Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 1-72. szám)

1919-01-09 / 6. szám

1919. január 9 A tanítók szakszervezete yyirfwryis&i-H? január $ \A Nyvreidék mJátíhtxtfAÜ, A tanítók (értve e kifejezés alatt neveléssel foglalkozók összeségét) szervezkedésének kényszerítő ssfüksógessége gomba módra teremtette meg az egymástól a legkülönbözőbb cim alatt a szétválasztó tanügyi egyesületeket. Az egymásra utalt tanerők legfőbb szétválasztói: a vallás, az iskolafaj és az iskola fenntartó. Ismerünk ref., kalh., izr. stb. tanítói egyesüle teket; van állami és nem állami tanitók és végül tanítói, po!g. isk. tanári, középiskolai tanári stb. egyesület. Mindegyik egyesület még számtalan kisebb körre oszlik, A sok egyesület egyikének sincs komoly programmja és „nincsenek működő tagjai, inkább csak vezérei vannak." A harmóniának a megdöbbentő hiánya és az egymásra, utaltságnak érzete teremtette meg a Nevelő Munkások Szövetségét, Azt goa doltuk, hogy e szövetséggel a tanitók szervezkedés a végre révbe ért. Mindenesetre letagad hatatlan érdeme a Nevelő Munkások Szövetségének, hogy a neveléssel foglalkozók között ledöntötte a vallás, az iskola faj és az iskolafenntartó által alkotott válaszfalakat. Egységet teremte t a nevelök között, de kérdés, hogy a szervezkedés ezzel a módjával célhoz is tudja-e juttatni e<r.t az egységet? Budapesten épen a nspokhan alakult meg a Magyarországi Tanitók Szakszervezete, amely nyillan vallja, hogy az osztályharc alapján áll és fönntartás nélkül csatlakozik a szociáldemokrata párthoz. Mi szükség indított^ meg ezekben a válságos percekben ezt a Szervezkedést? Annak előre bocsátásával, hogy eddig a miniszter urak liberalismusa szájkosárral hallgattatták el a szocialista tanítókat, vizsgáljuk meg ugy a kérdést: mik a tanitók kívánságai és milyen szervezet viheti azokat a diadalra? Mit kiván a tanítóság? Kívánja mindazon feltételek megadását, amelyeket a modern nevelés lehetősége szükségszerűen megkövetel és ezek előfeltételeként kívánja a tanítóság anyagi függetlenségét és szellemi elismertetését. Az elsőt gazddsági, az utcbbit politikai szervezkedéssel vívhatjuk ki. Annak a szervezetnek tehát. amely a siker réményével akarja fojtatni a tanitók harcát: politikai és gazdasági célzatának kell lenni. Lássuk ezeket külön külön. 1. A gazdasági szervezkedés célja az érdekközösséggel biró egyének anyagi követeléseinek kikúzdese. A tanítónak, a tisztviselőnek. mint munkásnak, az állam, a község, az egyház a munkaadója. Tőlük kell tehát kivivniok anyagi jólétüket. Az osztály uralmon nyugvó államnak, községnek azonban szükségszerűen az az érdeke, hogy minnél olcsóbb munkaerővel dolgoztasson, mert hiszen az állam az adóból befolyt jövedelemből fizet. Ha nagyobb a munkabér, nagyobb az adó. Miután a szegény néposztály válla már roskadásig van adóval megterhelve, a nagybirtokon és tökén keil ezt az adót behajtani. A töke, a nagybirtok azonban ma egyúttal az áilam hatalmat is képviseli, az pedig nem le-z soha, annyira altonisztikus, hogy önként lemondjon a nyereség egy részéről. így a tanítóság (lisztviselők) javadalmazása mindig csak addig a fokig fog javulni, amig a hatal mon levő tőke a profit éhségét az adó nagy ságával összhangzasba tud a hozni Ahol ez az összhang felborul, ott a polgári társadalom államférfid ajkáról azt a kijelentést hallhatjuk, hogy elérkeztünk az állam tehsrbeiráíának határáig. Ha azonban egy iissó megbolygatjuk a mai társadalmi rendszert és kiküszöböljük az egyén önző érdekét a kapitalista termelőrend megszüntetésével, a ^jfrm^l

