Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)
1919-12-11 / 277. szám
1919. deeemfecr 11. I IIIIIIII I •••II W III I I !! • I IW I JNfYÍRYIDÉK. manBiHHBBanana s magyaí tin&dalom fe©l§gtégi ! — Dr. Klekner Károly előadása Nyíregyháza, 1919. dec. 9 (Saját tudósítónktól) Dr. Klekner Károly igazgató főorvos vasárnap a József főherceg tüdőbeteg szanatórium egyesület ünnepélyes délutánján. A magyar társadalom betegsége cimén nagy hatást keltő felolvasást tartott, melynek gondolatmenete a következő volt. Évtizedek óta hasztalanul kíséreltük meg társadalmunkat cselekrésre indítani egészségügyi berendezkedésünk megvalósítása céljából. Meg-megindult egy-egy mozgalom, de régül is a nemtörődömségnek mocsarába süppedt. Régi szokásénkhoz hiven semmit sem intéztünk el véglegesen és röviden, hanem mindent csak iáőlegesen, azaz ?ehogysem. Ha hivatottjaink az ália-nhatalomboz fordultak, azt a választ kapták, hogy nincs pénz » a kérdés megoldását a társadalomra bízták. Ez pedig valójában annyit jelentett, hogy nem akarták megvalósítani, mert hiszen maga az államgépezet is társadalmi alakulat, amely arra raló, hogy a társadalomban szunnyadó erőt felhasználásával haszontalan kísérletezések elkerülésével maga valósítson meg feladatokat. Hiszen igaz, társadalmi kérdés a tüdőbetegek gondozása is, de nem olyan értelemben, hogy a társadalom adakozásaiból teremtsük elő a hozzávalókat, hanem oly értelemben, hogy megvalósítására nem annyira orrosokra, hanvm a társadalmi riszonyoknak kedvezőbbé tételére, jó lakásra, táplálkozásra stb, van szükség. Lássuk már be egyszer, hogy nem is nnyira a könyörületesség nevében kell egészgügyi szükségleteinket kielégítenünk, hanem enis anyagi érdekeinkből. Közgazdasági érdekeink parancsolják, hogy pld. gyerm;kvédelemmel, közegészségügyi óvintézkedésekkel, egészségügyi intézményekkel nyerjünk több munkás kart, mentsünk meg több munkaerőt, tegyünk minél több beteg embnrt újra munkaképessé. Lehet-e itt azt mondani, hogy nincs pénzünk, lehel-e az államnak gvümölcsüzőbb befektetése, mint ha egészségügyre költ. Képzeljük csak el munkaerőre átszámitra azt az óriási hasznot, amit egészségügyi intézményeink hoznak. Mint az egyes embernek, ugy a társadalomnak is fontolóra kellene venni, hogy a gyógyítás nem egyéb, mint munkaerő termelés, mely minden körülmények között megéri a befektetett tőke nagyságát. Mi az oka, hogy társadalmunk ezt megérteni nem akarja. A társadalmunkban ran-e a hiba. vagy pedig mindaz nem igaz, amit e kérdésről oly sok királó ember mondott ? Foglalkozzunk társadalmunkkal,;érdemes-e a jelen magyar társadalmat magasabb rendi kötelességek teljesítésére felhirni ? Itt dr. Kl«kner rámutatott a külömböző módszerekre, amelyekkel a társadalmi jelenségeket vizsgálhatjuk s kijelenti, hogy ő az orvostudomány módszerére! fogja vizsgálni társadalmunkat, hisz az tredmény ugy sem lesz más, mint a szociológusoké, sőt csak megerősítheti az ő diagnózisukat s a tenniralók mikéntjében még segítségükre is lehet. Arra, hogy a társadalommal az orvostudományon keresztül foglalkozhassék, az jogosítja fel, hogv mindannyian a természetnek részei vagyunk s annak törvényei szerint cselekszünk s ugy egyéni, mint társadalmi roltunk természeti jelenség, amelyet az ugyancsak közös természeti jelenségeket rendszeresen vizsgáló orvostudomány ismereteinek és rendszereinek segi.ségével bátran vizsgálhatunk. Ha a magyar társadalmat az orvostudomány látószögén tekintjük, megismerjük, reámutathatunk hibáira, irányt szabhatunk a tennivalóknak. Egy pusztuló társadalom van