Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)
1918-12-20 / 291. szám
I91S. 80 A szabolcsi nagygazdák nem teljesitik kötelességüket IWrevrfcáM, december 10 JVfWntffy&túh} Hetekkel ezelőtt a vármegye felhívást intézett ötszáz szabolcsvármegyei nagygazdához, hogy a ielesleges terményüket szolgáltassák ke, mert a vármegyei lakosságnak nélkülözfcatotiea szükség* van lisztre, vonaton pedig a mai viszonyok között nem lehet szállítani. A vármegye eme igea komoly felhívását a szabolcsvármegyei nagygazdák, nagyon kis kivétellel a már régen megszokott nemtörődömséggel fogadták. Az ötszáz nagygazda közül kétszázötven egyáltalán nem válaszolt a felhívásra, nyolcvan gazda bejelentette, hogy semmit sem tud felajánlani, egyrészük nagyon keveset ajánlott fel, agy, hogy az ötszáz gazda közül körülbelül száz olyan ga^da van, akik megértették a kor intő szavát és tisztességes mennyiséget ajánlottak fel. A közrend fentaríására feltétlen szükség van gabonára. Éhes emberekkel nem lehet semmihez hozzá kezdeni és legelsősorban a nagygazdáknak kell mindent megtenniö*, hogy a nép éhségét lecsillápitsák. Néhány hétre még biztosítva van a vármegye közéleimezése, most meg a vármegye tud enni adni a népnek, de ha a gazdak nem fogják becsületesen teljesíteni kötelességüket, nem szolgáltatják be feleslegüket és a nélkülözhető terményt egyaránt a vármegye megtalálja a módot arra, hogy a gazdák eleget tegyenek legelemibb kötelességüknek Értsék meg a nagygazdák, hogy itt gtecni kell, mert szép szavakkal nem lehet elintézni az ügyeket, a népnek kenyér kelt. Murányi László dr. kormánybiztos programmbeszédjében azt mondta: J 5akinek egy darab kenyere van törje ketté és ossza meg a masikkal." Szabolcsban pedig nagyon sok az olyan gazda, akinek van egy darab kenyere és nem töri ketté. w ww * *^ *!* imrui'*! i jövedelem igazságos elosztása Irta: Kresz Lajos. ii. Hátra volna még annak megállapítása, hogy mí történjen akkor, ha a gyár üzem csődbe kerül? Ebben a 7- esetben a folyositott havi előlegek a munkások birtokában maradnak, tehát a tulajdanes elveszti ezen összegeket. Ez azonban mitsem változtat a dolgon, mert hisz ha a tulajdonos előleg helyett bért fizetett volna a munkásoknak, osődbe jutásakor azt is elvesztette volna. Ilyen csőd esetén a munkás csak annyiban károsulna meg. hogy elesne az esetleges magasabb jövedalemtől. Minden üzemnél kötelessége volna az államnak az ellenőrzést gyakorolni, melyet azokivül a munkások is gyakorolhatnának választott bizalmi férfiak által. A kilépő munkás végkielégítése, a dolgozni nem akaró munkás kiközösítése, az alkalmazandó fegyelmi eszközök mind már részletkérdések, melyek a bizalmi férfiak és a tulajdonos által volnának megállapitandók, illetőleg alkalmazandók. Ha valamelyik munkás évi jövedelmének egy részét megalakítja és azt az üzembe beakarja fektetni, ugy ezt a takarékpénztárak mintájára neki lehetővé kell tenni. Ez az átszervezés valószínűleg sok gyártulajdonosnak nem tbg tetszeni, mert nem biztosit neki 2—300 százalékos azaz sok milliós jövedelmet mások bőrére, de ezek a csekély számu elégedetlenek, akik még kozzá aztán is elég jól fognak keresni, nem állíthatók szembe a mostani kiszipolyozott milliós tömé gekkel. Ezzel szemben áll ugyan az a tétel, hogy a nagy tőkét nem szabad megbénítani, — az