Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-23 / 240. szám

9 JáimmtK. tyi8 október 20 JHYÍRV 1Ü ÜL i 3 A városi törvény revizíója Megnyirbálják a városok Jogait Nyíregyháza, olMber 22 (A Nyírvidék tudósítójától.) A belügyminisztérium elkészült a városi törvény reviziójával és ez az uj törvényjavaslat különösen azért érdekli közelről Nyíregyháza város közönségét, mert Nyíregyházának törvényhatósági várossá váló átalakulása küszöbön áll és könnyen ugy lehet, hogy mire az uj városi törvény elkészül. Nyíregyháza törvényhatóság lesz. A törvényjavaslat készen várja a parlamenti tárgyalást. Ha ebből a javaslatból törvény lesz. akkor a törvényhatósági joggal felruházott városok adminisztrációjában lényeges változás következik be. A Javaslat uj tisztviselői állásokat szervez a városnál, egészen más hatáskört biztosit a főispánnak, a polgármesternek megváltoztatja a tisztviselőválasztások mai rendjét szóval egészen uj szellemet visz bele a városi életbe, de világosan arra tör, hogy a törvényhatóságokat tehetetlenné tegye. — Kétségkívül legnagyobb jelentősége van annak a reformnak, amelyet Wekerle Sándor törvényjavaslata a városok törvényhatósági bizoottságainál szándékozik életbeléptetni. A javaslat szerint a törvényihatósági bizottság megszűnne és a jövőben a varosoknak csak képviselőtestületük lenne, éppen ugy, mint ahogyan az ma a rendezett tanácsú városoknál van. A városi törvény revíziójáról szóló javaslat értelmében a törvényhatósági joggal felruházott városokban minden kétezer lakosra négy képviselőtestületi tag jetna. Egy képviselőtestületnek azonban legalább negyvennyolc és legfeljebb százhúsz tagja lehet. A képviselőtestületi tagok felét a választópolgárok választják, a tagok egynegyed része a legtöbb adót fizetők sorából kerül a közgyűlési terembe, egynyolcadrész ja tőrvényjavaslat szerint az úgynevezett szakszerűség képviselőiből áll, végül pedig a képviselőtestület egy nyolcadrészét a munkásság küldi a városok parlamentjébe. A választott tagok választása nagyjában ugy történik, mint eddig. A különbség annyi lesz, hogy a törvény előírja, miszerint a választás kerületekben történik, égy kerületben azonban legfeljebb ezer választó lehet. A képviselőtestület tagjait hat évre választják, de ugy, hogy a tagok fele három évenként kilép és ennélfogva mind a három esztendőben lesz képviselőtestületi tagválasztás. A virilisek névsorát évenként kell megállapítani. A törvényjavaslat a szakszerűség képviselőiről azt mondja, hogy ezek a városokban levő ipari, kereskedelmi, gazdasági, közművelődési, és népjóléti, valamint' hasonló magasabb célú közintézmények élén állanak. Ilyenek lennének a felsőbb iskolák vezetői," a kereskedelmi, ügyvédi és közjegyzői kamarák elnökei, a gazdasági felügyelők, az erdőfelügyelők, a kultúrmérnök, a középiskolák, felső kereskedelmi iskolák, felső ipariskolák, szépművészeti és iparművészeti iskolák vezetői, a munkásbiztositó pénztár elnöke, az iparfelügyelő, a muzeumi és könyvtári igazgatók, stb. A képviselőtestület szabályrendefletben állapítja meg, melyek azok az intézmények, szervezetek, és szervek, amelyeknek vezetőit a képviselőtestületi tagság megilleti. E szabályrendelet alapján azulán az igazoló választmány hívja meg az illetőket évről-évre a képviselőtestületbe. A képviselőtestület munkás tagjai hat évre, de ugy, hogy a munkásság kiküldötteinek a fele három évenkint kilép, a városban lévő ipari, gyári és mezőgazdasági munkások választják. A munkásság kiküldöttei a rendes képviselőtestületi tagok { választását követő harmadik köznapon sza vazatsztedő küldöttségek előtt választják. Mind a két választást délután három órakor be kell