előttünk, melynek életnyilvánulásai kórosak, életképessége erősen csökkent, mert csak rendszertelen kapkodást és az intézmények csődjét látjuk az az egész vonalon. A magyar társadalom beteg. Ha megkérdezzük a betegtől, hogy mióta beteg, hogyan kezdődött betegsége, volt-e máskor is beteg, azt feleli szegény, hogy már többszörös betegségen ment át. Utolsó betegsége kb. hetven év előtt folyt le, (1848) akkor nagy műtéten ment keresztül (polgári szabadságok kivívása), amely maga iói sikerült, de a seb kezelésénél idegen orvosok beavatkozása miatt (szabadságharc leverése) seblázt kapót, ami kb. husz esztendeig tartott. Ekkor igen szépen haladt a javulás utján, megerősödött s már-már viruló egészségnek kezdett örvendeni, mikor előtte idegen férgek jutottak beléje, melyekkel eleinte erejének tudatában nem sokat törődött s ha olykor rosszul is érezte magát, hiába szaladt orvoshoz, mindig csak kuruzslókra talált, akik csak fájdalmát csillapították s igy belsőleg gyengülve az utolső időben szükségessé váít nagy fizikai megerőltetést (világháború) már alig birta. Ekkor egy felcser rosszul megválasztott és még rosszabbul keresztülvitt műtéte után annyira legyengült, hogy nem tudja, talpra á!lhat-e valaha. Ennyit tudunk meg a kórelőzményekből. Egy ismételten beteg szervezet idült betegségevei van tehát dolgunk, mely annyira legyengítette, hogy csak nagyon óvatos beavatJ kozást tar el még. Nem szervi, hanem általános a betegség, ennek a társadalomnak minden szerve, minden sejtje beteg. Vájjon ilyen körülmények között végeznek-e munkát a szervek s működésük összhangban van-e egymással. Mit és hogyan dolgoznak az egves társadalmi szervek s működésűk az egész társadalom egységét, közösségét szolgálja-e ? Minden cselekedet előtt, tehát a' társadalmi szervek cselekedeteinek véghez vitele előtt is mérlegelés tárgyává kell tennünk, hogy amit cselekedni akarok : tudom-e. lehet-e és szabad-e cselekednem ? Ha tudom, mert képességeim vannak rá, ha lehet, mert a körülmények nem akadályozzák, birtokában vagyok a cselekvés anyagi feltételeinek. Az embernek, mint erkölcsi lénynek, mint társadalmi lénynek azonban egy harmadik feltétellel, az erkölcsi feltétellel is számolnia kell. Használunk-e felebarátainknak, nem ártunk-e nekik, a köz javára szolgál-e, amit cselekszünk, vagy csak önmagunknas. E harmadik feltétel az első kettőtől függ, de azok létjogosultságát ez adja meg. Nélküle munkánk nincs összhangban a közösségnek, a társadalomnak érdekével, hanem csakis kárára szolgál. Ha társadalmunk szerveit és sejtjeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy mindaz, ami ma történik, az anyagi feltételeknek megfelel, tudunk is, lehet is cselekedni, de az erkölcsi kérdést, hogy szabad-e, nem tehetjük fel ugy. hogy igenlő választ kapjunk. Mindaz, ami körülöttünk történik, legyen az u n. közérdekű, vaijy magánérdek!, ellenkezik az erkölcsi törvényekkel, embertársaink kárára van. Hát szabad-e pl. a mai nehéz viszonyok között, amint hangoztatják, közérdekből árut hozni és azt 1500 •/e-os egyéni haszonnal tovább adni a tisztességes kereskedelemben, nem is szólva az árdrágítókról, a lánckereskedókről, a dugdosókról ? Árat hozni és azt a szállítással járó és egyéb kiadásokon felül 30 %-os nyereséggel tovább adni, amikor az ára egy hét alatt elkél, hiszen ez egy esztendőben 1500 %! Nyilvánvaló, hogy a közérdeket itt csak álcázzák, kijátszák az erkölcsi törvényt, melynek értelmében a kereskedőnek hivatásánál fogva egyformán kötelessége venni és adni árut, mint régen, hiszen ő is csak ugy maradhat