Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)
1919-11-20 / 260. szám
1919 november 20 N VIRVI DÉ R 3 egyezés is jött létre s egy egy fogoly hazaszállításáért 208 arany frankot fizetünk, amely öszszeg egyéb illetékekkel egzütt 250 arany frankra rag. A Herceg szigeteken angol felügyelet alati 200, a franciák felügyelete alatt pedig 500 hadifoglyunk él, akinek hazaszálli.ásáért 160 arany frankot kell fizetnünk fejenként. E hó 13 án Markovics Miklós százados egy másik tiszt kíséretében Konstantinápolyba utazik, ahol a Turkesztánból Kaukazusból a Indiából érkező foglyainkat átveszik. Ez már a második bizottság, amit útnak indítottak az elsőt az angolok Konstantinápolyban letartóztatták és internáliák, mert bolsevista propagandával gyanúsították őket s a náluk levő nagyobb pénz összeget elkobozták. Eddig még nem sikeiü t őket kiszabadítani.* Szibériában levő hadifoglyaink védelmét, amit eddig a dánok láttnak el, ezentúl— a dánok kérésére — Amerika togja átvenni. Ez irányban már kérdést is intéztünk az amerikai kormányhoz. Ott levő hadifoglyaink érdekében egyelőre az volna a legközelebb fordulat, hi a nyugatszibériaikat Keletszibériába áthelyezhetnék mert itt az angolok és japánok felügyelete alatt sokkal emberibb viszonyok között élhetnek. Erre nézve már megtörténtek a kezdeményező lépések. Szovjetoroszországban a helyzet annyiban kilátástalan, amennyiben onnan csak a legnagyobb nehézségek árán juthatnak haza katonáink. A lengyelek ugyanis elzárták keleti Liatárukat a bolsevizmus miatt. Mígyar részről most tárgyalások vannak folyamatban a határnak egyes hslyeken való megnyitásáért. A magyar hadifoglyok hozzávetőleges száma a következő : Szibériában 100.000, Szovjetoroszországban 15.000 (legnagyobbrészt a vörös hadseregben szolgálnak), Kaukázus 4000, Turkesztán 30000, Olaszország 45 000, Perzsia 400, Anglia 450, Amerika 3000, Egyptom 500, japán 297, Szerbia 1000. Azok, akik 1914— lh ben Szerbiában estek hadifogságba, a déliranciaorszásri Lyonban vannak elhelyezve. Hegy hamisítják Pesten a cigarettát Az a nagy és kellemetlen iaség, mely a dobánynemüekben uralkodik, egy egészen újszerű és mindig n8gyobb méreteket öltő ipart létesített. Nagyon sokan élnek abból, hogy eldobott cigaretta és szivarcsutakokat gyűjtenek, hogy abból dohányt „gyártsanak" és aztán a kereskedelem szabad láncára bocsássák. Az ilyen gyáraknak 8—14 éves gyenneíakből toborzott állandó szállítói vannak, kik egész nap, késő estig kutatják az utcákat ós a helyiségeket, hogy mennél több sikerült „pillanat felvételt'- eszközöljenek. Még a zöld v. Hantosokat sem hagyják figyelmen kivül Vannak specialisták ezen a téren, kik hihefetlen menynyiségeket szedaek össze egy nap alatt. Gyakran egy fél kilót is. Délelőtt leadják a „gyárban" az előző nap eredményét. Ez a gyár valahol künn van a külvárosban, főműhelye egészen ugy néz ki, mint egy szerény konyha. Igazán senki sem - találni el, hogy az gyár. A szervezett munkásságot a gyárospapa, kedves neje és az esetleges csemeték képviselik. — A gyáros leméri a defiíiiálhatatiaa és undorító tömeget és mindjárt ki is fizeti a szállítókat. Mázsáló osztályból a „nyersanyag" a „Cigaretta ós Szivarvégeket Osztályozó Bizottság' elé kerül, de olyan boszorkányosan, hogy a gyanútlan