fejezni. A törvényjavaslat értelmében a városi képviselőtestület évenkint kétszer, tavasszal és ősszel tarthat rendes közgyűlést. A közgyűlés pontos idejét külön szabályrendeletnek kell megállapítani. Bizonyos okok miatt és akkor, ha a képviselőtestületi tagok negyedrésze ezt kéri, a főispán, mint a képviselőtestület elnöke, öt nap alatt köteles a képviselőtestület rendkívüli ülésésre összehívni. A törvényjavaslat pontosan megállapítja azokat a tárgyakat, amelyek a képviselőtestület ülésein tárgyalhatók és megállapításból kiderül az is, hogy a tárgysorozatok a jövőben nem lesznek olyan bőségesek, mint voltak a múltban, mert a fontos kérdéseknek egy egész légiója nyer majd végleges elintézést a közigazgatási bizottság ülésein. Igen érdekes passzusa a tervezetnek még az, hogy a közgyűlésen a tárgyalásban és a szavazásban nem vehetnek részt azok akik akár maguk, akár rokonságuK révén a napirendre tűzött kérdésnél közvetlen, vagy közvetett formában érdekelve vannak. A törvényjavaslat intézkedik a képviselőtestületi tagválasztásról is, a választói cenzus nagyjában megegyezik a képviselő választók cenzusával. Figyelmet érdemei még a virilisekről intézkedő fejezetnek az a rendelkezése, amely szerint a férj, vagy atya adójához hozzá kell számítani a kiskorú gyermekek és feleség adóját is, és ha a férj vagy az atya adója duplán számítódik, ugy a feleség és a gyermekek adóját is kétszeresen kell számítani. tltcri^Li Uíl ípjlhlll 11 iHt dH^aaáCdBb^tiít&crf^btft^ÖUiőlSfbi •dKfinflf

n4ti> ^íSíludSíb (tfft f Kfl^ttif Flu 'MÍtí^uflffAT 11J l3l HttixSft tif&hi ftl&f illC tbiftffihlíjff Gyermekeink iskoiáztalása a világháború után A szeptemberben megnyílt felső kereskedelmi iskola növendékeinek statisztikáját készítettem el a napokban s ez ösztökélt engom alábbi elmélkedésem megírására. Beiratkozott a most megnyílt alsó osztályba miniszteri en•gedéllyel összesen 50 tanuló, (a rendes létszám 40) késői jelentkezés és helyszűke miatt kimaradtak kb. 20-ítn. A beiratkozott 50 tanuló közül 34-nek a szülője a kereskedelemmel és iparral foglalkozik, vagys több mint kétharmad rész. A mezőgazdasággal foglalkozók összesen 7 tanulót adtak, ami 14 százalék s azok közül is egyetlen egy sincs nyíregyházi földbirtokosnak, illetve gazdálkodónak gyermeke. Az igazat megvallva, végtelenül csalódtam ebben a tekintetben, azt hittem, hogy a mi földbirtokos'aink nagy részének konzervatív a gondolkodása, de hogy még mutatóba se kapjunk Nyíregyházáról, mely fejlett kereskedelme mellett még is csak jelentékeny nyerstermelő város, földbirtokos fiút, azt nem hittem volna. Merem állítani, hogy a jelenlegi összes iskolatípusok kőzött a gyakorlati életre legjobban előkészítő s legszerencsésebb típus a felső ker. iskola. A kik a szigorúan vett tudományos pályára készülnek s az egyetemeket is látogatni akarják, azok végezzék el a gimnáziumot vagy reáliskolát, da akik az ére.tségi után gazdásznak, jegyzőnek óhajtanak menni, avagy a pénzügynél, vasútnál, postánál keresik boldogulásukat, jobban teszik, ha a kereskedelmibe jönnek, több praktikus ismeretet sajátítanak el s az általános műveltségük is megfelelő lesz. Már egy müveit ember sem lehet meg a közgazdaságtani alapismeretek nélkül, pedig erről a gimnáziumban semmit sem hall. A középbirtokosnak is már rendes könyvvezetést kell Ainnie, a kereskedelmi életben előforduló számításokat legalább ellenőrzés céljából tudnia keil. S nem helyes e az, ha a modern nyelvek közül egy-kettőt legalább ugy elsajátít, hogy levelezni tud azon a nyelven ? Olyan súlyos eset az, hogy a nyíregyházi gazdálkodóink nem adták be fiaikat a kereskedelmi iskolába, hogy nem értették meg a kor szavát, hogy