Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 1-72. szám)

1919-02-13 / 35. szám

s jíftmmÉBL 1919. február 13 Emberek, testvérek! Hjiregyháia, február 7 (A Nyíreidét UdótitájátóL) Magyarország alapítása óta a nyugateurópai kul túrák védelmében élte le első félezer évét. Testével fedezte Európa békés fejlődését Ázsiával szemben. S amikor minden ereje felőrlődött, akkor 1526 ban, a mohácsi pusztulás után a Habsburg-család vette az országot önző birtokába. E család uralmának négyszáz esztendeje alatt, szüntelen egymá3 ellen uszította az ország osztályait és különböző nyelvű népeit ezenközben a nép erkölcsi ellentálló ereje a szolgai bizantinizmussal szemben végzetesen lecsökkent és igy tőrtént, hogy a magyarságot — akarata ellenére — 1914 ben ez a család, a saját imperialista céljai kedvéért és a Habsburgok szolgálatában álló* oligarchia, a maga gazdasági céljai kedvééit háborúba kergette. A magyarság szenvedély nélkül, de tiszta fegyverrel küzdötte végig ezt a tusát; ennek bizonysága az, hogy a front mögött, Magyarország területén, minden ellenséges hadifogoly és minden idegen alattvaló a magyarnak embertestvére volt és teljes szabadságot élvezett. A magyar nép soha annexióra nem gondolt ós nem viselt háborút az idegen népek ellen. A háborút csakis a hadsereg élén álló cseh-barát főhercegek és cseh tábornokok viselték. A ha ború negyedik évében Wilson ezt üzente: „Meg kell teremteni a népek általá nos szövetségét. Gondoskodnom kell arról, hogy a nagy és kis államok politikai függetlensége és területi integritása kölcsönös garanciák által biztosittasék." Wilson szavában megbízva, a magyar ezredek — akkor, amikor mindenütt mélyen benn álottak az ellenség földjén — letették Wilson lábaihoz a fegyverüket. Wilsonéhoz ós nem a 03ehek románok vagy szerbek lábához. Wilson továbbá ezt üzente: „Ausztria és Magyarország népeinek, amelynek helyét a nemzetek közö.t megoltalmazni és biztosítani kivápjuk, a legelső alkalommal lehetővé kell tenni autonóm fejlődésüket." A magyar népkormány röviddel hivatalba lépése után, nemcsak törvényt hozott az országban élő nem magyar nyelvű népek autonóm különválásáról, de mi több népszavazás utján való teljesen szabad döntést kinált fel nekik jövendő állami kapcsolataik dolgában, csupán egy kikötést tett hogy ez a népszavazás Wilson elvei értelmében — minden erőszakos befolyásolástól monten, nemzetközi ellenőrző bizottság felügyelete alatt menjen végbe. Tiszta szavazástól a demokratikussá lett Magyarországnak nincs mit félnie, mert jól tudja, hogy ezok a természeti, földrajzi és gazdasági kapcsok, amelyek a Kárpátok hó koszorúján belül és a Duna tengelye körül ezer év óta egy nagy politikai egységbe, potamikus államba kapcsolták az országban élő és külödböző nyelvű népeket, ezentúl is mindenkor mint élő é3 letagadhatatlan valóság élnek az emberek lelkében, akik a centralisztikus és oligarchista bécsi uralom nyűge helyett szives önszántunkból fogják a Keleti Srájc kibékítő és magasztos uj eszméjét vállalni. A magyarság tudja azt. hogy a katonai megszállások a Vág és a Nyitra vizét nem fordíthatják északnak, sem a Szamos és a Maros vizét keletnek. Fiume tudja, hogy mihelyt a háta mögül elveszti Magyarországot, nyomban kihal belőle a gazdasági életerő. A szerbek tudják, hogy a demarkacionális vonalnál — ha még oly sok hatonaság fogja is még akár évszázadokig is őrizni — sokkal ősibb és maradandóbb határvonal a déli Duna. Az erdélyi románok tudják, hogy évszázadokon át ők adták a kulturát kelet felé és lehetetlen, kogy ez a kulturában annyival magasabbaa álló néptelen a botozó bojáruralom nyűge alá kerülhessen. És a szlovákok jól tudják, hogy Csehország csupán gyarmatnak akarja őket. amelyre silány iparcikkeit rákényszerithesse s ahonnan cserebe a cseh nagyipar bérlenyomó, olcsó munkaerőt exportálhasson. A magyarság megbizott Wilson uri szavában és az entente lovagias becsületében; ezért, mihelyt teh-tte, eldobta magától minden fegyverét, kivéve egyet: a jogban és az igazságosságban való rendületlen hitét. A magyarság nyugodtan néz a versaillesi tanácskozások elébe. Mert e percben mohó imperializmusok darabokra szaggathatják bár ennek az országnak a testét és elrabolhatják tőle minden életerejét: erdőit, vizeit, bányáit, szenét; minden igazság megcsúfolásával a magyarság millióit idegen, botozó járom alá szoríthatják. A magyarság megcsalatkozhatik abban a hitében, hogy Wilson érvényt fog szerezni szavának : . . . hogy a nagy és kis államok területi integritása kölcsönös garanciák által biztosittassék. Mindez megtörténhetik! Ámde senki se higyje, hogy katonai intézkedésekkel