szemlélő észre sem venné ezt a aagz horderejű müveletet. T. i. helyszűke és munkaerő hiány van. Tehát a gyáro3 előveszi az olló;, levágja a papirt a dohánymaradékról és aa összekotort anyagot átutalja a száritóba, ami ugy tüaik fel, mintha csak épen a kályhához vinné. Azelőtt megelégedtek azzal, hogy fantasztikus feliratokkal ellátott szopókás cigarettákat gyártottak. Később a technika és a konjunktúra fejlődése az egyptomi felé terelte ambíciójukat. Ha az embernek más gondja nem volna, mint bacilusokia gondolni, valószínűleg ritkábban kiáltaná: — Főúr, tiz egyptomit! HÍREK Ázsiai utazásomban, amelyet a földrajzórákon az ujjam hegyével a térképen tettem, egy szép őszi napon eljutottam Nepál és Bután országokba. Innen lehet legjobban látni a Himalaja hegység égig érő ornuit. Nyíregyházán a boltok kirakataiban most az árakat feltüntető cédulácskák vannak. Mikor a rájuk irt számok himilajai magasságára meredező nyakkal felnézek, azt gondolom magamban, hogy itt is — Bután van. A hegycsúcsok látása turista szenvedélyemet ébreszti fel és kirándulást teszek. A Zrínyi Ilona nevü völgykatlanból indulok el, amelynek nyugoti szélén mindjárt az elején kisebb-nagyobb emelkedéseket látok: 88, 90 koronás karisnya nyúlványok ezek. Csakhamar azonban meredeken felszökő hegyóriások fantasztikus csoportja következik. Egyik ámulatból a másikba esem. Ez a cipők és női kalapod vidéke, a tenger sziné fölött mintegy 500, 600 koronás magasságban. A távolból a „Férjek panasza" nevü vízesés tompa morajlása hallatszik. Majd, valószínűleg vulkánikus eredetű, szeszélyes kúpok nyílnak a magasságba Nyakkendők és férfiingek árai. Legszéditőbb pont, mely az egész tájon uralkodik, egy 420 koronás magasságú szöveg — azaz férfi kalap. Eszembe jut a költő mondása : „Oh természet, oh dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled! 8 Törpaségem tudatában mentem tovább. A Nagytakarék nevü hegyóriás állott előttem, melynek mélyén aranyat bányásznak. Az északnyugati oldalon ködös magasságban „Antilopos lakcipő" nevü glecser van. Magassága 950 korona. A legszebb példányok örökké felhőbe vannak rejtve, A hegyíömb keleti felén az örök hó és jég övében a szőrmék húzódnak. 1200—2000 koronás magasságukat csak a legjobban felszerelt turisták közelíthetik meg. Felettük gyakori az „Asszonyábránd" nevü szirárványhoz hasonló tünemény. Szerettem volna e csúcsok körül többet megmászni, mert rajtuk át a ,,Jó élet" nevü gyönyörű vidékre juthatnék. Meg is kérdeztem egy fürge turistát, aki a felhőkig nyúló ormokra is könnyedén kapaszkodott, mondja meg, hogyan juthatnék pl. egy „Lakkcipő' magaslatra,? Hosszas szociologiai és ethrográfiai fejtegetésbe kezdett, amelynek lényege az, hogy menjek oda, ahol háború van. Kerüljem azonban a személyes beavatkozást, kü önösen a rohamcsapat nevü társaságot, mert ez árt az ármászáshoz szükséges készségeknek. Felmentések és bakkancs-szállitások azonban jő tréninget adnak. Itt olyan rutint nyer az ember, hogy a legmerészebb áremelkedéseket is fürgén megmászhatja. Ebben a pillanatban láttam, hogy egy ilyen rutin ármászó „Ezresbankó' 1 nevü kiváló készülékével fitymáló könynyüséggel jutott egy pár bagariacipő rettegett ármagasságához. Minthogy az én effajta készülékeim amelyet az adóhivatal utal