseiben és üldöztetései között összetartotta, — lerántja az égből, -- a szocializmus, atheizmus és tör­ténelmi materializmus összezavart ideológiá­jának és frazeológiájának feléáramló zuhata­gában elveszti fejét, beleveti magát az áramlatba és a vagyo­núnkra és életünkre törő söpredék megalkuvó és meghunyászkodó minden jeilemtelenségé­vel egy országos haramiavezér fiinak sze gödik, — nem átalja kijelenteni, hogy ö az elvei­ért, — helyesebben elveiből — élni akar, azért mártiriumot szenvedni nem hajlandó, hanem inkább letagadja, — éS'romlottságában már meg sem érzi, hogy kijelentése a jellem­beli rotdiadástól bűzlik. Idáig sűlyedt a katonának önként jelent­kező kiváló ifjú. Ezután az államügyész a bizonyítási anyag adatainak méltatásába merül, majd a vádlott által tévesen aposztrofált történelmi materializmus fogalmának és tudományos ideológiájának feltárása é* példákkal történt illusztrálása után vádbeszédét ezen szavakkal fejezi be : „ítélkezzenek az urak! ítéletök a vádlott előtt annak legyen emlékeztetője, hogy Ma­gyarországon bűncselekményt bih.tetés nélkül elkövetni nem lehet, mert a bün bűnhődés néktil nem maradhat, — mert van fsten az égben !" A vádbeszéd elhangzik, telt akkordjai még soká a lelkekben zsonganak. Dr Elekes Aladár védő szavai után a tárgyalást vezető elnök kérdést intéz a vádlotthoz, kíván-e szólani. Szamueli kijelenti, hogy beszélni akar s beszédje kb. liusz percig fog tartani. A tárgyalást azonban a szorongásig telt te­remben tovább halasztani nem lehetett s az elnök annak folytatását csütörtök reggel kilenc órára tűzi ki. Szamueli védekezik Csütörtökön reggel a szokottnál keve­sebben gyűlnek össze, hogy Szamueli beszé­dét meghallgassák. Szabó László Ítélőtáblai bíró, tanácselnök szólásra ad engedélyt a vád­lottnak. Szamueli beszélni kezd. Szava fiatalos hévvel hetykén cseng, az őszinte bánás nemes megrezdiiiése nélkül. Mikor egy egész világot vesztettünk éppen a klasszikus igazságok és ethikai értékek elhalványodása miatt, ő a nemes Róma szavaival, kezdi : „Fiat justitia et pereat mundus". És mindjárt hozzáteszi, hogy ő ezt mondja: „Legyen igazságosság és ne vesszen el a világ!" Hagyomány szen­telte históriai szavakkal kér igazságot. Itt jó a polgári hagyomány, és nem jó a forradalmi frazeológia, amivel Leninék szoktak ítélkezni. Azt mondja aztán, hogy most itt egy husz éves idealistáról fognak itélkezwi. Idealista volt, vérzett is eszményeiért. Kéri, hogy hitéért, meggyőződéseért ne Ítéljék el. Nincs más hite, mint azoknak a szocialistáknak, akik a müveit Nyugateurópa államaiban miniszteri bársonyszékekben ülnek, Itt is elfelejt valamit. Azt, hogy á Noskék, a Scheidemannok, nem Kun Bélák, nem Szamueliek, hanem a haza nagyságának álmát hordozók, a Luxemburg Rózák destrukíiv népének vaskezü tiprói, szocializmusok az,, aminek Clemenceau mond­ja : „ércbe öntött idealizmus". Majd valóságos szabadelőadásba kezd Szamueli a szocialisták és kommunisták közös célkitűzéséről és taktikai e.'ágazódásairól, a berni internacionalékról. — Arról hallgat, hogy az ő Bernje — Moszkva volt. Ut ÍZ elnök félbeszakítja, ne tartson ide nem tartozó szabadelőadást. Maradjon a védelemnél. Szót fogad szépen s kissé csendesebben a három rendbeli izgatási vádja ellen kezd védekezni. Kéri, vegyék figyelembe, hogy most mások a viszonyok, mint negyven év előtt, mikor a büntető rendelkezéseket hozták. Aztán kéri, vegyék figyelembe, hogy más a polgári, mint a forradalmi írazeo !ógia. Idézi Szaká.s Andort, aki most államtitkár és az őszi forradalom idején vé. padot emlegetett és tízezer 'fejet követelt. Ut megint elfelejti, hogy Szakács volt az ií, aki a Virradat'oan már idejében figyelmez­tette a kormányt a hadseregben folyó bolse­viki aknamunkára és tiltakozott, hogy kato­nákat pártcélokra használjanak. Elfelejti, hogy célkitűzésben más Szakács és más Szamueli. És mer Petőfire is hivatkozni. Felolvassa a Mágnásoxhoz cimü versét. Igaz, forradalmi itt is a szókincs, de elfelejti, hogy Petőfi másokat is mondott,. — ;azt is mondotta, hogy • „Tied . vagyok, tied hazám, e sziv, e lélek". Meg ezt is : „Hőn