Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-31 / 121. szám

2 ebben kérdésben a népnek kell kimondania és épen ezért tisztában vagyunk azzal, hogy a nepet erre voaatkozólag mielőbb meg kell kér deznv hojry akaratát kinyílván! hassa. Az »ntánt távol áll az aradi kormány alkitástól, azt nem támogatta, de nem is aka dá!yo7ta meg. Azt a harcot, amely most folyik az anarchia és a rend hivei közölt, az országbelső ügyének le-inti Természetesen arról sem lehet szó, hogy az antánt Károlyi Gyüa kormányát hivatalosan elismerj?. Reményünk van azonban, hogy az antant velünk, mint defactó , fennálló kormánnyal érintkezésbe fog lépni mihelyt ez a kormány az ország egy része íölött hatalmat fog gyakorolni. Hiszem, hogy ! ez csak rövid idő kérdése, mert a tanácskor- i mány olyan nehézségekkel küzd, hogy ösze- I omlása elkerülhetetlen. Az a szándékunk, hogy minden szomszé- j dos állammal békés egyetértésben éljünk. Kü- ! Iönö3 sulvt helyesünk a Némát-Ausztriával való benső barátságra. Ausztria és Magyaro szág vesztettek a legtöbbat a háborúban és már a közös balsors is kell, hogy szorosabbra fűzze őket, Ausztria az egyetlen szomszéd, amely | nem nyújtotta ki kezét magyar területek után. i Ez a tény sok régen osztrákellenes pol tikust j más' meggyőződésre tereit és ma szívesen lát- j nának egy uton haladó politikát Ausztriával. A lecsankitott Magyarország, amely most csak- , nem kizárólag földmivelő állam lesz és a né- \ met-oíztrák ipar egymásra vannak utalva. Ranaéleni, hogy a régi rövidlátó politikának vége : és kölcsönösen megtaláljuk az egészséges poli- : likai kialakulás útjait. i Temesvár népszavazással dönt