egyéni egizmust nem szakad kikapcsolni C—É semmiféle vállalatból, mert mindea okoskodás és szépítgetés dacára a haladás a gyarapodás titkos rugója mégis csak az egyéni egsizmus; — és ez rendjén van mindaddig, mig az nem mások károsodásával, kiszipolyozásával elégiti ki szomját. Hisz ez a fentebb vázolt példa, mely a tökének egy 10 százalékos jövedulmet biztosit a mankásoknak 6 százalékos jövedelmével szemben megfelel a szocializmus alapelveinek is, mert a tőke, a készpénz rizikójáért ezt az előnyt feltétlenül biztosítani kell neki. A munkás nem nézhetné ezt a magasabb jövedelmet fájé szívvel és felháborodással, mert megtakarított és befektetett pénze révén ö is resztvehet a magasabb jutalékban Viszont a tulajdonos ha nemcsak a pénzét fekteti be, hanem a munkáját is, akkor magát is bevétetheti szellemi vagy a testi munkások egyik csoportjába és akkor részesülhet azok jövedelmében is Természetes, hogy ez esetben a talajdonos sem ülhetne egész éven át Abbázia napfényes partjain, mert mankásainak íjogában állana őt is mint akármelyik iiyen henyélő herét a munkásokra eső jövedelemtől megfosztani. Ez volna az igazságos eljárás, az egyenlőség és testvériség. Ezen rend.-zer mellett is henyélhetne az, akinek ez életcélja, akinek ez a nem emberhez méltó élet örömet okoz, da legalább nem a munkások fizetnék meg neki a henyélés költségeit Viszont az ilyen rendszer mellett a tőkepénzes ís megtalálhatná ambitiójának kielégítését, mert hisz üj/yességgei, munkával, tudással 10 százalék helyett lő százalékot v&gy többet is kereshetne, csak persze ez esetben munkásai is nem 6 százalékját keresnék meg munkaértéküknek, hanem a megtelelő magasabb .százalékot. Ha ezen keresettel szemben a takarékpénztárak a töke után csak 3—4 százalékot fizetnek, ugy a tőkepénzesek legnagyobb része mégis csak inkább valami üzembe fekteti be tőkéjét. Hát még milyen szép kilátás nyílna meg a bányamunkások előtt! Ez az agyongyötört szegény nép eddig éhbérért dolgozott, mij gazdáik sok milliós hasznot vágtak zsebre. Ha ott is az uj rendszer honosedna meg, akkor megszűnnének a veszedelmes bányasztrájkok, melyek bénitólag hatnak az egész iparra; a bányászat is kinőne mostani szük kereteiből és dúsabban öntené szet áldásait a nép között. Mi áll az ipari üzemekre,' nagyjában áll a mezőgazdaságra és a földraivelés minden ágára is. Minthogy mi leginkább főldmivelő nép vagyunk, reánk nézve valóságos életkérdés, hogy a föidmiveléssel foglalkozókat magasabb tokra emeljük, mely a mostani megváltozott viszonyoknak megfelel. A földmivelés a mi gazdagságunknak forrása, melyből okossággal, szorgalommal, szer vezettséggel annyit meríthetünk a mennyit akarunk. E téren a mostani köztársasági kormány többet tett néhány hét alatt, mint az eddigi kormányok együttvéve idáig. Az által, hogy a nagyon nugy birtokokat felparcellázzák és igy a szegény főldmivelő népet is földhöz ju tatják, — már a legnagyobb része a feladatnak meg van oldva; mert a kizsarolt napszámos helyett több lesz az önálló gazda, ki saját maga szerencséjének lehet a kovácsa. Feltétlenül marad azonban még rengeteg olyan nagyobb birtok, melyet egy ember (a tulajdonos; egyedül nem tud megművelni, tehát a kinek segitő társra lesz szüksége. A 10 holdas gazda a kinek egy két felnőtt fia is van, bizonyára nem elégszik