szeretem, imádom gyalázatában is nemzetemet". Még sokat idéz Szamueli. Az Egyesült Államok deklarációjából, a tiszta humanitásnak és krisztusi szolidaritásnak e szentelt soraiból. Ki ne érezné a disszonanciát, mikor e szavak egy Szamueli ajakán csendülnek meg. Végül XVI Lajos vérpadi búcsúját hall­juk. A francia szavak élesen csattannak el a tárgyaló teremben. Egy halálában is nagy király szavai a királyok gyűlöletében háborgó forradalihi em­ber idézeteben f Nem jő befejezés volt. A mon­dásnak nem az az eleme hagyott ny jmott á lelkekben, hogy ártatian vagyok, hanem a vér­pad, a véres francia bárd, a vér szörnyűsége, mely mindig beszennyezte a forradalmakat. A csiszolt védelmi besze'd, amelynél min­dig szebbek a bűntudat, a megbánás tört szavai elhangzik. Aztíta elhangzott az igazság is — a „Fiat justitia aut pereat mundus" jegyében. ms L!4 b s g a' kspl ató bármily mennyi­ségben Előjegyezi J het Szarvas u'ca 89. ós Jós) Ár;drás-u!ca 10. szám a'alt. 1583 Rennerí megbaligatják Parisban A kancellár szsmüyssen panaszolja el Párisban Ausztria nagy nyomorát Bécs, dec. 12. (Az Est bécsi szerkesztőségétől.) Hi­vatalos részről közlik, hogy a békekon­ferencia legfőbb tanácsa teljesíti az oszt­rák kormány kérését és alkalmat kiván adui arra, hogy Renrer áílamkareailár szem lyes n terjessze elő jelentését Ausztria sivár gazdasági helyzetéről. Ezt a határozatot tegnap hozta a legfőbb ta­nács és Dutasfa, a bákekonferensia főtit­kára azzal a magjegyzéssel értesítette róla az osztrák képviselőt, kogy az a s-etií'g, amellyel a legfőbb tanács az osztrák kívánságot te'jesitette, bizonysága annak, mennyire szivén vise i a béfee­konf rencia Ausz ria szomoru helyzetét. Poincaré nyilatkozata jövő terveiről Páris, dec. 12. A Journal mai számában Poinoaré­val olytafott intervjut közöl, melyben a francia köztársaság elnöke többek közölt a következőket jelentette ki : — Nem hiszem, hogy azt a kört értem el, amikor teljesen vissza kell vo­nulnom. Elnöki iisztem megszűnte után egyszerű polgár leszek, folytatom pályá mat. Nem szégye em bsvallani, hogy meg kell majd .ezaezüern a ktnyeremet. Az E yseé-pa!otát ctm srra építették, hogy a lakójt olt meggazdagodjék. Természe­teden, ha Cgjvédi munkásságomat to­vább folytatom, csupán nagy erkölcsi érdekű ügyeket vállalok el és nem fogok ri.agánérdekeket képviselni azok előtt a bírák és közigazgatási tisztviselők előtt, akiket én neveztem ki. Vizsgálat a Tisza gyilkosság ügyében Dr. Kovács Lajos vizsgálóbíró szerdán maga elé idézte dr. Matyasovszky György rendőrfőkapi­tányt, dr Doining Henrik rendőrfötanáesost, a bfta ügyi osztály vezetőjét, dr. Nagy Károly detektivfő­nöktft, dr. Szrubián rendőrkapitányt, továbbá Angyal László detektivfőfeltigyelőt, Lengyel János 6s Soós Gyula deíektiveket. A vizsgálóbíró arra nézve hall­gatja ki őket.Jhogy milyen körQlmények kőzött történt Friedrieh István hadügyminiszter és Hilttner főhadnagy szembesítésére a detektivfőnök szobájában. Mint teg nap megírtuk, Friedrieh István hadügyminisztert kihallgatta a vizsgálóbíró és szembesítette Hüttner főhadnaggyal. Hüttner Sándor ez alkalommal klje­lentette, hogy a detektívek bírták rá arra, hogy Friedrieh ellen valljon. Ezért a viasgálóbiró elrendelt* az ügy tisztázását, hogy hogyan és mily módén bírták vallomásra Hüttner főhadnagyot. Angyal Já­nos deteWivfőfelügyelőt dr. Nagy Károly detektivfő nők november 19 én este hét órakor szobájába hivatta és utasította, hgoy Ilüttner Sándort, a ka tonatanács volt tagját, hallgassa ki, birja vallomásra és vegye kezébe az egész Tisza ögyet. A detektiv­főnök még átadta Angyalnak a Szrubíán kapitány áltat felvett utolsó jegyzőkönyvet is, amelyben Hüttner az oktober 31-iki napnak történetét mordja el. Ez a jegyzőkönyv azonban nem adja a hiteles történetét a dolgoknak, csupa mese. A deleklivfőfelügyelő azután szobájába vezette Hüttnert, átadta Csere La­jos és Lamperlh detektiveknek, hogy vigyék el va csorázni a Béla-pincébe és ő maga is hazament va­csorázi. Hüttner jóétvággyal fogyasztotta el a va­csorát és este kilenc órakor, amikor Angyal visz-

Next

/
Thumbnails
Contents