Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-12-25 / 295. szám

Jm játmnÉK. hí. d« fim 25 Sarai Kálmán előadása Polgári Radikális Pártban Sjíregyháw, december £4 (A Kyirvidik tudómtújáM.) A nyiregyházi Polgári Radikális párt vasárnap a Kereskedők és Gazdák körében megkezdte ismere terjesztő előadásainak a ciklusát. Dr. Schön Viktor pártelnök rámutatott arra, hogy a Polgári Radikális-párt a letűnt reszim parlamentiben nem lévén képviselve a közön eég nem lehetett tájékozott a párt programm járói és ezért szükség van arra, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen azokról az eszmékről, melyeket a Radikális páit meg akar valósítani. A pártvezetőség ezért indíttatva érzi magat, hogy a tél folyamán sorozatos előadások keretében terjessze a radikális eszméket Felkéri Dr. Garai Kálmánt, hogy tartsa meg előadását. Dr. Garai' Kálmán előadásában rámutatott azokra az ellentétesre, melyek a mai társadalomban az anyagi javak elosztásában mutat koznak. Vagyon felhalmozódást látunk az egyik részen, és nyomort, nélkülözést a másik oldalon. Az utólsó másfélszáz esztendő alatt a vagyon felhalmozódás megszüntetésére, az anyagi és szellemi javaknak arányos szétoszta sára irányuló mozgalmak közül a szocializmussal és a radikalizmussal kíván foglalkozni. A XVIII század végén lezajlott ipari forradalom a céh rendszer megbuktatásával a gépekkel dolgozó gyárakat, illetve azok tulajdonosait, a burzsoákat a fizikai munkások kizsákmányo'óivá tette Az anyagi és szellemi javaknak a hiánya felébresztette a kizsákmányolt testi muakásoi öntudatát, ami csakhamar a burzsoák és proletárok összecsapásara vezetett A munkásságnak a XIX. század elején folytatott küzdelmei nem vezettek nagyobb eredményre, mert a mozgalmak nem volt egységes, és nem is történt szigorúan körvonalazott programm szerint. A XIX. szazad közepén azonban megjelentek Maiz és Engels s a kommunista kiáltványban határozott célját adták a munkásmozgalmaknak. Marxnak a töke összeomlásáról szóló elmélete azonban kihívta az ujabb szocialisták kiitikaját. Azt eredményezte aztán, hogy a legutóbbi évtizedek alatt a hatalmas szocialista tábor két reszre szakadt, melyek közül az egyik Maix fanatikus hive lett, a másik pedig Qernsteinnal a középpontban zászlójára tűzte azt a jelszót, hogy mar most meg kell valósítani a szocializmus elveiből egyik-másik celt. Bernstein és a körü'ötte tömörülő revizionisták még nem látják elég érettnek a kort arra, hogy a Marx által hirdetett kapitalista összeomlássá! a termelést, tökét kommunizaljak, mert a tőke felhalmozódása és összeomlana koránt sem olyan rohamos, mint Maix hitte Marx a proletárok boldogabb jövőjet az ipari tőke összeomlásában látta Nem tulajdonított nagy jelentőséget, azonban a földbirtoknak, mint- amelyik é^p^n olyan munkanélküli jövedelmet biztosit fö.djáradék alakjában, mint az ipaii tőke. Noha Marxot is foglalkoztatta a földbirtok munkanélküli jövedelmének megszüntetési módja, a helyes utat nem találta el akkor, amikor a földbirtok felhalmozódástól várta azt. Szükségessé valt tehát szőnyegre hozni a földoirtok problémáját is. Ezen a téren Oppenheimer azt a nézetét fejtette ki, hogy a társadalom sorsát nem az ipari, hanem a mező gazdasági termelés dönti el. Szerinte az igazságtalan jövedelemelosztás okozója a nagybirtok, amely ugy szűnik meg, hogy az ipari munkás, aki az ipari termelés terén nem találja meg munkája kielégítő értékét, elmegy fö'det művelni ami magával hozza a földjáradék szétforgácsoltát. A fö