Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-29 / 120. szám

2 J#ÍEüíXD£K. 1919. május 29. lyet én késznek jelentettem ki átvenni. Közvetlen menekülésük előtt azonban Kiss Roland és Kazimir Károly tudatták vélem, hogy a hatalmat Zsoldos Péterrel együttesen gyakoroljam, kit a hadügyi népbiztos e célra megbízottként küldött le. A megbízatást igy nem fogadtam el, meit Zsoldos sal (Schönfeld) nem voltam hajlandó a felelősséget vállalni s kijelentettem, hogy készebb vagyok teljesen félre állani, mintsem egy oly emberrel gyakoroljam a hatalmat, ki megbizhatlan, a mozgalmak legellenszenvesebb, legtolakodóbb és legtörtetőbb alakja volt. A helyzet szerfölött válságos volt. Egyrészt kívánatos volt a város nyugalma és jövője érdekében, hogy én legyek a helyzet tényleges urává s a katonaság, csendőrség és rendőrség megbízható részével s a polgárőrséggel kiegészíteni szándékolt népőrséggel fenntartsam a közrendet az órák aiatt bekövetkezni hitt megszállásig Másrészt azonban nagyon veszélyesnek mutatkozott a munkásőrök s legalsóbb néposztály hangulata, sok volt a városban a megbízhatatlan s idegen származású vörös katona s félős volt, hogy a hatalom tényleges átvétele véres zavargásokra fog vezetni. Még folytak ez irányban a tárgyalások a karhatalmi tényezőkkel s a munkástanácsi tagokkal, midőn a kora délutáni órákban a szovjet kormány egy igazolt megbízottja: Damjén, jelentkezett nálam, ki kezébe ragadta az ügysk intézését. Kovács István főhadaagyot város parancsnokká nevezte ki. Ám rövidesen megfosztották a megbízatástól, sőt még az nap ejjel le is tartóztatták. A délután folyamán a városba érkezett az egyik Szumaelly és Pogány József népbiztos, tüzérségét és ujabb vörös csapatokat hozva magukkal. A hírhedt népbiztos megérkezése és itt tartózkodása egy rövid, de annál kínosabb rémuralmat teremtett a városban. Megérkezése után azonnal kezébe vette az ügyek irányítását s véresen izgató beszédekkel es zenés fölvonulásokkal keltette életre ismét a már-már lankadó bolsevista irányzatot. Az éj folyamán megindultak a letartóztatások. Kovács István főhadnagyon kivül a tvszőki fogházba kerülnek dr. Dobnál József tiszti főorvos, Kricsfalussy csendőr alezredes, Orosz István rendőrkapitány, a nemzetőrség fiatal tisztjei közül Mikecz Miklós* Zoltán Bála, Földes Miklós, továbbá Gönczi János, Csordás Ferenc, Györké Ignác, Maleskovics János, Pál Lajos a nyíregyházi rendőrség detektivjei és Fisch Mihály íö.dbirtokos; Ugyancsak az éj folyamán megalakult az uj direktórium és vezetőség. Az uj direktórium ügyvezetője Ljahovits Sándor, tagjai: Bökönyi Imre, Margittay János, Kovács Ferenc és Nyeste János. Török Imre kerül a munkástanács élére. A vármegye vezetésétől engem eltávolítanak, s helyettem Tompos Endre dr. aerül a vármegyei közigazgatás étére, mint megyei ügyvezető. Az uj megyefőnök első intézkedései közé tartozik, hogy elrendelte a direktórium által a vármegyei tisztviselők részére általam, a közelgő megszállásra tekintettel kiadott 3 havi fizetés haladéktalan visszafizetését. A magok és osztályvezetőik járandóságát azonban, — dacára uralmuk pár napas voltának, — 4U napra sietnek felvenni és kiosztani s 3 hónapra kifizetik a vörös katonákat is. Saját fizetését az uj megyefőnök bőkezűen évi 26600 K-ban állapittatja meg. Átszervezi a közigazgatást a Tanácsköztársaság rendjének megfelelően, a