Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 1-72. szám)

1919-02-14 / 36. szám

r A? Nyíregyháza, 1919. Február 14. • Péntek XL évfolyam. * 36. POLITIKAI MAPILAP & mm^mrnsmmm s©xsffac gwrxim Ég a szabolcrwi©?® tJammemmm hivatalos n&zLftros IS MM^^S «.»» SSMl Ülj : w$ys&ém IS K, egy Béttsspr® 4 ü Ai.AriTft'rrA JÓBA KLEK I m Ktatóttfrafadi sztcnróvor bzAm. MW Japán háborúval fenyegeti Kínát Budapest, február 11 (Ftváresi munkatársunktól,) New Yorkból jelentik, hogy japán háborúval fenyegetődzött arra az esetre, ha Kina a két ország titkos szerződését nyilvánosságra hozza és nem teljesiti azt a szerződési kötelezettséget, amely sze­rint Kiua mindazon tulajdonjogokat és kedvezményeket, arrelyek a háború kitö­résekor Németországot ilhtték Japánra nem ruházza. Kina Amerikánál és Ang­liánál keres segtséget Japánnal szemben. Hír szerint a titkos szerződésnek máso­latát elopták a kinai in«gbizottak irattá­rából, aminek következtében azokat nem olvashatták föl a békekonferencián. Witsonvisszautazott Amerikába tnöapest, február 13 <A t*y%rviáék tudó*itóíától.\ Genfből jelentik : Wilson a béke­konferencia legutolsó ülése után, amelyen bejelentette tiltakozását a német fegyver­szüneti szerződés szigorítása eiieu, Bresztbe utazott és hajó ra szállott. Wil­sonnak elhatározott szándéka, hogy csak rövid ideig marad Washingtonban és mi­helyt lehetséges, konferensiára. viiszautazik a béke­Az antant még 1916-ban Ro­mániának igérte a Bánátot ÖRtíspíst, február 13 14 .iíyímcííJS tinUuhúyktM Belgrádból táviratozzák, hogy Ro­mánia 1916 évben szerződést kötött az antanttal, mely a háborúba belépés fejé­ben az egész Bánátot Romániának igérte. Románia erről a szerződésről Dem érte­sítette Szerbiát és mentségül hozza föl, hogy Szerbia akkor olyan kétségbeesett helyzetben volt, hogy kíméletlenség lett volna vele szembea uj feltételeket szabni. Ezenkívül Szerbiát Oroszország képviselte, mely Románia a Bánátra való jogát elismerte Szerbia, mindamelett nem haj­landó ezt a titkos szerződést elismerni és a Bánátra való jogának érvényesítését követeli. Fél az antant Németországtól SStdapwt, ftbruár 13, {A tíyiruáék cuaámojátúl.,: Párisból jelentik, hogy a Temps irja: A szövetséges kormányok kényte­lenek mérlegelni azokat a veszedelmeket cmelyek a német hatóságok aggressziv föllépése révén a közel jövőben őket fe­nyegeti. A szövetséges kormányok el­vannak határozva, hogy megkérdik a német fegyverszüneti bizottságot, hány nehéz és könnyű ágyú vau még Német ország birtokában. Szükség esetén a fegyverszünetet öt, esetleg tiz nappal meghosszabbítják. A német trónörökös nem hagyja magát BKtiapest, február 13 lA Nyirviáék tudósítójától.) A New York World megkérdezde a német trónörököst, mit szól ahhoz, hogy az autantnak ki akarják szolgáltatni. A k trónörökös a következőket mondotta: — N'era kapják meg a fejemet. Akarják, de várhatnak rá. Clemenceau és L'oyd George rám hárítanak min­den felelőséget, bünbakkot keresnek és azt akarják, hogy én és apám le­gyünk a büubakkok. Clemenceau egy vér­szomjas 3ggastyan. Majd a következőket mondotta a trónörökös: — Juliusban, a reimsi harcok idején jelentettem főhadis/állásunkn<k, hogy velünk szemben negyven amerikai diví­zió áll. Az felelték, hogy ez nevetséges, mert csak tizenkét divizió van és ez is értéktelen. Ilyen volt a német hadveze­Berlinben a spartacusok újra élednek ihidfipml; december 13 Berlinből jelentik, hogy a mult éj­jel a spartacusok megtámadták a pósta palotát és az Újság negyedet. Az Ulletin és Mosse cégeo, valamint a Rudcehan és Vorvártz őrszemélyzetét lelőtték és kézigránátokat dobták rájuk. A védőcsa­patok a rendet már helyreállították. Wilson nem akarja megsemi­siteni Németországot Üudttpesv február 13 (A Nyirvidék tudósítójától.) Luganóból jelentik : A szövetségesek legfőbb haditanácsának legutóbbi viharos üléséséről jeirntik : A haditanács véle­ménye az volt, hogy az antantnak min­dent meg kell tenni Németország erőtel­jes ujjáéűredésének megakadályozására. Ezzel szemben Wilson kifejtette nézetét, miszerint Németország elfogult elitélése helyet módot kell nyújtani neki, hogy meglevő harci készleteiről önmaga adjoa fölvilágosítást. Balfour és Clemenceau hevesen tiltakoztak eme fölfogás ellen és Clemenceau a következőket kiáltotta közbe; — A németek mindég hazugságok­kal áuiitottak minket, ezentúl is hazudni fognak. Wüson ezzel szemben hangsúlyozta, a demokratikus Németországban védő­bástyát lát a bolsevizmus ellen és nem járul hozzá ahhoz a nézethez, hogy Németország a maga föltámadásával ve­szélyeztetné az antantot. A vitában ké­sőbb Foch tábornagy is részt vett, aki ingerülten kiáltott löl: — Majd én leütöm őket! — és ir­galmailan intézkedéseket követelt a né­metek ellen. Kijelentette, ha mégegyszer mégegyszer a léidéi alá szorítja őket, i csak akkor engedi el a németeket, ha előbb mindent aláírnak. Elferdítik a francia lapok Wilson szereplését BíttftjMtrt. lebruár IS (A Nyit vidék tudósítójától.) Párisból szikratáviratozzák : Az ame­rikai békedelegátusok körében kínos ha­tást keltett, hogy a francia hírlapok állan­dóan eltorzítják Wilson szereplését és ebben támogatják őket a hivatalos fran­cia körökben elhangzó nyilatkozatokkal. Wilson ingerültségének az az oka, hogy Clemenceaunak és Fochnak az a követe­lése, hogy Essent megszállják és a fran­cia politikusoknak az a vádja, hogy a németek még mindig talpra tudnak állí­tani hárommilliós hadsereget. Wilson el­van határozva, hogy a fegyverszüneti bizottság jogainak nagy részét polgári egyénekre ruházza át. Ennek a kívánsá­gának alapja az, hogy a Németországgal szemben követendő politikában Amerika és Franciország közölt szakadás állott be. i * 20 m

Next

/
Thumbnails
Contents