ő eszközök tár

sa dalmitulajdoabíL vételével; ha a munkanélküli jövedelem a társadalomnak jut, k

orán

t sem érkeztünkjnéjr el az állam teherbí

rásának határiig, mert uj jövedelemmel emeljük annak teherbírásat s igy gmelhetjük tagy a munkásak. mint a társadalom szalgálatában álló neelőnek a bérét. ^ Láthatjuk ebből, hogy az a társadalmi berendeződés. amelyben az áilsmtíátalmat az egyéiíék tűlsjdonában levő tőke és nagybirtok alkotja — szükségs

zerűen ellentétb

en áll a tanitók érdekeiről. A tanitók anyagi érdeke kell, hogy liarc^tn&irdessen az ellen a társadalmi rendszer ellen, vagy más szóral a tsn.tó-ágnak áz osztá

ly ur

alom ellen az osztályharc ""alapjára kélT helyezkedöfőr ^ Az eddigi Tanitó egyesületek bármennyi jóindulattal és ambícióval küzdöttek is, az rt nem értek el eélt, mert nem rendelkeztek semmiféle hatalmi eszközzel érdekűik kivívásához : egyszerű demonstrációnál, deputációnál, táviratnál nem vitték többre A Nevelő Munkások Szövetsége, mely ugyan az összes iskolafajok tanerőit egyesíti, semképes többre. Ezek az egyesületek hatástalanok, nézzük a szakszervezeti egyesülést. Az osztabharc alapján álló szakszervezetek legfőbb és legvégsőbb fegyvere a bojkott és a sztrájk. „Ami a tanítóságot illeti: a mi sztrájkunktói éppenséggel nem ijedne meg a velünk szembe helyezkedő hatalom, mert a mi mun kátik nagyon távol esik b közvetlen termelő munkától és szünetelése a kapitalisták harácsolását éppenséggel nem veszélyezteti. Az iskolán kívüli kulturmunka terén való sztrájk pedig büdzafapusks." Ima végig rrentünk a szervezkedés összes lehetőségein és elérkeztünk azon pontjához, amikor nviltan bevallhatjuk, hogy a tanítóság saját erejéből még a szakszervezeti szervezkedéssel sem képes gazdasági érdekeinek kivi vására. Árván állunk a gazdasági harc szemdontjából a társadalmi osztályok evolúciójának közepette. Ezt érezték mindazok, akik a ^Magyarországi Tanítók Szakszervezeténei megI

