Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 122-215. szám)

1919-08-01 / 168. szám

Nyíregyháza, 1919, augusztus 1. * Péntek Ara fillér. %h. évfolyam * 168 SZABOLCSVARMEGVE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetés: Egész évre 72 K, félévre... 36 K, negyedévre 18 K, egy hónapra ö K. Tanítóknak félévre 24 korona,: Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ NMMM Köszöntelek ó Augusztus ki az örökkévalóságnak egy órája, egy perce, — nem — egy másodperce, milliomodrészének egy elenyésző paránya vagy — ki a régirégi dicső és aljas római császáiok büszke cimét viseled megszokott név gyanánt homlokodon s a kit régesrégen valamikor odaát a túlsó parton — a nagy vérfolyamon tul uborkaszezonnak hivtak a boldog halandók, akik akkor még nem is tudták milyen boldogok ... De réres bosszút is áltál ezért a megcsufoltatásért. — Mindenki temesse kezébe arcát amikor ezt a dátumot leirom: 1914. augusztus ... És emlékezzen ó emlékezzen . . . Ennek a hónapnak és hazánknak védszentjei István király és a Patrona Hungáriáé akkor vette la oltalmazó kezét árva nemzetünkről .. . Mi is történt akkor ? ? 1914. jul. 31-ről aug. l-re virradó éjjelen nyilt meg a Hadak utja kelttnyugat-éazak é* dél fele, és mentek a végtelenségig a végtelenségbe é* talán még most is mennek . . . De hogy is volt csak — szeretném legalább azt leirni amit mi itthon maradottak éreztünk. Csönd esönd fülsikitó halálos dermesztő, idegeket sorvasztó csönd. Az első rémhirek lelket zsibbasztó halálos csöndje. Lelkünk elalélt — nézünk de nem láttunk, nem hallunk csak befelé a lelkünk dermesztő csöndjébe, amelyben véres halálviziók ágyudörgésszerü hallucinációk támadnak . . . És csakugyan — jöttek az első sebesültek a szemünk megtelt könynyel, a szivünk gyöngédséggel szánalommal tehetetlen kinos érzéssel. Az éjnek zsibbadt csendü augusztusi hőségü atmoszférában megnevezhetetlen soha nem é'zett izgalmak reszkettek. És jöttek az első nevek mik a hir szárnyán szálianak s a mik kitörülhetetlenül beleégtek a lelkünkbe : Ravaruszka —Lemberg—Ivangorod ... Mintha lassan lassan bontakoznánk a zsibbasztó álomból — jöttek az első győzelmi hirek, az első rózsaszint! tábori lapok. Oh különösen ezek a rózsaszínű lapok hozták az első megkönnyebbült sóhajtást^ az első nyugodt éjszakát de egy-egy ilyen éjszakáért száz meg száz ujabb gondterhes éjszakával fizettünk egyremásra, s fizetünk talán még ma is. Még rajtunk egy lidérc nyomásos álom sokaknak talán még annál is rosszabb — valóság — de ugye már tul vagyunk az éjfélen — valahol messze már dereng a hajnal vájjon, mit hoz mily napot rejteget méhében számunkra ? ... Ha te lennél egy végtelen ragyogó uj nap hajnalhasadásának első perce, akkor abban a boldog uj aranykorban nem hívnánk többé uborkaszezonnak de oda tennénk neved elé jelzőül a saját nevedet ó felséges Augusztus. A kiábrándulás felé Bécs, julius 31. A „Neu Freie Presse" írja : Budapest ideges és az általános izgalmat Kun Béla és Landler Jenő a „Vörös Újságba" irt kitartásra buzdító cikkekkel akarják lecsendesíteni -- sikertelenül. Nemcsak Budapest polgársága, hanem a szoeiáldemokrata munkásság is mind hangossabban hirdeti, hogy az antant hadseregeivel szemben csak véres vereség és kudarc lehet a további céltalan harc rege és meg kell óvni a fővárost az ostromtól. Nincs más megoldás — hangoztatja a ,,Népszava" is — mint a fenyegető katasztrófát a szovjetkormány lemondásával és az ellenségeskedés beszüntetésével, a fegyverszüneti tárgyalásokra alkalmas szociáldemokrata kormány megalakulásával elhárítani. Böhm Vilmos tárgyalásai Bukarest, julius 31. Az „Adeverul" írja: Míg a magyar bolsevikiek bennünket támadnak, egyidejűleg keresik a szövetségesekkel a megegyezést. Böhm Vilmos tábornok — a Románia elleni offenzíva ellenzője, akit bécsi követté neveztek ki — a szövetségesekkel való megállapodást Keresi. Ennek a megállapodásnak az lenne az alapja, hogy Kun Béla egész kormányával lemond és s^oeiálisía kormány alakul, amely elküldi delegátusait a békekonferenciára. A budapasti uságirdk a kommunisták ellen A magyar fővárosban a legutóbbi ellenforradalom letörése óta roppant nyomott a hangulat. Egyedül a budapesti ujságirók mozgalma kavarta fel egy pillanatra a kedélyeket. Ugyanis az ellenforradalom letörése alkalmából az újságírói szakszervezet bizalmi testülete üdvözölni akarta a szovjetkormányt. Ebbe azonban az ujságirók többsége nem egyezett bele. Taggyűlést hivtak egybe, amelyen üdvözlés helyett a legnagyobb fokú bizalmatlanságuknak adtak kifejezést a kommunista-kormánnyal szemben." Az aktus végén berohantak a terembe a Lenin-fiuk és igen sok újságírót letartóztattak. Ekkor fogták el Benedek Árpádot is. Többen, közöttük Szász Zoltán, a mozgalom vezetője is, az olasz misszió épületébe menekültek és a misszió védelme alá helyezték magukat. — Ma már