dbirtokreform másik nagy képviselője az amerikai Heuri George, aki a magántulajdon megszüntetésében véli felfedezni a társadalmi b»jok orvosszerét. Akik a földet magán'ulaj donban tartják, munkanélküli jö" sdelemre tesznek szert, ami inkább a közöotcget illeti meg, azt a közösséget, amelyik a jelenlétével értekessé teszi a földet. Az igazságtalan földjáradékot ugy lehet megszüntetni George szerint, hogy a közösség szükségléteinek fedezésére az állam a földjáradékot adó alakjában elveszi. Aztán áttért az előadó a radikálizmusra, mint a társadalmi fejlődés legfiatalabb hajtására. Fejtegette, hogy a radikalizmus nem más, mint a munkájából elő középosztály szocializmusa. Az uj világnézet, melyet hirdet, annak az osztálynak a világnézete, amely osztálynézeténél fogva sem a munkanélküli jövedelmet élvezők, sem a proletárok osztályába nem sorozható. Végső célja egyezik a szocializmus, georgsizmus és oppcnheimizmus végcéljaival, mert megakarja szüntetni a munkanélküli jövedelmet. A módszerekben is keresi az érintkezési pontokat azokkal a társadalmi elméletekkel, de azokat szabadon mérlegeli Elfogadja mindazt, ami elfogulatlan tudomány mérlege lése szerint kétségtelenül helyesnek bizonyult és biziosan megvalósítható, ám várakozó, vagy elutasító álláspontra helyezkedik ott, ahol ezt a biztosítékot nem látja Da van a radikálizmusnak néhány uj célkitűzése is. Ezek kőiül legfontosabb ez ideálizmusnak egy uj, progresszív felfogása: a szellemi és erkölcsi erőknek hangsúlyozása a társadalmi fejlődésben Ebben a vonatkozásban a radikalizmus a történeti materializmus viszszahatásának tekinthető, mert az utóbbi a társadalmi fejlődésbenegyedül a gazdasági viszo nyokat ismeri el s az eszméknek, erkölcsi, szellemi motívumoknak semmi jelet tőséget nem tulajdonit. (Marx felfogása) Minthogy a szocialista ideál: a kommunizmus, az egyoldalú materiálista világnézetből vont következ mények eredménye, az ideálista álláspontot képviselő radikálizmus ezt a végcélt magáénak nem tekintheti. A radikalizmus vezérgondolata az, hogy az anyagi és szellemi szükségletek kielégitéséré szolgáló javak a technika és a tudomány mai állása mel ett olyan mennyiségben állíthatók elő, hogy azokból mindenkinek bősége sen jutna. A baj abban rejlik, hogy az uralkodó osztályok megelégszenek azzal, hogy azokból a javakból magukat bőségesen ellátják s nem törödnek a tarsadilom egészével. Fel kell tehát szabadítani a termelés szunnyadó erőit s a társadalom egészenek szolgálatába kell állítani azokat. A radikálizmus továbbá abban állapítja meg a társadalmi állapotok diagnózisát, hogy ami a társadalmi egyik oldalon mint vagyon jelentkezik, a másik oldalon mint szegénység, nyomorúság ütközik ki. A radikalizmus azért tudatos é3 tudományos reform munkával le akarja nye»ni a vagyon és gazdagság fattvuhaitásait, amely vagyonfelesleg természetszerűen nem veszhet el, hanem a dolgozó osztályok között a végzett munka irányában oszlik meg. Végül a radikálizmus annak az uj erkölcsnek erejénél fogva, amelyet hirdet, hivatva érzi magát rámutatni azokra a veszélyekre, melyek az osztályharc kiéleződése folytán a társadalmat veszélyeztetik; ezzel szemben az osztályok kölcsönös megértésének, végső céljában az osztálykőziségnek szükségét hiideti. A nagyszámú közönség tetszéssel fogadta az érdekes előadást. 