1 sorsáról Belgrád, május 59. Jugoszlávia ideiglenes parlamentje ünnepélyesen megismételte a szövetségesednek tett. hüségesküt, Ma tért vissza Párisból a bizottságnak néhány tngja, élükön egy püspökkel és egy tanárral és a bizottság egyik tagja a békekonferencia kérdéseire vonatkozólag igy nyilatkozott: — Bácska kérdése már le'jesen el van :ntézve, csak Baja városára vonatkozólag folynak még a tárgyalások. Ezért maradt még ott közülünk egy delegátus. Ami a Bánságot iiieti, Versec és Fehértemplom városok is a mieink maradnak. Temesvárt illetően népszavazást kértünk. Zígrábból jelentik: A politikai hely 2et még bizonytalan. A Bánságból és a Bácskából megkapniuk mind mt. amit követeli ünk. B iranya nem a miénk. A monarchia tartozásának ránk esö egy ré szét kényszerülve leszünk magunkra vállalói. Belgrád. Pro'ics miniszterelnök Pá' risból táviratot kapstt Pasicstdl, amely távirat igy szól: — Királyságunk nem csupán a kereskedelmi fíotla e^y jó részét, hanem a hadi fiotta egy részét is meg fogja kapni a volt mSnarchiátVl. Száraz bükk hasáb tűzifára M jggontételekben megrendelést felvesz azonnali szállításra Altér Bernát, Kossuth t. 5. Magyarokhoz. Ha ezek a nyomtatott hetük megéreznék tollamnak remegését, mikor ezeket a szomorú sorokat papirra vetem, bizonyosan táncolnának az olvasó előtt, talán el is szédítenék. Pedig éppen szédülő fejeknek szántam velők józanságot. Ahógy ez órában szivem vére adja a tentát, ugy küldöm a szivekbe e szavakat. És hiszem — jó magyar lelkem meg nem rendült hitével — visszhangot ébresztenek bennök Félrevezetett drága magyar népem, magyar parasztság, magyar iparos, balra- hajló egy-két magyar szellemi munkás hozzátok szólok. Ébredjetek! A legnagyobb, örökké élő költő Petőfi hitvallásával mondom, „szeretem, hőn szeretem, imádom, gyalázatában is nemzetemet " Én nem tudnám a gyümölcsfát kivágni, mert csalóka, téli napfényre hamis rügyet vetett. Nem verném ki szivemből - ha tékozló volt — fiamat, nem átkoznám a folyót ha kitört, mert gyenge volt a gát amely elállta útját. Nem tudlak megtagadni, mert háborús esztendők kínlódásaiban legyengülve nyavalyába estél, nagyszájú hazudozóknak hittél, amint nem vetem meg a beteget, mert csúnyák a kiütések rajta. Éhesek is szomjasok voltatok. És mohón ittatuk zsíros kalapból az első pocsolya vizéből és kapva-kaptatok piszkos tálon adott kozmás ételen. Mentegetlek, de bűnödnek rovom fel, hogy csak egy kicsit nem vártál, amikor tisztességes eledelt tiszta edényből nyújtanak neked. Csak akkor vetném meg a fajtámat ha azok a népbolonditók akik félrevezették közülök. kerültek volna ki. Ha nem Szamuelinek, meg nem tudom miből magyarosított Pogánynak meg Kunnak hívják őket, akiknek annyi közük van Magyarországhoz, mint a féregnek a testhez melyen élősködik. Nem belőle eredt, csak ráakaszkodott s a vérét szivja addig mig egy irgalmatlan > köröm agyon nem lapitja. Mégis pirulok helyettetek. Ti akiket honszerző uton ősinagyar hét i vezérek vezettek, ezer esztendő inulva ezek | után indultatok hazaveszejtő utakon ! | Ezek után akiknek nagyapái batyuval a hátukon kiabálták nagyapáitok háza előtt, hogy „mi van eladó." Akik közül sokan szépszóval, nem csak eldobott rongyaitokat szedték össze, hanem kihúzták lábaitok alul a magyar földet, amelyek már régen a tieteK. volna. Egész felekezetet itélni el egyesek bűneiért középkorba való sötét agyvelő munkája vulna Minden felekezet tiszteletreméltó ha igazán vallás az alapja. A zsidóság maga indit mozgalmat, kiverni kebeléből azokat akik foltot ejtettek rajta. Amint hogy egyformán itél a biró, bármilyen felekezetünek vallja magát a gyilkos. Gyilkosnak lehet felekezete, nincs hite, mert minden erkölcsi alapon álló vallásnak alapágazata a „ne ölj" Ezek a népvezérek öltek. A nagy internacionalisták ! Tudjuk mit jelent ez a szó — őszintén magyarul, — azt, hogy hazátlan bitang Akik azt hirdették, hogy nincs haza, haza a nagy világ, akkor, amikor kis és nagy nemzetek vérük hullásával küzdöttek a hazájukért, hazájok nagyobbodásáért. Tudjuk, akiket öltek. Azokat, akik összeszorított szájjal éreztették, csendesen mondták, vagy odaharsogták — „hazugságokat hirdetsz, és hamisak prófétáid." Hogy miket öltek ? ! Lelkeket. A lelketek halódott, mikor jajszó nélkül elnéztétek, hogy harcteret, soha nem látott jött-mentek tépjék le háborúban vérzettektől a nemzeti szint. Magyar asszony hallod, hol volt a tiz körmöd, mikor a Te fiad, a Te urad, a Te mátkád melléről tépték le, s vele tépték a megérdemelt medáliát Tűrted, hogy sárbarántsák a nemzetiszinzászlót. Amiről pedig gyermeked még az iskolában tanulta „háromszínű a nemzeti lobogó, mindahárom becsülettől ragyogó"... Eltűrted, hogy ugyanebben az iskolában máról holnapra azt tanítsák, hogy nincsen szebb szin a sátoros cigányasszony színénél, a bikavaditó vörösnél Hol maradt a háromsziii, a ragyogó becsület ? ! Emlékszel-e ? Könybe lábadt a szemed, és átfutott rajtad a szent borzongás, mikor tisztességgel állva, levett kalappal énekelted - Hazádnak rendületlenül, légy liive óh magyar, — Isten áldd meg a magyart. — Hová veszett rendületlen hited, s hová űzted Isten áldását ? ! Ezeknek a szivedből fogant énekeknek helyébe csempészték be* a Marszelyést. Tudod hol van a Marsailles ? Idegenben. Mi közünk hát hozzá. Ott énekelték először egy idegen francia nekünk, kadét ajkán fakadt. De a szövege franciából lefordítva igy kezdődik „Induljunk gyermekei a hazának. Azoknak kellett a haza, ezek, akik daluknak lopták s megtagadták a hazát. És gyermekeitek ártatlan ajakával énekeltették vele nemzeted sírja felett a halotti dalt Lelkeket öltek mikor — mert nekik jó üzlet volt —- magyarra uszították a magyart. Egyiknek kezébe fegyvert adtak, a másikébői kiragadták, hogy az ő feneketlen zsebeik javára üsse-lőjje agyon fegyveres magyar a védtelen magyart. Meg akarták ölni istenedet s azt akarták, hogy felejtkezz meg róla. Te, aki a háború alatt még jobban istenedhez tértél és buzgó könyörgéssel énekelted „Magyarországról, édes hazánkról ne felejtkezzél meg szegény magyarokról." Hej hogy hirtelen jött vihar ki nem szellőztette azt a piacot, ahol istentelen, hazátlan Istent káromolt s nem akadt egyetlen magyar ököl, amelyik a káromlást torkára forrasztotta volna. A pesti Dunaparton Szamuely még nem régen igy szónokolt: „elvtársak bitangok, gazemberek, kik kívül vörösek, belül fehérek vagytok." Én azt mondom nektek: embertársak, honfitársak, adja az az általa megtagadott hatalmas l>teu, hogy angyal szóljon belőle ! Hogy annak is, aki megtévedt újra fehér legyen a lelke tája. Fehérgárda most már minden becsületes magyar. Van még jó magyar ököl, kapa-kasza, vasvilla, ha még egyszer fenyegetne vörös erőszak. Magyar munkás, aki két kezeddel vagy a fejeddel dolgozol, ne neki dolgozz. Dolgozz, továbbra is magadnak —

: a hazádnak Magyar férfi, magyar asszory ha szép szó nem használ védd meg tőlük ököllel házadat, földedet, gyermekedet, nemzetiszin zászlódat, hazádat — istenedet! Szomorú, borongós, ködös még a reggel — de reggel van — ébredjetek ! Msiegyezés a nagyszebeni korrnanyzátanáss es a budapesti szovjet kormány közölt Nagyszeben, május 30 (A Nyirvidék eredeti távirata.) A kormányzótanács és szovjet kormány megbízottai közölt i-aegáliapodás jött létre rn-dy szeiint a szovjet kormány haza engedi az erdélyi romáo kolóniát, viszont a románok lehetővé teszik E díiybői a meg nen szállott területre költö«ödi aka'ó magyarodnak az akadály nélküli eltávozást. Kugler János hadirokkant cukrásznál, Kossuth-utca 48., mindennap friss cukrászsütemények kaphatók. Rendeléseket elfogad.