Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 122-215. szám)

1919-08-06 / 172. szám

JMyxrvidék. <919. augusztoF 6 korban, amikor az emberek! még se irni, se olvasni nem tudtak, hogyan éltek az emberek, azt pozitive nem tudjuk s ebben a kérdésben csak tapogatózunk s tudásunkat elméletekkel pótoljuk, de részint az emberi alaptermészetből, részint a legrégibb történelmi nyomok fent ismertetett adataiból ésszerűen mégis arra következhetünk, hogy az ember a kezdet kezdetén is magántulajdonának tartotta azt, amit hatalmába kerített s azt a saját maga és családja jólétének, megélhetésének biztosítására használta fel és annak birtoklásából kirekeszteni igyekezett minden idegen harmadik személyt. Az ember alaptermészetében, épugy mint az allati természetben is, benne van a hatalmi vágy, amely szerint az erősebb elnyomja a gyengébbet s a maga helyzetét mások rovására is javítani igyekszik. A civilizáció feladatát épen az képezi, hogy ezt a hatalmi vágyat enyhítse, mérsékelje s az elől a gyengébbet megvédelmezze) Az ősember még attól se riad vissza, hogy a leigázott gyengébb embert, tulajdon embertársát saját rabszolgájává tegye. Ez az alaptermészet épugy jelentkezett az ősember társadalmaban, mint ahogy ma is jelentkezik és kétségtelenül felismerhető az egyénnek a csecsemőkorában. Tessék megfigyelni a bölcsőben fekvő kis csecsemőt, aki a kezébe adott csörgővel játszadozik. Tessék megpróbálni azt a csörgőt elvenni a kezéből. Nem-é görcsösen fog abba a kis kezeivel belekapaszkodni s ha mégis elveszed tőle, nem fog e sírva fakani ? Nos mi ez ? A tulajdonhoz való ragaszkodás. A magántulajdon ösztönös megnyilatkozása. Pedig azt a kisdedet még soha senki nem oktatta, nem tanitotta arra, hogy az az övé, hogy neki ahhoz, mint sajátjához ragaszkodni kell. Igen ám, mondják erre a kommunizmus hivei, de ez az ösztön, vagy hajlam már az emberiség ferde nevelésének és fejlődésének az eredménye, amit az ember a ferde irányban nevelt apáról, nagyapáról, ősök ről örökölt s ha most megszüntetjük a magántulajdon fogalmát és intézményét, a második és harmadik nemzedék, amely utánunk következik már el fogja felejteni s e nélkül a hajlam nélkül fog születni. Legyen az ő hitük szerint, de én nem hiszek benne. Én azt hiszem, hogy a „megszokás második természetté válik" s már erről a „szokásról" se a második, se a harmadik, de még a 10 ik nemzedékek se fog lemondani. Ez az ösztön nem a nemzedékek rendjén szerzett hajlamból, hanem az első emberrel együtt született. Nem tartom ugyan helyesnek, ha az ember és állatvilág'élettana között folytonosan párhuzamokat keresnek, mert hitem sprint az ember, mint a teremtés koronája s az élővilágnak egyetlen öntudatos lénye, aki egyedül hordja agyában az isteni szikrát, — az állatvilágtól még fiziológiailag is elkülönített, különleges elbírálást igényel, — mindazonáltal kuriózumként is — ki tudom mutatni, hogy a magántulajdon fogalma, — mint ösztön, — az állatvilágban se ösmeretlen. Nézzétek a sast, vagy bármely más fészket-rakó madarat. Nem tartja-é a sajátjának, a magáénak a fészket, a mit rakott, épugy, mint a, barlangi medve a maga barlangját ? ? Hát nem védelmezi é azt végső erejével is betörők, idegenek ellen ? A gólya, a fecske éveken keresztül nem térnek-e vissza pont a saját tulajdon-fészkükre ? Lehet e itt letagadni a magántulajdon kezdetleges, de kétségtelen nyomait? Azt olvasom Brehm Állatvilágában, hogy az „oroszlán egyedül lakik a saját kerületében." Nos ez nem territoriális jog ? Nem első jelensége ez annak, hogy egy valamely hatalmas, erős élőlény a föld bizonyos területét a maga számára lefoglalja s azon uralkodni akar, azt a saját birtokának tekinti ? A házőrző eb nem ösmeri-é a gazdája portájának a mesgyéit, határait s nem iparkodik-é azt megvédelmezni ? Lehet-e >őle elvitatni azt az ösztönt, amellyel különbséget tesz az „enyém-tied" között? A méhek, hangyák, akik nagy családokban élnek, t nem ösmerik-e a saját kaptárukat, a saját lakásuknak tulajdon szentségét s eHehet e vitatni tőlük, hogy még a tőke-gyüités ösztönét is ösmerik, sőt gyakorolják. Élelmi készleteiket felhalmozzák s minden betolakodóval rablókkal, más idígen kaptárbeli méhekkel és idegen hangyabolyhoz tartozó hangyákkal szemben is, még életük árán is megvédelmezik ? Mit mutatnak mindezen példák ? Azt ho^y a magántulajdon fogalma j nemcsak az ember, de még az állatvilág sok-sok fajtájának a természetével sem ellenkezik, sőt ellenkezőleg az ember alaptermészetében benne gyökerezik. Már pedig nincs annál meddőbb és veszedelmesebb valami, mint a természet törvényeivei harcba bocsátkozni. Ha ugy lenne is, a hogy a kommunisták, a bolsevikiek hinni akarják, hogy a birlalási vágy az emberben csak a történet folyamán fejlődött ki, még akkor is végzetes, lenne most azzal ellenkező berendezkedést csinálni, mert hiszen, az emberiség ennek alapján fejlődött oda, ahol van, — a haladásnak, iparkodásnak, előre-törésnek az volt a serkentője, hogy az ember naggyá hatalmassá, függetlenné, úrrá akart lenni s'igyekezett a maga jóllétének a biztosítékait a gyermekei számára is megszerezni s miután milliók, meg milliók törekvéséből, szorgalmából, iparkodásából végeredményben az egész emberisé? haladása, kulturája fejlődött ki, Isten őrizzen ezt a vágyat, ezt a serkentő rugót kivenni az ember lelkéből. A nélköl oda kerülnénk vissza, a hová a kommunista hivek felfogása képzeli az ősembert, t. i. abba a történelem előtti állapotba, a hol az emberek nem irtak, nem olvastak. nem tanultak, se iskolák, se kórházak nem voltak, se vasutak, se gyárak nem működtek, a hol az emberek nem ruházkodtak, villanyoson se jártak és még repülőgépet sc szerkesztettek. Akinek tetszik — próbáljon kommunizálni ! Nagy Oroszországban már közel járnak ehhez a paradicsomi állapotokhoz. — Közgyűlés. Nyíregyháza város képviselőtestülete foiyó évi augusztus hó 16-án délután 3 órakor a városháza nagytermében rendes havi közgyűlést tart. A tárgysorozat szerint mintegy 60 ügy kerül tárgyalás alá. Magyarország jovoje Politikai törökben ismét felmerült a jövő Magyarország kérdésének megoldásával kapcsolatban az a nagyon valószínű kombináció, hogy Magyarország perszouá