meg azzal, hogy csak éppen az ő 10 holdját művelje meg, me<t az nem elég tág munkakör két három munkabíró embernek. Ezek tehát feltétlenül beállanak majd a nagyobb gazdaságokba, ha ott igazságosan fizetik meg munkáját, ha ott is érvényesül az aa elv, hogy minden munkás anaak a gazdaságnak ahol dolgozik ogyszemiat réssom, üzlettársa is. Az eddig szokásban lévő irmad és fetea földek már nem egészea felelrk meg a mai kor követelmeayeinek, mert íegterkelés és rizikó mellett csak harmad ésél jövedelmet biztosit aanak, kiaok nincs mid pótolni esetleges veszteségét. A nagyobb gazdaságokon ezután az egész terhet, az egész rizik igenis aaaak kell viselnie akié a föld és csk a tiszta haszonban kell a munkásokat réiesíteni az őket megillető százalékig. Itt is ugy, mint az ipariizemekaél a viszonyoknak megfelelően meg bll állapítani és törvény által kell biztosítani. togy milyen tő kének felel meg az egyes gedasági mankás munkája és ezea belektetet tőke arányában kell őtet is a haszonban részsiteni £n azt hiszem, hogy ilyn módszer mol lett a munkás is, de a gzda is elég jól járaa. Azonkívül m>ndenesetre aemzetgazdasági szempontból is előnyös vola ez a rendszer, mert az üzlettárs feltétlenül gondosabban művelné meg a földet mint a fietett, még hozzá rosszul tizetett munkás s jy a föld sokkal többet termelne mint eddig. Ilyenformán talán mégi: át ittegy majd a köztudatba, hogy nem csal az fca „úr" aki semmit, vagy csak nagyon kveset dolgozik és mégis urasan meg él. Talán nég azok is megfogják érteni akik eddig azt tartották, hogy a munka nem „úrnak" való -- hogy munka nélkül nem lehet megélni. Üátszá Myiregy záznepyven laza poliárőr vigyáz közliztonsápra Cipőt kapnak a lo'gárörök Syír<íjn&/,«, december 19 (A NyrvvMX tWt6l%tágé/M,, A nyíregyházi polgárő-ség megszervezése már % befejezéshez közelelik és nemsokára olyan közbiztonsági erő lesz Nyíregyházán, amely a rendőrseggel együt tetjes mértékbea biztosit ja a város közbiztonságát A polgár őrséget Nyíregyházán kerübtenkint szervezték meg, minden kerületnek ejy paranasnoka van és minden kerület három |árőr körletbe van beosztya. A város területéi levő négy kerületben november másodika öa mintegy kétszáz negyven polgáiőr teljesít szolgalatot, amely olyan fegyveres őrség, hogy a város vagyonbiztonságát teljesen meívédi. A legjobban mutatja a polgárőrség hasznos működését az, hogy mióta polgárőrök teljesítenek szolgálatot a városban éjszakai beiörések és rablások egyaitalán nem fordulnak elő. Polgárőrségi szolgálatot teljesíteni ma minden nyíregyházi polgárnak kötelessége. Kivétel ninc3, a gazdag emberek ép ugy őrködnek, mint a szegenyek. Azokat a szegény polgárőröket, akik erre rászorulnak, az őrségem a vezetők tanáccsal látják el, elintézik ügyesbajos dolgaikat és mindenben segítségükre vannak. A polgárőrség parancsnoksága a tehetősebb polgárőrök között gyűjtést indított arra a célra, hogy azoknak a szegény embereknek akik arra rászorulnak és akik polgárőri szolgálatot teljesítenek, cipőhöz juttassa. Ugyanis a város legközelebb bakancsot kap és ezekből a bakkancsokból kétszáz párt a polgárőrség parancsnoksága fog kapni és ezeket a bakkancsokat a beszerzési ár feléért adják ki majd a szegény polgárőröknek. •ooc ű i A O A l Péntek-Szombat Vasárnap Szigeti RA igeti József színmüve H MÓD