régi cimek, rangok és hatáskörök telj6s megszüntetésével, ugy, hogy az összes tisztviselők csak mint önálló intézkedési kör nélküli előadók müködaek azon 12 ügyosztályban, amely 12 ügyosztály élén, — a teljes intézkedési körrel felruházott — proletár osztályvezető áil. Én, mint elmozdított tisztviselő, természetesen már nem nyertem beosztást. Az uj ügyosztályok beosztását és osztályvezetőit feltüntető kimutatást, történelmi érdekesség szempontjából jelentésemhez csatolom. E helyütt csak azt jelenthetem, hogy — a szerencsére csak pár napig működő, — uj beosztású rendszer, alkalmas lett volna arra, hogy rövid idő alatt teljesen összekuszálja és felborítsa közigazgatásnak rendjét. Az ügyosztályok élére teljhatalommal felruházott minden képzettség nélküli, javarészt iparos segédi sorból kikerülő proletárok jutottak, kik természetesen megmozdulni, sőt tájékozódni sem tudhattak uj szerepkörükben, sőt akadt köztük olyan is, aki az aktákra aláírása helyett csak kézjegyét tudta alkalmazni Az uj vármegyei beosztás keresztül vitele s a tényleges kormányzat átvétele előtt szükségét látta az uj megyei ügyvezető ós a direktórium, hogy én teljesen eltávolíttassam az útból. E célból szükségesnek látták letartóztatásomat. Április 22 én a déli órákban összehivatták a vármegyei tisztviselő segéd és kezelő személyzetet az uj megyefőnök Tompos Endre dr. bemutatkozása cimén s itt, — az én öszszes, szeretett tisztviselőtársaim körében — tartóztatott le Popcsa Miklós a városi rendőrség uj ügyvezetője és a vezetése alatti vörös katonák. A hatásosan megrendezett brutális jelenet szemmel láthatólag inegrenditőleg hatott á tisztikarra s én sápadt arcú és könnyes szemű munkatársaim köréből vezettettem el a tvszék fogházáb a raár előbb letartóztatott fogoly társaim közzé, kik között, ott kellett látnom Miklós fiamat, a nemzetőrség fiatal tisztjét is. Letartóztatásunk másnap délután, 23 órai elzáratás előttünk ismeretlen okokból, valószínűleg a hadihelyzet rosszabbodása's az irántunk a város minden jóravaló lakosa részéről meghatóan megnyilvánító részvét hatása alatt véget ért. Előzőleg azonban április 22 én cellánk ablakából végig kellett szenvednünk 2 kivégzésnek, köztük a szerencsétlen Kovács István főhadnagy gyalázatos meggyilkoltatásának látványát. Nem akarom e hivatalos jelentés szürke lapjain meg örökíteni azokat a lelki kínokat, melyet ez a szörnyű jelenet nekem és fogolytársaimnak okozott. A szerencsétlen főhadnagy egyik legvitézebb és legrokonszenvesebb tisztje volt a vármegyének. A forradalom alatt, mint a nemzetőrség parancsnoka emberfeletti munkával tartotta vissza az őt bálványozó nemzetőr csapatot a lezüléstől és anarchiától s az ő fegyelmezett és megbízható csapata egyik legnagyobb biztositéka volt a város rendjének ós közbiztonságának. Bizonyára ez volt a megbocsát hatatlan vétke az uj rendszar szemében s ezért kellett vértanú halált halnia. A forradalmi törvényszék kinevetett tagjai lemondottak, nem akartak Ítélkezni felette. Erre Pogány József népbiztos rendalt ki önhatalmúlag 3 vérbirót, Margitai János, Pál Dszső és Körtvélyesi József személyében, kik — rövid tárgyalás s dr. Kovács Miklós vád és dr. Elekes Aladár véd beszéde elhangzása után — halálra ítélték a szerencsétlen főhadnagyot. Mi láttuk cellánk ablakából, hogy mir a tárgyalás előtt bevonult a fogház udvarára a halálos itélet végrehajtására kirendelt vörös katona csapat s igy a zzerencsétlen áldozat sorsa mir a tárgyalás előtt meg volt pecsételve. Közvetlenül az i'.