Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-06 / 100. szám

Nyíregyháza, 1919. május 15. * Csütörtök XL. évfolyam • 106 SZABOLCSVÁRMEGVE ÉS NYiREGVHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Szerkesztik: Dr, VIETÓRISZ JÓZSEF GERGELY ANDOR Dr. BORBÉLY SÁNDOR felelős szerkesztő Előfizetés: Egész évre 48 K, félévre... 24 K, negyedévre 12 K, egy hónapra 4 K. ••• •

, Tanítóknak félévre 16 korona. ,• ! ALAPÍTOTTA: JÓBA ELEK f Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZAM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQÜE Kéziratokat nera adunk vissza. Jó lesz vigyázni! Vannak, sokan vaDnak, itt is, a város falai között sötét lelkek, mint a gonosz éjjel, akiknek még nem volt elég a vérből, akik még nem okultak s akik sehogysem birnak beletörődni a változhatatlanba. Akiknek a becsületes élet ma sem tetszik, akik ugy járnak közöttünk fényes nappal, mint az alvajárók. Sunyi, alamuszi arcuk nem rózsás már és nem Í3 gömbölyű. inkább megnyúlt, tétovázó, gyáva. Nem virit már a piros szín éktelenül rajtok s nem veri tel a város nyugodt csöndjét buta gőgjük, féktelen és durva orditásuk. Kiesett a talaj a lábuk alól, mert nem feszithetik napról nspra újból keresztre a becsületet. De a Júdás lelke azért ma is kisért bennük. Még most sem volt elég nekik az árulás ból, ma is remélik még. hogy az a nép, melyet százszor megtagadtak, százszor megcsúfoltak százegyszer is biugrik a hazugságaiknak. Azt hiszik, hogy feledésbe ment már, mint hurcolták mészárszékre Ezt a magyar munkást, akinek dolgos kezeibe véső és kalapács, pöröly és kapa nyele illik, nem pedig kard és embertölő flinta s az is csak ugy puska por és puskagolyó nélkül. Azt hiszik, hogy vakok veszik őket köröskörül, akik nem látják meg, hogyan szövik alattomban újra a régi meséket a régi dicsőségről. Azt hiszik, hogy a dolgos kezek ismét megállanak a maguk költött orosz román forradalom és felszabadító orosz hadseregek közeledtének híreire. Mert még az utolsó percekben is ilyesmivel s hatásosan ámította őket a mult héten az a Pogány, aki a pogányná! is pogrányabb volt, mert nemcsak engedte, de sőt kergette is őket. hogy egyenruha nélkül, komitácsik módjára védelmezzék az ő és társai haramiaságát, rémuralmát s végeérhetetlen nagyot akarását elfelejtett azonban ugyanakkor gondoskodni róla, hogy legyen orros, aki bekösse az értük vérzők sebét, s legyen p&p, aki leiki vigaszt hozzon az értük halodóknak Még az Istenüket is elrabolta tőlük, aki megbpesássen kárhozatra itélt bünö3 leikeiknek. Azt hiszik ezek, hogy még ma is lehet hinteni a konkolyt s balga hitük odáig terjed, hogy azt a román királyi hadsereget is meg mételyezhetőnek vélik, amelyről jól tudják, hogy vas fegyelmet ismer azért vonult be hozzáDk, hogy csirájában foj'sa el a bolseviki eszmét és eltiporja a rossz embereket, Tolvaj módján, súgva rémhíreket terjesztenek folyton s ócsárolják fünek-lának a megszálló csapatokat. Merészségük alig ismer határt, szinte már a butasággal rokon. Igyekeznek megkörnyékezni a román katonák lelkét. Ott akarják elhelyezni *azt az aknát, amelynek gyújtó zsinórja az ő kezükben van, nem gondolván meg azt, hogy ez a fegyver visszájára sülhet el számukra s igen sokszor az ő, de még többször félre vezetett ártatlanok halálát okozhatja. Mert a szökésben, a gyáva megfutásban, régi próbált, utolérhetetlen mesterek ők. Igazi kapcabetyárok a régi szegénylegények romantikus lovagiassága nélkül. Nem kockáztatnak soha semmit, csak a mások nyakát, ez pedig — ugy hiszik — miért tájjoa nekik *? Talán abban