a társadalomnak tagia, ha teljesiti a hivatásával járó kötelességét, lebonyolítja az áruforgalmat, ugy a jó, mint a nehéz körülmények között, mint ahogyan a katonának kötelessége volt kitartani a lövészárokban s az orvosnak kötelessége volt bekötözni a sebesültet a granáttiizben, anélkül hogy ebből külön haszna lett volna. Nem azért említem a kereskedőket, mintha csak őket kárhoztatnám, mintha csak a belőlük álló szerv nem felelne meg ennek a kérdésnek : szabad-e. Igy van ez a többi társadalmi osztállyal is. (Folytatjak.) HIREK — A városi járvány-bizottság f. hó 11-én csütörtök délután 4 órakor a városháza kis tanácstermében ülést tart. — A második házi-hangversenyt Hoffmann Pál és neje e hó 11 és 12-én csütörtökön és pénteken délután fél hat órakor tartják meg Kossuth-tér 9. szám alatti lakásukon. Ezúttal a sonatát mutatják be Beethoven, Brahms és Rubinstein egy egy müvében és amellett az előadók rövid confernnce alakjában ismertetni fogják a sonata műfajt és a bemutatandó zeneszerzőket. Jegyek a Hoffmann Adolf csemege üzletében már válthatók. Műsor : Beethoven : I ! F dur, — Brahns : E moli — és Rubinstein : D dur cello sonatája. — A város 1920. évi költségvetése. Nyíregyháza város számvevősége a napokban állította össze a váres 1920 éri költségvetési előirányzatát, amelyet a pénzügyi szakosztály meghívott tagjai előzetesen letárgyaltak és elfogadás végett a legközelebbi képviselőtestületi közgyülé3 elé terjesztenek, — A tifasz betegek fertőtlenítése. A kiütéses tifnsz elleni védekezés legelső fal• tétele a hadifogoly tábor fortőtlonitése a hadi| iogoly-tábor kisfürösztőjével megfelelően kei resztiívihető nem volt, mire Vojkuleszku ro 1 mán főtörzsorvo3 ogy fürdő-vonatot hozatott, I ameljlyel az emberek go»do3 fertőtlenítése I most már akadaiytaíannl folyik. — November hónap halottai. N/iregy| háza város területén az elmúlt november hóÍ napban összesen 57 halálozás történt. Halál! okok szerint veleszületett gyengeségben mjgI halt 9, görcsök következtében 4, d fíoriában 1, vörhenyben 1, hasihagymázbaa 1, tüdőgümőkórban 9, agyháriyalebban 1, influenzában 1, angolkórban 1, tüdőgyulladásban 3, gyermekbéíhurntban 6, ernésztőszervak egyéb betegségében 1, vérkeringési zavarokban 3, brightkórban 3, gutaütés köretkeztében 1, gerincagybetegségben 1. aggkórban 3, egyéb betegségben 8, baleset folytán elhalt 2 egyén és halvaszületett 3. — Értesítés. Szerda f. hó 10-től kezdődőleg az alábbi személyszállító vonatok fognak közlekedni: Debrecen—Nyíregyháza között a j 4768-as érkezik d. u. 12'50 naponta, Nyiregyí háza—Debrecen között a 4759-es naponta indul d. e. 11' 15. Nyíregyháza—Kisvárda között a 4768-as páratlan napon indul d. u. 1 -35. Kisvárda—Nyíregyháza között a 4759-es páros nap érkezik d. e. 1012. Nyíregyháza—Polgár között a 4802-es páratlan nap indul reggel 7 20. Polgár—Nyíregyháza között a 4563/5059. páros nap érkezik d. e. 11 "03. NYILTTÉR Nyilatkozat. Folyó hó 8-áa délelőtt a vármegyei irodaigazgató hivatalos helyiségében Vajda Dízső ur részéről ért sértés miatt a bűnit tető járásbíróságnál szerzem meg az | elégtételt. Tas János, tanár. * I líraiba* közlikukért a. feMfaség a kekaUS terhek. Értesítés. Ismát érkeztek frissea töltitt zseblámpa elemek. Kaphatók zseblámpa égők és zseblámpa tokák, továbbá villany világítási berendezéseket és javításokat, villanycsengő fölszereléseket és javításokat, úgyszintén gramofon, varrógép és írógép javitásokat pontosan és jutányosán vállal Juhász J. Béla mechanikus és elektrotechnikus Nagytakarék-palota, átjáró udvar. 1577