9árosl Szinház-Mozgó. Karácsonyi szenzáció DESMOND OLGÁVAL Szenvedések országútja (Golgota járás.) — A fővárest lapokra aa U$ságbotUMui fizessen elő! Nem keli ácsorognia a postás Is megtakarítja a portót. Tisztújítás az orvosszfejh """ • „ , . Visszavonult a regi vezetőség Rúsenbsrg dr. beszámolója Nyíregyháza, december Í4 \A. Aytrv><f4k twlóntójatól.) A szabolcsvármegyei orvosszövetség hosszú idő után most tartotta meg az első rendes közgyűlését, amelyen az eddigi vezetőség lemondott és uj erőknek adta át helyét. Távozásukor a szövetség a legteljesebb elismeréssel adózott Kállay Rudolf dr. elnöknek, akit diszelnökké választottak meg és a valóban megérdemelt hála nyilatkozott meg Roséciberg Emil dr., a szövetség titkára iránt, aki tevékeny részt vett a szövetség megalakításában és két évtizeden át nemes önzetlenséggel, kartársi szeretettel, fáradhatatlan munkássággal és nagyon sok hozzáértéssel dolgozott a szabolcsi orvoei kar érdekében. A rendes közgyűlést Kállay Rudolf dr. elnök nyitotta meg, majd Rósenberg dr. titkár terjesztette elő alapos, kimerítő jelentését, a ipeiyben rámutatott arra a nehéz, emberbaráti föladatra, amely a magyar orvosi karra a háború alatt hárult éa büszkén állapítja meg, hogy a magyar orvosi kar megtette kötelességét. Nem kívánnak azért az orvosok dicshimnuszokat, de azt megkövetelik, hogy elfogulhassák a társadalomban azt & helyet, amelyre hivatásuknál és önfeláldozó munká

;ukaál fo^va jogosan tarthatnak igényt. Rámulatott a titkári jelentés arra, hogy ha valaha, ugy most elérkezett az ideje annak, hogy a magyar orvosi kar megvalósíthassa ideáljait. — Hosszas elnyomatás után — mondta jelentésében Rósenberg dr. — a magyar nép végre lerázta a nyakaról a jármot és ledöntötte azokat a korhadt oszlopokat, amelyeken az egész régi, bűnös társadalmi rendszer nyugodott. Porba hullott végre a bálvány, a mindent kizsákmányoló nagytőke és a vele együtt elkorhadtak a közélet szinteréről mindazok, akik kerekkötői voltak a minden haladásnak és ellenségei a dolgozó mi lióknak. A jelentés további része azzal foglalkozik, hogy az orvosoknak most. amikor minden társadalmi réteg szervezkedik, össze kell fogniok és az orvosszövetségben tömörülni kell minden magyar orvosnak. Szeretettel és elismeréssel szól a jelentés a szabolc.-i szövetség katonatagjairól, majd a szövetségnek a háború alatt kifejtett munkásságát ismerteti és Hangsúlyozza, hogy az egyre fokozódó megelhetési nehezsógekkel sikerült lepest tartania az orvosi muuka díjazásában is. A tömörülés további szükségére mutat rá aztán a jelentós, amely elítélendőnek mondja a legújabban észlelhető elszakadási mozgalmat és part politikát akar vinni az orvosszövetségbe. Beszámolt a titkár a szövetségnek az orvosi továbbképzés érdekében kifejtett munkájára, amelynek előbbrevitelét fontos orvosi szükségnek tart. Érdekes a titkári jelentésnek az a része is, amely a kormánynak a magas vagyonadó behozatalára vonatkozó tervével foglalkozik és annak a kívánságának ad kifejezést, hogy az államnak a vagyonadó kiszabásánál külömbséget kellene tennie a háborús konjukturák foiytán hirtelen meggazdagodott k< reskeaő, hadiszállító vagy termelő között és az orvosnak, illetve áltatában a szabad kenyérkereseti pályán működőknek évtizedek nehéz és fáradtságos munkájával szerzett vagyona között. A jeitntés erre nézve azt proponálja, hogy a vagyonadó kiszabásánál az állam vegye figyelembe a vagyonok ketetkezési módját is. A szövetség halottjainál emlékezik meg a kegyelet hangján a jelentes, amelynek végén Rósenberg dr. aeleg szavakkal mondott köszönétet kartárs^Ac azért a jóakaratért, amellyel titkári müt^Híbea két évtizeden át támoAelentette, hogy az elnök ós a i