reménykednek most is s onnan veszik a bátorságukat, hogy az a polgárság, mely ördögi vigyorgásaik közepstte még nom is olyan régen krisztusi megadással járta a maja. Golgotáját, nem hasonlít rájuk, nem liheg bosszúért s nem igyekszik követőjük lenni a kegyetlenségben ? Ne feledjék el azonban, hogy ha a magyar polgárság s egyáltalában az egész magyar, józanul itélő társadalom képtelen is az olyan indulatokra, aminőket a Szamulyeknél, Kun Béláknál és Pogány Józsefeknél tapasztalt és átszenvedett, itélai azonbsn tud és akar s jaj lesz azoknak, akik nem férnek a bőrükbe még most sem s kihívják maguk ellen igazságos és ré3srehajlatlat szigerát. No feledjék el, hogy ennek a társadalomnak az egész világ társadon* áll a háta megett és az oro3z mumus ma már nera ijeszt meg senkit, mert a vak is látja, hegy hány felől vérzik s jómagával is milyen tehetetlen immár Végül ne feledjék azt sam, hogy ma már mindenki tudja, mert a saját bőrén kellett ezt megtanulnia: a proletárdiktatúra néhány gazember lelketlen zsarnokságát jelenti mindenkinek, de különösen annak, aki beoaületben élni és dolgozni akar s a felforgatékkal és rend bontókkal meg a fő nélküli, vezértelen bolseviki bandákkal szamben itt van az a diadalmas román hadsereg, amelynek igazán példás fegyelméről nem egyszer nyílt módunk meggyőződni immár s amelynek vezéra éppen a tegnapi nap folyamán éltette lelkesülten a királya u'án a békés magyar honpolgárt, akit a roa:án hadsereg megvéd. Ez a hadssreg nem tréfál és nem tétovázik. Rendbontókkal, meg fel forgatókkai szemben Tas szigorral, kérlelhetetlen igazsággal jár el s ideje jut ez alatt arra is, hogy minél szorosabbra fonja a hurkot szövetséges láncaival együtt azok nyaka köré, akik legtöbbet vétkeztek a nép ellen 3 tették est éppen annak a kegyelméből. Az ő napjaik már meg vannak számlálva. Jaj nekik s jaj annak, aki még ma is felül az ámításaiknak ! Titokzatos, sötét, fondorkodó, hamis Messiások! Jó lesz tehát vigyázni! 8. Román requiem Vasárnap délelőtt a Zlldség téren a román helyőrség résztvett a Nyíregyháza körüli hnreokban elesett bajtársaikért tartott reqaiemen. A külömböző fegyvernemek csapatai a téren rögtönzött tábori oltár köré sorfa koztak. Ugyanitt állottak a meghívottak, köztük a vár megye és a város tisztviselői. A szertartás vé geztével a tábori lelkész majd Dragu ezredes dandár parancsnok beszélteit a román kuto nákhO'. Megemlékeztek a magyar nemzetről i>, mint baratról és Dragu ezredes a román katonaságot rendre és fegyelemre intette, mely egyedül védi meg hadseregüket a beadástól, lelkére köíö.te katonáinak, hagy elesett bajtársaik emlékét ugy őrzik meg legméltóbban, ha a poigári lakossággal jó viszonyt tartanak fen és őrizkednek a rablástól, vagy má3 tiltott cselekedettől. Különösen jól esett hallanunk beszéde végén hogy a békés magyar hoa pol gárait is éltette és ezzel tanajelét adta irántunk érzett rokonszenvének Budapestet megszállották az o'aszok A Budapestről elmenekült és Oroszországba igyekvő kommunistákat Tokajban felismerték és a román katonai parancsnokság letartóztatta. Az elfogottak vallomása szerint Budapestről az egész kormány elmenekült, miután a várost olasz katonaság szállotta meg. Nagy vereséget szenvedtek az orosz bolsevikiek A nagjsiebani „Karpatíi" irja, hogy a bolseviki csapatodat az Omszk körüli harcokban az antant csapatok tönkre verték. Mérhetetlen számú halattakon kivül 160ü hadifoglyot, nagyszám® nehéz és köunyü ágyút, valamial rengetf-g naun.Giét, köz;ük kb tízezer gránátot vesztettek a bolsevikiek. Ara 20 fillér.