Budapest lakosságának kilencven százaléka, beleértve a munkáságot is, fehér, de a terror miatt senki sem meri szabadon nyilvánítani véleményt. Az emberek minden este azzal fekszenek le, hogy másnap valami történni fog, de eddig minden csalóka ábrándnak bizonyult. (Keleti Újság,) Podolia elszakadt Ukrainától Nagyszeben, julius 31. Podolszból jelentik, hogy a podoliai kerületek függetlenségüket és Ukrainától való teljes elszakadásukat hirdették ki. Köztarsasági elnöknek Petroseveit nevezték ki ; a kabinet is alakulóban van. Koburg Ferdinándot fs felelősségre Bukarest, julius 31 A „L'Orient" irja : A görög és szerb delegátusok azt a kérést terjesz tették a békekonferencia elé, hogy Ferdinándot, Bulgária volt cárját ál litsák bíróság elé, közvetlenül felelős lévén a bolgárok által elözönlött te rületeken elkövetett bűncselekményekért. A francia kormány Simsns hadnagy kiadását követeli Nagyszeben, julius 31. Berlini hirek szerint a franciakormány a német koimánytól Simonshadnagynak azonnali kiadását követelte, ki a francia zászlók berlini elégetésnek okozója. (Dátia) Bukarest, julius 30. A „Daily Express" bécsi tudósitója lapjában azt a javaslatot teszi, hogy szét kell rombolni a Budapest közelében Csepelszigetén fölállított drótnélküli távíró állomást. A Daily Express azt véli, hogy a cseppeli állomás elpusztítása egy repülőgép által könnyű dolog volna. (Keleti Újság) Kommunizmus ii. A lakóház. Ez alatt nemzetgazdasági szempontból olyan epületet értünk, amely az embernek menedékül szolgál az idő járás viszontagságai ellen, melyben családját elhelyezni, fáradalmait kipiheni, szóval amelyet az ember lakásául használ. Miután pedig minden embernek joga van az életfentartás hoz szükséges berendezésekre, tehát a lakásra is és pedig annak a mun kakörnek a közelében, amelyet betölt: — emberi szempontból mindenkinek, aki dolgozik, joga van megfelelő lakásul szolgáló épület, vagy épület rész használatához. Kommunista ál lamban tehát az állami köztulajdonba vett lakóházakat ott és azoknak utalják ki használatra, ahol bizonyos munkára kirendelt egyéneknek, elv. társaknak, azok használatára szüksé. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 329. POÍTACHEQUE 28358 Kéziratokat nem adunk vissza. gük van. Ma egy bizonyos munkáscsoportnak, halnap, vagy néhány hét, hónap elteltével egy másik csoportnak. Lehetnek olyan természetű munkaalkalmak is, melyek éveken át tartanak 8 ilyen esetekben a kiutalt lakás az állandóságnak némi jellegével bir, — de a rendeltetés fenti meghatározásából folyik, hogy lakó és lakása között az az állandó és végleges viszony, mint a lakóházak, különösen vidéki házak és azok lakói között a jelen társadalmi berendezkedés mellett fennáll és amely apáról fiúra, azokról az unokákra szokott átháramlani, — többé el sem képzelkető. A lakók egyszerűen átvándorolnak a lakóházakon bizonyos állandó folyamatban, mint ahogy ezt mai nap a szállodáknál, városi bérházaknál, munkáslakásoknál, napközi otthonoknál látjuk. Hát a lakóházaknak rendeltetésére vonatkozó fenti meghatározást polgári szempontból mi is aláirjuk ugyan, — de ezt a meghatározást nagyon is egyoldalúnak, nagyon is száraznak, kietlennek, túlságosan anyagelviesnek tartjuk. Nekünk a lakóházról ezen kivül már fogalmaink is vannak. Ne künk a ház, a lakóház nem egészen ennyit jelent. Ennyit is, de egyebet is. A ház, az én házam, — as én otthonom. Ahogy az angol mondja: „Az én házam: az én ráram!* As én házamhoz engem valóságos lelki kötelékek fűznek. Akár szereztem, akár magam épitettem, akár az apámról örököltem, az nekem mindenképen nagyon kedves. Ha magam szereztem, azért, mert abban az én előző iparkodásomnak, fáradságos, verejtékes munkámnak a gyümölcsét látom. Azt én anyagi tehetségemhez képest választottam. Az megfelel az én igényeimnek, az én Ízlésemnek, az én egyéniségemnek. Még inkább, ha magam épitettem. Annak elhelyezése, beosztása, berendezése mindmind az én egyéniségemnek a tükre. A fundamentumtól kezdve a tetőig az én hozzáértésemnek, gondossá' gomnak, előrelátásomnak a kifejezője. Azokban a falakban, az ajtóknak, ablakoknak elhelyezésében, az udvar, a kis kertem rendezésében az én lelkem lakik. Igy szeretem, igy tartom helyesnek, célszerűnek. Már nem akarok többé költözködni. Itt akarom leélni az életemet, innen akarom szárnyára engedni gyermekeimet s itt akarom örök álomra hunyni szemeimet. Hát még mennyivel kedvesebb ez a ház, ha apámról örököltem. Ha elgondolom, hogy dajkáló anyám itt, ebben a házban, ebben a szobában ringatta a bölcsőmet, innen temettük el az apámat. Hogy szeretem a kelet felé nyiló utcai ablakát, amelyben legszívesebben díszlik az anyjukom piros muskátlija, a jó öreg mestergerendát — már ez az uj házaknál nem divat most — de milyen jó helye van ott az öreg bibliának, amit a nagyapámról örököltem, a régi és a

a Ari m