történelmi fait accompli-kát lehessen teremteni; senki se gondolja, hogy a történelem ingáját kardéllel erőszakosan meg lehessen állítani és senki se remélje, hogy ilyen uton elérhessék Európa fáradt népei azt a célt, amelyet Wilson szögezett le: A végleges megegyezés minden egyes részének igazságosan és oly kiegyezésen kell felépülnie, amelyről legvalószínűbb, hogy tartós békét fog előidézni. A magyarság a tiszta Wilsoni elvek alapján állva, a versaillesi konferencia tárgyalásai percében ünnepélyesen tiltakozik a militarista jogcsonkitás ellen. Es tudomására kívánja hozni az egész világnak, hogy amikor az olaszok a horvátokkal, a horvátok a szerbekkel, a szerbek a románokkal, a románok az ukránokkal, az ukránok a lengyelekkel, a lengyelek a szlovákokkal, a szlovákok a csehekkel, a csehek a német-osztrákokkal a német-osztrákok a vendekkel és a vendek az olaszokkal szemben fegyverkezésig fokozott féltékenységgel övezik körül Magyarország földjét, akkor az egyetlen békés és igazságos eszmét a demokratikus, uj Magyarország által kepviselt keleti Svájc koncepciója teremtheti meg. Válasszon Európi a keleti Svájc vagy egy ujabb Macedónia között 1 Dr. Supka Géza. Linder Béla a rendőrök gyűlésén Budapest, fel már 7 (A Nyírvidék tudósítójától.) A rendőrség tegnap délutáa a Gólyavárban nagygyűlést tartott, amelyen fölszólalt Linder Béla exhadügymioiszter is. Linder fölszólította a rendőröket, a proletárság érdekében, hogy működésüket ne a pártok szolgálatában, hanem az egész munkás társadalom érdekében hasznosítsák. A rendőrökre is mondom, nem akarok többé olyan rendőrt látni, aki proletár vért ont. Elfogadták azt a határozati javaslatot, melyben magukat elvben és érdemben a munkások millióival egynek érzik. Eanek dokumentálására megalakítják a rendőrök szakszervezetét, melynek révén beilleszkednek a munkásság egyetemébe. Kimondották, hogy nem hajlandók ismét a munkás elnyomás eszközeivé sülyedni és felháborodva utasítanak vissza minden kísérletet, amely őket az ellenforradalom szolgálatába akarja átjátszani. El vannak tökélve, hogy a szervezet muakasság oldalán szembeszállnak a vissza tolakodni próbáló osztályuralommal és utolsó leheletükig is kitartanak a forradalom vívmányának megvédésében. A kultura forradalma A magyar tanítóság uj föladata. {fflregyhata. február l [A Nyirvidík iudá*itú(iát<a.) Kunfi Zsigmond dr. közoktatásügyi miniszter rendkívül nagy fontossággal bíró rendeletet bocsátott ki a magyar tanítósághoz. A közoktatásügyi miniszter ebben az írásában megszabja azokat az irányokat, amelyet a magyar tanitóságaak az uj, forradalmi Magyarországban követnie kell és rámutat a közoktatásügy uj Magyarországon eddig ismeretlen föladataira. A rendelet a következőkép szól: A forradalom szellemi vívmányainak biztosítása szükségessé tette, hogy a közoktatásügy elválasztassék a vallásügytől. Ezért a köztársaság kormánya néptörvéanyei kimondotta azt, hogy önálló közoktatásügyi minisztériumot állit fel. A tudomány, a fejletebb műveltség, a nemesebb kultura eddig túlnyomó mértékben a vagyonos osztályok kiváltsága volt. Ennek az állapotnak végett kell vetni. Én a magyar közoktatásügyet a népfelvilágositás hatalmas szervévé szeretném átalakítani, ily "módon élőké sziteni a tudásnak és a nemesebb, erkölcsösebb életörömöknek az egész nép között való egyenletes megoszlását. A nemzet a forradalom születésének első pillanatában ledöntötte a hatalom Krőzusát, amint továbbfejlődése megfogja szüntetni a vagyoni és gazdasági izgató egyenlőtlenséget azonképpen kell minden erejével dolgoznia azon, hogy előkészítse a tudománynak és ismereteknek a nép nagy tömegei között való egyenletes 03 igazságos elosstását. Ez a kulturszoeiálizmus az a gondolat, amely a közoktatás ügyének, a népfelvilágositás ügyének politikáját vezetni fogja mindaddig, amig én helyemen maradok. Remélem, hogy az egész magyar oktató személyzet segíteni fog ebben a munkában, amely nemcsak a népet fogja felemelni és megnemesiteni, hanem egyúttal az állam és a társadalom legmegbecsültebb tagjaivá fogja tenni azokat a tanítókat, akik a nép és az emberiség boldogulásának erkölcsi ós szellemi feltételeit munkálják. Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a magyar közoktatásügy, amelyet inkább kellene a népfelvilágositás ügyének nevezni, oly fejlődést vegyen, amely a tanítót a nemszakszerü egyházi és közigazgatási hatóságok bafolyása alól felszabadítja, neki megélhetést biztosit és a nép igazi vezetőjévé teszi. Városi Szinház-Mozgó. Csütörtök—Péntek NILSE CRISENTINNEL „Titkos utak" Szerelmi dráma. Címfestő Tóth András Nyiregyháza Yay Ádám utca 34.