azon nem lehet csák egyszerűen átsiklani, annyival is inkább, mert itt nem helyi, hanem országos bajról van szó. Hazánk nyerstermelő, mezőgazdasággal foglalkozó ország. Most a világháború végével be ismerhetjük, hogy egyszerű gyarmat voltunk Ausztriának, a háború alatt Nemetországnak is, sőt a veszedelmes Mitteleurópa eszméje ezt állandósítani is akarta. Ausztriának érdeke volt az, hogy mi is csak turjuk a földet s aratás után a mesterségesen leszorított olcsó árakon adjuk el néki fölöslegünket. A kis, közép és a nagybirtok átlagos tiszta jövedelme a háború előtt 4'6-5 százalékig volt. Az osztrák gyárak feldólgozták a mi nyers anyagainkat s az osztrák ipar igy zsebre vágta az 50—100 százalék hasznát az ő befektetésének A közvetítő kereskedelem nagy része szintén osztrák kézen volt. A magyar kisbirtokos a maga igénytelen, primitív életmódja mellett meg volt elégedve nagyjában sorsával. Ha különösebb csapás nem jött közbe, vagyonkája gyarapodott s amint egy kis összegyűjtött pénze volt, azonnal körülnézett, hogy hol lehetne földet venni. Ez volt vágyainak netovábbja. Ahelyett, hogy pénzét arra fordította volna, hogy a meglevő földet belterjesebben munkálja meg, hogy eszközöket, gépeket vegyen, marha állományát növelje, csak földet akart venni. Természetes, hogy ezáltal egyrészt a föld árát verte fel, másrészt az ugyanannyi felszereléssel és munkaerővel a több földet nem tudta jól megmunkálni, igy hát a köznek is kárára cselekedett, mert hisz a kevésbbé megmunkált földön kevesebb termett. A háborút elves tettük, s a fekete leves még hátra van. Azt a teméntelen sok-sok milliárdot vissza is kell fizetni s ez természetesen csak magas, az eddiginél jóval magasabb adókkal lehetséges. Egyetlen kivezető ut', hogy ebeket a nagy terheket kibírhassuk a többtermelés. Többet kell termelni a mezőgazdának, többet kell termelni az iparnak. Értem alatta a már meglevő, de igen gyenge lábon álló ipart, s meg kell teremteni az önálló Magyarország megteremtése után a saját lábon álló fejlett magyar ipart, s többet kell termelni, dolgozni a magyar kereskedelemnek. S itt meg kell állapítanunk, hogy kereskedelmünk elég fejlett, a versenyt képes lesz felvenni a külfölddel is. Természetesen itt is számolnunk kell a változott viszonyokkal, de a kereskedelem a maga könnyedsége és alkalmazkodni tudása révén, be fog illeszkedni a változott világrendbe. Aminek véleményem szerint a gyökerétől kezdve meg kell változnia, az a mezőgazdaság lesz. A földbirtokosnak is haladni kell a korral, nem szabad néki megelégedni azzal, hogy a földjéből urasan megél, a katasztrofális viszonyok oda kényszerítenek mindenkit, hogy a legtöbbet hozza ki a földjéből. A birtokosnak, ha megtakarított pénze van, nena szabad még több földet venni, s ez által mástól a termelési alkalmat elvonni, tessék néki a pénzén a helyi viszonyokhoz mérten gyárakat létesíteni birtokán, szesz, vagy cukor gyárat, bőrfeldolgozó telepeket. Haltenyésztést, ha vize van, sajt, turó gyárakat, ha nagy legelői vannak, s rajta állatállomány. S ezer és ezer módja van annak, hogy meglévő birtokán gyümülcsöztesse felesleges pénzét. Nir.cs kitéve igy annak, hogz egy, vagy több évi ro3sz termés kockáztatja existenciáját, mert ott vannak az ipari telepek, amelyeket a jég el nem verhet, s az eső hiány tönkre nem tehet. A modern földbirtokosnak, kereskedőnek is kell lenni, aki maga használja ki a kedvező konjunktúrákat. Ott és akkor értékesítse áruját, amikor az a legelőnyösebb. Rendezzen be malmokat, s a búzát liszt alakjában talán még előoyösebben tudja eladni a világpiacon. De mi szükséges ehhez, az, hogy a gazda modern legyen. S ha maga nem is tud már mindenben '