: U'iióba lép Roífiániavai, Ugyüiezeu forrásöól értesültünk arról is, hogy az arra iüetéües tényezők e felől a legközelebbi napokban fognak tárgyalni az e^yi*. nagyobb vidéki magyar városban. rmi aMMi v vu'w fwvnm • .A. 4 0! 0 Tisztelettel, köteles engedelmességgel szoktam meghajolni a hatóság intézhedései előtt. Ameaynyire hirdetem népemnek, hogy a legelső polgári erény, amelytől az ország és a társad dom közjáva függ, a hűségből folyó törvénytisztelet, annyira igyekezem erre saját, életemmel és cseleke eleteimmel is példát szolgáltatni. Hálás elismeréssel fogadtam a hatóság minden eddigi küzdelmes igyekezetét, alapos, megfontolt intézkedéseit a fehérhátu bank jegyek forgalmának fenntartása érdekében De ajlegutolsó intézkedés ellen, amely a fahérhátu bankjegyek értékének négy százalékát kívánja áldozatul azoknak kékhátu bankjegyekre becseréléséért, tisztelettel. óvást kall emelnem A m«rev jogi szempontokon kívül nagyon kömoly méltányossági szémyontok mondatják velem e szavakat. A merev jogi szempont oda utal. hogy ftz Osztrák Magyar bank a^on kötelezettsége, hogv a fehérhátá bankjegyeket 1925 junius 80 ig kékhátuakra becserélje, semmiféle értéklevonáshoz kötve nincs. Az osztrák-magyar bank egész vagyonáva