élet kihirdetése után, anélkül hogy családtagjaitól elbúcsúzhatott volna, ott pinf.tult cl szegény az ablakaink alatt a gyilkos golyóktól. Az utolsó percéig megtartotta férfias bátorságát, mellyel mint vitéz tüzér tiszt, annak idején annyiszor nézett a harctereken szemben a halállal. Mindnyájunkért halt meg, legyen áldott emlékezete, melyet e város és a vármegye mindenkor kegyelettel fog ápolni és megőrizni. Ez irányban azóta már meg is indult egy nagyszabású társadalmi akció. Másnap szerdán április 23 án már a vármegye minden részéből érkeznek a városba menekülők és hirek a román csapatok közeledéséről. Hire érkezik Djbrecen megszállásának s hogy arról Uj fehértó felé közelednek a csapatok, a megszállott Nyírbátor felől pedig Nagykálló és Nyirpazoay felé nyomulnas elő a románokj Pénteken ápr. 25-én reggel 6 órakor kezdetét veszi Nagykálló lövetésa, mert a községet, dacára a védelem toljes reménytelenségének s m:* sem törődve a községre és lakosságra ebből . áruló nagy veszélyre és súlyos szenvedésekre, védeni kívánták a vö:ös csapatok. A község délkeleti oldalán állították fel e célból védelmi vonalukat s az elmegyógyintézet, járásbíróság és szolgabírói hivatal épületeit szállották meg gépfegyvereikkel. A Nagykálló-Kállósemjéni ut mind két oldalán felállított román ütegek reggel 6 órától este 6 óráig lövik Nagykállói, mely ez idő alatt gépfegyvertüz alatt is áll. 500-at meghaladó számú gránát és pchrapnel éri a községet és környékét. Magát a járásbirósági és elmegyógyintézeti emeletes épületeket 16 találat éri s az előbbit súlyosan meg is rongálja. A harc folyamán a polgári lakosság köréből 22 en halink mag és 157-en sebesülést szenvednek a szerto röpködő gránátszilánkoktól. E9te órára kiverik a vörös katonaságot, egyes viszamaradt katonák azonban még mindég lőnek a bevonuló román csapatokra, sőt egy, a pusztulás nyomait szemlélő polgár csoport felé is kézi gránátot dobnak. Ennek megtorlására 48 órai szabad fosztogatásra kapnak engedélyt a bevonuló csapatok s a lakosság súlyos károkat szenved. Főleg az állatállományban, kocsik, élelmiszerek, ruha, fehérnemű, ékszer és készpénzben éri nagy — több millió koronára rugó — kár a lakosságot. Szerencse, hogy a lakosok legalább testi épséf ükben nem kellett, hogy szenvedjenek a magát ez irányban mérséklő román katonáktól. Nagykálló megszállásának hirére Pogány József azonnal túszokat szedett össze a város előkelőbb és gazdagabb lakosai közül. Az éj folyamán ily célra letartóztatják Zalenka Lajos dr. törvényszéki elnököt, Tóth Pál törvényszéki birót, Osgyán József gyógyszerészt, Haas Ignácot, Burger Pált, Klár Samut, Paulusz Mártont, dor Zsigmondot és Kovács Lászlót. Klár Miklós és Haas Sándor erre önként jelentkeznek és hozzátartozóikat cserélik ki. Taszok gyanánt voltank míg kijelölve Bencs Kálmán dr. polgármester, L. Kovács János, Liptay Jenő, Dr. Dohnál Józset, Dr. Murányi László, br. Buttler Sándor, sasi Szabó László és szerény személyem is. Kerestek is bennünket, mi azonban kellő időben el tudtunk rejtőzni ez ujabb merénylet elől s példánkat kövatte a város sok ártatlanul üldözött más polgára és vezető embere is, kiket méltán megdöbbentett ez az üldözés és az ártatlanul kivégzett