alkotásával az osztályharc alapjára helyezkedtek és töntartás nélkül csatlakoztak a szociáldemokrata párthoz. Ez az egyetlen célhoz vezető lehetőség! Ahogy a Népszava mondja: „A tanítóság csak ugy emelkedhetik fel gazdasági és egyébb tekintetben, ha a szociáldemokráciára támaszkod k.' Érdekeink közösek. Da a munkásság, amely közvetlen termelő munkájával szoros kapcsolatban van a tőkével, rendelkezik is azoksal a hatalmi eszközökkel, amelyekkel az igazságtalan munkanélküli jövedelem megszüntetése utján egy jobb korba vezethetnek. 2. Amennyiben fegyvertelenül áll a tanítóság a gazdasfigi harcban, annyira caj/v a I politikai hatalma. ,.Nincs a szellemi munkások között még egy kategória, amelynek poliiikai hatalma nagyobb lenne." Nem ringathatjuk magunkat abban a meggyőződésben, hogy az iskola formálja a tarsada'mat, ellenkezőleg tudjuk, hogy a társadalom alkotja saját képmására az_ iskolát avval a politikai céllal, hogy saját rendszerének fenmaradását bizto sitsa. A töke kizsákmányoló hatalma, az osztály urabm lenmaradása, a háború kc etkezése: sokban az iskola biina. Ezt letagadni lehetetlenség. A tanítóság az iskolával és azáltal, hogy falvakban, tanyákon és kisvárosokban útmutatója, tanácsadója, vezetője s népnek óriási politikai hatalmat tart kezében. Ha a, tasitóság tudatára ébred politikai hatalmának és segédk -zet nyújt szociáldemokrácilnak abban, hogy oly nemzedéket nevel, amely nem a fennálló osztály uralmat dicsőíti, hanem amelynek lelkében mély gyökere' ver a demokratikus eszme ; ha a tanítóság rálfp az osztályharc útjára, aküor a szocializmus teljes diadalának keretében a maga kívánságainak teljesedését, a tanítóság anyagi függetlenségét és szellemi elismertetését is el fo^ja érni. Csakis a politikai és gazdasági szimbiózisa & tanitós ignak és a szoeiaidemo'kráciának fogja valóra váltani a Magyarországi Tanitók Szakszervezetének régi jelszavát: A tanító ma az utolsó az „urak"' között, a demokráciában ő lesz az első a nép kőzött. Vajda Emii. A megszálló csapatok nem folytatják az elo'nyomulást A választások előkészítése WaíK-ycut, januárf8 Q&evárosi munkatársunktól.) A megejtendő nemzetgyűlési választásik módja felől még mindig nem történt döntés. A minisztertanács csak akkor fog dönteni, ha véglegesen eldől az a kérdés, hogy lehet e választani a megszállott területeken isNéhány nap óta a helyzet e tekintetben meglehetősen tisztázódott. Magyarország ma már nem találkozik olyan rideg ellenszevvei az antantnál, már kezdik respektálni a fegyverszüneti szerződest is és & megszálló csapatok egyre-másra kapnak utasításokat olyan irányban, hogy a béketárgyalások haiárczataig Magyarország területi integritását feltétlenül respektálni kell es addig, amíg másként nem határoznak a világ népei, mindazokon a területeken, amelyek a haboru előtt Magyarországhoz tartoztak, tt közigazgatás magyar marad és a magyar kormányt megilleti az intézkedési jog. A kormány arra kérte meg a keleti hadssreg főparancsnokságát, engedje meg, hogy az ellem ég által megszállott területeken is megtartsák a nemzetgyűlési választásokat. E kérelem indoka a fegyverszüneti szerződés, amely a béketárgyalásokig kifejezetten garantálja Magyarország területi integritását. A magyar kormány nem ismeri el, érvényesnek sem az újvidéki proklamációt, sem a cseh álláspontot és a magyar kormány mindössze azt veszi csak tudomásul, hogy a régi Horvátország megszüntette az allamközösséget Magyarországgal. A kormány álláspontja az, ho

f

c'y* azok a területek, ame yeket román, szerb é? cseh csapatok tartanak megszallva, Magyarország reszei és ezeken a területeken — tekintet nélkül a megszállásra — lehet valasztani. Bemétiy van rá, hogy a magyar kormány előterjesztésének az ántánt eleget tesz és megengedi, hogy a megszállott területeken is tartsanak választásokat, annál is iakább, mert az ántánt maga is szeretné, ha a viszonyok nálunk konszolidálódnának. A tanitók politikai szaliadsáQát biztosítja a miniszter Syírujíífcáíitt, január 8 lA NyimíUk taMsttójától.) A magyar közoktatásügyi miniszter ur 15 538—1918 eln szám alatt körrendeletet intézett valamennyi tankerületi főigazgatóhoz és a tanfelügyelőhöz, amelyben abbeli elhatározásának ad kifejezést, hogy szakítani kiván a múltban az annyira javasolt, szinte az érzéktelensegfg menő szükkeblüséggel a tanitók anyagi ellátasa tekintetében es ugyancsak szakítani kiván minden korlátozással, amely a tanitók elhatározását akár társadalmi elhelyezkedésük, akár politikai magatartásuk tekintetebea a legtávolabbról is befolyásolhatná. Mindennek nyomatékos hangsúlyozását a korlátlan egyesülési szabadság védelme érdekeben azért látja szükségesnek, célszerűnek, iontosnak — és hozza mindenki tudomására — mert a kormány egyik tá«ja sem kíván akár a tisztviselőre, akar a tanárra vagy tanítóra oly irányban hatni, hogy politikai meggyőződésének minden aggodalmaskodás nélkül, legbátrabban és teljes függetlenséggel kifejezést ne adhasson. Végül abban a reményben, hogy kijelentései minden egyes tanárban és tanítóban teljes megnyugvást keltenek — csak ara kéri a tanítókat, hojjy kü öaösen a m®st közeledő választásokat megelőző moEgahuukban és akciókban immár és ezennel Í3 megengedett résztvovésük altal a tanítás munkája fennakadást vagy rövidséget ne szenvedjen.