1, minden értékével szavatol e kötelezettség teljesitéaéért. Ha szorosan vesz szűk e kötelezettség megvalósítását, ugy jogilag épen nem mondható absurdamnak, hogy bármeiy fehérhátu bankjegy tulajdonosa per — és ebből folyó biztosítási végrehajtás utján kereshessen magának — mondjuk, akár a nyíregyházi fiókintéV-etn?k az osztrák-magyar bank ne^éa álb házára, vagy más értékese /ezetett foglalással — fedezetet Követelésére. Már most hol van az megírva, hogy a mikor az államhatalom a magi souverainitásának egész erkölcsi tő'téjöve! s azonkívül az osztrák-magyar bank a Biaga egész vagyonával szavatol a fehérhátu bankjegyek tulajdonosának, mint jóhiszemű hitelezőnek a jóhiszemű sdÓ3, akkor hatósági beavatkozás utján a kicserélési akciónak az legyen a folyománya, hogy a fehérhátu bankjegyek tulajdonosa (s itt leginkább van érintve a készpénzfizetésből tengődő szegény tisztviselő osztály, amelv fizetését majdnem kivétel nélkül ilye j bankjegyekben kapja) tulajdonának négy százalékát legyen kénytelen ezért föláldozni? Nem inkább az folyik e ebből, hogy — ha ugy tetszik, az államhatalom, amely előidézte a mai állapotokat, vagy ha az tetszik, az osztrák magyar b3nk, amely kőtelezvo van az értéklevonás nélküli becslésére, viselje az ebből folyó költségeket és ne károsodjék a tisztviselő, iparos vagy gazdi, munkás vagy kereskedő, aki hatósagi rendaióare jóhiszomüleg fogadta ei a 200 korongnak, nem pedig 192 K-nak a maga munkájáért, terményéért, vagy áruiért! ? De ezen merev jogi szempon, ton hívül, amely még sok bonyodalomnak válhatik forrásáváegyenesen eíhibázottnak kell tekintenem ez intézkedést a gyakorlati méltányosság és igazságosság szempontjából is. Ugy fogom fel ez intézkedést, mint amellyel a hatóság a közönség számára bizonyos kényelmi könnyítéseket akar biz tositaui a fehérhátu bankjegyek forgalmában beállott zavarokkal szemben. Hálás is lehetne érette a közönség, ha nem kellene ezért oly horibilis árat fizetnie. Mart bocsánatot kérek, ez magint — nem tudom a bankok, vagy kiknek a kassája javára tervezett oly dus kamatfizetés, amely szerény nézetem szerint megengedhetetlen, Érteném, ha, mondjuk, egy millió korona bankjegy becsarélésérö voina szó. Bizonyára akkor 20000 10,000 korona, = 40,000 korona költség egy 4—5 tagból álló társaság számára Wienbe és vissza legalább 8 napi ulra a mai viszonyok között nem volna sok. Pénzbe került a blankattás kinyomatása Í3 és dolgot ad ezek sortirozása, a bankjegyek cs'omozása és könyvelése a bankoknak is. Ü9 mit szólunk hozzá — a gyakorlati méltányosság és igazság szem pontjából — ha elgondoljuk, hogy magáról Nyíregyházáról legalább 20 millió íehérhátu bankjegy tog elkerülni s akkor a költségekre haszonra csak a nyíregyházi bankoknak 600 030 korona, a lebélyegzésért pedig, amivel 4 ernbar 5 nap alatt kényelmesen elkészül, mivel lulnyomórészt 200 K. s egységekkel van dolga, kerekszám 200,000 korona esik a 4% ból. En ezt a polgárok egyetemével, a kereső ós dolgozó osztályok jogos és törvényes érdekeivel szemben az egyetemes igazságosság és méltányosság elveibe ütköző megterhelésnek tartom. \S legyen szabad végül két kérdést intéznem a m, t. hatósaghoz\, Minden jel arra vall, hogy 1 hét alatt odafejlődnek közállapotai"^ hogy a Wienbe való utazás fokkal kevesebb koczkázatíal {.-ö^ségarol és faradsággal lesz teljeStith^ő. Nem várhatja e el teljes jS^gal Nyíregyháza város közönség- hogy tkfeor az Osztrák-Mag^*

1" ba

Q« a saját kezdeményezésébe a saját közergei utján á saját ^öltségéro tegyen meg mindent, sal^ kötelezettsége lerovásának, a íefrérbátu bankjegyek kicseréléséi biztosítására? Hiszen két h^rora héten belül a mostan terv^5

ett klcs

o" \ |