ki, igen csenevészek, abbahagytam a hegyek között való bolyongást és rezignáltán visszatértem a Nyomor nevü horpadásba. Bb — Házi hangversenyek A Hoffmann Pál csellőművész és Klug Mariska zongoraművésznő által fővárosi mintára tervezett házi hangversenyekről, amelyek a Kossuth tér 9 sz. alatt lesznek megtartva, már volt alkalmunk említést tenni. Egyelőre három zenedólutáa van tervben, melynek műsorát a művészek a következőkben állapították meg : Első délután: 1. Beethoven: Fis dar sonata (zoDgora). 2. «Boelmann: Variadon symphonique (eseilo) 3. Chopin: Ballade— A dur — (zongora) 4. Purcell: Air, — Popper: Tarantelle (cselló) 5. Schubert: Momente musicale, — Rubinstein: Etude (zongora). Második délután: 1. Beethovea: F dur sonata. 2. Brahms: E moll sonata. 3. Rubinstein : D dur sonata (cselló és zoogora). Harmadik délután: 1. Beethoven: A dur sonata (cselló és zongora). 2. Sehuman: Papiilon (zongora). 3, Popper: lm Walde 2. és 3. tétel (cselló) 4. Liszt: Campanella (zongora.) Az előadások bármelyikére előjegyzések tehetők Hoffmann Adolf üzletében. A korlátolt számban kiadandó jegyek ára tiz korona, az előadások idejét a villanyvilágítás lógja meghatározni és azt kellő időben fogják közhírré tenni. — Eljegyzések. Deák Böske óa Károly István jegyesek Nyíregyháza. Eizenberger Linuskát Nyírkárászról eljegyezte Soelfreund József Nagyhalász. — Ne utazzunk! Ma egyáltalán nem irigylésremóltók azok' akik gyakrabban kénytelenek utazni. Még a háború alatt is voltak szórakozni vágyó emberek, akik megunták az otthonülést és szabad idejükben utazgattak fürdőhelyre, idegenbe szórakozni. Igaz, hogy a gyorsvoaat nem nyolc óra alatt röpítette íel őket, mint békében, hanem lassú személyvonatokon kocogtak, nem is beszélve arról, hogy az elsőosztályu Pullmann-kocsi helyett a hosszú utat fapadokon kellett eltölteniök és sajgó derékkal szállottak ki a megváltó célnál. De ezek az apró kellemetlenségek sem tarthatták vissza az utasokat. K A mai utasokra legújabban még az eddiginél, is súlyosabb megpróbáltatások várnak. A csigamódjára haladó vonatok kitört ablakú fülkéjében, vagy zsúfolt folyosóján az utazás eddig sem tartozott a legnagyobb élvezetek közé. Ma, amikor minden vonat rendszeresen órákat késik, még kevésbé. Pedig a vonatkésések mindennaposok. A pesti vonat állandóan késik, a csabai vonat jó, ha harmadnaponkint megy. Tegnap megkérdeztük egy kézitáskákkal felpakolt kereskedőt, aki épen a vasúthoz készült, hogy melyik vonattal akar utazni. — Majd csak akad valamilyen vonat — felelte — a legjobb az állomáson várni. Nem volt igaza. A legjobb nem utazni. Mulatság Napkoron. F. hó 10-én a napkori ifjúság jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendezett, melynek tiszta bevételét a község szegénysorsu gyermekeinek felruházására fordította: — a táncmulatságon résztvevők közül felülfizettek a következők: Szabolcsmegyei Sóstótelep bortermelő r. t. 100 K, Juhász János, Hochberg Adolt, Strausz Ernő 50—50 K, ifj Dobi Imre 40 K, Molnár István, Klein Sándor 30-30 K, Tóth Mihály, Krestyanitó András 25—25 K, Thoma István, öiv. Bognár Józsefné, Kuchta János, id. Dobi Imre 20—20 K, Fekete Ilonka, Járossy Szilárd, Bógár Károly, Gurály Miklós, Brondics Mihály, Keller János 10-10 K, Czövek, Béki, Kosztik
